Budapesti Hírlap, 1895. október(15. évfolyam, 268. szám)

1895-10-01 / 268. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP, (268. sz.) 1895. október 1. A vallás- és közoktatásügyi tárcánál 1.289.000 forint a több kiadás, a miből 68.000 forint jut a felsőbb tanintézetekre, 240.000 frt a középiskolák dotációjának emelésére és 737.000 frt a millenáris népiskolákra, 50.000 forint a felekezeti lelkészek, segí­tésére. Az igazságügy kiadásai 407.000 frttal emel­kedtek, a honvédelmié 415.000 frttal apadt. Mindezt összefoglalva, a rendes kiadások a jövő évben 16.294.000 frttal emelkedtek, de az átmeneti kiadá­sok 11.865.000 millióval csökkentek s így az állami összes összes kiadások jövő évi emelkedése kitesz 4.459.000 frtot. A rendes kiadások 16.000.000 frtnyi növekedését a miniszter a millenáris kiadásokkal, az erdélyi dézsma, a tengeri hajózás segélyezése, a szabadalmi tanács fölállítása és a szükséges beru­házások összegeivel okadatolja. A bevételekről szólván, kijelenti, hogy az egye­nes adóknál nem tervez semmiféle emelkedést, mert a földadónál és a hadmentességi díjért az 1894. évi zárószámadás 1.200.000 frt visszaesést mutat. Nem emelte a miniszter a fogyasztási adók bevéte­lét sem, habár a folyó év 8 hónapja alatt már­is 3.700.000 frttal több a jövedelem ezen a címen, mint a­mennyire előirányozták. Nem emeli pedig ez adóbevételét azért, mert a szeszadónál visszaesést tapasztalt. Emelte azonban a bélyeg, jogilleték és díjak jövedelmét, valamint a dohányjövedék bevéte­lét, mert a zárószámadások ezeknél­ folytonos emel­kedést mutatnak. A bányászat, kohászat és pénz­verés, valamint a vasművek bevételeit 722.000 frt kiadási emelkedéssel szemben 890.000 frttal emeli, a­mi tehát 168.000 frt nettó­ emelkedésnek felel meg. Ez semmi esetre sem tekinthető túlsá­gos emelésnek. Ez üzemeknél, miután örömmel konstatálhatja, hogy igen örvendetes lendület mutatkozik, sőt éppen a bányászatnál is, a­melyről tudvalevő, hogy eddig évtizedeken keresztül deficittel folytattatott, konstatálhatja, hogy a legújabb időkben oly kedvező fordulat ál­lott be, (Halljuk ! Halljuk !) hogy vagy a mostani évben, vagy legkésőbb a jövő évben ez az üzem a deficittel teljesen meg fog szabadulni. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az eredmény annak tulajdonítható, hogy a legújabb időben nem annyira az ezüstnek, mint inkább az aranynak termelésére fektetünk súlyt és pedig, a­mint a tapasztalat mutatja elég kedvező­­eredm­énynyel. Új tétellel találkozunk az átmeneti bevételek közt egy 575.000 frtos tétellel a létesítendő képzőművészeti muzeum­ anyagának gyarapítására. A kincstár tulajdonát tevő regulaköt­­vények eladásából bevételezendő ez összegnek a költségvetésbe való fölvétele egy részről ama je­lentésen alapszik, a­melyet a volt kormány a mil­lenáris alkotások dolgában a törvényhozás elé ter­jesztett, másrészről pedig a pénztári készletek ki­egészítéséről szóló törvény intézkedésein, a­melyek a regálótörvények inkamerálását engedélyezték. Át­­menve az összes tárcák bevételein, konstatálja, hogy a bevételek 16,629.000 frttal emelkednek, a­miből csak a vasútakra 6,200.000 frt. jut. Bejelenti a Háznak, hogy a kormány a va­lutarendezés, a bank- és a fogyasztási adók reformjá­nak kérdését közelebbről tárgyalás alá fogja venni és itt így folytatja. Azt hiszem, t. Ház, hogy az ezekre nézve tárgyalások alkalmával első­sorban foglalkoznunk kell a még kinn levő 112 millió ál­lamjegy bevonásával vagyis ama módozatok meg­állapításával, melyek mellett a bevonásnak történnie kell És ez alkalommal alig kerülhető el, hogy fel ne vetessék egyszersmind az ezüstkuráns kérdése és az államjegyek meg- vagy meg nem tartásának kérdése, mint a­melyeket valuta­törvények nyílt kérdéseket hagytak. Ezzel és pedig a