Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-01 / 271. szám
ar állomásfőnök és Pekáry főkapitányi helyettes. A királyné, aki pompás színben van, kíséretével: Nopcsa báró főudvarmesterrel, Claudy udvari tanácsossal és három udvarhölgygyel, 20 percig tartózkodott az állomáson, mely idő alatt kísérete társaságában elköltötte a Heim vasúti vendéglős által fölszolgált reggelit. Ezután a külön vonat Kőbányán át tovább robogott Gödöllőre. (Személyi hir.) Fehér Ipoly pannonhalmi főapát a püspöki konferenciáról visszatérvén, szeptember 30-dikán Bársonyoson bérmált és onnan a főrendiház gyűlésére ismét a fővárosba érkezik. (Horvát kritika Mádl Kovácsról.) A horvát ellenzék lapjában, az Agr. Tagblatt-ban a viszonyokat jellemző cikkely jelent meg a hadgyakorlatokról. A horvát újság föltűnőnek találja, hogy a magyar sajtó ezidén olyan különös érdeklődéssel kisérte a hadgyakorlatok lefolyását és szovinizmust lát abban, hogy Moldi Kovács altábornagy bravúros sikereit a magyarok dicsérni merték. Ezután — mint mondja, szakértői toklból — hosszabb kritikát közöl a hadgyakorlatokról, amelyben apróra leírja a két ellenséges hadtest hadmozdulatait, azután így folytatja : „Kérdés azonban, vajon Kovács altábornagynak helyes volt-e az a terve, mikor az egész 6. hadtesttel utána sietett messzire előretolt lovasságának ? Az ilyen repülő operációkra egy egész hadtest nagyon nagy. Az ilyen hadműveletre rögtön következik a visszahatás, ami itt is bekövetkezett : Kovács altábornagy Feketeviznél megakadt és kénytelen volt magát elsáncolni. Gyorsan végzett hadműveleteknek ilyen hirtelen, ütközet nélkül védelmi harcba való átvitele rendesen végzetes szokott lenni és megrendíti a vezetésbe helyzezett bizalmat.“ Ezek után az akadémikus igazságok után következik a konklúzió . A Lobkovitz herceg 4. hadteste bizonyosan visszavetette volna a Kovácsét, ha az előbbinek a részén egy véletlen hiba nem történik. „A Kovács altábornagy operációiban tehát — így végzi a kritikus — semmi nevezetes nincsen“. — Erre a kritikára nem kell kritika : azt elmondották már a hadsereg legfőbb szakértői, akik manőverek alkalmával apróra elbírálják az egyes hadvezérek intézkedéseit, érdemeit, mielőtt odaítélik valamelyiküknek a győzelmet. — (A munkácsi püspök S Máramarosszigeten.) Firczák Gyula, Munkács hazafias görög katolikus püspöke, mint nekünk írják, tegnap látogatta meg először Máramarossziget városát, melynek magyar ésorosz nemzetiségű lakossága rendkívüli ovációkkal fogadta. A megyés püspököt több ezer főnyi lakosság várta a pályaudvaron. Az üdvözlő beszédet Mándics József polgármester mondta. A hosszú menet ezután lelkes ovációk közt vonult be a fellobogózott és fényesen kivilágított város utcáin a betegen fekvő Bossner Ervin báró főispán lakásáig, akit a főpap meglátogatott. Firczák a görög-katolikus parókiában szállt meg. Ablakai alatt este nyolc órakor fáklyásmenet volt. Lator Ferenc megyei árvaszéki ülnök üdvözlő beszédére a püspök rendkívül meleg hangon felelt. Igyekezni fog rajta — írják — hogy a lelki kormányzása alatt álló hívek igaz magyar honpolgárok, becsületes, igaz keresztények legyenek. A maga részéről biztosította híveit, hogy ő az igaz magyar hazafiság embere, s beszédét a király és haza éltetésével végezte. Ma reggel a görögkatolikus templomban mise volt, melyet fényes segédlettel , az ünnepelt püspök celebrált. A város előkelősége majdnem teljes számmal együtt volt a templomban. Ma délután