Budapesti Hírlap, 1895. április (15. évfolyam, 89-117. szám)

1895-04-01 / 89. szám

3 BUDAPEStTI U1M.AP. (80. sz.) 1896. április 1. ■**&*+*+­­Tisztelt gróf ur! Hivatkozással 3-kán e hó kelt alázatos leve­lemre, van szerencsém ez a ama levél által excel­­lenciádnak e hó 1-én kelt szives levelére jelzett választ immár kiegészíteni. Én A császárnak, legkegyelmesebb uramnak, kimerítő jelentést tettem itteni értekezletaink értel­mében és az engem képviselő kollégák nézetének megegyezése­­, a magam, excellenciád által is­mert nézetével lehetővé tette a nehézsége­ket, melyeket a földrajzi távolság és más oldalról támadt ellenkező befolyások okoztak, annyiban leküzdeni, hogy sikerült elvben meg­állapítanom 8 felségének, a­­császárnak megegyezé­sét azzal a felfogással, mely engem legutóbbi tár­gyalásainknál vezetett. Helyettesem, Stolberg- Wer­nigeroder gróf értesítése szerint a császár hajlandó elfogadni olyan egy­ességet, melynek értelmében mind a két hatalom kölcsönösen megígéri, hogy továbbra is a béke fentartása, nevezetesen az Oroszor­szággal való békés viszony ápolása érdekében fog mű­ködni, az esetre azonban, ha egyiküket egy vagy több hatalom megtám­adná, e támadással szemben minden erejükkel közösen fognak védekezni. E szerint legkegyelmesebb uram felhatalma­zott engem, hogy Ausztria-Magyarország és a né­met birodalom között védelmi szövetséget javasoljak, feltételek nélkül és az időtartam meghatározásával vagy a nélkül. Alázatosan kérem excellenciádat, szíveskedjék velem e javaslatról szóbelileg értekezni. Tárgyalásaink eredményét jóváhagyás végett leg­­kegyelmesebb uram elé fogom terjeszteni. Én e jóváhagyásban nem kételkedem, ha excellenciád abban a helyzetben van, hogy elfogadhatja ezt a javaslatot abban az egyszerűségben és általánosság­ban, a­mint ő felsége, Ferenc József császár nevé­ben megtétetik. Mindenesetre boldognak fogom ma­gamat érezni, ha tárgyalásaink előidézik ezt, vagy bánni más eredményt, mely a két állam megegyező érdekeinek és Európa békéjének szolgálatára lenne. Barátságos tisztelettel maradok szívből hive Bismarck. Andrássy gróf táviratban sietett vála­szolni e levélre, s egyben kifejezte örömét is, hogy a herceget nemsokára Bécsben üdvö­zölheti. Bismarck két nap múlva csakugyan Bécsbe érkezett s megkezdődtek a tárgyalá­sok a ballplatzon. A dolog azonban nem ment olyan könnyen, mint Bismarck hitte, mert Andrássynak aggályai voltak, különösen a szövetség formulázása dolgában. Bizalmas körökben beszéltek akkor, hogy a kan­cellár tanácskozás közben hirtelen felállott, az ódon kancellária egyik széles ablakához lé­pett, egy ideig gondolkozott, azután Andrássy Gyulához fordult. Egy ideig merően nézte, az­tán­­ a legkomolyabb ábrázattal így szólt hozzá : „Nos, ha egyáltalán nem akar tágítani, akkor kénytelen leszek — (egy kis szünet) — alkalmaz­kodni kívánságához.“ A két államférfi­ állító­lag még aznap jegyzőkönyvet írt alá, a­mely­hez a szövetségi szerződés tervezetét is hozzá mellékelte. Ezzel azonban még nem volt vége a tárgyalásoknak, de a végső formához már mégis közel jutottak. A megsértett Zichy-család, Megemlékez­tünk a Nemzet kormánylapnak arról a­ megjegyzésé­­ről, melyet Károlyi Gábor gróf egy mondásával kapcsolatban a Zichy-családról tett. Zichy Antal gróf ebben az ügyben a követ­kező levelet írta a Nemzet szerkesztőjének: Tisztelt szerkesztő úr! A f. hó 28-án a „Nemzetiben megjelent s •A'Zichy családra vonatkozó megjegyzés félreérté­sekre adhat alkalmat s az többféleképpen magya­rázható, ennélfogva erre nézve felvilágosítást, ille­tőleg magyarázatot kérek. Budapest, 1895. márc. 30. Tisztelettel Gróf Zichy Antal. Erre a levélre a Nemzet felelős szerkesztője következőkben válaszolt: Mélyen tisztelt gróf úr ! Készséggel felelek meg tiszteletreméltó felhí­vásának. Méltóságod bizonyára a 49-iki szabadságharc egyik sajnálatos eseményével összeköttetésbe ho­zott megjegyzésnek értelme iránt kíván magyaráza­tot. Ennek világos és elferdíthetetlen értelme és tendenciája az, hogy eklatáns és a ma élő nemze­dék élénk emlékezetében álló ténynek fölemlítésével rámutassunk a tömeg szenvedélye fölkeltésének veszélyes voltára. A kínos eseménynek és kommentálásnak föl­­elevenítése épp a mai időkben, mikor a nép leg­alsó rétegeiben végkövetkezményeiben a törvényes rendre nézve veszedelmes agitációt a leghevesebben űzik, intő szózatul volt szánva épp azoknak, a­kik az által­a legkellemetlenebbül érintettek. Ez volt álláspontom a cikk eme passzusa közlésének elhatározásakor. Nem személyes inzultus keresése, nem az általam is tisztelt Ziehy-nemzetség legyalázása. Ez utalás kellemetlen érzéseket kelthetett a Ziehy-család tagjaiban. Talán főleg azért, mert a cikknek eme passzusát politikai és egyéb okokból félrem­agyarázták. Biztosítom azonban, önt, mélyen tisztelt gróf úr, hogy a Zschy-családnak kumulative, avagy a család egyéb tagjainak személyes befekd­ítése, avagy leszólása ki volt zárva törekvésemből. Ma, mikor a cikk említett passzusának sze­mélyi vonatkozásai miatt, elért hatását mérlegelhe­tem, s a keserűséget, a­melyet az a Zichy-család tagjainak okozhatott) tudomásul vettem, magam is — a történt félremagyarázások után, a­melyekre a cikk alkalmat adott — újból fölteszem önmagam előtt a kérdést: várjon t­ém­ szolgálhattam volna-e az általam védett politikai irányt a nélkül is, hogy a cikk említett passzusa lapomban megfeleljen Ennek lojális beismerése, úgy vélem, mélyen tisztelt gróf Úr előtt is egyértelmű azzal, hogy a kellemetlen érzést, a­melyet a cikk közlése a Zichy­­nemzetség tagjainak méltán okozhatott, magam is sajnálom, s azt itt önként nyíltan kijelentem. Teszem ezt azért, mert mindig azt az elvet igyek­szem követni, hogy a személyes vonatkozásokat és az ezek által okozott keserűséget közéletünkből ki­küszöböljük. Fogadja mélyen tisztelt gróf itt köszönetem kifejezését azért, hogy ez esetre való visszatéréssel ennek kijelentésére alkalmat adott. Kitűnő tisztelettel: Budapest, 1895. március 30-án. Gajári Ödön: A nyitrai mandátum. A félhivatalos ttsz. Ért. jelenti Nyitráról. Janits megyei főjegyző, a szabadelvű párt jelöltje, ma délelőtt tartotta pro­grambeszédét. A vidéki választók, a záporeső elle­nére, nagy tömegekben vonultak és lelkesedéssel éltették a jelöltet. Janits után Csákó Gábor geren­­cséri parasztgazda mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy a felháborodást, melyet a néppárt lelketlen izgatói a nép lelkébe vittek, Janits fogja megnyug­tatni, kit 15 évi főszolgabírói működéséből min­denki ismer és nemes lelkéért mindenki tisztel és becsül. Ifj. Zichy János grófot ide várják, Zelenyák képviselő már ide érkezett. A községekben — a fél­­hivatalos szerint — a papok szakadatlanul izgatnak. A programbeszéd után a Zichy-párti emberek úgy Tormoson, mint a Zoborra vezető úton és Mol­­nos község közelében megrohanták Janitsnak haza­felé tartó híveit, zászlóikat erőszakkal elvitték, ösz­­szetiporták és szétszakgatták. A városban a Zichy­­pártiak szintén több alacsonyan kitűzött Janits­­zászlót letéptek és összetörtek. Az a hír van elter­jedve, hogy az éjjel az összes Janits-zászlókat le akaják tépni. A csendőrség erélyesen nyomozza az eddigi kihágások tetteseit. A városi rendőrség szi­gorú utasításokat kapott az éjjeli rendzavarás meg­­akadályozására. A garázda csőcselék — a félhiva­talos szerint — nyíltan hirdeti, hogy Janits válasz­tásánál a katonaság nem fogja őket megzavarni a zenebonában. Tarnóczy ma ide érkezett és a sza­badelvű pártkörben meleg ovációban részesítették. A nyitraiak volt jelöltje, Latkóczy államtitkár különben nyílt levélben búcsúzott el volt választói­tól ezzel a megokolással: „ . . . mert önérzetem sugalja, hogy hivata­los állásomból kifolyólag a törvényesség hiányának habár csak gyanújával is terhelt megbízást nem szabad elfogadnom. Ezen elhatározásom kétség nél­kül kihívja velem szemben a háladatlanság vádját azon választók részéről, kik megválasztatásom si­kerén buzgólkodtak, sőt az első benyomás ha­tása alatt az Ítészet politikai hibát is fog lemondá­somban keresni, de a fenforgó viszonyok ismerete és higgadt mérlegelése mellett benső meggyőződé­sem szerint a megoldás más módját választanom nem lehetett. Az államtitkár ezután megemlékezik arról a tíz esztendőről, a­melyben Nyitrát képviselte s ki­jelenti, hogy szűk­ebb hazájáról ez után is bőségesen gondoskodni fog s a közel jövőben meglátogatja „megválasztatása érdekeinek támogatóit.“ A tapolcai mandátum: Vörös László állam­titkár, a tapolcai kerület képviselőjelöltje, program­jának kifejtése végett csak e hét végén vagy a jövő hét­ elején utazik le a kerületbe. A pártonkivüliek a Ház bizottságaiban. A pártonkívüli képviselők a szabadelvű párttal történt megállapodás folytán kilenc szakbizottságban lesz­nek képviselve. A kör jelölte a pénzügyi bizottságba : Péchy Tamást, a gazdasági bizottságba, László Mihályt, a kúriai bíráskodási bizottságba Ragályi Lajost, a tuilléniumi bizottságba Ürményi Bernátot, a napló­­bíráló bizottságba Förster Ottót, a földmivelési bi­zottságba Bornemisza Lajost, a kérvényi bizottságba Zsámbokréty Józsefet, a könyvtári bizottságba Kubina Józsefet, a mentelmi bizottságba Lécay Antalt. itt A Bácska új főispánjai. Bácsmegye főispán­jává — mint értesülünk — kinevezték Vojnics Ist­vánt, eddig Szabadka és Baja főispánját. A hiva­talos lap két-három nap múlva fogja közölni a ki­nevezést s egyben Sándor Béla eddigi főispán lemondását. A volt főispánt hír szerint meg fogják választani a zombori takarékpénztár igazgatójává. Szabadka és Baja főispánjává állítólag Prakovicz József szabadkai nagybirtokost fogja kinevezni a kormány. Balneológusok gyűlése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márc. 31. A Magyar szent korona országai balneológiai egyesülete ma délelőtt tartotta évi közgyűlését. A