valutarende­zéssel elválaszthatatlan kapcsolatban tárgyalandó lesz a bankkérdés és pedig első­sorban mint legfon­tosabb a bank szervezésének kérdése, azután a bankadósság kérdése, továbbá az a kérdés, hogy mi történjék azokkal az aranyösszegekkel, melyek az államjegyek bevonása folyamán a banknál deponáltattak, (Halljuk! Halljuk! jobb­­felől.) s a­melyeknek végleges rendeltetése iránt azonban a határozat akkorra tartatott fenn, mikor a bankkérdés véglegesen meg fog oldatni. Ismere­tes talán a t. Ház tagjai előtt, hogy ezekre a kér­désekre nézve már ez év június hónapjában megindí­tottam a tárgyalást az akkori osztrák kormány­nyal, mely tárgyalás bizonyos elvi szempontoknak tisztázására tényleg vezetett is. Miután azonban időközben Ausztriában kormányváltozás következett be és az új kormány az ügyeknek csak ideigle­nes vezetésével lett megbízva, nagyon természetes, hogy az illetők nem voltak abban a helyzet­ben, hogy ilyen nagyfontosságú és messze kiható kérdésekben kötelező nyilatkozatokat tehessenek és kötelező álláspontokat foglalhassanak el. Azt hiszem tehát, hogy előttünk áll a feladat eme tárgyalásoknak megszakított fonalát újból fel­venni és részemről kötelességemnek tartom kijelen­teni, hogy a kormány arra törekszik, hogy ezek a kérdések, a­melyek már az eddigi tárgyalás folya­mán is kivetettek a kereskedelmi és vámszövetség kö­réből, jövőre is elkülönítve azt megelőzőleg, mielőbb tárgyaltassanak és mielőbb végleges megoldásra vezettessenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Eze­ken kívül, 1. képviselőház, előttünk áll egy második csoportja az igen nagy fontosságú kérdéseknek, a­melyek szintén nem­sokára tárgyalás alá kerülnek, t. i. az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szerződésnek és a kvótának a kérdése. Ezekre nézve azt jelenthetem, hogy az előkészítő munkálatok részünkről ezek tekintetében megindíttattak. Azt hiszem, hogy a kérdések jelen stádiumában nem volna sem tapintatos, sem célszerű, ha én azok­nak részletes fejtegetésébe akarnék bocsátkozni. A megindítandó tárgyalásokra vonatkozólag azon­ban megjegyzi, hogy azoknak üdvös és kielégítő eredménye és pedig nemcsak Magyarországot, ha­nem Ausztriát és a monarkiát illetőleg is csak abban az esetben lesz. (Mozgás és zaj a szélsőbalolda­­lon. Halljuk! Halljuk!) hogy ha mind a két fél tel­jes őszinteséggel, teljes jóakarattal és teljes lojali­tással vezeti a tárgyalás fonalát (Helyeslés jobbfe­­löl), ha mind a két fél kizárólag az igazságosság és jogosság alapjára helyezkedik (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Olyan nincs! Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk jobbfelöl!) és ha nemcsak a tárgyaló felek, a­mint ez — azt hi­szem — önmagától értődik, hanem a közvéle­mény is elutasít magától minden olyan tendenciát, irányzatot, vagy követelményt, a­mely oda cé­loz, hogy valamelyik fél a másik rovására, ma­gának jogosulatlan előnyöket biztosítson.­­Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! hogy olyan ki­egyezési mű, a­mely nem a jogosság és nem az igazságosság alapján jönne létre először realisztikus szempontból nem felelne meg a célnak, mert az összetartásnak elemét nem képezhetné, s másodszor közgazdasági szempontból sem felelne meg, mert a­helyett, hogy mind a két félnek erösbítésére szol­gáljon, az egyik felet okvetlenül gyengítené (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbal­oldalon : A 67 !) sőt még az államadósság jellegé­vel, vagy föltételével sem bírna, mert valamelyik félnek jogos érdekeit állandóan és azokat az enge­délyeket nem engedné megnyugvásra jutni és igy az összeütközéseknek, súrlódásoknak folytonos és állandó forrását képezvén, már kezdettől fogva magában, hordaná a megsemmisülés, a felbomlás csiráit. (Élénk helyeslés