Budapesti Hírlap, 1895. december (15. évfolyam, 329-342. szám)

1895-12-01 / 329. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP. (329. sz.) 1895. december 1. sajt­óra, annál több tisztességet és tekintélyt kell annak adnunk. Herman Ottó téved, a mikor az ál­talános társadalmi sülyedésért egyedül a sajtóra akarja hárítani a felelősséget . . . Herman Ottó: Nem egyedül! Arra is ! Hock János: A sajtó hís tükre annak, a­mit a társadalom és a politikai élet fölmutat. Kérdi: ki rontotta meg a sajtó közszellemét ? ki sajátította ki a lapokat ? ki teremtett magának megfizetett zsur­nalisztikát? A párturalmi rendszer, a kormány. Ha a kormánypárt azt tartja, hogy az ellenzéki beszéd csupán hamis pátosz, szónoki figura­ érdekében áll ezt demonstrálni. A szónok elfogadja úgy a Bar­tók, mint a Holló határozati javaslatát. (Zajos he­lyeslés.) Pongrátz Károly gróf: Rámutat arra, hogy ő a nyitramegyei választási listák összeállításának törvénytelenségeire adatokat sorolt fel s azok alap­ján indítványt adott be. Ám a kormány nem cá­folta meg ezeket az adatokat, a kormánypárt mégis leszavazta, sőt a Nemzet azt állította, hogy a szó­nokot azért hagyták ki a vágujhelyi választó­listá­ból, mert csak átfutó vendég Vág-Ujhelyen. A szó­nok jobban tudja tán, mint egy cikkíró, hogy hol lakik? (Derültség.) Kijelenti, hogy 1887 óta állandó lakást tart Vág-Ujhelyen s a múlt években mindig ugyanazoknak az okmányoknak és ugyanazoknak a törvény­szakaszoknak alapján veszik föl a választó­lajstromokba, a melyek alapján most kihagyták. (Mozgás.) Ha ez a jogfosztás történhetik vele szem­ben, a ki mint generális a királyt szolgálta, véres harcokban vett részt, a ki a honvédség szervezése és fejlesztése körül érdemeket szerzett, a ki mint férfi és képviselő meg tudja magát védeni, képzel­hető, minő igazságtalanságoknak van kitéve a jó­magával is tehetetlen nép ! (Nagy zaj és helyeslés az ellenzéken.) Elfogadja a Bartók határozati javas­­latát. (Élénk helyeslés a középen.) Horváth­ Gyula: Nem fogadja el a Bartók javaslatát, mert az nem vezetne célhoz. A közönség megunná a sok beszéd olvasását,s azt mondaná: beszélnek, beszélnek, mindig, csak beszélnek és annak soha vége nincs. (Derültség jobb felől.) Ha elfog­adnák a Bartók javaslatát, attól kellene, tar­tani, hogy annak ugyanaz a hatása lenne, a­mit el­értek beszédek közlésével a legutóbbi időben Bel­­giumban­ és Bécsben. (Úgy van jobb felöl.) Büsz­kén hivatkozhatik arra, hogy a civilizált világ saj­tói közt éppen a legfiatalabb, a magyar sajtó az, a­melynek megfizetett voltáról nem lehet beszélni. Nem fogadhatja el Polonyi határozati javaslatát sem. (Helyeslés jo­bbfelől) különösen a magyar nemzeti szempontokból. A kormánypárton nem lát­ják igazoltakn­ak a választási visszaélések dolgában fölhozott panarzzsokat, mert hisz a vármegyék nem panaszkodnak, hanem a dolog úgy áll, hogy ha valaki ellopja a­­szónok tárcáját , azt becsukják, de a­ki a Választói j­ogától megfosztja, arra azt mond­ják : ejnye, de ügyesen csinálta, legalább meg van az a gyönyörűség, hogy kevesebb a választó, ol­csóbb a választás. .