Budapesti Hírlap, 1895. május (15. évfolyam, 118-147. szám)

1895-05-01 / 118. szám

2 brosúrát foglaltak már le, hány száz agitátort fogtak már el és meggá­tolták-e legk­evésbbé is a szocializ­­mus terjedését. Sőt inkább, nem ta­pasztaljuk-e évről-évre, hogy bár egyetlen szocialista nincs a képvi­selőházban, egy sem ül a városházán, egész Magyarország megyegyű­léseiben nem tag egy sem, a miniszterektől a falusi birákig minden tisztviselő ellene­sük és h­ivatalnok-szocialista nem léte­zik, mindazáltal a szociáldemokrácia terjed s olyan vidékeken is hódit, hol talaja nem volt s híréből sem ismerte népünk. Mit bizonyit ez, ha nem azt, hogy azon a módon, a­mint a belügy­minisztérium és a főkapitányság teszik, elejét venni nem lehet. A társadalmi forradalom részéve külföldön sokkal nagyobb, mint Ma­gyarországon. Az ottani gazdasági és társadalmi állapotokból termett a szo­ciáldemokrata felekezet. Sokáig nem volt képes Magyarországon meghono­­sulni, addig, míg egészséges földművelő állam voltunk. A nagyiparos nyugati álla­mok beteg társadalmukkal azt mondot­ták, boldogok azok az országok, melyek a föld művelésén nyugosznak. Ezt a nagy előnyt nem értették meg a magyar ál­lamférfiak s nem gondoskodtak, hogy a mezőgazdaság egészséges maradjon s a földművelő nép megtalálja kenye­rét, otthonát s megtartsa vagyonát. Ellenkezőleg, a kormány és törvény­­hozás a földművelést hagyták megron­tani s a parasztságot és középbirtokos­ságot az állam tönkretenni segített. Ellenben mindenben utánozták a kül­földet, a­miből náluk és nálunk szo­ciális bajok keletkezhetnek. Most má­jus elsején minisztérium és parlament konstatálhatják, hogy erős szociálde­mokrata párt van Magyarországon. — Én Pelikán Mór vagyok, — suttogó, egészen a fülemhez hajolva. Vállat vontam. — Pelikán Mórnénak a férje, — suttogá, néhányszor a fogát is megcsattantván. — Hát aztán ? — mondám a legnagyobb egykedvűséggel. — Kígyó! — sziszegő Pelikán — fogja meg az egyik pisztolyt és a zsebkendő egyik végét. — Minek ? — kérdem­ növekvő ámu­lattal. — Olvasta ön A javai fekete orvos című regényt ? — Nem. — Nos, úgy fogunk párbajt vivni, mint a fekete orvos Kamgarn herceggel , zsebkendő­­végről. — Menjen a pokolba, a fekete orvossal, meg Kamgarn herceggel együtt. — Hah! Ön tehát gyáva ? S ön meri ne­met magáénak nevezni ? — Én a maga nejét ? Beszéljen kérem világosabban. — Jó, tehát szamár leszek, — hörögte sötéten Pelikán — és úgy teszek, mintha min­dent elhinnék önnek. Látja ott szembe azt a négy ablakot? Ott lakom én és nem. Nem háromtól—négyig kinéz az ablakon : ön is. Nem négykor a hajnal­ utca sarkára megy: ön is. Nem négykor a hajnal­ utca sarkán felül a vil­lamosra : ön is. Nem imádja önt, ön is őt. Nos, mit bámul rám? Sőt tovább megyek: ön már oly bizalmas viszonyban van nőmmel, hogy néha ingujjban mer kikönyökölni az ab­lakán. Meri-e ezt tagadni? — Bocsánat, ezt nem a kedves neje, ha­nem a nyári meleg miatt teszem. — Lárifári, én nem vagyok olyan os­toba, mint a többi megcsalt férj. Egyikünk halva fog innen távozni! (Ezt valami operettben hallotta.) Miután a zsebkendővégről való lövöldö­zést újra visszautasítottam, Pelikán nagy fe­nyegetések közt távozott. A könyvemet magá­val vitte, ellenben a pisztolyait és a zsebken­dőjét ott hagyta. Hl. Most kezdett csak figyelmem a szembe­jevő négy ablak felé irányulni. Délután