Budapesti Hirlap, 1896. január (16. évfolyam, 1-30. szám)

1896-01-07 / 6. szám

. London, jan. 6. (Hivatalos.) Sir Cecil "Rhodes lemondott fokföldi mi­niszterelnöki állásáról. Robinson kormányzó el­fogadta a lemondást. London, jan. 6. Rh­odes utóda Sir Gordon Strigg lett. London, jan. 6. A Reuter-ügynükségnek jelentik Johan­nesburgból dec. 31-iki kelettel. A helyzet na­gyon súlyos. A nemzeti unió elnöke a vá­ros számára ideiglenes kormányt proklamált. Ultimátumot küldtek a transvaali kormány­hoz. Folyton toborzanak újoncokat. Már ezer felfegyverkezett férfit toborzottak ösz­­sze. Egy-egy férfi egy font sterlinget és ellá­tást kap. A befolyásos lakosok többsége tá­mogatja a kormányt. Krüger tábornok hol­napra a központi bizottságot értekezletre hívta egybe, a bizottság tagjai azonban biztos kísé­ret nélkül nem akarnak Pretoriába menni. A bizottság elhatározta, hogy az összes bányák­ban megszünteti a munkát. Bécs, jan. 6. Nyomban ama távirat megérkezése után, a­mely Johannesburgnak függetlenségi nyilat­kozatát hozta, a N. W. T. egyik munkatársa fölkereste Holub Emil Afrika-utazót, a­ki több évet töltött Transvaalban. Holub szavával ke­zeskedik érte, hogy Anglia semmit sem tudott a közelmúlt napokban végbement események­ről. Ezeket az eseményeket a végtelenül dics­­vágyó Rhodes és intimusa, Jameson idézte elő, tudva, hogy az angolok nem szándé­koznak magukat az ő ügyeikbe beleártani. A­mi Johannesburg függetlenségi nyilatkozatát illeti, Holub azt hiszi, hogy ez nem egyéb álomképnél, mely csakhamar szét fog oszlani. Holub nem tartja komolynak a dolgot és azt hiszi, hogy a boerok ostromolni fogják Johan­nesburgot. Ha ez megtörténik, akkor Johan­nesburg nem lesz képes magát tartani, annyi­val kevésbbé, mert valószínűleg az oranje köz­társaság is támogatni fogja Transvaalt. Berlin, Jan G. Krüger délafrikai köztársasági elnök Vilmos császárnak a következő táviratot küldötte: Fogadja fölséged, mélyen érzett legben­sőbb hálámat őszinte szerencsekivonatáért. Reméljük, hogy Isten segedelmével tovább is meg fogunk tenni minden tőlünk telhetőt drá­gán vett függetlenségünk és köztársaságunk föntartására. A császár délután 1 órakor kihallgatásra fo­gadta­ Leydset dr. a délafrikai köztársaság állam­titkárját. Hivatalosan kijelentik, hogy a német kormány nem gondolt arra, hogy Transvaalban elvállalja a protektorátust, csak arról van szó, hogy Transvaalban az eddigi konzuláris képviselet helyébe rendes dip­lomáciai képviseletet fognak rendszeresíteni. János Albrecht mecklenburgi herceg tisztelet­beli elnöklésével bizottság alakult, a­melynek egye­bek közt nagy bankintézetek a vezetői az igazgatói, s a­mely felhívást bocsátott ki a krügersdorfi csa­tában megsebesült transvaaliak és a foglyok csa­ládjainak segítésére. „Budapesti Hírlap“ Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük december végével lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szívesked­jenek, nehogy a lap szétküldésében fenn­akadás történjék. Lakóhelyváltozás esetében úgy helybeli, mint vidéki előfizetőinket arra kérjük, hogy előbbi címüket velünk közölni szíveskedjenek. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki elő­fizetőinket, hogy minden reklamációhoz és a 1898. január 1-ével új előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési ára: Egy hónapra ... 1 Art 20 kr. Egy negyedre ... 3 „ 50 „ Félévre.........................7 „ — „ Egész évre . . . . 