(Derültség.) Megjósolja, hogy a választási bíráskodásnak a kúria elé viteléből még­megint nagyobbak,­­mint előtte való nap s csak nagy erőlködve­­tartanak egyensúlyt. A levegő egyszer­re csak meginog, hul­lámzásba lő és enyhe szellők képében jár be hegyet-völgyet s erdőn, Téten, mezőn végig­­hinti a növények termékenyitő porát. A virá­gok balzsamos lehellete illatozva szállong szá­razon, vizen. .a. természet zug-bug, mint a nász-terem. A levegő rekken­ő és nyomasztó. Kéz kezet szorongat, arc arcot, száj szájat ke­res, ajak ajak után eped sóvár vágytól égve. És a villám átcikázik a meny boltozat­ján. A föld szine fölragyog, meg­ elsötétül, mint a forró vérű lányka arca. A felhők egymás ölébe rohannak s a tüzes öleléstől megcsörren a táj, megremeg a hegyek csúcsa. Ez a nagyszerű lakodalmi zene, a nászdal, mely után a szakadó zápor leereszti a menyezetes függönyt a nász­­ágy elé. ■ » Rövid, felleges és megnyugtat és fehű­t. A természet mély álomba merülve fekszik, egyet­len moccanással, m­ukkanással sem ad életjeit magáról. Reggel aztán csöndes, hús szellő­sebben át a földön. A fák koronája komoly méltóság­gal bólogat, a gabona­szárak békésen hajladoz­nak, a hullámok szabályos fodrokba sorakozva csobognak tova, az egész természet arcán ko­moly, derült, hűvös nyugalom ömlik el. Mát­­kasága véget ért, az epedő öröm pillanatai tova­illantak, fényes lakodalmát megülte, má­­m­orító gyönyörrel teli mézes heteit átélvezte, és most hordozza gyümölcsét, fejleszti mag­vait, készül nagy munkájához , a teremtés­hez. A tavasz véget ért s a nyár elkezdődött. Aho János után finnbely­zetes kár fog származni. Állíthatja azt is, hogy az erdélyi részekben a cenzus egységesítése által a vá­lasztók száma különösen a nemzetiségi területen meg fog fogyni. Hosszasabban nyilatkozik a Holló javaslata ellen is, a­melyet szintén nem fogad el. (Helyeslés a jobb oldalon.) Popini Albert: A kérvények. Az Elnök javasolja, hogy a vita folytatását hétfőre halaszszák. (Helyeslés.) Felkiáltások történ­tek: Selmecbánya közönségének a betegápolási költ­ségek államosítása ügyében fölt­erjesztett feliratá­nál, a­melyet Horváth Béla előadó ismertetett s Farbaky István pártolt. Elmondta s adatokkal il­lusztrálta, mekkora súlylyal nehezedik a törvényha­tóságokra a betegápolási költség s mennyi munkát ad a törvényhatóságoknak az a törekvés, hogy az illetéktelen megterheltetés alól szabaduljanak. Ug­ron Zoltán szintén pártolja a kérvényt, nem külön­ben Perényi Zsigmond dr., úgy Kun Miklós is a bizottsági javaslatához imperatív módosítást adott be. A többség elfogadta a bizottság indítványát. A budapesti posta altisztek és szolgák kérvényét a bizottság a kereskedelmi miniszternek ajánlotta kiadni. Tompa Antal a kérvénynek pártolását aján­lotta, de a kormány­többség az indítványt leszavazta. Szeged városnak a magyar nyelvű tiszti akadé­miák fölállítása ügyében fölterjesztett kérvényénél az elnök jelentette, hogy e kérvény a házszabályok 195. §-a értelmében, minthogy Szentesnek ily irányú kérvényét ebben a szesszióban már tárgyalták, most nem tárgyalható. Szentiványi Árpád a kérvényben felhozottakhoz kíván szólni, de az elnök kijelenti, hogy ehhez nincs joga. Ugron Gábor, Szederkényi Nándor és Lukacs Gyula az ellenkezőt vitatják, mindhárman a házszabályok magyarázatára. Az El­nök indítványára a kérdést függőben hagyták s öt perc szünet után következtek a miniszteri válaszok. A budapesti sütőmunkások ügyében Visontai interpellációjára Peresei Dezső belü­gym­iniszter azt válaszolta, hogy ez az egyesület nem tartotta meg az alapszabályok egyetlen pontját sem, a jegyző­könyveket s más könyveket meghamisították, az egyesület az alapszabályokban kifejezett céljával merőben ellentétes célt szolgált, tüzért oszlatta föl a főváros tanácsának előterjesztésére az egyesületet s az ügy most a büntető bíróság elé kerül. Kéri válasza tudomásul