Budapesti Hírlap, 1894. szeptember (14. évfolyam, 241-270. szám)

1894-09-14 / 254. szám

BUDAPESTI HÍRLAP. (254. ez.) 1894- szeptember 14, 0 mélhetö, bogy az uj szabályrendelet az ipartörvény és a büntető törvénykönyv ide vonatkozó pontjait a szükséghez képest módosítani fogja. Az értekezés végén elfogadták Szabó György amaz indítványát, hogy az egyöntetű műhely rendszabály kidolgozá­sára bizottságot küldjenek ki. — (A radnai bucsu epizódja.) Á radnai országos hirti bucsu nagy sokadalmu napjaiból je­lenti levelezőnk az alábbi két epizódot : Hogy mire képes egy mérges asszony, azt fényesen mutatta be Vacarescu Ilia földmives asz­­szony Mária-Badnán. A múltkori híres bucsu ide­jén három ó-besnyői bolgár vett nála szállást. A búcsúnak vége lett s a három bolgár megjelent a szálláson, összeszedni a motyóikat. Hanem az ajtók zárva voltak. Vártak, vártak, hogy majd csak haza jön szépséges Ilia asszony ; de biz az nem jött, az idő pedig telt s a bolgárok már-már attól tartottak, hogy lekésnek a vonatról. Ekkor bezúzták az aj­tót, összeszedték motyóikat, össze-vissza turtak­­hánytak mindent s aztán elutaztak. Mikor Vaca­rescu Ilia a nagy rendetlenséget meglátta, rögtön az a gyanúja támadt, hogy a tettes senki más, mint a gonosz szomszédasszony, Bottné. Szörnyű dühre lázadtan rohant a szomszédasszonyhoz, a kit a hajánál fogva vonszolt ki az utcára s ökölbe szorított somfadoronggal kezdte el ütlegelni. Bottné jajgatott, Vacarescu Hia pedig szitko­zódott. összegyűlt erre a két háznak népe és lett csata söprűvel, bottal, mángorló fával. Bu­­csusok is sereglettek össze s vegyesen pártállást foglaltak a hadakozók között. Vacarescu Ilia ve­zérként szerepelt a vértől pirosló csatatéren s a megjelent csendőr arcába két marék paprikát szórt s míg ez a szemeivel bajlódott, Ilia a ruhát kezdte róla letépni. Uj csendőrök jöttek, de Ilia nem csüg­gedt még akkor sem, mikor már csendörszuronytól vérzett a karja. Végre összekötözték s mikor a radnai járásbírósághoz kisérték, azzal a kéréssel állott elő, hogy lóháton szeretne bevonulni a törvény­­látó urak elé. A bucsujárás másik epizódja ez : Furcsa meglepetés érte a radnai bucsusokat az el­múlt ;.vasárnapon. A búcsúról hazamenet, Paulistól nem messzire a hátulsó négy személykocsiban ülő utasok azt vették észre, hogy a nyílt pályán fe­ledték őket, mig a vonat tovább robogott. Az a kapocs, a mely a kocsikat a vonathoz kapcsolta, elszakadt. A vonatvezetö csak Gyorokon vette 'észre, hogy "négy kocsi lemaradt A lokomotív in­nét ment vissza a pályára a lemaradt kocsikért és-a vonat csak több órai késés után érkezett meg Aradra. — (A kóbor agitátor.) Szász-Sebesről írják nekünk : A szerdahelyi csendőrség a minap jó fo­gást tett. Több napi nyomozás után letartóztatott egy embert, a ki hónapok, sőt évek óta bebarangolta erdély oláhlakta tüdőkéit s hogy nem tisztán tu­ristái szempontból, igazolta a vizsgálat. Az elfogott Szábm Gligoriu tasnádi (Szilágymegye) születésűnek vallotta magát; saját beismerése szerint az utolsó két évben beutazta : Szolnok-Doboka-, Beszterce-Naszód-, Alsó-Fehér-, Maros-Torda-, Brassó-, Kis- Küküllö-, Fogaras- és Szebenvármegyéket. Állító­lag ez idő alatt segédjegyzöi állást keresett, de a hála megmotozáskor talált jegyzetek mást látsza­nak bizonyítani. Jegyzetei ugyanis nyilvánvalóvá tették, hogy a Tribuna és Foia poporutui oláh 'lápokkal állt levelezésben. E jegyzetek mind az oláh nemzetiségi kérdéssel s főképp a memorandum-por­ról foglalkoznak: mig bennük egyrészt Lukacsiut, ,a vértanút dicsőíti, másrészt erősen kikel az oláh papság, mint .olyan ellen, mely. népe iránti köteles­ségét