Budapesti Hírlap, 1895. február (15. évfolyam, 32-58. szám)

1895-02-01 / 32. szám

1895. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP. Oft. sz.á­ gában elhangzott beszédek termékeny talajra a t. miniszter úrnál nem fognak találni, hogy kár itt az időt azzal a vitával eltölteni. Én ellenkező nézeten vagyok az itt lefolyt vitára nézve. Azt hiszem, a nemzet igen fog örülni, midőn tudomást vesz arról, hogy a képviselőház az oktatás és nevelés ügyével itt igen behatóan foglalkozott. Sőt meg vagyok győződve arról, hogy azok a fölszólalások, melyek­­ itt tétettek az oktatás és nevelés különböző irá­­­­nyára, igen termékeny talajra találnak annál a férf­­­fiúnál, a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi minisz-­­ ter úrnál, a­kiben, hiszem, megvan az érték arra, hogy meg tudja becsülni értékét azoknak a felszó­lalásoknak, melyek mindannyian igenis beleillenek­­ az ő programjába. Az oktatásügynek és egyáltalában a tanítás-­­ ügynek, nézetem szerint, akkor van sikere egy­­ nemzetnél s különösen nálunk magyaroknál, hogy-­­ ha az oktatás egész vonalán, a tanügynek egész­­ mezején az oktatás szorosan nemzeti irányú. Ha az oktatás nem nemzeti, akkor saját magunknak neve­lünk ellenségeket. a Madarász József:, Igaza van! Régen Gusztáv: És éppen a minisztériumnak erélyére támaszkodva, bízom a miniszter úrban,­­ hogy a­mennyiben a népoktatási törvénynek vannak­­ hézagai, vagy a felekezeti tanintézetekben hiányo­kat talál, azokat a hiányokat erélyével orvosolni fogja. . De nemcsak nemzeti legy­en az oktatás, ha­nem, t. Ház, az oktatás nem érne semmit, hogyha egyúttal alapos nem volna. (Helyeslés.) Azután Batthyány Tivadar gróffal polemizál s azt a nézetét fejezi ki, hogy az egyetem túltömött­­,­ségén legjobban az által lehetne segíteni, ha a budapesti egyetemből több ösztöndíjat áthelyeznének a vidéki akadémiákba, a­melyek így az univerzitás fiókjaivá válnának. Majd az egyházpolitikával fog­lalkozik s Hocknak a püspöki karral szemben han­goztatott támadásaira válaszol. Beszédének ez a befejező része ekképp hangzik : Hock képviselő úr a főpásztorokat úgy állította a törvényhozás és ezzel az egész ország színe elé, úgyszólván még a tömegekre is hivatkozva, hogy a tömegek nem látják a püspöki paloták árnyékát, hogy a püspök nagy palotájában nem látja a közvi­­tézeknek, a lelkészeknek nádból vert gúny­­hóit, és a purpurjában nem látja a közvitézeknek (lel­készeknek) a kopott kabátját. Igen tisztelt képvi­selőtársam, úgy hiszem, hogyha szavainak magya­rázatára reflektálna, igazat adna nekem abban, hogy talán nagyon is erős árnyalatát használta a kifeje­zéseknek, hogy talán nem is az volt a célja, hogy ezzel a tömeget ingerelje, hogy a tömeget mintegy a püspöki kar ellen felbujtsa. A püspöki kar az e kifejezésekkel való megtámadás ellen itt e Házban , védekezni nem tud. Én nem vagyok ugyan sem meghatalmazva, sem hivatva, hogy őket itt védjem, de mivel nemcsak én, hanem igen sokan­­. képvi­selőtársaim közül ezekről a kongrua szabályozására vonatkozólag mindenesetre úgy vettek tudomást, mint én, kötelességemnek tartottam a t. képviselő­ház előtt ezt a megjegyzést itt kockáztatni. (Helyes­lés jobbfelől.) Elfogadja a költségvetést. Wlassics Gyula kultuszminiszter : (Halljuk ! Halljuk ! Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Min­denekelőtt arra a vádra akar válaszolni, a­mely a kormány tagjait az egyházpolitika terén elvfeladók­­nak hangoztatja s azt állítja, hogy a kormány az abdikáció terére lépett. Erre szó szerint így nyilat­kozik : Most a Házban ismét ünnepiesen kijelentem, hogy én itt, ezen a helyen, csak oly módosításokat fo­gok védelmezni és képviselni, a­melyek a lelépett kabi­net nagynevű tagjai által is elfogadtatnak. (Élénk he­lyeslés.) Kovács Albertnek a papnevelés államosítása ügyében tett megjegyzéseire kijelenti, hogy a kor­mány a papnevelés államosítására egyáltalán nem gon­dol, mert ez valóban a kultúrharc felidézését jelen­tené (úgy van­ jobbfelől), valamint kétségtelen dolog, hogy a magasabb leképeztetés lehetőségét meg kell adni a különböző vallásfelekezeteknek is és hogy erre fokozatosan törekedni kell. (Helyeslés.) A kormány kívánja, hogy a papnevelők fentartói ipar­kodjanak minél inkább a tanrendet is úgy megálla­pítani, hogy a papok minél nagyobb általános mű­veltségre tegyenek szert, általában hogy a műve­lődési színvonal itt is emelkedjék, mert hisz ez maguk­nak az egyházaknak is nagy érdekükben van. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mert a kultúrának kétségtele­nül egyik leghatalmasabb tényezője a papság, de csak akkor, ha tisztán csak hivatásának él és hivatá­sának keretében marad. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A katolikus autonómia kérdésében kijelenti, hogy nem képzelhet olyan autonómiát, mely ellentét­ben lenne, a katolikus dogmákkal, diszciplínával, stb. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon), mert hisz akkor magával a katolikus vallás elveivel jönne összeütkö­zésbe. Kérdi: hol és melyik országban van Bal­timoretól kezdve Amerikában egyetlen egy állam is, am­ely a katolikus dogmákkal ellentétben állapította meg az önkormányzatát? (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Hiszen mi sem kívánjuk azt!) Polonyi Géza: Ki kivan ilyet? (Zaj.) Az elnök: Csendet, kérek ! Wlassics Gyula: Éppen ezért mondotta ezt, mert rossz néven vették tőle, hogy felállította e tekintetben is a határt. (Helyeslés jobbfelől.) Áttér a közoktatásügyi kérdésekben elhang­zott fölszólalásokra. Hogy programja nem tartal­matlan, hivatkozik Okolicsányi, Bartók, Bánó, Th­aly felszólalásaira, a­melyekben azt kifogásolták,­­hogy nagyon is sok dolgot ölelt fel programjába. És itt felsorolja, hogy mi mindent ölelt fel programjába, a­melynek csak ha a felét is megvalósítja, nyu­godtan távozik miniszteri székéről. Kifogásolták, hogy programjában nincs vezető gondolat. Erre nézve azt hiszi, hogy a magyar kulturális és közoktatás­­ügyi politikának vezérgondolata nem változhatik e hely minden gazdacseréjével. (Úgy van ! Úgy van ! jobbfelöl.) Azt hitte és hiszi, hogy ez a magyar közoktatás és kultúrpolitika a nemzetnek nagy köz­kincse, a­melyet a tradíció tekintélye vesz körül. Ez nemcsak a szakembereknek úgynevezett céhbeli privilégiuma, ezt már mindenki ismeri, mindenki tudja. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hitte, hogy programja min­den szaván átrezeg az, a­mi minden magyar ember szívében él, hogy az iskolának az egységes magyar nemzeti kultúrának szolgálatában kell állnia. (Általá­nos helyeslés.) Azt hitte, hogy ennek a részletes programnak minden szava mögött megtalálják azt a végcélt, mely előtte lebeg, hogy minél mű­veltebb, minél hazafiasabb, minél erősebb nemzedé­ket tudjunk nevelni, hogy aztán minél jobbak és hatalmasabbak legyünk. (Élénk helyeslés.) Azt hit­te, hogy az is átvonul programján, hogy ő nem a szisztémákra helyezi a súlypontot, hanem a ta­nár- és tanítóképzésre. Ezután Kovács Albert ré­gibb beszédéből olvas föl citátumot, a melyben Ko­vács kifogásolja Csáki­ Albin gróf első minisz­teri beszédében, hogy tisztán általánosságban mozog. Arra a kifogásra, hogy programjában nincs semmi új, megjegyzi, hogy csak a közvéle­mény által megértett eszméket akart a Ház elé hozni. A népoktatás államosítását úgy fogja