vételét (Helyeslés). Visontai Soma : Bizonyítja, hogy a belügyminiszter már ak­kor feloszlatta az egyesületet, a­mikor még meg sem kísérlettek bebizonyítani, vájjon csakugyan fordultak elő büntetendő cselekmények az egyesületnél. Fej­tegeti, hogy egy egyesület dolgában a végső esz­közt, a feloszlatást nem volt joga alkalmazásba venni. Figyelmébe ajánlja, hogy a feloszlatott egye­sület több ezer tagja állást foglalt a szociáldemo­krácia ellen. Nem veszi tudomásul a választ, (He­lyeslés a bal és a szélsőbalon) annál kevésbbé, mert nem volt még rá eset, hogy a belügyminiszter egyet­len úri kaszinót is feloszlatott volna. Perczel Dezső miniszter újabb válasza és Visontai megjegyzései után a kormány­többség a választ tudomásul vette. (Zajos felkiáltások az ellenzékről: Éljenek a szabad­elvűek ! Gyöngy liberálisok!) A balmazújvárosi kivándorlás és hitbizományok dolgában Polónyi interpellációjára Perczel belügy­miniszter válaszolja, hogy a Polónyi adatai tévesek, mert ott senki sem akar kivándorolni kenyérszükség miatt s mert kaphat ott mindenki aratási munkát. Polónyi Géza okmányok felmutatásával bizonyítja, hogy a miniszter által fölhozott összes adatok téve­sek s azok az információk, a­melyekkel a belügy­minisztert ellátták, nem felelnek meg a valóságnak. Ha még olyan helyen is, a­hol minden jóra és ál­dozatra kész és képes ember, mint Semsey Andor az úr, ilyen szociális bajok vannak, minek lehetnek a bajok más hitbizományok területén! A miniszter válaszának az volt a tenorja: te, Polónyi, ától— zéig nem mondtál igazat. A szónok erre nem adha­tott más választ, mint hogy a miniszter értesülései ától— zéig valótlanok. Perczel belügyminiszter és Polónyi rövid nyilatkozatai után a többség a vá­laszt tudomásul vette. Az idő már d. u. fél 3 órára járván, az ellen­zék zajosan követelte az ülés berekesztését, azon­ban az elnök indítványára Polónyi felszólalása után, folytatták a tanácskozást, a­melynek rendjén Erdély Sándor miniszter a hitbizományok ügyében azt a választ adta, hogy ő elvi szempontból a hit­­bizományokat nem tartja beleillőknek a modern jog­rend keretébe, de nemzeti és közgazdasági szem­pontból nagyon meg kell gondolni, vájjon a kérdés mostanában a törvényhozás elé hozható-e? Jelent­heti különben, hogy az újonan szervezett kodifi­káló bizottság foglalkozni fog ezzel a kérdéssel. (Helyeslés) Polónyi és a Ház tudomásul veszi a választ. Hétfőn a Ház folytatja a költségvetés tár­gyalását s Perczel belügyminiszter válaszol Appo­­nyi grófnak a nyitrai ügyben tett interpellációjára.­­ A miniszter párbaja. Budapest, nov. 30. Perczel Dezső belügyminiszter és Andreánszky Gábor báró ma délután karddal elintézték a Fodor- féle koronaherceg­ utcai vivóteremben. A párbajt a segédek — egyrészről Perczel ezredes és Gujári Ödön, másrészről Szentiványi Árpád és Pázmándy Dénes — mindenféle kijelentései előzték, melyeket az alább közölt jegyzőkönyv ismertet. A segédek vitájának az lett a vége, hogy a miniszter megbí­zottai csak mint tanuk jelentek meg a mérkőzésnél, melyet kardra, kötelékkel­ és végkimerülésig állapí­tottak meg ma délután fél 6 órára. A Fodor-féle vívóterembe elsőnek Gajári Ödön érkezett Puky Ákos doktor orvossal, utánuk negyed hat órakor megérkezett Andreánszky báró Szentiványival és Pázmándyval és Demjánovich dr. orvossal, pár perccel később Perczel Dezső belügy­miniszter Perczel József ezredessel. Mikor a felek egymással szembe állottak, a békítés kísérletét, persze haszontalanul, Pázmándy Dénes tette meg. A párbajt Perczel ezredes vezette Szentiványi Árpád segédkezésével. A felek igen hevesen csaptak össze és a mi­niszter mindjárt az első összecsapásnál megvágta Andreánszky koponyáját a jobb oldalán, négy ujjnyi hosszú sebet ejtve rajta. A segédek erre megszüntet­ték a párbajt. Az orvosok Andreánszky sebének, mely első megtekintésre komolynak bizonyult, a bekötözéséhez láttak. Perczel Dezsőt este a szabadelvű pártban, mikor ott megjelent, zajos ovációval, éljenzéssel fogadták. A jegyzőkönyv, mely a segédek tárgyalását magánban foglalja, ez: Jegyzőkönyv fölvétetett az Andreánszky Gábor báró és Perczel Dezső urak között fölmerült ügy­ben, Budapesten, 1895. évi nov. 30-án. Pázmándy Dénes és Szentiványi Árpád urak Andreánszky Gábor dr. ur nevében, tegnap a kép­­viselőház ülésében Perczel Dezső úr által ellenében használt sértő kifejezésért lovagias elégtételt kérnek. . Perczel József és Gajary Ödön mint Perczel Dezső úr megbízottai kijelentik, hogy felük lova­­sas elégtételadásra kész. Kinyilvánítják azonban, úgy Andreánszky Gábor báró úrnak nem volna joga a lovagias elintézéshez. Mert Andreánszky Gábor úr a rajta elkövetett sértésért a Ház elnökénél kere­sett és a rendreutasításban talált is orvoslást. Két elégtételt pedig — egy hivatalos, a fegyelmi utón adott és egy másik, a­mely lovagias utón adatik, nem illetheti meg. Ha ennek ellenére megengedik azt, hogy az ügy, a­mely mint a képviselőházban történt, a Házban elintézést is nyert, magánútra te­remtessék : teszik ezt Perczel Dezső határozott kí­vánságára azért, hogy Andreánszky Gábornak alkal­mat adjunk arra: bizonyítsa be, hogy nem rágal­mazott akkor, mikor Perczel Dezsőről­­ezt állította, hogy ő egy általa tudott dolgot letagadott. Ebben az esetben Perczel Dezső­ részéről a legteljesebb statisfakciót felajánlják. Perczel Dezső fentnevezett megbízottai ennél­fogva ez ügyben elfoglalt álláspontjukat a követke­zőkben formulázzák: bizonyítsa be Andreánszky Gábor báró úr, hogy ő nem rágalmazott, akkor Perczel Dezső úr részéről teljes elégtételt kap. Ha pedig ezt vagy bebizonyítani nem képes, vagy nem akarja, Perczel Dezső megbízottai akkor is fel­ajánlják a fegyveres elintézést. Fentebbiekre Andreánszky Gábor báró segé­dei azt válaszolják, hogy az Országgyűlési Napló tanúsága szerint is, felük a Ház elnökétől elégtételt nem kért a házrendszabályok adta módon. A bizo­nyítási eljárásra azt jegyzik meg, hogy felük csu­pán a fegyveres elégtételadás kérésével bízta meg őket, miután Perczel Dezső őt személyében meg­sértette. Perczel Dezső úr megbízottai hangsúlyoz­­zák, hogy nem hagyhatják figyelmen kívü­l azt az általános parlamenti felfogást, egy a Házban tör­tént sérelmet magában a parlamentben kell orvo­solni, és a­ki az elnöki beavatkozásra alkalmat ke­resett, annak az elnöki rendreutasítással be is kell érnie. Az ügynek ezt a részét azonban elvi szempontból tartották szükségesnek kiemelni Andreánszky Gábor úr megbízottainak a bizonyítás felajánlásával szemben tett nyilatkozatát annak te­kintik, egy Andreánszky Gábor báró úr bizonyítani nem akar, mert nem tud. Ennek ellenére a fegyve­res elintézést újból felajánlják; kijelentik azonban, hogy az elintézésnél csakis mint Perczel Dezsős tanúi lesznek jelen. Andreánszky Gábor megbízottai bár megha­jolnak amaz elv előtt, hogy a parlamentben történt­­ek a parlamentben intéztessenek el, de a­mennyi­ben Perczel Dezső úr második felszólalása alkal­mával, mikor bocsánatot kért, az Andreánszkyra vor

Next