Budapesti Hirlap, 1896. január (16. évfolyam, 1-30. szám)

1896-01-07 / 6. szám

1896. január 7. BUDAPESTI HÍRLAP. (6. bs.) abban rejlik, hogy azoknak önkormányzati jogát a törvény biztosítja. Ha a zsidó felekezet a ráháruló fokozott kötelességeket vallása, a haza és a ma­gyar nemzet iránt hiven teljesíteni akarja, ugyan­csak törvényes autonómiára van szüksége. A memorandum az izraelita egyetemes gyűlést, a­mely az autonóm szervezet szabályait megállapítja, 1896. októberében kívánja összehívni, és arra kéri a minisztert, hogy hasson oda, hogy a törvényhozás a zsidó felekezet önkormányzati jogának biztosítása mellett hozzájáruljon az izraeliták egyetemes gyűlé­sének a mondott célból való egybehívásához. Az ezután megindult vitában részt vettek Neu­mann Ármin dr., Löw Imánuel szegedi rabbi, Krause Lajos, Klein Mór (Nagy-Becskerek) Löw Tivadar mind helyeselve a kifejtett eszméket. Visontai Soma indít­ványozta, hogy halaszszák el a határozathozatalt a memorandum előterjesztése ügyében. Chorin Ferenc kifejtette, mily szükséges, hogy a zsidóság egysé­ges szervezettel bírjon. Rosenberg Gyula nem tar­totta jónak a mostani időt a memorandum benyúj­tására. Az ország minden részén a felekezeti izga­tások dominálnak és ilyen helyzetben csak kelle­metlen lehet a kormányra, ha a sok felekezeti kér­dés megszaporodik egygyel: a zsidó autonómia kérdésével. Indítványozta, hogy az emlékirat fel­terjesztését egy-két esztendőre halaszszák el. Mezei Mór beszéde után, ki helyeselte a me­morandumot, az értekezlet nagy szótöbbséggel el­határozta, hogy a memorandumot előterjeszti a kul­tuszminiszternek (legközelebb, küldöttség útján) s megteszi a szükséges teendőket a kongresszus egybehívására. Elfogadta az értekezlet azt az indít­ványt is, hogy a zsidó recepció emlékére alapítvány létesíttessék, a­melynek kamataiból szegény hitköz­ségeket támogatnak, közjótékonysági és közműve­lődési intézményeket létesítenek és felekezeti kü­lönbség nélkül mozdítják elő az ország kulturális közjótékonysági érdekeit. Az értekezlet után lakoma volt. A Petőfi-társaság diszü­lése. Budapest, jan. 6. A Petőfi-társaság nagy diszszel ülte meg huszadik diszülését, melynek a millenium esztendeje is ünnepies szint adott. Maga Jókai is megjelent a fölolvasó asztalnál és az óriási közönségen kívül, mely az Akadémia nagytermét megtöltötte, meg­jelent az ünneplők közt a hazafias áldozatkészség is. Mészáros Károly dr. az ezredéves ünnep alkal­mából tízezer koronával gyarapította a társaság alap­tőkéjét. Az elnöki széket Jókai foglalta el, mellette ültek Bartók Lajos alelnök, Szana Tamás és Jakab Ödön titkár. Az egész termet hölgyközönség fog­lalta el, a tagok a számukra föntartott emelvényt is a hölgyeknek engedték át, a férfi­közönség és az ifjúság a karzatra szorult, melyet zsúfolásig meg­töltött. Az elnöki megnyitót Bartók Lajos alelnök mondotta. Megilletődéssel jelenünk meg — úgy mond — magyar írók az irodalmi ünnepen, mely első ünnep az uj ezredév határán, s mely nem a nap múlandó hőseinek tömjénez, hanem a halhatatlan nemzeti eszmét dicsőíti. Mint midőn a magyarok Mózese megállt Munkács hegyén s lepillantott az ígéret földére, bár abba ő sem léphetett be, mert vezette népét éveken át a pusztákon; és ekkor uj kornak uj férfia állt elő Józsua gyanánt. Árpád vezér és fejedelem, a ki megállította a dicsőség napját feje fölött, a gyulák lángba borították az oltárt, hála áldozatot mutattak be a cserkoszorus táltosok s győzelmi