gyűlést Tauff­er Vilmos egyetemi professzor, az egyesület elnöke nyitotta meg. Azután Löiz Sámuel főtitkár olvasta föl évi jelentését. Megtudjuk belőle, hogy az egyesület orvosi szakosztályának 239, a gazdasági szakosztá­lyának 73, összesen az egyesületnek 312 tagja van, tavaly óta a szaporodás 23. Különösen kiemeli, hogy alig van már magyar fürdő, melynek na volna az egyesületben képviselője. A tagok számát éppen nem lehet jelentéktelennek mon­dani, kivált, ha meggondoljuk, hogy a né­met fürdőügyi egyesületek összesen csak 110 tagja van. A főtitkár megemlékezik az egyesületnek a Budapesten tartott nemzetközi közegészségi kongresszuson, valamint a Bécsben tartott élelmi­szer-kiállításon rendezett gyűjteményes kiállításáról. Különösen ez utóbbi keltett méltó föltűnést, úgy, hogy az osztrákok bizonyos irigyléssel vallották be, hogy a magyarok e téren is kitettek rajtuk. Edeskuty Lajos pénztáros kimutatása szerint az egyesület évi bevétele 2.719 frt 77 kr. volt, ebből 1.228 frt 47 kr a pénztári maradvány. A fölösleget a jövő évi országos kiállításban való részvevés költségére teszik el. Az igazgatótanács megtette jelentését a hozzá áttett indítványokról. Ezek közül helyesli az igaz­gatótanács a Boleman István indítványát, hogy a fürdőkben állítsák össze a megbetegedések statisz­tikáját s terjeszszék be az egyesülethez. Elvben he­lyesli a tanács a Weisz Ede indítványát is, hogy a fürdőket a betegek csak orvosi ellenőrzés mellett használhassák, de ez irányban való intézkedést egyedül a fürdő­igazgatóságok tehetnek. Száva Gerő indítványai közül hozzájárult a tanács ahhoz, hogy az ásványvizek szállítására nézve kedvezmé­nyeket kellene kieszközölni. E kérdést a gazdasági szakosztály fogja tanulmányozni. A tanács véle­ményét a közgyűlés egyhangúlag magáévá tette, egyéb indítványokat elvetett. Hadik beszámol az országos kiállítás előmun­kálatairól. Az érdekeltek eddig 19.000 irtot biztosí­tottak hozzájárulásként. Bemutatja az építendő dí­szes pavilion rajzát. Ezután a tisztikar visszalépett, átadván a korelnökséget Huray úrnak. Elnök lett közfölkiáltással újra Tauffer Vilmos, főtitkár Lösz Sámuel. Aztán,titkos szavazással az orvosi osztály elnöke Bókas Árpád, jegyzője Pap Samu, a gazda­sági osztály elnöke Schwimmer Ernő, jegyzője La­dik Gusztáv. Az orvosi osztály választmánya : Bor­­bás, Bolemann, Bruck, Chyzer, Grü­nwald, Mar­­schalkó, Pólyák, ,Schächter, Than ; a gazdasági osztályé : Amon, Édeskuty, Hirschler Mór, Kahn, Münnich, Nedeczey, Oelhoffer, Preusz Kornél, Smialovszky, Szontagh Miklós, Török József grófi * A közgyűlés után Bókas Árpád megnyitotta az V. magyar balneologiai kongresszust. Este Pap Samu országgyűlési képviselő tartotta meg előadását az ásványvizek megadóztatásáról. Annak ötletéből tör­tént a kérdés tanulmányozása, hogy a főváros a kövezett vámon fölül fogyasztási adóval is meg akarta róni az ásványvizeket, de a kormány az egyesület felterjesztésére nem hagyta ezt jóvá. Mi­vel azonban más városok, kivált Szeged is, meg­rótták az ásványvizeket fogyasztási adóval, az ügy általános elintézését ajánlja az egyesület a kormány figyelmébe. Bosányi Béla a budapesti ásványvizek értéké­ről beszélt. Budapest a fürdők városa lehetne,­azon­ban nagyértékű meleg forrásai mindinkább csak

Next