Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-22 / 292. szám
4 Reich igazgató és Willigem vezérigazgató megjelentek a szerencsétlenség színhelyén, ahol már nagy tömegekben állották körül síró emberek az összeszakgatott hullákat. A halottak közül 16 szászkabányai, 2 csiklovai, 7 stájerlaki. Újabban ismét 31 igen súlyosan sebesültet hoztak felszínre. Ezek közül kettő már meg is halt. Pap bányabiztos és Mozsidlovszky főszolgabíró leginkább arra ügyelnek, hogy a tömegesen ide tóduló bányászok körében a higgadt hangulatot és nyugalmat megóvják. A bányatűz továbbterjedésének meggátlása végett még mindig dolgoznak az egyes meggyűlt tárnák elfalazásán. TÁVIRATOK. Vilmos császár és a mezőgazdák. Berlin, okt. 21. A Kreuzzeitung jelentése szerint a kelet-poroszországi gazdák szövetkezetének küldöttsége által átnyújtott felirat hangsúlyozza, hogy távol áll a nagybirtokosoktól, hogy oppozíciót akarnának támasztani természetes védőjük és gyámolítójuk, a király ellen. A király válaszában ezeket mondta: Őszintén örvend, hogy a küldöttség megjelenéséből azt látja, hogy Königsbergben mondott szavait helyesen fogták föl és hogy a keletporoszországiak, atyai gondoskodásában bízva, személyesen hozzá fordultak. Különös megelégedéssel látja, hogy már most beteljesedik az a reménye, hogy a keletporoszországiak lesznek az elsők, akik a királyt a vallásért, erkölcsért és rendért vívott harcban követik. Gondoskodása a mezőgazdaságról, a kis- és nagyparasztságról nem fog megszűnni soha, valamint másrészt Istenbe vetett erős hitet, hogy a nemzet minden jóérzésű osztályainak segítségével lehetséges lesz a hazát súlyos rázkódtatások nélkül keresztül vezérelni azon a harcon, amelyet a bomlasztó törekvések kényszerítettek ránk. Bukaresti uj követünk. Bukarest, okt. 21. A király ma fogadta a pelesi kastélyban Trelsersheimb grófot, az uj osztrák-magyar követet, a ki megbízó levelét nyújtotta át és Golucoit’Ski grófot, az eddigi követet, a ki visszahívó levelét adta át. A beszédek, melyeket ez alkalomból váltottak, a legbarátságosabb jellegűek voltak. a fogadás után villásreggeli volt, amelyen a nevezett diplomaták nejeikkel együtt résztvettek. Elő az általános választási joggal ! Brünn, okt. 21. Az éjjel az épületekre és fákra nyomtatott cédulákat ragasztottak fel ezzel a felírással: Elő az általános választási joggal!“ A A rendőrség hétezer ilyen cédulát kobozott el és huszonhárom embert tartóztatott le, akiket rajtakaptak, mikor a cédulákat kiragasztották. Ostrauban és Przivostban is ugyanily cédulákat ragasztottak ki. Lemberg, okt. 21. A szociáldemokrata párt kezdeményezésére ma négyszáz munkás, többnyire fiatal suhancok, a városháza termében tartott gyűlésen tüntetést rendezett az általános választási jog mellett. A tüntetők a munkásdalt énekelve kezdték bejárni az utcákat, de a rendőrség csakhamar útjukat állotta, mire zavargás nélkül szétoszlottak. A japán felsőház határozata: London, okt. 21. A Reuter-ügynökség jelenti Hirosimából. A felsőházban Ito gróf miniszterelnök hosszabb beszédben okolta meg a kormánynak a hadi költségek födözésére vonatkozó javaslatait és védekezett az ellen a szemrehányás ellen, hogy Japán siettette az ellenségeskedések kitörését. Erre nézve fölolvasta az iratokat, melyeket Kínával a háború előtt váltottak. A beszéd nagy hatást keltett. A hás egyhangúlag a háború mellett nyilatkozott és elfogadta a 150 millió jenre rugó rendkívüli költségvetést. Ebből 100 milliót kölcsönnel fognak fedezni. Depretis szobra, Róma, okt. 21. Stradellában ma leplezték le ünnepélyesen Depretis volt miniszterelnök emlékszobrát Saracco és Ferraris miniszterek, sok szenátor és képviselő, a hatóságok, egyesületek és nagy sokaság jelenlétében. BUDAPESTI HÍRLAP, (292. sz.) 1994. október 22. N A PI H I R E K. Budapest, okt. 21. — (Személyi hírek.) Pulszky Ágost államtitkár csütörtökön nem tart kihallgatást. — Ziabasa török nagykövet — mint Bécsből telegrafálják — ma Budapestre utazott és holnap átadja ő felségének visszahívó levelét. — (A szerb király Bécsben.) Berlinből való hazautaztában Sándor szerb király vasárnap délután Bécsbe érkezett. A pályaudvaron a szerb követ, a követségi személyzet, a Bécsben levő szerb tisztek és nagy közönség üdvözölték. A király a pályadvarról a fogadóba hajtatott. A