énekre emelték kobzaikat az igricek, úgy ma a nagy múlt zenitjéről a jövő de­rengő fényébe merülve, föl kell, hogy emeljük esdő és hálaadó szavunkat a magyarok istenéhez, az ősi lantosok utódai, mi magyar írók. Ezután a szónok a nemzeti szellemű magyar költészet és irodalom egyedül való jogosultságáról beszélt, mert bárhonnan fakadjanak, zavarosan vagy­ robajjal a források és patakok, a nagy nemzeti me­derben egyesülve lesznek valóban tiszta és hatal­mas folyammá. Aztán ismét áttért az ünnepre. Ezt mondotta: Ezer év harcai után, a béke malasztját állítja hazánk ! Béke ! Ezt hangoztatják izgalommal a köz­élet vezetői: béke a jubileum évének jelszava! Nos, a politika az ezredéves viszály, a harc ! A béke a költészet, a nyugalom ... Az irodalom működése az, mely szivet, lelket nemesítve eny­hít, mely a sötét gyűlölködést, osztályok szenvedé­lyét, fajok tengerháborgását lecsillapítja. A Múzsa templomában kezet nyújtanak a nemzetek s a test­vériség eszméjében valóban egyesülnek a megtisz­tult társadalmak. íme, jörtek szent berkeinkbe, pogány oltá­runkhoz, hol még titkon, mert ü­ldöztetve, nem tüzelve áldozunk a legszebb vallásnak, mely a ma­gyarok istene kijelentésén alapszik s ezért dicső és örök, a­ nemzeti költészetnek ! Viharos taps köszöntötte Bartókot a szép be­szédért. Most az elnök bejelentette azt a tízezer koro­nás alapítványt, melyet Mészáros Károly tett a társaság javára. Mészáros nevét viselő alapítványt azzal a kifejezett óhajtással tette, hogy a kamatait minden időben kizárólag a Petőfi-társaság szépiro­dalmi tevékenységének előmozdítására, a. m. pálya­díjak kitűzésére, vagy szépirodalmi kiadványaik támogatására fordítsák. Az elnök mély háláját fejezi ki az adomány­ért s a közönség is lelkes éljenzéssel vette tudo­másul az alapítást. Szana Tamás titkár­­olvasta jelentését a társaság múlt évi történetéről. Ez a történet úgy­mond, — nyitott könyv a közönség előtt. A társa­ság életének minden mozzanatáról hűségesen szá­mot adnak napjaink buzgó krónikásai — a hírlapok. Ezután ismertette a busz éves múltat s az utolsó év eseményeit, ezek közt kiemeli a bojári Vigyázó Sándor nevére tett 4000 forintos alapítványt. A társaságnak veszteségei is vannak. Ko­­mócsy József emlékezetének meleg szavakat szentelt a főtitkár. Kültagjai közül pedig Rydberg Viktort vesztette el. Végül a Petőfi-múzeum létesítéséről emlékezett meg. Ezután az irodalmi felolvasások kezdődtek. Várady Antal dr. kezdte meg a sort A szi­várvány című nagy hatású költeményével. A közön­ség viharos tapsokkal tüntette ki a költőt. Abonyi Árpád A nagynevű államférfi című rö­vid felolvasásában egy pár vonással bemutatta, hogy miképpen fog föl többnyire egy-egy államférfit az a közönség, mely a politikát az újságokból szokta megtanulni. Élénk tetszéssel fogadta a kö­zönség a találó rajzot s szerzőjét megéljenezte. Ábrányi Emil, Hiszekegy! című hatásos haza­fias költeményét olvasta föl. A költemény így kezdődik: Hiszek benned magyar nép, hiszek benned hazám! Hiszem, csak most leszel még virágzó igazán. Hiszem, hogy a teremtő neked már megbocsát S kegyelme élni enged sok ezredéven át!.. Végső sorai ezek: Hevíts, égj, lelkesedjél, vess a hazára fényt, Nemes tüzed lobogjon ünneplő fáklyaként, E tű­z legyen a máglya, mely minden gazt föléget, S ha csüggednél, elaggnál, ez lelkesítsen téged! Oh, hiszek egy hazában, mely nagy volt valaha, Mely ezután még nagyobb lesz, s nem múlhat el soha! E boldog hittel élek s ha