teljesíti, hanem e helyett a magyarok és zsi­dók pálinkáját iszsza. Találtak nála egy brosürt is e cimmel: A cum, si nicsi o data (Most vagy soha), melyben sokat beszélnek a román nép elnyomott igazságáról, fegyverről, vérről stb., ezt hirdette ő saját bevallása szerint is az oláh nép között, — A brosür aláirása ez: Tinerimea Bornana. (Román ifjú­ság:) Jegyzetei szerint Szabou tekintélyes pénz­segélyben részesült községi elülj ár ók, jegyzők, pópák és tanítók részéről. Bekísérték a járásbíróság bör­tönébe. . , — (Tudós utazó halála.) Jules Dutreuil de Bkim hires francia utazó haláláról, a kit — mint táviratban jeleztük — Tibetien meggyilkoltak, a kö­vetkezőket Írja a Globe: Dutreuil de Bhins-1 tibeti tanulmányutján gyil­kolták meg a bensztilöttek. Veszekedés folytán meg­sebesítették, megkötözték s egy folyóba dobták. Á kínai kormány rendelkezett a holttest fölkeresésére _s a bűnösök szigorú megbüntetésére nézve. Dutreuil de Rhins 1846-ban született, kapitány volt a francia, kereskedelmi tengerészeinél s Ázsia földrajzát, kü­lönösen kartográfiáját tanulmányozta, kiváló érde­meket szerezvén e téren. Áriamban kezdte kutatásait 1876-ban s . .1881-ben kiadta, nagy munkáját Carte -de linde Chine orientale (1 : 900.000 4 lap), mely 1886-ban második és javított ki­adásban jelent meg. Minthogy Közép* Ázsia eddigi térképei hiányosak, rekonstruálni akarta kartográ­fiáját eredeti kutatás alapján. Nevezetes munkái voltak eme tanulmányai folytán: Memoire geogra­­pliique sur le Thibet orientál, továbbá L’Asie centrale (Páris 1889. atlasz 23 lappal.) E munkálatai révén alaposan előkészülve elindult 1891-ben egy Grenard nevű kísérővel Tibetbe, hogy a tartományt átkutassa s Közép-Azsia kartográfiáját kiegészítse a hiányzó ismeretekkel. A halál megakadályozta célja elérésé­ben. Remélik, hogy kísérője megmentette Dutreuil de Rhins naplóit és jegyzeteit, hogy önfeláldozó munkájának legalább maradandó eredménye legyen. — (Az oláh tanítók bajai.) Említettük, hogy a szepsi-szent-györgyi magyarnyelvű póttan­folyamra bevonult oláh nemzetiségű néptanítók a tanfolyamot odahagyták vizsgálattétel nélkül. A Telegraful Boman-ban azután egy néptanító nyilat­kozatot tett közzé, a melyben hat pontozatban el­sorolta azokat az okokat, a melyek őket a tanfolyam elhagyására „kényszeritetté7c“. Már altkor megjegyez­tük, hogy ezek az okok kétségkívül nem valódiak. Az oláh részről tett e nyilatkozatra most Vájná Gábor kovásznai iskolai igazgató-taniíó, mint a tanfolyam egyik felügyelő tanítójától terjedelmes cáfolatot vettünk, a melyből közöljük a következő adatokat: A július 2-án megnyilt tanfolyamra beiratko­zott hat megyéből 12 szerb, 6 szász és 86 oláh nemzetiségű tanító. Ezek közül a vizsgálat tételig maradt 22 tanító, köztük az összes szerbek és szá­szok. Ezeknek nem volt semmi kifogásuk és megelé­gedtek mindennel. Az oláh tanítók eltávozásának oka tényleg a nagyszebeni honzisztórium távirata s a ba­­lázsfálvi vikárius levele volt. E távirat és e levél­vételig az oláhok jónak tartották a Mikó kollégium­ban s a kisdedóvóban számukra berendezett lakást s az étkezést is; lelkesültek az igazgatóság által rendezett kirándulásokért s buzgón készültek egy magyar hangversenyre. Kivéve a Bom. Tegr.