merre kocsija elhaladt, a közönség zsivó- és cipet-kiáltásokkal üdvözölte. (A királyi előszobák nyelve.) Még a múlt esztendőben, mikor a magyar udvartartást sürgető hangok már nagyon is hangosakká lettek, járta be az országot a csillapító hír, hogy a budai Várpalotában most már minden magyar, magyarfeliratok és magyarul beszélő szolgák igazítják útba folyosókon és előszobákban az ügyes-bajos embereket. Hogy ez még sincs egészen igy s hogy a ki csak magyarul tud, még mindig bajjal juthat csak a magyar király elé, bizonyítja egy budapesti olvasónknak alábbi figyelemreméltó levele: „Ő felsége, a magyarok királya, általános kihallgatást ad a napokban Budapesten. Aki ekkor elébe kíván járulni, köteles magát a kabinetirodában előjegyeztetni. Eddig rendben van a dolog. Azonban magyar emberre nézve(legalább igen sok magyar emberre nézve) ez a dolog majdnem lehetetlen, mivel hogy a budai palota folyosóján a kabinetiroda címe németül van felírva. De még ha az ajtóig el is jut valaki, tovább már csak német szóval juthat. A kabinetiroda előszobájában ugyanis egy sült német szolga állja útját, aki magyarul egy kukkot sem tud s faggatja, hogy mi járatban van. Magam voltam a tanúja ma délelőtt, hogy egy csomó vidéki atyafi, néhány asszony stb. milyen kellemetlen helyzetbe jutott ezáltal. Csak egy előzékeny várakozó úr tolmácsolása után juthattak be az irodába. Azt már meg sem említem, hogy a németül tudókkal is milyen kedélyeskedéseket visz véghez ez a cerberus, sem azt, hogy vagy húsz emberből álló jelentkezett csoport fél tdlenctől tízig volt kénytelen várakozni, míg az irodába bejuthatott.“ (Októberi égzengés.) Tegnap este óta a hőmérő tetemesen emelkedett, az utcákat langyos szél söpörte végig egész éjjel és ma délelőtt is meleg időjárás volt, habár a nap nem igen tűzhetett ki a felhők közül. Este öt órakor váratlanul erős zivatar támadt : villámok cikáztak, az ég zengett, a zápor pedig csak úgy szakadt. A villamos vasút csatornája csakhamar megtelt vízzel s a zsúfolt kocsik a pálya minden pontján vesztegeltek jó háromnegyed óráig. A felhőszakadásnak beillő eső sokfelé okozott bajt a fővárosban. A Podmaniczkyidéa 37-dik számú házban a III. emeleten özv. Hirt Pálné és Deutsch József lakásaiban átázott a menyetet s a lakásba ömlő viz mind a két helyen tetemes kárt okozott. A rendőrség konstatálván, hogy veszedelem a lakókat nem fenyegeti, a lakásokat nem ürítette ki. Az üllői után a Ferenc körút benyitásánál az épülőfélben levő nagy csatorna bedőlt, úgy, hogy a lóvasúti közlekedést e helyen meg kellett szüntetni. Budán a Lógody utcában a 16. számú ház előtt az utcatest alatt egy régi pince megtelt vizzel, a kövezet beszakadt s a körülbelül 3—4 méter mély gödör teljesen lehetetlenné, sőt életveszélyessé tette a közlekedést. Vizzel teltek meg a pincelakások többfelé. Egyes helyeken a lakókat is ki kellett költöztetni. A Gyöngytyuk-utca 9., Rózsa-utca 6. és Szövetség utca 13. számú házak pincelakásaiból a tűzoltóság szivattyúzza ki a vizet. A villám két helyen csapott be: a Dunába, közvetetlenül az új országház előtt és a városligetben, de itt sem tett kárt. Az éjjel is többször megindult az eső , csöndesen szitálva az alvó fővárosra. (A félegyházi tanítóképző ügye.) A félegyházi állami tanítóképző segédtanárától, Straub Gyulától, aki miatt a 4-ik osztály az intézetből kilépett, nyilatkozatot kaptunk, mely lényegesen eltérőleg mondja el az affért, mint a tanítójelöltek. E szerint az osztály igen hanyag volt tanulmányaiba 1) gyakran illetlen viselkedésében, a minek bizonyságául a segédtanár megemlíti, hogy fegyelmi vétségek miatt a 11 tagú osztály növendékei közül a mult iskolai évben a legtöbbet a tanári üléseken megbüntették vagy megdorgálták s a folyó iskolai évben csak 3-öt részesíthettek kisebb állami segélyben. Strauch segédtanár mentségéül felhozza, hogy ő először kérésen, figyelmeztetésen, kapacitáláson kezdte, azután folytatta dorgáláson s csak mikor ez sem használt, ragadtatta magát gorombaságra is, a mit különben nagyon rosszul cselekedett. A neki tulajdonított kifejezésekről azt mondja, hogy azokat részben félreértették, részben túlzottak, részben valótlanok, tettlegességig pedig soha sem ment, valasmint szándékos ferdítéssel ésrosszakaratú magyarázattal állítják róla, hogy a vallást