fényes banker volt Firczák püspök tiszteletére. (Tót magyar nemes.) A hivatalos lap szerint a király Félmayer Károly székesfehérvári gyáros, valamint törvényes utódainak, a gyáripar fejlesztése körül és a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet adományozta. (A szidó újév és a belügyminiszter.) Kolozsvárott az általános költözködési idő október elsején van. Mivel az idén erre a napra esik a zsidó újév is, az odavaló ortodox hitközség folyamodott a városi tanácshoz, hogy a költözködési napot október 3-ikára halaszsza el. A tanács megtagadta az ortodoxok kérését, ellenben a belügyminiszter, mint a Zsidó Híradó írja, elrendelte, hogy a költözködési nap október elsejéről október harmadikára tétessék át. — (A F. M. K. E. közgyűlése.) A felvidéki magyar közművelődési egyesület közgyűlése alkalmából — mint Nyitráról telegrafálják — az összes helybeli lapok ünnepi számot adnak ki; az utcák diszitése mindenfelé javában folyik. Az idegenek száma folyton növekszik, lelkes hangulatban várják mindenfelé a vendégeket. A különvonat, mely Károlyi István grófot Érsekújvárról Nyitrára hozza, hétfőn délben érkezik ide. Az elnök és a a vendégek tiszteletére Bende Imre püspök diszebédet ad. A közgyűlés elé terjesztendő előirányzat szerint az 1895. évben 45.570 frtot fordítanak hazafias és kulturális célokra. A közgyűlés elé ez öszszeg hovafordítására nézve a holnap, hétfőn, ülésező igazgatóválasztmány terjeszt részletes programot, melyben vagy tizenöt új kisdedóvó létesítéséről van szó. (A legfőbb pont.) A sárosmegyei Plavnicza községből írják a következő mulatságos esetet: L. felvidéki községben több lakos szerződést kötött egy vállalkozóval fafuvarozás iránt, mely szerződés 25 pontból állott. A szerződés utolsó pontja szerint a vállalkozó köteles volt minden szálfa után félmeszely pálinkát kiszolgáltatni. A szerződést a falu lelkésze irta és midőn felolvasván, megkérdezte a felektől, hogy megértették-e ? mindnyájan igennel feleltek. Akkor azután azt a kérdést intézte hozzájuk, hogy mondják meg hát, mi van a szerződésben ? A felelet az volt, hogy a vállalkozó köteles minden szálfa után félmeszely pálinkát adni! A szerződés többi pontjára, mint fölöslegesre, senki sem emlékezett. (A bukaresti tüntetésről) szóló tudósításokkal ma érkeztek meg a romániai lapok. A küstendrei diákkongresszusról visszatérő diákok Bukarestben demonstrációt terveztek, melynek éle nyilván Magyarország ellen irányult volna, tudvalevőleg ebből keletkezett a nagy véres botrány. A kormány, amely tudott a diákok szándékáról, némi óvatossági rendszabályokat tett. Ezeket a rendszabályokat — mondja a Timpul, a román kormány lapja — használta fel a liberális ellenzék, különösen vezére, Sturdza Demeter arra, hogy a diákokat fellázítsa. A tüntetés keletkezéséről és lefolyásáról az idézett lap a következőket írja : „Még meg sem érkeztek a diákok a kongreszszusról, midőn a liberálisok fölbérelt emberei bejárták az egész várost és izgatták a tömeget mindenütt a kormány ellen, azt mondván, hogy a kormány elhatározta, hogy a diákoknak nem enged meg semmiféle gyűlést, hogy többeket közülök le fog lövetni; hogy a kormány meghagyta a diákokat hozó vonat vezetőjének, hogy a vonatot terelje le a sínekről. A különben is könnyen hivő tömeg annál inkább elhitte ezeket, mert a vonat már három órát késett s a város felől lovasrendőrök közelegtek az állomás felé. Miután a diákok megérkeztek, Stunszaur emberei ezeket