-ban nyilatkozó Bereszku J. fogarasi, Lcpcchán M. bács­­falusi és Tsztrütyi M. baicai dászkálokat, a kik már megjövotelük idején skandalumokat csináltak s egy Ízben rendőri beavatkozást is provokáltak. A Himnusz tanulásakor Bereszku önként jelentkezett, hogy az énekkarnak előolyassa a szöveget. A Himnusz e sorát Általad nyert szép hazát Bendeguznuk vére, ily változattal diktálta: Általad nyert .szép hazát ■Bel­zebubnak vére. A türelemnek nagy fóka- kellett ahhoz, hogy Bareszku ez otrombasága semmi meg­torlásban sem részesült. És mégis ő panaszkodik rossz bánásmódról. Igazgató elé idézés csak két esetben történt. Egyik esetben a nyilatkozók ket­tője az alvóteremben éjszaka gyűlést hitt egybe és tartott is. A másik esetben megidézett tanitó be­látta botlását s többé nem volt véle baj. Diurnu­­maikat kikapták rendesen, csak az utolsó rátát nem olvasták kezeikhez a hét szombatján, mert már ez előtt megkapták a szebeni konzisztórium táviratát, a vikárius levelét s bejelentették távozásukat. Olyan időre akarták tehát fölvenni a napidijakat, a melyet már nem szándékoztak a póttanfolyamban tölteni. Különben az útra bőven volt pénzük, egyik tanitó nyilatkozata szerint kösös kasszából. A tanfelügyelő egyáltalán nem nyilatkozott arról, vájjon a dászka­­lok megérdemelték-e a napidijakat. Arra sem a kir. tanfelügyelő, sem más nem gondolt, hogy a dáko­román eszmék fejlesztésének vessen gátat ; mert mindenki azt tételezte föl, hogy az oláh tanítók — legalább mint tanítók — saját érdekükkel össze tudják egyeztetni a tanfolyam célját s másfelé nem fecsérlik idejüket. Ez a föltevés be is vált mind­addig, mig egynéhány pópa, köztük különösen egy, a tanfolyam megtekintése cim alatt, S,-Szt.-Györ­­gyön meg nem fordult s egynéhány tanítót föl nem lovait. Bujtogatóknák, izgatóknak stb. sem nevezte őket a tanfolyam vezetője. —A terjedelmes cáfo­latból világos, hogy a Telegraful Boman-b'an nyilat­kozók szemenszedett valótlanságokat hordtak össze. — (Késelés az iskolában.) Jászberényből irja tudósítónk: Ungvári Jenő első és Donanál Gábor második osztályú gimnázisták összevesztek, hajba kaptak az iskolapadok közt; Donanál pofonütötte az Ungvári gyereket, a ki erre tolikéssel vállon szúrta Donanált s fölkiáltott: szomjaztam a véredre! A késelö gyereket rögtön kicsapták az iskolából. — (Halála után.) Bécsi lapok sokat írnak egy Juhatz Fereno József nevű német költőről, a ki végtelen szerencsétlen volt életében s a bécsi sinylök házában 1890-ben halt meg. 1824-ben szü­letett mint jómódú szülök gyermeke s ifjú éveiben a rézmetszést tanulta. Majd megérezvén költői haj­landóságát, letett a rézmetszésről és újságíró lett. Napilapot alapított 1862-ben ez alatt a cim alatt Gross-Österreich. Egy cikk miatt több heti bör­tönre ítéltetvén, az alatt munkatársai teljesen elha­nyagolták vállalatát, úgy hogy Juhatz belebukott s- elvesztette minden vagyonát. Azontúl kezdődött nyomorúsága. Semmi dolga nem sikerült többé, munkálatait alig fizették, drámáit a burgszinház ol­­vasatlanul küldötte vissza és családjával is megha­­sonlott, mint hirdetési ágens kereste kenyerét. 1884-ben föl nem vették a szegények házába. Drá­máit — öt-hat tragédia — végrendeletében egy Totzauer nevű barátjának testálta, a ki egyedüli támogatója s jóltevöje volt az életben. A szeren­csétlen ember sorsa most négy évvel halála után élénk részvétet kelt Bécs színészi és irói köreiben s nagy az érdeklődés müvei iránt, hogy vájjon nem igazolják-e költői ambícióját. — (Belehalt az orvosságba.) A beregme­­gyei Pusznyükfatuban Kaszinec Györgyné paraszt­asszonynak fájós lábára bedörzsölendő írt rendelt az orvos. Az asszony az orvosság felét utasítás szerint használta, a másik felét azonban bevette. Ettől aztán iszonyú kínok közt még aznap meghalt. — (Piszkos botrány.) A rendőrség ma dél­után letartóztatta Kovács Gábornét, a kinek Király ­­utca 38. sz. a. lakásán főként előkelő nagyurak dorbézoltak az utcáról becsalt 12—13 éves leány­kákkal. Bizalmas féljöntéssel hívták