fel, hogy­ a­hol a felekezet, vagy pedig a község nem képes iskolát állítani, ott az mindenesetre felállí­tandó, de nem csak ilyen szubszidiáriusan, mert hi­szen a törvényből egészen más, látszik ki, mert a törvény azt mondja, hogy az állam a maga költségén mindenütt állíthat népiskolákat. A néptanítók hely­zetének javítása ügyében jelenti, hogy éppen most foglalkozik azzal, hogy az állami népiskolai tanítók egy részét, a­mely olyan városokban és községekben lakik, a­hol a megélhetés nehezebb, fokozatosan a II. fizetési osztályba bevigyük 5, 11, 7 száz forint fizetéssel. E tekintetben még nincsen végleges megállapodás, most tárgyal a pénzügyminiszterrel s azt hiszi, hogy az eredmény kedvező lesz. A felsőbb nőnevelésről szólván, úgy tudja, hogy a nőknek az érettségi vizsgálatot már nálunk is megengedték. A leánygimnázium kérdése azonban a legszorosabban összefügg azzal a kérdéssel, hogy az egyetemeken a továbbképzést megengedhetjük-e vagy sem és váljon az együttanulás, vagy a külön tanulás elvét fogadjuk-e el. A maga részéről az iránt teljesen tisztában van, hogy a gyermek- és nőorvosi és a gyógyszerészeti pályákra mindenesetre célszerű lenne a képzésről gondoskodni. (Általános helyeslés.) Megköszöni Thaly Kálmán képviselőtársának (Fölkiáltás a szélsőbaloldalon : Ohó! még nem kép­viselő !) azt, hogy figyelmét fölhívta a drezdai Mányoky-féle Rákóczy-képre. Le fogja másoltatni. Végül ígéri, hogy a népoktatási törvény revíziója ügyében legközelebb Ankétet fog összehívni. (Helyes­lés és taps a jobboldalon.) Kovács Albert: Személyes kérdésben való fölszólalás címén kifejti, hogy teljes joggal gyako­rolta a kritikát úgy a Csáky gróf, mint a Wlassics miniszter programbeszédei fölött. (Helyeslés a bal­oldalon.) Szilágyi Dezső elnök : Az ülést öt percre felfüggeszti. A szünet után felszólalt Bratulics Pál. Nem bízik abban, hogy a kormány a tett ígéretek után is őszintén és sike­resen fog törekedni a békére — a törvény kíméle­tes interpretációjával. Hogy a kormány miképp ma­gyarázza a törvényt, mutatja a bonyhádi erőszakos­kodás. Ezután azt fejtegeti, minő sérelem esett a gör­-keleti egyházak autonómiáján. Kéri a kor­mányt, bánjon el méltányosabban a nemzetiségek­kel, mert igaz ugyan, hogy a magyar hazához ra­gaszkodó nemzetiségek előbb csak a magyar kor­­mány ellen zúgolódnak, de ha a kormány soká ebben az irányban halad, meggyűlölnek mindent, a­mi magyar. Ő a magyar nemzeti állam konszoli­dálását óhajtja, s ezért fájdalommal látná, ha idáig fejlődnének a viszonyok. (Hely­eslés balfelől.) Asbóth János : Azt fejtegeti, hogy a nemze­tiségi kérdést és az alföldi szocializmust a buda­vári belügyminiszteri palotában csinálják. A magyar kormányzás jelszava : a kizsákmányolás rendszere a korteskedés, a kíméletlen adóbehajtás és a közve­títő uzsora által. 1848-ban kimondták az egyenlőség és az általános teherviselés elvét. Ki nem látja, hogy a dúsgazdag vállalkozók, börzsánerek mente­sek a közterhektől ? Behozták a jogegy­enlőséget : ki nem tudja, hogy 800 ezer polgár nem részesül a választói jogban. A bajoknak kutforrása az, hogy a párturalom folytonos prolongációja folytán nincs többé bizalma a kormányzásban a népnek. Elmondja ezután, h­ogy’ Udvarszállás magyar falu az oláh köz­ségek közt s itt egy becsületes ácsmester tanította az iskolában nemcsak a magyar ajkú gyerekeket, h­anem a szomszédos oláh községek apróságait is. De a becsületes ácsmester kihült, az állam nem s állított iskolát s most a magy­ar fiuk is oláh iskol s­aiba járnak. Az eltávozott kormány az ilyen cse­­­­kélységekre nem gondolhatott, mert szerveznie kellett­­ a vallásháborút. (Helyeslés a középen.) Szilágyi Dezső elnök : Minthogy szólásra­­ senki sincs följegyezve, a vitát bezárja s kérdi a­­ Házat, megszavazza-e a központi igazgatás első­­ címének első tétele alatt a személyi járandóságokra­­ előirányzott 291.081. forintot ? A Ház a tételt megszavazza. Az ülés délután 1 óra 50 perckor végződött. Bánffy báró ellenjelöltje. A szilágyi-somlyói kerületben, mint értesü­lünk, váratlanul ellenjelöltje támadt Bánffy Dezső báró miniszterelnöknek, Sierbanu Miklós orsz. képviselő személyében. A román vezetők azt remélik, hogy ha Sierbanunak sikerül a miniszterelnököt megbuktatni, a győzelem arra fogja biztatni a román politikusokat, hogy föl­hagyván a passzivitással, szintén mandátumot vállaljanak. A dunaszerdahelyi mandátum. A dunaszerdahelyi kerület a legkiszámíthatat­lanabb választókerületek egyike. Volt már annak szép egymásutánban : jobboldali, baloldali, függet­len, nemzeti, antiszemita (és rá egy szemitával) sza­­badelvűpárti képviselője. Ott a nép mindig valami új után vágy­ódik, azért most a néppárt jött kapóra. Csakhogy a nép, mint levelezőnk írja, oly hivatást tulajdonít a néppártnak, a­mely aligha van az „úri“ néppárti vezérek programjában. Hogy mi fog tör­ténni február 4-ig, a választás napjáig, az most még bizonytalan, mert ha valami bizonytalan a nap alatt, a szerdahelyi kerületben a legbizonytala­nabb.­­ A kerületi katolikus papság a minap érte­kezletet tartott, a­melyben két plébános kivételé­vel, kik passzív álláspontra helyezkedtek, mind­annyian a néppárthoz csatlakoztak és egyesek igen erős akcióra készülnek. Jelenleg még olyan a hely­zet, hogy E Erdély Sándor miniszter megválasztása.­ ­ A választási mozgalmak. Budapest, jan. 31. A bonyhádi mandátum. Szászvárról telegrafálják lapunknak . Kaas Ivor báró tegnap két községet látogatott meg. Apáton sikerült fáklyásmenetet rendeztek tiszteletére. Izmény­­ben a kormánypártiak botrányt akartak csinálni, de felsültek vele. Kaas Ivor báró meglátogatja Hantic, Lengyel, a két Vejke és Závod községeket, mely­ben a többség ellenzéki. Lengyelből telegrafálják . Kaas Ivor báró eddig tíz községben mondott programbeszédet. Körutazá­sát folytatja. A hatás nagy. A kormánypárt meg van ijedve. A jegy­zők, bírák a beszédeket meg­akadályozni törekszenek. A hatóságok nyomása nagy, a vesztegetés korlátlan. A kerületben nagy az izgatottság. Drakulics Pál képviselő ma a képviselőházban szóba hozta a bonyhádi hatósági visszaéléseket. Azt mondta, hogy a kormány intenciója a reformok dol­gában csak annyiban volt komoly, hogy hatalmi érdekek istápolására hozták föl s most is minden­ben csak arra törekszenek. Vagy talán — kérdezte Drakulics — azzal akarják az ország békéjét helyre­állítani, mi a bonyhádi választókerületben történt, a­hol olyan igazságtalanságot, olyan égbekiáltó tör­vénytelenséget követnek el, éppen annak megvá­lasztása érdekében, a­ki arra volna hivatva, hogy a választások tisztasága fölött őrködjék. (Zajos helyes­lés a baloldalon.) Hallottam sok törvénytelenséget a választások alkalmával, de azt még nem hallot­tam, hogy az ellenzéki embereknek nem akarták kiadni a választási névlajstromot, holott ezt kötelesség ki­adni. S ez történik, a­hol a belügyminiszter megvá­lasztásáról van szó! Az, a­ki a rend helyreállítására van hivatva, a főszolgabíró, ő maga zavarta meg a rendet, ő egy védtelen gyermeket lerántott lováról, sőt taposta ; ilyen eljárással akarják a rendet hely­reállítani és ilyen eljárással kívánják, hogy önök irányában békülékeny szellemmel viseltessünk? Mi sem vagyunk férgek és nem engedjük elgázoltatni magunkat, akármilyen hatalom álljon az önök háta mögött. (Élénk tetszés a baloldalon.)

Next