Budapesti Hírlap, 1895. február (15. évfolyam, 32-58. szám)
1895-02-01 / 32. szám
1895. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP. Oft. sz.á gában elhangzott beszédek termékeny talajra a t. miniszter úrnál nem fognak találni, hogy kár itt az időt azzal a vitával eltölteni. Én ellenkező nézeten vagyok az itt lefolyt vitára nézve. Azt hiszem, a nemzet igen fog örülni, midőn tudomást vesz arról, hogy a képviselőház az oktatás és nevelés ügyével itt igen behatóan foglalkozott. Sőt meg vagyok győződve arról, hogy azok a fölszólalások, melyek itt tétettek az oktatás és nevelés különböző irányára, igen termékeny talajra találnak annál a férffiúnál, a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi minisz- ter úrnál, akiben, hiszem, megvan az érték arra, hogy meg tudja becsülni értékét azoknak a felszólalásoknak, melyek mindannyian igenis beleillenek az ő programjába. Az oktatásügynek és egyáltalában a tanítás- ügynek, nézetem szerint, akkor van sikere egy nemzetnél s különösen nálunk magyaroknál, hogy- ha az oktatás egész vonalán, a tanügynek egész mezején az oktatás szorosan nemzeti irányú. Ha az oktatás nem nemzeti, akkor saját magunknak nevelünk ellenségeket. a Madarász József:, Igaza van! Régen Gusztáv: És éppen a minisztériumnak erélyére támaszkodva, bízom a miniszter úrban, hogy amennyiben a népoktatási törvénynek vannak hézagai, vagy a felekezeti tanintézetekben hiányokat talál, azokat a hiányokat erélyével orvosolni fogja. . De nemcsak nemzeti legyen az oktatás, hanem, t. Ház, az oktatás nem érne semmit, hogyha egyúttal alapos nem volna. (Helyeslés.) Azután Batthyány Tivadar gróffal polemizál s azt a nézetét fejezi ki, hogy az egyetem túltömött,ségén legjobban az által lehetne segíteni, ha a budapesti egyetemből több ösztöndíjat áthelyeznének a vidéki akadémiákba, amelyek így az univerzitás fiókjaivá válnának. Majd az egyházpolitikával foglalkozik s Hocknak a püspöki karral szemben hangoztatott támadásaira válaszol. Beszédének ez a befejező része ekképp hangzik : Hock képviselő úr a főpásztorokat úgy állította a törvényhozás és ezzel az egész ország színe elé, úgyszólván még a tömegekre is hivatkozva, hogy a tömegek nem látják a püspöki paloták árnyékát, hogy a püspök nagy palotájában nem látja a közvitézeknek, a lelkészeknek nádból vert gúnyhóit, és a purpurjában nem látja a közvitézeknek (lelkészeknek) a kopott kabátját. Igen tisztelt képviselőtársam, úgy hiszem, hogyha szavainak magyarázatára reflektálna, igazat adna nekem abban, hogy talán nagyon is erős árnyalatát használta a kifejezéseknek, hogy talán nem is az volt a célja, hogy ezzel a tömeget ingerelje, hogy a tömeget mintegy a püspöki kar ellen felbujtsa. A püspöki kar az e kifejezésekkel való megtámadás ellen itt e Házban , védekezni nem tud. Én nem vagyok ugyan sem meghatalmazva, sem hivatva, hogy őket itt védjem, de mivel nemcsak én, hanem igen sokan. képviselőtársaim közül ezekről a kongrua szabályozására vonatkozólag mindenesetre úgy vettek tudomást, mint én, kötelességemnek tartottam a t. képviselőház előtt ezt a megjegyzést itt kockáztatni. (Helyeslés jobbfelől.) Elfogadja a költségvetést. Wlassics Gyula kultuszminiszter : (Halljuk ! Halljuk ! Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt arra a vádra akar válaszolni, amely a kormány tagjait az egyházpolitika terén elvfeladóknak hangoztatja s azt állítja, hogy a kormány az abdikáció terére lépett. Erre szó szerint így nyilatkozik : Most a Házban ismét ünnepiesen kijelentem, hogy én itt, ezen a helyen, csak oly módosításokat fogok védelmezni és képviselni, amelyek a lelépett kabinet nagynevű tagjai által is elfogadtatnak. (Élénk helyeslés.) Kovács Albertnek a papnevelés államosítása ügyében tett megjegyzéseire kijelenti, hogy a kormány a papnevelés államosítására egyáltalán nem gondol, mert ez valóban a kultúrharc felidézését jelentené (úgy van jobbfelől), valamint kétségtelen dolog, hogy a magasabb leképeztetés lehetőségét meg kell adni a különböző vallásfelekezeteknek is és hogy erre fokozatosan törekedni kell. (Helyeslés.) A kormány kívánja, hogy a papnevelők fentartói iparkodjanak minél inkább a tanrendet is úgy megállapítani, hogy a papok minél nagyobb általános műveltségre tegyenek szert, általában hogy a művelődési színvonal itt is emelkedjék, mert hisz ez maguknak az egyházaknak is nagy érdekükben van. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mert a kultúrának kétségtelenül egyik leghatalmasabb tényezője a papság, de csak akkor, ha tisztán csak hivatásának él és hivatásának keretében marad. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A katolikus autonómia kérdésében kijelenti, hogy nem képzelhet olyan autonómiát, mely ellentétben lenne, a katolikus dogmákkal, diszciplínával, stb. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon), mert hisz akkor magával a katolikus vallás elveivel jönne összeütközésbe. Kérdi: hol és melyik országban van Baltimoretól kezdve Amerikában egyetlen egy állam is, amely a katolikus dogmákkal ellentétben állapította meg az önkormányzatát? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hiszen mi sem kívánjuk azt!) Polonyi Géza: Ki kivan ilyet? (Zaj.) Az elnök: Csendet, kérek ! Wlassics Gyula: Éppen ezért mondotta ezt, mert rossz néven vették tőle, hogy felállította e tekintetben is a határt. (Helyeslés jobbfelől.) Áttér a közoktatásügyi kérdésekben elhangzott fölszólalásokra. Hogy programja nem tartalmatlan, hivatkozik Okolicsányi, Bartók, Bánó, Thaly felszólalásaira, amelyekben azt kifogásolták,hogy nagyon is sok dolgot ölelt fel programjába. És itt felsorolja, hogy mi mindent ölelt fel programjába, amelynek csak ha a felét is megvalósítja, nyugodtan távozik miniszteri székéről. Kifogásolták, hogy programjában nincs vezető gondolat. Erre nézve azt hiszi, hogy a magyar kulturális és közoktatásügyi politikának vezérgondolata nem változhatik e hely minden gazdacseréjével. (Úgy van ! Úgy van ! jobbfelöl.) Azt hitte és hiszi, hogy ez a magyar közoktatás és kultúrpolitika a nemzetnek nagy közkincse, amelyet a tradíció tekintélye vesz körül. Ez nemcsak a szakembereknek úgynevezett céhbeli privilégiuma, ezt már mindenki ismeri, mindenki tudja. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hitte, hogy programja minden szaván átrezeg az, ami minden magyar ember szívében él, hogy az iskolának az egységes magyar nemzeti kultúrának szolgálatában kell állnia. (Általános helyeslés.) Azt hitte, hogy ennek a részletes programnak minden szava mögött megtalálják azt a végcélt, mely előtte lebeg, hogy minél műveltebb, minél hazafiasabb, minél erősebb nemzedéket tudjunk nevelni, hogy aztán minél jobbak és hatalmasabbak legyünk. (Élénk helyeslés.) Azt hitte, hogy az is átvonul programján, hogy ő nem a szisztémákra helyezi a súlypontot, hanem a tanár- és tanítóképzésre. Ezután Kovács Albert régibb beszédéből olvas föl citátumot, a melyben Kovács kifogásolja Csáki Albin gróf első miniszteri beszédében, hogy tisztán általánosságban mozog. Arra a kifogásra, hogy programjában nincs semmi új, megjegyzi, hogy csak a közvélemény által megértett eszméket akart a Ház elé hozni. A népoktatás államosítását úgy fogja fel, hogy ahol a felekezet, vagy