föl a bűn e ta­nyájára a rendőrség figyelmét s a detektívek éppen abban a percben léptek be oda, midőn egy magasrangu vasúti tisztviselő udvarolt hevesen egy tizenkét éves lánykának. Az asszonyt letartóztatták s meg­ejtették a házkutatást is, mely alkalommal ötven 12—13 éves leány fényképére akadtak. Ezeket a szerencsétleneket kinyomozták szüleik lakásán, a hol betegen fekszenek. Ugyanekkor több előkelő gavallértól találtak megrendelő leveleket. — (Megszűnt sztrájk.) Az aninai vasgyári munkások megszüntették a néhány nap óta tartó sztrájkot. A vasgyár igazgatója tudtára adta a sztrájkotoknak, hogy el fogja bocsátani a békótlen­­kedŐket, mire a munkások, a kik jól tudják, hogy sehol sincsenek olyan kedvező munkásviszonyok, mint Aninában, újra hozzáláttak a munkához. — (Vivómesterek párbaja.) Mai számunk­ban közölt ilyen cimü cikkelyünkre vonatkozólag Sztmkay Norbert ur megjelent szerkesztőségünkben s két dolog helyreigazítását kérte. Először azt, hogy fején kapott sebe. jeientéktelen, másfér centi­méter hosszxi bőrseb ; másodszor, hogy a háti után ä segédek szétválasztották a feleket, úgy, hogy ő nem vághatott tovább. Az elsőről személyes tapasz­talásból és Mihajlovics Miklós, dr. orvosi bizonyítvá­nyából, a másodikról a párbajjegyzőkönyvböl győ­ződtünk meg s igy készséggel helyt adunk Sztrakay ur helyreigazításának. — (A velooipéd veszedelmei.) A párisi Académie de Médecine-héa Petit dr. felolvasást tar­tott nemrég előfordult három halálesetről, melyet a kerékpározás idézett elő. Az esetek ezek: 1. Egy hatvan esztendős ember vénségére meg akart ta­nulni velocipédezni s napjában két óra hosszat gya­korolta magát, a mi roppant megerőltetésébe került. Végre holtan rogyott párisi tanítómestere karjai közé. Ez öreg ur régtől fogva szívbajos volt s a nagy izgalom okozta végét. 2. Egy 48 éves ember sétakerékpározás közben a gépén halt meg hirtelen ha­lállal. 3. Á harmadik halott 40 esztendős volt s szívbajban szenvedett. Petit dr.' ez esetekből azt következteti, hogy a velocipéd-sport szívbajos em­berekre veszedelmes nndatság. — (Szétmarcangolt állatszeliditök.) Lu­xemburgból telegrafálják nekünk: Az itteni állatse­reglet ma egy vérfagyasztó jelenetnek volt szín­helye; a királytigris széttépte J^eroux állatszeliditö­­nek leányát; az apa, ki a borzasztó jelenetnek szemtanúja volt, berohant a ketrecbe, de a tigris rávetette magát s öt is szétmarcangolta. — (A napazurás halottja.) Miholjácon (Ve­­röcemegye) múlt hó 27-én napszurás érte Seifried Udalrich moszlavicai erdészt. Kiküldésben volt a koszkai erdő osztályozására,, a hová 26-án késő este indult el, hogy másnap hajnalra ott legyen. Az 50 kilométernyi ut, majd az osztályozás munkája na­gyon kifárasztotta az edzett erdészt, a ki azonban délután 3 órakor a munka befejezése után, pihenés nélkül, sietve visszaindult haza, a hol betegen hagyta gyermekét. Már útközben rosszul érezte ma­gát, hazaérkezve pedig le kellett feküdnie, másnap elvesztette eszméletét s nyolcadnapra meghalt. — (Gyászrovat.) Meghaltak. Blaskó István, a lugosi népbank igazgatója, szept. 11-én Lúgo­son. — Tarczal Antal m. á. v. igazgatósági titkár, szept. 11-én 45 esztendős korában Fiúméban. — (Rövid hírek.) Lahner-puska. A buda­pesti 48-as muzeum egy olyan puskát kapott, mely a vértanú-halált szenvedett tábornok által vezetett magyar fegyvergyárban készült. — A Buna a fel­vidéki esőzések következtében néhány nap óta erő­sen árad. Ma a vízállás Budapestnél 3 m. 40 cm. volt s a viz még emelkedik. —- Az uj egyetemi professzorok, Schwartz Gyula dr, Krenner József

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék