Budapesti Hirlap, 1896. január (16. évfolyam, 1-30. szám)
1896-01-01 / 1. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) A magyarok vándorlásai és hazánk a honfoglalás korában. Történeti emlékeink szerint a Jaik, ma Ural folyónál kell keresnünk a magyar törzsek legrégibb kimutatható tanyáját. Honnét kerültek oda: a felől a nyelvészet, vagy az erkölcsök, szokások, szerszámok összehasonlítása adhat némi útbaigazítást, de az írott történet, sőt még a monda is fölmondja a szolgálatot. A Jaiknál, Európa kapuján, a besenyők szomszédságában említi a magyarokat Konstantin görög császár. Midőn IV. Béla korában jámbor domokos-rendi szerzetesek elindulnak a pogány testvérek felkeresésére, ott találják meg a nagy Magyarországot a Volgától keletre, a uiai baskírok földjén. Második megszállásuk emléke nem maradt vább mentek nyugat felé. Etelközben a kozárok egy része, a kabar törzs hozzájuk csatlakozott s kiváló részt vett minden további háborujukban és igy a honfoglalásban. Etelközben, a Duna és Dnyeszter közti nagy folyó közben, a mai Romániában és Beszarábiában alakul meg a hét törzsből s a a kabarokból az egységes magyar nemzet. Ott emelik Árpádot a paizsra, ott jö létre a magyarságnak egységes kormánya. Innét már 862-ben elportyáznak a frank birodalomba, innét uralkodnak a szláv törzsek fölött, innét ijesztik meg a szent aranykapus Kievet, az oroszok első fővárosát. Árpád Leó császárral szövetségben innét támadja meg és győzi le a Duna déli pontján lakó bolgárokat. A legyőzött bolgárok ismét a magyarok régi ellenségénél, a besenyőnél keresnek segítséget. A két szövetséges akkor támadja meg Etelközt, midőn Árpád hadurak legnagyobb részével távol nyugaton, a Kárpátokon túl csatázott. Etelköz elveszett, de mire a besenyő, ki ott is nyomába lépett a magyarnak, megszállotta el fönn történetírónál. Hanem a magyar nyelv számos ősrégi alkotórésze, különösen a kereskedelem és ipar műszavai, továbbá az ősvallásnak több eleme határozott iráni, perzsa befolyásra mutat. Ez az érintkezés nem ment végbe a mai Perzsiában. Azt az iráni törzsnek egy más ága, az alán vagy jász, ma oszét, közvetítette. A nyelvtudósok kimutatták, hogy a magyar nyelv iráni szavai az oszét nyelvjáráshoz állanak legközelebb. Még a XIII. században is Alaniának nevezték a Kaukázustól északra a Kunja és Terek folyók mellékén elterülő tartományt. Az alán hatás megengedi azt a következtetést, hogy a magyaroknak hosszabb ideig kellett e nép szomszédságában tartózkodniok. Éppen nincs kizárva tartományt, Árpád már megvetette lábát az új hazában. Nem pusztán az utódok kiváncsi kegyelete, mely szeretettel kíséri,az ősök nyomát, teszi fontossá a vándorlások útját. Ha a magyar nemzet négy régi hazáját és az azokat összekötő útvonalt áttekintjük, azonnal szemünkbe tűnik, hogy a nemzet soha sem távozott el nagyon a tengertől, a forgalomnak, a műveltségnek közvetítőjétől. A VETI. és IX. század legműveltebb népei, a görög és a mohamedán perzsa és arab ily módon érintkezhettek már akkor a magyarral és ez érintkezés a nyelvben, szokásban, műveltségben, államalkotásban már akkor felülemelte a magyart a többi pusztai nép színvonalán. Hagyományunk, mely a krónikákban maradt fenn, csak Szkitiáról és a meotiszi félszigetről, vagyis Krímről tud mint a magyarok őshazájáról. Vándorlásuk egyes állomásait nem ismeri, csak azt tudja, hogy keletről Erdély felől jöttek e földre. [ Többet mond Béla király névtelen jegyzője. Szerinte annak lehetősége, hogy egyes alán nemzetségek épp úgy csatlakoztak a magyarhoz, mint annak előtte a bűnhöz. Még azt sem szabad elhallgatnunk, hogy a Kuma folyó mellett van egy ősrégi romváros: Magyar nevű. Ismét Konstantinos az, ki Lebedias t említi mint a magyarok újabb hazáját. Pontosabban e haza határait nem írja le, de alig tévedünk, ha azt a Don és Donee torkolata vidékén keressük. Erre mutat a kozárok szomszédsága s az azokkal való hosszas szövetség. Hagyományunk is ismeri a Tanais-t, Béla király névtelenjegyzőjének Dentumogerjei alatt pedig Dontövi magyarokat szoktak érteni. Midőn a magyarok e harmadik hazából to a magyarok a Volga felől jöttek, nagy pusztaságokon át, Susdal-on és Kieven, vagyis a mai Oroszország kellő közepén keresztül. És az útirány megfelel annak, a melyen haladva Batu kán tatár hada 1241-ben eljött Magyarország kapujához. Batu a vereckei szoroson jött át: Árpád is Halicsból kiindulva megy át a Havas hegységen és ér Munkácsra, Ungvárra. Minthogy a névtelen jegyző arról, ami történetileg teljesen bizonyos: Etelközről semmit sem tud, világos, hogy a nemzetnek még régibb lakóhelyeire és vándorlásaira vonatkozó előadása ismerő koholmány. Első térképünk megmutatja a hagyományos és a történetileg megállapítható vándorlási vonalakat. Ha lehet, még nagyobb az eltérés a hazai hagyomány és a megbízható történeti adatok közt amaz állapotok előadásában, melyeket a honfoglaló magyarok e földön találtak. Mindnyájan ismerjük az Anonymus elbeszélését. Költészet, politika, történetírás versenyeztek abban, hogy átmenjenek a köztudatba. Alig ezázöt- A magyarok vándorlásai, 1896. január 1.