három és négy órakor egy ha­talmas termetű hölgy jelent meg az ablaknál. Kék ruha és zöld másli volt rajta. A jó ízlés nevében azonnal borsózni kezdett a hátam. A hölgy épp olyan sárga volt, mint Pelikán. Ez családi nyavalya lehetett náluk. Apáról szállt az anyára, anyáról a fiúra és így tovább hetedsziglen. Elővettem egy messzelátót és úgy vizsgáltam az asszonyt. A vizsgálatnak olyan hatása volt, hogy a messzelátót szédítő sebes­séggel azonnal megfordítottam, a nagysága így a távol lengő ködébe tolatván vissza, kel­­mesebbnek tű­nt fel. Ö nagysága, úgy látszik, már régebben felfedezett, mert azonnal észrevette és viszonozta a gukkerezésemet. Mire én sietve be­csuktam az ablakomat. Veszedelmes hölgynek lát­szik, nem jó vele kikezdeni. Mégha szép volna! Másnaptól fogva az ablakomat négytől— ötig tartottam nyitva s ötkor mentem a hajnal­utca sarkára és tovább. Egy hét múlva beállított hozzám Pelikán. Nem volt olyan kihívó, mint a múltkor, de talán nem is volt olyan sárga. Csúnyasága azonban semmit sem változott. — Uram! — kezdő, — bocsánatot ké­rek a múltkori magaviseletemért. Azóta sokat gondolkoztam és beláttam, hogy legokosabb lesz, ha lemondok a tragikus megoldásról. — Mondjon le, Pelikán úr, mondjon le, — biztatóm. — Önök imádják egymást, önök nem él­hetnek egymás nélkül, — hangja zokogásba fuladt, — én tehát lemondok Lujzáról . . . — Mi tetszik? — kérdem hüledezve. — Áldásom reátok gyermekeim, tedd őt boldoggá, boldogabbá, mint én. Mindjárt át­küldöm. Dúlt arccal el akart rohanni, én azonban a hátamat neki­vetettem az ajtónak. — Nem úgy, édes Pelikán, akkor inkább a régit választom. — Mit ? Elővettem a két pisztolyt és a zsebken­dőt.* A két pisztolyon nem esett változás, de a zsebkendő piszkosabb volt. — Inkább megverekszem. — Tehát nem fogadja el az ajánlatomat ? — Nem vesztem meg. — Hát nincs önök közt semmi ? Hát nem szereti Lujzát? — Ugyan kérem, az öreganyámat? Bo­csánat . . . — Csak folytassa, barátom, nem is hiszi, hogy mily örömet szerez vele nekem. — A maga felesége, édes Pelikán, túl van már azon a koron, melyben még félteni lehet . . . — De ha tudná, hogy ő hogyan viseli magát ? — Hogy önt gyötörje, s elhitesse önnel, hogy ő még fiatal és félthető. Hisz ez vi­lágos ! — Ó, asszonyok ! kiáltott Pelikán a fe­jére ütve, köszönöm, uram, a szíves felvilágosí­tásokat. Akkor hát nyugodtan megírhatom az unokaöcsémnek, hogy hozzánk jöhet lakni. Köszönöm, köszönöm . . . Eltette a pisztolyokat, a zsebkendőt, el­vitte, de a könyvemet nem hozta vissza. Másnaptól fogva újra kipipálhattam há­romtól a négyig az ablakon . . . Velem szemben is kinyíltak az ablakok . . . megjelent Pe­likánia és egy fiatalember. Ez az unokaöcs ! Teringettet, még pedig ingujjban! Sipulusz. BUDAPESTI HÍRLAP, (1X8. sz.) 1895. május 1. És e pár­t szoros szövetségben van Bécscsel és a külfölddel és büszkélke­dik vele, hogy nem magyar nemzeti, hanem hazátlan és nemzetközi. A poli­tikusok pedig nem tudják, hogy mitté­­vők legyenek e mozgalommal szemben. Május elseje is el fog múlni, ná­lunk veszély és baj nélkül, népies kocsmamulatsággal, de nem észrevétle­nül. A tüntetés más városokban talán nagyobb lesz. A szociális kérdés pedig egész Európa lelkét nyomja. Budapest, ápr. 80. A magyar udvartartás. Tíz interpel­lációra fognak a kormány tagjai választ adni a képviselőház holnapi