a tetszés jobbfelől.) Hadarása József: Úgy is van ! Lukács László pénzügyminiszter: Abban a hitben, hogy a mostani pénzügyi politika és admi­nisztrálás mellett az állami egyensúly továbbra is meg lesz adható, kéri a benyújtott kölségvetésnek a Vaskapura és az aldunai szabályozásokra vonat­kozó előirányzattal együtt a pénzügyi bizottsághoz való utasítását. (Hosszasabb éljenzés a jobboldalon. A minisztert többen üdvözlik. Első­sorban Bánffy báró miniszterelnök.) Szilágyi Dezső elnök kimondja, hogy a Ház a miniszter kérésének megfelelően határozott s az ülést 5 percre fölfüggesztette. A szünet után következett a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó főrendiházi üze­net tárgyalása. Bessenyey Ferec, a közoktatásügyi bizottság előadója röviden ismerteti a javaslatnak főrendiház által történt megcsonkítását. Ajánlja, hogy a Ház ragaszkodva régi álláspontjához, abból ne engedjen semmit s állítsa vissza a javaslat 22—24 és 26. §-ait. Hasonlóképp nyilatkozott Veszter Imre is, az igazságügyi bizottság előadója, a­ki előadta azt is, hogy a két függő egyházpolitikai törvényjavaslat egyesíthető volt az által, hogy a recepciós javas­latból kihagyott szakaszt ebbe vették föl. Wlausics Gyula kultuszminiszter: Azzal kezdi beszédét, hogy nem volna helyén, ha a javaslat ez új tárgyalásánál megújítanák a régi vitát és is­métlésekbe bocsátkoznának. A kormány a javaslat integritásához hozzá tartozónak tartja a javaslatnak azokat a diszpozíciót, a­melyek a kilépés szabad­ságát a törvényben formulázzák, vagyis, hogy az 5. §-ban levő jogszabadság gyakorlása a 22—24 és 26. §-ban szabályoztassék. Kéri a Házat, hogy a bizottsági javaslatot fogadja el. (Helyeslés.) azzal az uj szakaszszal együtt, mely szerint az 1868.53. t.-o. 1—8. §-ainak hatása kiterjesztetik minden be­vett vallásfelekezetre. Ez által más szövegben ugyan, de elérhető a kitűzött eredmény. (Helyeslés jobbról.) Szápáry Gyula gróf: (Halljuk !) Elfogadja azt a javaslatot, hogy az izr. vallás recepciójából kihagyott intézkedés ebben a törvényjavaslatban szabályoztassék, mert konstatálhatja, hogy ez év április 26-án ő ugyanezt indítványozta. Ily megol­dással elfogadja az izr. vallás recepciójáról szóló javaslatot is. De nem fogadja el a felekezeten kí­vül állás megengedésére vonatkozó szakaszok visz­­szaállítását. Nincs ugyan azon az állásponton, hogy ezek a szakaszok egyszerűen töröltessenek, mert ez esetben a javaslat már elfogadott ötödik szakasza nem volna végrehajtható. Ha majd a javaslat a fő­rendiháztól, esetleg a Keglevich-féle módosítással visszakerül, azt el fogja fogadni. (Helyeslés a kö­zépen.) Kovács Albert: A nemzeti párt nevében ki­jelenti, hogy a javaslatot általánosságban elfogadj­a; nincs az ellen kifogása, hogy a recepcionáus ja­vaslatból kihagyott szakaszt ebbe a javaslatba át­helyezzék. Ámde nem járulhat hozzá soha ahhoz az indítványhoz, hogy a felekezetnélküliség törvényes biztosítására vonatkozó szakaszokat újra fölvegyék a javaslatba, mert a valláserkölcsi okok sérelmén kívül, a­míg ez csak néhány idealistának védelmét biztosítja, addig a létező egyházakat megbontja. Hozzá­járul az elintézésnek Szapáry­ ajánlotta mód­jához. (Helyeslés a balközépen.) Vajay István : (Fölkiáltások a jobboldalon : Ha ! Ha !) Gyermekes és nevetséges, a­mit a túl­oldalon művelnek. Felszólal, hogy e javaslat ellen legalább egy tiltakozó szó hangozzék, mert tudja, hogy ezzel a hanggal milliók rokonszenveznek eb­ben az országban. (Derültség a jobboldalon.) Önök jobban nevettek ezelőtt két évvel, mikor hasonló kijelentést tettem ; most már az önök nevetésének a zenéje nem harsog annyira, mint akkor harsogott. (Derültség.) Konsatálja, hogy az előadó javaslatok­ban immár koncessziók vannak annak az álláspont­nak javára , a­melyen ő áll, de