kezdték izgatni, nem engedték, hogy meghallgassák a kiküldött rendőrtisztviselőt, ki őket arra akarta kérni, hogy, mivel az idő már későre jár, ma ne tartsanak gyűlést sehol, s gyűléseiken egyáltalán tiszteljék az alkotmányos határokat. A diákok az izgatások folytán a rendőrségnek minden tettét ellenük irányúsnak tartották s a félreértésből támadtak a véres verekedések és egyéb zavargások. A liberálisok ez aknamunkával — írja tovább a Timpul — válságba, esetleg bukásba akarták sodorni a kormányt, igy okoskodván : Ha a kormány ezekkel az utcai tüntetésekkel szemben, miket az erdélyi román kérdésből kifolyólag rendeztek, engedékeny lesz, úgy magára vonja az idegen hatalmak haragját, melyek azt hiszik róla, hogy ő istápolja a román irredentát ; ha pedig kegyetlen lesz s megakadályozza a tüntetéseket, akkor mélyen megsérti a hazafiságot. Hogy a bukaresti szcénák tulajdonképpeni rendezői Sturdza ur és a liberálisok, míg a diákok csak eszközök voltak azok kezében, az elmondottakon kívül bizonyítja Sturdza úr viselkedése is a tüntetések estéjén, midőn ő, Sturdza Demeter száz meg száz tanú hallatára ezeket mondta : „Ha kell, öljük meg a királyt is és gázoljunk át diadalkocsinkkal az ő holttestén.“ A tanúk közt, kik Sturdza úr e nyilatkozatát hallották, volt Hahn báró is.“ Bennünket leginkább érdeklő epizódja a bukaresti tüntetéseknek ez . A Dreptateában, az oláh túszók temesvári lapjában, olvassuk, hogy azok közt,sok a bukaresti tüntetések alatt a rendőrökkel való harcban megsebesültek, van két erdélyi diák is, egyiknek az arcát szúrta keresztül egy rendőr, a másik oldalán kapott igen mély sebet. Azonkívül nagy a száma azoknak az erdélyi diákoknak is, kiket a rendőrség letartóztatott s börtönbe kisért. A Timpus tagadja ez utóbbi dolog valódiságát, de a Dreptatea-nak szemtanu-tudósítója igaznak mondja. „Mély és fájdalmas sebet ejt rajtunk ez a körülmény, írja a Dreptatea. A mi ifjúságunk, mely a börtönök ajtajaiból elmenekülve, saját véréhez ment vigasztalást keresni, Románia tömlöceiben ül. Ifjúságunk nem hívatlanul ment oda, meghívott vendég volt s még a legutolsó paraszt is tudja, mint kell bánni a vendéggel. Szép, nagyon szép. A házigazda ez esetben a bukaresti közönség, a főváros polgárai, kik kötelesek nekünk teljes elégtételt adni, melyet mint vendégeknek, teljes jogunk van követelni. Követeljük is a szó egész erejével. (Kétéves fölolvasó.) Berlinben most egy kétéves gyermeket mutogatnak, a ki arról nevezetes, hogy valóságos fölolvasásokat rendez. Ennél a gyermeknél úgyszólván csecsemő korában jelentkezett már valami egészen csodálatos hajlandóság az olvasás iránt. Ha képeket mutogattak neki, mindig csak az aláírást kérdezte, azután figyelmesen megnézte a betűk alakját. Jüzen a réven megtanult olvasni s nem sokára azzal lepte meg szüleit, hogy mikor kis tolókocsijában sétálni vitték, fölült és sorra olvasta a boltok cégtábláit. Mivel mindig hangosan olvasott, gyakran egész csődület támadt körülötte azokból, a kik bámulására összefutottak. Most már fönnakadás nélkül olvas a kis csuda latin és gót betűt egyaránt s ebbeli tehetségét mutogatják most jó pénzért a szülei. A gyermek egészen folyékonyan olvas, de a szavakat olyan tökéletlenül, azzal a gyermekes hadarássel ejti, mint minden beszélni tanuló csecsemő. Ezzel csodálatos ellentétben van fakó arca, mely olyan, mint egy aggastyáné ; persze ez a kontraszt is emeli a hatást s a gyermek csudájára járók számát. (Egy 48-as