ülésében: kettőre a miniszterelnök, háromra a pénzügyminiszter s ötre a belügyminiszter. Képviselői körökben leginkább érdeklődnek az udvartartás kérdésé­ben Apponyi Albert gróf és Meszleny Lajos in­terpellációira adandó válasz iránt. A miniszter­­elnök, mint halljuk, a két interpellációra, me­lyeknek tárgya egészen azonos, együttesen fogja megadni a választ. Válaszának lényege, úgy értesülünk, az lesz, hogy az udvartartás dolgában teendő további intézkedések kér­dése ez idő szerint még tárgyalás alatt áll; megállapodás erre nézve még nem történt; nem felelnek tehát meg a valóságnak azok a hírek, melyek szerint a magyar udvari főmar­­sall hivatal felállítása az ügy érdemére nézve, vagy éppen a személyi kérdés dolgában már megoldást nyert. Uj főispán. A hivatalos lap mai száma közli nemeskéri Kiss Pál országgyűlési képviselőnek Zó­­lyomvármegye főispánjává való kinevezését. A ki­rályi kézirat így szól: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére nemeskéri Kiss Pál országgyűlési képviselőt Zó­­lyomvármegye főispánjává kinevezem. Kelt Bécs­­ben, 1895. április hónap 22-én. Ferenc József, s. k. Ferencl Dezső, s. k. A képviselői reverzálisok. Az ország­gyűlés egyházpolitikai vitáinak folyamán — mint tudva van — több törvényhatóság föl­iratot intézett a képviselőházhoz aziránt, hogy a képviselők által megválasztásuk alkalmával a választók egy része előtt tett titkos ígéretek, az úgynevezett reverzálisok ellen törvényho­zási intézkedések történjenek. A Ház mindeze­ket a feliratokat kiadta a Kúria képviselő­­választási bíráskodását szabályozó törvényja­vaslat tárgyalására kiküldött bizottságának s a törvényjavaslat holnap kezdődő újabb bizott­sági tárgyalása folyamán vita tárgya lesz ennél­fogva a képviselői reverzálisok kérdése is. Az egyházpolitika a főrendiházban. A fő­rendiház közjogi és törvénykezési, pénzügyi, köz­­gazdasági és közlekedési bizottsága május 3-án, pénteken délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend: 1. A vallás szabad gyakorlásáról. 2. Az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatok, illetőleg az ezekre vonatkozó képviselőházi határozatok tárgyalása. Az új ismétlő fegyverek megrende­lése. A Magyar Értesítő jelenti: Rendesen jól értesült bécsi levelezőnktől kapjuk a követ­kező hírt, a­melyet azonban csak fentartással közlünk: A hadikormányzat tudvalevőleg a következő 4 év alatt fokozatosan 170,000 is­métlőfegyvert fog beszerezni. Fejérváry báró honvédelmi miniszter minden befolyását latba veti, hogy a szállításban — és pedig 50.000 fegyver erejéig — a magyar fegyvergyár is részesíttessék. A hadügyminisztérium által el­rendelt bizottsági vizsgálat állítólag nem na­gyon kedvező eredménynyel végződött a ma­gyar fegyvergyár jelenlegi gyártóképességére nézve, úgy, hogy az egész fegyverszükségletet valószínű­leg a steyri fegyvergyár fogja szállí­tani, mely már minden intézkedést megtett, hogy esetleges megrendeléseknek minden irány­ban megfeleljen. A debreceni függetlenségiek és a párt­ szakadás. A debreceni függetlenségi párt nagy­választmánya — mint levelezőnk írja — vasárnap délelőtt gyűlést tartott s kimondta, hogy nem tartja szükségesnek, hogy a debreceni független­ségi és 48-as párt közgyűlése — a­mely való­színűleg május 12-én lesz — az országgyűlési párt­kor kebelében történtek tárgyában határozatot

Next