pedig a község nem képes iskolát állítani, ott az mindenesetre felállítandó, de nem csak ilyen szubszidiáriusan, mert hiszen a törvényből egészen más, látszik ki, mert a törvény azt mondja, hogy az állam a maga költségén mindenütt állíthat népiskolákat. A néptanítók helyzetének javítása ügyében jelenti, hogy éppen most foglalkozik azzal, hogy az állami népiskolai tanítók egy részét, amely olyan városokban és községekben lakik, ahol a megélhetés nehezebb, fokozatosan a II. fizetési osztályba bevigyük 5, 11, 7 száz forint fizetéssel. E tekintetben még nincsen végleges megállapodás, most tárgyal a pénzügyminiszterrel s azt hiszi, hogy az eredmény kedvező lesz. A felsőbb nőnevelésről szólván, úgy tudja, hogy a nőknek az érettségi vizsgálatot már nálunk is megengedték. A leánygimnázium kérdése azonban a legszorosabban összefügg azzal a kérdéssel, hogy az egyetemeken a továbbképzést megengedhetjük-e vagy sem és váljon az együttanulás, vagy a külön tanulás elvét fogadjuk-e el. A maga részéről az iránt teljesen tisztában van, hogy a gyermek- és nőorvosi és a gyógyszerészeti pályákra mindenesetre célszerű lenne a képzésről gondoskodni. (Általános helyeslés.) Megköszöni Thaly Kálmán képviselőtársának (Fölkiáltás a szélsőbaloldalon : Ohó! még nem képviselő !) azt, hogy figyelmét fölhívta a drezdai Mányoky-féle Rákóczy-képre. Le fogja másoltatni. Végül ígéri, hogy a népoktatási törvény revíziója ügyében legközelebb Ankétet fog összehívni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Kovács Albert: Személyes kérdésben való fölszólalás címén kifejti, hogy teljes joggal gyakorolta a kritikát úgy a Csáky gróf, mint a Wlassics miniszter programbeszédei fölött. (Helyeslés a baloldalon.) Szilágyi Dezső elnök : Az ülést öt percre felfüggeszti. A szünet után felszólalt Bratulics Pál. Nem bízik abban, hogy a kormány a tett ígéretek után is őszintén és sikeresen fog törekedni a békére — a törvény kíméletes interpretációjával. Hogy a kormány miképp magyarázza a törvényt, mutatja a bonyhádi erőszakoskodás. Ezután azt fejtegeti, minő sérelem esett a gör-keleti egyházak autonómiáján. Kéri a kormányt, bánjon el méltányosabban a nemzetiségekkel, mert igaz ugyan, hogy a magyar hazához ragaszkodó nemzetiségek előbb csak a magyar kormány ellen zúgolódnak, de ha a kormány soká ebben az irányban halad, meggyűlölnek mindent, ami magyar. Ő a magyar nemzeti állam konszolidálását óhajtja, s ezért fájdalommal látná, ha idáig fejlődnének a viszonyok. (Helyeslés balfelől.) Asbóth János : Azt fejtegeti, hogy a nemzetiségi kérdést és az alföldi szocializmust a budavári belügyminiszteri palotában csinálják. A magyar kormányzás jelszava : a kizsákmányolás rendszere a korteskedés, a kíméletlen adóbehajtás és a közvetítő uzsora által. 1848-ban kimondták az egyenlőség és az általános teherviselés elvét. Ki nem látja, hogy a dúsgazdag vállalkozók, börzsánerek mentesek a közterhektől ? Behozták a jogegyenlőséget : ki nem tudja, hogy 800 ezer polgár nem részesül a választói jogban. A bajoknak kutforrása az, hogy a párturalom folytonos prolongációja folytán nincs többé bizalma a kormányzásban a népnek. Elmondja ezután, hogy’ Udvarszállás magyar falu az oláh községek közt s itt egy becsületes ácsmester tanította az iskolában nemcsak a magyar ajkú gyerekeket, hanem a szomszédos oláh községek apróságait is. De a becsületes ácsmester kihült, az állam nem s állított iskolát s most a magyar fiuk is oláh iskol saiba járnak. Az eltávozott kormány az ilyen csekélységekre nem gondolhatott, mert szerveznie kellett a vallásháborút. (Helyeslés a középen.) Szilágyi