14 „ — „ BUDAPESTI HÍRLAP. (6. v.) 1896. január 7. lap szétküldésére vonatkozó egyéb felszólalá­sokhoz szíveskedjenek egy egy cimszalagot mellékelni. Krónika. Budapest, jan. 6. A ki önök közül emlékszik még a Jules Verne könyvére, a Nagy utazók-ra, a kinek megvan Stanley útja a legsötétebb Afrikába, a­ki szeretettel gondol vissza a népszínház látványos utazó darabjaira, Fidensz Foggra, Sztrogoff Mihályra és a kornevilli márkira, szóval a­ki érdeklődik az utazások iránt, az olvassa el a hétnek ez egyszerű történetét, a­melyben csupa utazó szerepel. Igen, ha önök figyelemmel kísérték ezen a héten a személyi híreket, igen sokszor olvashatták benne ezt a négy szót: Bánff­y miniszterelnök Bécsbe utazott, vagy Fejérváry miniszter Bécsből ideérke­zett. Megtalálhatták a hírek közt azt a jelentést is, hogy Ugron Gábor Székely-Udvarhelyről a fővá­rosba érkezett. Nem is említve a három Zichyt: Jenőt, a­ki ezóta a Kaukázusban kóborol, Bélát, a­ki Amerikából jön haza és Jakabot, a­ki Budapest és a Szepesség között vasutazott. Aztán vannak utazások, a­melyek nem kerülnek a nyilvánosság elé, de azért érdemesek arra, hogy na nem is egy vastag kötetben, megörökítsük két-három sorban a történelem múzsája számára. Ilyen például a Nopcsa báró utazása, illetőleg utazgatásai az operaház és a nemzeti színház kö­zött. Igen rövid utazás ez — fogják mondani önök kicsinylőleg — különösen ha az intendáns ur a síp­ utcán vág keresztül és nem kerül az Andrássy­­úton a Károly-körútra. És mégis igen drága utazás ez — mondjuk mi — olyan drága, hogy abból évenkint lehetne szervezni egy kis afrikai expedí­ciót. Mert az intendáns ur reform-uyításai közül megszületett az első gyümölcsöző, évenkint 2000 forintot gyümölcsöző njitás, ő szakított elődei ha­gyományával (a­kik között pedig két gróf és egy báró is volt), nem jár többet gyalog : 6000 forintnyi fizetését önmagának kocsipénz címén föl­emelte 8000 forintra. A 2000 forintból egy napra öt és fél forint esik. Ez tudvalevőleg a budapesti legelegánsabb frakkernek félnapi dija. Az intendáns hivatalos órái szintén egy félnapot, a délelőttöt ve­szik igénybe. Már most mi következik ebből? Az intendáns vagy azon a félnapon kocsikázik, a­mikor nincs hivatalban s akkor nincs joga a 2000 forintra, vagy azt a félnapot tölti a frakkerjében, a­mikor hivatalban kellene lennie s akkor a fizetése, a 6000 forint nem dukál neki. Méltóságos báró úr, tessék választani! A Bánky utazásai, azok már komoly utazások. És főleg olcsóbbak, mint a Nopcsáci. Bécsbe, meg vissza­röpül egyre a vörös bársony bélésű szalon­kocsi, a­melyért utasa semmit sem fizet. S mialatt a síneken rohanó kerekek a maguk egyhangú nótá­ját kattogják végig, Bánffy fejében ravasz tervek születnek meg. Idebenn már eléggé lejártam maga­mat — gondolja titkon — ideje, hogy külpolitikára adjam magamat. S a­mit az agyafúrt erdélyi ki­gondol, nem marad meg gondoláinak. Fogja magát, egy és ugyanazon a napon meglátogatja a földi és az égi hatalom képviselőit, Rothschild bárót, a Pénzt, és Agliardi nunciust, a pápa követét Némelyek sze­rint nagy egyházi kölcsönt akart kieszközölni a bá­rótól a pápa számára, mások szerint pedig Roth­­schildnak is, Agliardinak is különböző egyházpoli­tikai ígéreteket tett. A valóság pedig az, hogy az új kiegyezés dolgában jár-kel a miniszterelnök. És mi elég meggondolatlanok voltunk azt írni előbb, hogy az ő utazásai olcsóbbak, mint az intendánséi. A másik miniszter — Fejérváry — utazásai, a kószáló hírek szerint, kerülnek igazán sokba, sze­rencsére csak a miniszternek magának. A­mikor ugyanis a király elbocsátotta a kihallgatásról s megkérdezte, hogy hova utazik, Fejérváry állítólag ezzel a régi mondással felelt: — Penzióba felség! Hanem azért ne örüljön Kasics Péter. Az övéinél sokkal finomabb és fehérebb kezek szőtték a hálót, a­melyben a honvédminiszter megakadt. Színész­ körökben elterjedt vélemények szerint Henri, marquis de Corneville folyamodott a belügy­miniszterhez, hogy nevét régi francia nemességének épségbentartása mellett Zichy-re változtathassa át. Magyarországon ugyanis