nevetségessé tenné. Közli a tanári kar ülésének jegyzőkönyvét, mely szerint Strauch segédtanár a kellemetlen ügy elsimítása érdekében elment a legvégső határig, amennyiben az igazgató jelenlétében az osztály előtt olynemű nyilatkozatot tett, melylyel a múltra nézve feledést, a jövőre vonatkozólag teljes garanciát nyújt. Végül azt írja a nevezett segédtanár, hogy az osztály egy része már magába szállt. A tanár helyreigazítását a tanári kar nevében megerősíti Wagner János jegyző. — (Behring professzor Virchow ellen) Virchow, a híres német orvostudós nemrég egy interview alkalmával azt állította, hogy a gyógyító szérumot, a difteritisz ellen való új orvosszert, az ő vezetése alatt Aronson János doktor tanulmányozta a berlini Frigyes-kórházban először. Behring, mint már említettük, hosszabb és heves hangú nyilatkozatot tett közzé Virhow ellen. Behring abból indul ki, hogy minden orvosszer, melylyel eddig gyógyítottak, méreg volt , míg a difteritisz széruma abszolút ártalmatlan szer. Az exakt tudomány által, a laikusok nagy bámulatára, tagadólag elintézett kérdésre, hogy van-e valójában orvosszer, most tehát igenlőleg kell válaszolni ! — kiált föl büszkén a vérszérum-terápia alapítója. Eddig akkor, mikor a tüdőgyuladásnál a szimptómák tetőpontra emelkedtek s egyszerre, minden orvosi hozzájárulás nélkül, jó fordulat következett, azt mondták, hogy a krízis szerencsésen elmúlt. De hogyy mi okozta ezt a szerencsés fordulatot, a betegségnek ezt az idegen segítség nélkül való gyógyítását, mélységes titok volt. Négy év előtt Behring azt találta, hogy egy és ugyanannak az egyénnek a sejtmentes testi nedveiben specifikus különbség van, a szerint, amint a ragadós betegség előtti vagy utáni időből valók. A difteritisznál, tetanusznál, tífusznál, koleránál, tüdőgyuladásnál, veszettségnél, kígyóméreggel való mérgezésnél a vérben új testeket találtak, melyek a betegség előtt nem voltak benne. Ezek az új testek részben baktériumellenesek, részben méregellenesek, és bebizonyították, hogy a gyógyulást elősegítették , mert ha ezeket az újonan keletkezett testeket más egyénekbe átviszik, megvédelmezik az illetőket a betegség ellen ; amint ezek a védőtestek oly tömegben vannak a vérben, hogy a betegséget okozó anyagot teljesen ártalmatlanná teszik, ennek az a következménye, hogy a betegség processzusának tovahalapózása megszűnik. Ez eddig az orvos hozzájárulása nélkül is megtörtént, mikor a szerencsés krízis megjött, de ami eddig véletlenül megtörtént, Behring terápiája öntudatosan és némely betegségnél már sikerrel kísérli meg a beteg organizmusnak a méregtől való megszabadítását. Ezután Behring keményen megtámadja Virchowot, akinek tanait tévelygőknek mondja, melyek nagy elterjedésüknél fogva a lehető legkártékonyabbak. Aztán tiltakozik az ellen Behring, hogy a difteritisz szérumát, mely Virchow terapeutikus tanainak és törekvéseinek fiaskóját jelenti, az a maga számlájára írhassa nyereségül. A Wernickével egyetemben 1891-ben tanulmányozta a szerum tulajdonságait és 1892 elején közzé tette az erre vonatkozó munkálatot; a Virchow-féle klinikának a találmányhoz semmi köze. (Justh Zsigmond temetése.) Orosházáról jelenti tudósítónk telegramban: Ma temették el Szent-Tornyán az idegenben elhalt iót, Justh Zsigmondot. A szent-tornyai kastélyra fölhúzták a gyászzászlót. Az udvaron mintegy 2000 ember gyűlt össze a temetésre. A ravatalt az emeleti nagy teremben állították fel. Úgy a halottas szobát, mint az emeleti folyosót és a lépcsőházit gyászpompába vonták. Megjelentek a temetésre, amely délután 4 órakor kezdődött, Endrey Gyula dr. és Veress József országgyűlési képviselők is, akik a ravatalra szép babérkoszorút helyeztek a függetlenségi és 48-as párt nevében. Megjelentek a bánfalvi és szt.-tornyai olvasó egyesületek is gyászba vont lobogók alatt. A kastélyban végbe ment szertartás után temetési zene hangjai mellett kísérték az ifjan elhalt íó virágos koporsóját az örök nyugovóra. A sírboltot az elhalt görög színházában, a nézőtér közepén ásták meg. Ott, ahol Justh páholya volt, most egy kőkereszt áll. A költő koporsójára halmozott koszorúkon ezek a fölirások olvashatók: Batthyány Lajos és Ilona felejthetetlen barátoknak. — Hubai Jenő és neje Justh Zsigmondnak, a lánglelkü költőnek és legjobb barátunknak. —