Dezső elnök : Minthogy szólásra senki sincs följegyezve, a vitát bezárja s kérdi a Házat, megszavazza-e a központi igazgatás első címének első tétele alatt a személyi járandóságokra előirányzott 291.081. forintot ? A Ház a tételt megszavazza. Az ülés délután 1 óra 50 perckor végződött. Bánffy báró ellenjelöltje. A szilágyi-somlyói kerületben, mint értesülünk, váratlanul ellenjelöltje támadt Bánffy Dezső báró miniszterelnöknek, Sierbanu Miklós orsz. képviselő személyében. A román vezetők azt remélik, hogy ha Sierbanunak sikerül a miniszterelnököt megbuktatni, a győzelem arra fogja biztatni a román politikusokat, hogy fölhagyván a passzivitással, szintén mandátumot vállaljanak. A dunaszerdahelyi mandátum. A dunaszerdahelyi kerület a legkiszámíthatatlanabb választókerületek egyike. Volt már annak szép egymásutánban : jobboldali, baloldali, független, nemzeti, antiszemita (és rá egy szemitával) szabadelvűpárti képviselője. Ott a nép mindig valami új után vágyódik, azért most a néppárt jött kapóra. Csakhogy a nép, mint levelezőnk írja, oly hivatást tulajdonít a néppártnak, amely aligha van az „úri“ néppárti vezérek programjában. Hogy mi fog történni február 4-ig, a választás napjáig, az most még bizonytalan, mert ha valami bizonytalan a nap alatt, a szerdahelyi kerületben a legbizonytalanabb. A kerületi katolikus papság a minap értekezletet tartott, amelyben két plébános kivételével, kik passzív álláspontra helyezkedtek, mindannyian a néppárthoz csatlakoztak és egyesek igen erős akcióra készülnek. Jelenleg még olyan a helyzet, hogy E Erdély Sándor miniszter megválasztása. A választási mozgalmak. Budapest, jan. 31. A bonyhádi mandátum. Szászvárról telegrafálják lapunknak . Kaas Ivor báró tegnap két községet látogatott meg. Apáton sikerült fáklyásmenetet rendeztek tiszteletére. Izményben a kormánypártiak botrányt akartak csinálni, de felsültek vele. Kaas Ivor báró meglátogatja Hantic, Lengyel, a két Vejke és Závod községeket, melyben a többség ellenzéki. Lengyelből telegrafálják . Kaas Ivor báró eddig tíz községben mondott programbeszédet. Körutazását folytatja. A hatás nagy. A kormánypárt meg van ijedve. A jegyzők, bírák a beszédeket megakadályozni törekszenek. A hatóságok nyomása nagy, a vesztegetés korlátlan. A kerületben nagy az izgatottság. Drakulics Pál képviselő ma a képviselőházban szóba hozta a bonyhádi hatósági visszaéléseket. Azt mondta, hogy a kormány intenciója a reformok dolgában csak annyiban volt komoly, hogy hatalmi érdekek istápolására hozták föl s most is mindenben csak arra törekszenek. Vagy talán — kérdezte Drakulics — azzal akarják az ország békéjét helyreállítani, mi a bonyhádi választókerületben történt, ahol olyan igazságtalanságot, olyan égbekiáltó törvénytelenséget követnek el, éppen annak megválasztása érdekében, aki arra volna hivatva, hogy a választások tisztasága fölött őrködjék. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Hallottam sok törvénytelenséget a választások alkalmával, de azt még nem hallottam, hogy az ellenzéki embereknek nem akarták kiadni a választási névlajstromot, holott ezt kötelesség kiadni. S ez történik, ahol a belügyminiszter megválasztásáról van szó! Az, aki a rend helyreállítására van hivatva, a főszolgabíró, ő maga zavarta meg a rendet, ő egy védtelen gyermeket lerántott lováról, sőt taposta ; ilyen eljárással akarják a rendet helyreállítani és ilyen eljárással kívánják, hogy önök irányában békülékeny szellemmel viseltessünk? Mi sem vagyunk férgek és nem engedjük elgázoltatni magunkat, akármilyen hatalom álljon az önök háta mögött. (Élénk tetszés a baloldalon.)