ez a nagyúri nemzetség az, a­mely mindig utazik és sohsem habozik. Zichy Jenőről mindenki tudja, hogy visszament az új ezredév elől a régibe, Ázsiába. Zichy Herman meg hazajön ünnepelni Amerikából. Lehet, hogy egy hajón jö­velen Zichy Béla, elhozván magával házas­társul Fernando el Izneyn volt nejét, a ki az ő kedvéért lett budhistából kereszténynyé. Zichy Ja­kab gróf a Szepességből hoz magának házastársat, egy fiatal protestáns leányt, a­ki egész családjával együtt katolizált a vőlegénye kedvéért. Vájjon mi­lyen vallásfelekezetet hoz majd magával ázsiai út­­jából Zichy Jenő ? Még egy utazásról kell beszámolnunk. Egy utazásról, a­mely csak lesz. Hanem akkor aztán nem is utazás lesz, hanem költözködés bútorszállító­­szekerek segítségével. A legelőkelőbb fővárosi gavallér holmijával tele bútor­szállitó szekerek a fővárosból a Tisza mellé mennek egy kis városba , ott is nem kastélyba rakják be a tartalmukat, ha­nem egy szerényebb házba, a mely eredetileg ispán­lak volt, s az osztozkodás alkalmával a család másik ágának jutott. A kastélyt, mely eddig a gavalléré volt, megvette most ez a másik ág 30.000 forintért s ráadásul adta az ispánlakot. Itt lesz nekem télen-nyáron lakásom . . . dúdolja melan­kolikusan az uj gazdája. Még egy úti kaland, a­mely majdnem csat­tanósan végződött. Ezelőtt egy héttel történt, szil­veszterestén a nemzeti színházban, a kulisszák mögött. Valami rég elfelejtett darabot adtak, a­melyről egyik színész és színésznő sem tudott sem­mit. A gyér publikum mulattatására, a színpadon a következő hangos párbeszéd volt hallható, akár­hányszor az est folyamán: — No, mondd már . . . — Ej, hisz ez a te szereped. — Csak tudom, melyik az én szerepem. — De az enyém sem . . . — Becsületszavamra nem az én szerepem. A súgó elájult, az egyik színész pedig, a­kik­nek főerössége mindig a szerepnemtudás, hangosan beszólt a kulisszák közül a játszó színésznőnek, a­kit sokan szeretnek a legszebb­nek is nevezni: — Ha valaki a szerepét nem tudja, tűrhető, de hogy a nemzeti színházban ne tudjanak magya­rul, az blamázs! A szép színésznő, alig várta a jelenése végét. Aztán mint a funa rohant egyenesen a színészhez : — Maga beszél így velem, maga ilyen, olyan és amolyan . . . Ha még egyszer a szájára vesz, úgy ütöm pofon. . . Másnap délelőtt. A nemzeti színházban izga­tottan tárgyalják az esetet. Mi lesz? Törvényszék, följelentés, párbaj a színész és a színésznő férje közt? A­mikor az udvaron kart karba fűzve egy mosolygó pár jelenik meg: a botrány hősei. A szí­nész láthatólag udvarolt a szép asszonynak, a szí­nésznő pedig hamisan nevetett . . . Hogy ez miért utazás ? Nos, ez a színész az, a­ki állandóan veszekedésekben és kibékülésekben — utazik. Bob. TÁVIRATOK. A kubai lázadás. London, jan. 5. A Reuter-ügynökség jelenti, hogy Havan­nából érkezett távirat szerint a felkelők Ha­vanna városát kezdik bekeríteni. A spanyol csapatok, úgy látszik, még jó messze, Havanná­tól keletre tanyáznak. Madrid, jan. 6. Az Agence Fabra jelenti: Havannából érkezett táviratok szerint a fölkalók a l­uesiata-Puerto-Prin­cipe vasútvonalon a sínekre tett dinamit bombával, melyet villamossággal robbantották fel, légbe akar­tak röpíteni egy vonatot, melyen 300 utas, közte számos katona volt. A vonat egy része elpusztult. A katasztrófa pillanatában a felkelők eltűntek egy közel levő erdőben. Idejekorán oda érkezett csapa­tok megakadályozták az utasok lemészárlását. A fűtő életét vesztette. Több utas megsebesült. A Cor­­respondi­neia-nak mai kilettel jelentik Havannából,hogy a felkelők be akarnak törni Pinal del Rióba, hogy egyesüljenek párthíveikkel és ellenállásukat új terü­leten folytassák. Havannában nagy az izgatottság. A felkelők megtámadták Melena városát de vissza­vern­i

Next