Budapesti Hírlap, 1895. április (15. évfolyam, 89-117. szám)

1895-04-01 / 89. szám

Budapest, 1895. XV. évfolyam 89. sz. Hétfő, április 1. Előfizetési árak: Egész évre 11 írt, félévre 7 írt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és finnep után való napon is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vill., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Hirdetések nonparellte-számítással díjszabás szériát. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A nagy Anglia, Budapest, márc. 31. Az angol parlament világra szóló hatalma és szilárd alkotmányossága változatlan maradt az események for­­gandóságában. Mindenütt Európában válságokkal küzd az alkotmány s a parlamentarizmus beteg és gyönge, ve­szélyeztetve van felülről vagy alulról, csak otthonában, Angliában él és ural­kodik öt világrészen. Figyelni Anglia politikai életére mindig érdemes, mivel ott okos embe­rek nagy politikát csinálnak. Az imént értesültünk rövid telegramokból, hogy az angol alsóházat két kérdés foglal­koztatta. Az egyik Angolország decen­tralizációja a négy nemzetiségi, geo­gráfiai és történeti országrész szerint, a másik pedig Anglia gyarmati politi­kája Franciaország ellenében. Mind a két dolog nagyon érdekes.­­ Izland, a fegyverrel meghódított , kényszerrel bekebelezett nagy sziget, kelta, és katolikus lakosságával régi hagyomány szerint el akar szakadni, vagy legalább állami önállóságra törek­szik. De csak mióta Gladstone a sza­badság nevében a homerule pártjára állt s az ir választók segítségével a képviselőházban többséget szerzett ma­gának, csak azóta nyert az írkérdés közjogi alakot s a forradalmi térről az alkudozások és kiegyezés mezejére tere­lődött át. Izland önállóságát nem tekin­tették többé lehetetlennek és kivihetet­lennek, mégis Gladstone terve meg­bukott. Mert megalkudott ugyan az írekkel, de nem nyerte meg az ango­lokat s a főrendek visszavethették az ir kiegyezést, mivel a közvélemény is ellenezte. Most már Gladstone vissza­vonult a politikától s vele együtt a homerule is lekerült a napirendről s bár liberális kormány következett utána, ez nem folytatta az fr­akciót, mely Angliát sok éven keresztül a legmé­lyebben felizgatta. Azért a homerule barátjai még sem nyugodtak, hanem iparkodtak szövetségeseket keresni a skótokban és a walesiekben s némi visszhangra találtak is. S nehogy az angol unionisták és konzervatívok is­mét oly erősen ellene szegüljenek, a terven is módosítottak s nem akarják az állami egységet, az uniót felbon­tani, hanem csak tartományi önkor­mányzatot követelnek provinciális tör­vényhozással. Ez a mérsékelt homerule afféle föderalizmus lenne, minő van Ausztriában vagy Németországban ; a brit parlament mellett, mely mint birodalmi gyűlés szerepelne, ír, skót, walesi és angol tartományi törvényho­zások keletkeznének. Természetes, hogy a külön törvényeknek külön végrehaj­tás felelne meg, mint a­hogy nálunk is a horvát autonómia külön horvát kormány nélkül nem képzelhető. Ezt az indítványt, a Darsielét az alsóház 2­5 szótöbbséggel elfogadta. De csak az alsóház s abban a liberális párt az írekkel, a kormány nem fogadta el a tervet, csak nem ellenezte, a sa­ját pártjával szemben ellenezni nem akarta, hanem igen okosan és ko­molyan akképpen nyilatkozott az an­gol miniszter, hogy a kormány állást nem foglal az ily hirtelen fölvetett eszmével szemben, hanem hagyja a parlamentet vitatkozni, a pár­tok és a közvélemény nyilatkozzanak meg és fejtsék ki jobban, hogy az an­gol alkotmány e módosítását mint kép­zelik, az hogyan volna keresztülvihető s micsoda eredményei várhatók. Előre nem köti le magát a józan angol kor­mány,­ ráér határozott állást foglalni akkor, ha a tervet is tisztán látja és a­ közvéleményt is meghallgatta. Nálunk ellenkezőleg