ez természetesen ke­vés. Beszél a felekezeten kívülállás veszedelméről s megkérdi a miniszterelnököt, mint műveit úri­embert) (Mozgás a jobboldalon, Bánffy dr. derülten néz a szónokra.), hogy ha neki a független erkölcs elég, várjon ez adta-e neki az inpulzust arra, hogy rövid másfél év alatt kétszer keresztül gázoljon a nemzeti gyász finom fátyolán ? (Derültség a jobb­oldalon.) összefér-e a miniszterelnök eleganciájával és nagyúri voltával, hogy kitér a kérdésekre való feleletadás kötelessége elől ? (Bánffy báró int a jegyzőnek, hogy szólásra jelentkezik.) Minő vallás erkölcsi eszme adott impulzust az Agliárdi meg­támadására a látszat látszatának alapján? Vájjon ment-e jegyzék Rómába ? Szilágyi Dezső elnök: figyelmeztetem a kép­viselő urat, hogy eltért a tárgytól. Szalay Imre: Csak illusztrál. (Derültség.) Vajay István: Igen­csak illusztrálom azt a tételt, hogy egyes emberek tettei, mint a miniszter­­elnökéi, mennyire összefüggésben vannak vallás-er­kölcsi érzületével. Elmondja az után, hogy jegyzék nem ment Rómába, a nuncius egészséges Bécsben, beszél a Szent­ István napjára elrendelt revizitáció­­ról s az után a megkegyelmezésekről. Ha úri­em­ber lelő valakit kártyaadósság miatt, megkegyelmez­nek neki. Lukács Gyula: A szélbalinak nem! (De­rültség.) Vajay István : Minő jogrendszer és igazság az, a­mikor . . . Szilágyi Dezső elnök: A képviselő úr ismét eltért a tárgytól. Ha az még egyszer megtörténik, akkor megvonom tőle a szót. Vajay István: Kijelenti, hogy ezt a szentté­­len törvényjavaslatot nem fogadja el. (Helyeslés.) Szilágyi Dezső elnök : A képviselő urat in­parlamentáris kifejezéseire rendreutasítom. (Föl­kiáltások az ellenzéken: Hogy-hogy? Nem azt mondta, hogy szemtelen.) Vajay István (a középre lép): Azt mond­tam : szenttelen! Szilágyi Dezső elnök: Nem értem. Vajay István: Szenttelen. Szilágyi Dezső elnöke : Félreértettem a kép­viselő urat, a­ki nem azt mondta, hogy szemtelen, hanem azt, hogy szenvtelen. (Nagy derültség. Per­­czel Béni jegyző leírja egy papírszeletre a szót s megmutatja az elnöknek.) Tehát szenttelen. Tar­tozom kijelenteni, hogy a­mit félreértés alapján ki­­mondtam . . . Lukács Gyula : Vonja vissza ! Szilágyi Dezső elnök! ... az a rendreuta­sítás elesik. (Helyeslés.) Helfy Ignác: Röviden kijelenti, hogy el­fogadja a bizottságok javaslatait, annál is inkább, mert most már szükség van olyan viszonyok jogsza­bályozására, a­melyek a holnap életbe lépő tör­vényekkel összeköttetésben vannak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Dezső elnök : Szólásra senki sincs följegyezve, a vitát bezárom. Kettős kérdésére a Ház elfogadja a bizottsági javaslatokat. Következett az izraelita vallás recepciójáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szilágyi Dezső elnök : Hol az előadó ? Illyés Bálint jegyző : Az előadói pulpituson. Szilágyi Dezső elnök (Előre hajlik és lenéz Papp Gézára. Nagy derültség.): Kérem, Papp Géza: Ismerteti azokat a változtatáso­kat, a melyeken a javaslat eredeti szövegezése ke­resztülment s minthogy a javaslatból a főrendiház által kihagyott szakaszt áthelyezték az előbb tár­gyalt javaslatba, ajánlja, hogy a javaslatot a bizott­ság ajánlja szövegezésben fogadják el. (Helyeslés: A képviselők közül többen kimennek a folyosókra.) Klezes Mór: Hozzájárul a főrendiháznak ahhoz a változtatásához, a­mely szerint a hitfelekezet elül­­járója vagy rabbija csak az lehet, a ki magyar ál­lampolgár s magyarul irat és olvasni tud. Szilágyi Dezső elnök: A vitát bezárja s ki­mondja a határozatot, hogy a Ház elfogadja a javaslatot a közoktatásügyi bizottság szövegezésében. (Helyeslés.) Kimondja azt is, hogy a holnap déli 12 órakor tartandó ülés tárgyú jelentések és inter­pellációk lesznek és ezen túl szombatig nem tart a­ Ház ülést.

Next