honvéd szerencsétlensége.) A szabadságharcnak egyik érdekes alakja volt Darázs István, a kecskeméti népfelkelők zászlótartója. A szabadságharcosból öreg kőtára, a mikor már nem bírta a munkát, éjjeliőr lett egy fatelepen. Mostanában, a mióta hives éjszakák járnak, az öreg zászlótartó rendesen tüzet rakott a telepen s a mellett melengette elnyűtt, öreg csontjait. Pár nap előtt az öreg addig-addig melegedett a parázstüznél, migyen erőt vett rajta az álom. Eldült az öreg Darázs s talán keménynek érezte feje alatt a követ, hát megfordult álmában s belefordult a parázstüzbe. Másnap a vén zászlótartó égési sebeinek iszonyú kínjai közt kiszenvedett. (Tanácskozó munkások.) Három helyen volt ma megint munkásgyűlés. Az asztalos munkások a Damjanich utca egyik vendéglőjében jöttek össze, de a rossz idő miatt a gyűlést elhalasztották s egészben csak zárt értekezletet tartottak. Az újpesti úti Huber vendéglőben nyilvános népgyűlés volt, amelyen mintegy 200 tót és cseh munkás és napszámos volt jelen. A tanácskozás kizárólag tót és cseh nyelven folyt a fölött, hogy micsoda után volna lehetséges érvényesíteni a munkások jogait s követeléseit. Egyhangú határozattal kimondták, hogy az általános választási jog behozása s a szabad gyülekezés és egyesülés élvezése érdekében minden törvényes eszközt fölhasználnak. A rendőrség részéről Urs kapitány s Peregrinyi fogalmazó volt jelen, de közbelépésre nem volt szükség, mert a gyűlés egészen rendben folyt le. Tanácskoztak aztán még a teherszállító kocsisok is az aradi utcai helyiségükben. Rövid értekezletükön a sanyarú helyzetük javítása érdekében teendő előleges intézkedések fölött állapodtak meg s elhatározták, hogy október 7-én, vasárnap délután a külső váci úti régi temető mellett szabad ég alatt népgyűlést tartanak. (Önkéntesek vizsgálata.) Az aradi 33. gyalogezred önkéntesei — mint odavaló levelezőnk írja — tegnap tették le Nagyváradon a tiszti vizsgálatot. A jelentkezett negyvenhat önkéntes közül negyvenötnek sikerült a tiszti kardbojt megszerzése, mely szép eredmény elsősorban a képző tanárok, Egyért százados és Ábrahám hadnagy ügyességének és jó bánásmódjának tudandó be. (Gyújtogatok.) Aradi levelezőnk Írja: A Szt.-Pál község határában levő Hirschman-pusztán Juhász András bérlőnek kukoricaszárral fedett kunyhóját Móc Kosztán és Vuja Száva, fönlaki lakosok, azon való boszuságukban, hogy idegen munkásokat fogadott, felgyújtották. A végső veszedelemben felriadt házbeliek alig tudtak menekülni s Juhász András János nevű 13 éves fia a kunyhóban is rekedt, súlyos égési sebeket szenvedett s atyja elalélva vitte ki a szabadba. A gyors orvosi segély hiába volt, még az éjjel meghalt. A gyujtogatókat a csendőrség elfogta. (Az emberiség új tápláléka.) Nagyfontosságu kémiai fölfedezés hírével vannak tele a német lapok. Lilienfeld Eduárd fiatal német kémikusnak állítólag sikerült vízben oldható fehérjét, az élelmiszereknek ezt a legfontosabb tápláló anyagát mesterségesen előállítani. Ezideig tudvalevőleg még a fehérjefélék formuláját sem voltak képesek a kémikusok megállapítani és minden eddigi kísérlet a fehérjefélék mesterséges előállítására eredménytelen maradt. Lilienfeld a már Curtius és Goebel által végzett munkálatokat folytatta, csakhogy ő a glycocol-1, melyet azok sósavval kezeltek, még újabb kémiai hatásoknak vetette alá és igy sikerült neki olyan anyagot nyerni, mely minden tulajdonságai- BUDAPESTI HÍRLAP, (271. sz.) 1894. október 1