járnak el az állam­férfiak. Az angol miniszter a saját pártja és a ház többsége ellenében ki­fejezi kétségét az iránt, hogy a nép mindig helyeselni fogja-e, a­mit a par­lament jónak lát. S ha a nép nem he­lyeselné az angol alkotmány egységé­nek föderalisztikus átalakítását, a kor­mány nem akarja erőszakolni a nem­zetet, sem a képviseletet nem helyezi a nép fölébe, hanem a szerint akar el­járni, a­hogyan a népakarat e fontos kérdésben majd megnyilatkozik. Ilyen óvatos az angol, ilyen tárgyilagos és ilyen szabadságszerető s ez a tartóz­kodása a kormánynak nem gyöngeség, hanem határozottság. Megokolja őszin­tén, hogy kételyei vannak és aggodal­mai, vájjon helyes-e négy parlament versenyének kitenni az egy minden­ható parlamentet, melynek Anglia nagy­ságát, világhatalmát, szabadságát és száz esztendős belső békességét kö­szönheti. Nekünk Trevelyan angol miniszter államférfiassága imponál. Sir Grey külügyi államtitkár fel­lépése Franciaország ellen hasonló be­nyomást tesz nyugodt erejével. A fran­ciák most indultak nagy muzsikaszóval Madagaszkár szigetét elfoglalni, régi vágyuk ez nekik. Az angolok, kik ide kereskednek s a havákat protestáns hitre téritették, nem szívesen látják az expedíciót, mely Dél-Afrikában akar nagy francia gyarmatot alapitatit, a hol idáig az angolok voltak urak. A fran­ciák Ny­ugat-Afrikában is terjeszkednek s a Niger folyó mellett is az angol ér­dekekbe ütköznek, egy nagy birodal­mat akarnak alapítani itt s a mi nekik más világrészeken nem sikerült, Afri­kában szeretnék kipótolni s e vi­lágrészt francia gyarmattá tenni. An­glia nem állja útjukat sem Mada­gaszkárban, sem Szudánban, sem Al­gírban s a Szaharán keresztül, mert nem akar Franciaországgal összetűzni, hanem csinál magának külön afrikai birodalmat, tekintet nélkül Franciaor­szágra s ezt adja válaszul a madagasz­­kári expedícióra. Kijelenti, hogy Egyip­tom jogának alapján követeli az egész Nílus völgyét, Núbiát és a máhdi föld­jét le egész a nílusi tavakig, innét úgyis a brit Kelet-Afrika a ber­lini osztályban neki jutott a ten­gerig. Mindenesetre a Nílus völ­gye Afrika legbecsesebb része, ezt lefoglalja magának s egyszersmind Grey óvást tesz az ellen, hogy Francia­­ország a Kongó felől a Nílus terüle­tére nyomuljon. Ez óvását a parla­mentben közhírré teszi, miután előbb jegyzékben Párisban tudatta. Ezzel azonban Anglia be nem éri, hamm délafrikai gyarmatait, melyeket a por­tugáloktól foglalt el s melyek a Fok­­földtől a Zambesi folyam két partján, a Niassza és Tanganyika tavak nyu­gati partjain húzódnak fel, össze akarja kötni a Nílus völgyével. E végből a Kongó-állammal szerződött s egész nagy tartományokat ki­bérelt, e fogalommal fejezi ki az ok­­kupációt. A németekkel és olaszokkal szövetségben a francia politikának út­ját állja s költséges háborúk nélkül többet hódit, mint Franciaország Be­­hanzin dahomei király és a mada­­gaszkári királyné dicsőséges legyőzésé­vel. E mellett azonban a versenyző és féltékeny angolok nagy mérvben szaporítják haditengerészetüket gyar­mataik és hazájuk védelmére, senki más, mint Franciaország ellen. Mai számunk 8 oldal. Budapest, m­árc. 31. Bismarck és Andrássy. A Bis­­marck-ünnep alkalmából a N. Fr. Pr. érdekes közlést hoz a hármas szövetség megkötésének okmánytárából. Egy csomó levél ez, melyet 1879 őszén Bismarck irt Andrássy Gyula gróf­nak, az akkori külügyminiszternek. Bismarck 1879. augusztus végén találkozott Gasteinban Andrássy Gyula gróffal. Andrássy ott folyta­tott beszélgetésük eredményéről jelentést tett a brucki táborban időző királynak s egyben bejelentette Bismarck bécsi látogatását. Pár nappal ezután a szövetség tervéről megindult a levélváltás a két államférfiú közt. Gasteinban 1879. szeptember 20-án kelt Bismarck követ­kező levele:

Next