vágórám közel, E szent hitet sóhajtom a másvilágba fel! Most Jókai Mór következett. A mint föltűnt a fölolvasó asztalnál, viharos taps és szűnni nem akaró éljenzés tört ki, a­mit csak az volt képes megakasztani, hogy a költő szólni kezdett, sűrűn teleírt papiros lapokról olvasta le A kétéletű című rajzát. A bevezetésben Jókai a békának, ennek a kétéletű állatnak életét rajzolja aprólékos megfigye­lések alapján s megkapó szépen. Csakhamar áttért az életre, annak alakjaira s itt már Jókai a csevegő humoristává változott át s minden mondatával de­rültséget, gyakran hangos kacagást keltve, a kéz­­életü, kikapós ember rajzával. Elmondja, hogy egy­szer az életét akarta biztosítani, de a társaság nem fogadta el a jelentkezését, mert a doktor azt mondta, hogy két évet sem ad neki az életben. De­rült mélységgel meséli el, hogy ez után a szomorú jóslat után, hogy készült a halálra . . . Nem szólt róla senkinek, de elkészült rá. — Pedig annak már hál’ Istennek harminchá­rom éve! — fejezi be fejtegetéseit Jókai — a kö­zönség lelkes éljenzése és tapsai között. Kiss József váltotta föl Jókait a felolvasó asztalnál, nagy hatású költeménynyel, melynek ez a címe: Tüzek. Kiss József költeménye a nyájas rő­­zselángról szól, mely mellett apáink melegedtek és a kőszén tüzéről, mely nem kedélyes, hanem félel­mes, ismeretlen erők, titánok rejlenek benne, me­lyek egyszer elszabadulnak és elpusztítják a vi­lágot. Kiss Józsefet lelkes taps üdvözölte és több­ször hívták az emelvényre. A felolvasásokat Tolnai Lajos zárta be Csa­ládi sírbolt czimű elbeszélésével, mely szintén ha­talmas tapsot kapott. Az ülés ezután az elnök néhány köszönő sza­vával véget ért.* Az ülés után az István-szállóban banker volt negyven terítékkel. Bartók Lajos első­sorban Jókait köszöntötte M. Erődi Béla Mészáros Károlyt, a­ki a társaságot a szép milleniumi ajándékban részesítette. Szana Tamás köszöntőjében megemlékezett a társa­ság húsz éves múltjáról, beszéltek még Jeszenszky Danó, Bartók Lajos, Bodnár Zsigmond, Kiss József , többen. A banker hangulata különben fagyos volt, egyszerűen azért, mert a fűtőkészülék nem szuperált és a teremben farkasordító hideg volt. A terem vasúti pályaház étkezőjéhez hasonlított, mely­ben mindenki téli bundában, a harmadik csöngetés­től félve, eszik. Sir Cecil Rhodes árulása. — Saját tudósítóink táviratai — London, jan. 6. A gyarmatügyi hivatal újabb táviratokat kö­zöl Délafrikáról. Chamberlain államtitkár január 3-án Krüger elnöknek azt táviratozta, hogy bízik nagylelkűségében és reménye, hogy a foglyokat nem löveti agyon. Rhoder miniszter alaptalannak jelen­tette ki azt a hírt, hogy Balbonyában fölfegyverke­­zett csapatok gyülekeznek. Krüger elnök tegnap azt táviratozta, hogy ő nem rendelte el a foglyok agyonlövését, sőt inkább a foglyok ügyét lévon a köztársaság tradícióihoz fogják elbírálni s nem úgy, mint a rablók jellemezhetetlen eljárása után kellene. Krüger elnök hozzátette, hogy a bizalom Rhodes iránt annyira megrendült, hogy a bulbovayai esemé­nyek letagadását is kételkedéssel fogadják. Krüger elnök jelenti továbbá, hogy éppen most kapott je­lentéseket arról, hogy Transvaal határán felfegy­­verkezett csapatok gyülekeznek. Reménye, hogy az angol kormány és Robinson kormányzó befolyásá­nak sikerülni fog újabb támadásoknak elejét venni. Chamberlain államtitkár e táviratban adott válaszá­ban kijelentette, hogy bízik az elnök nagylelkűsé­gében. A kormány államtisztviselőt küldött Bulbonyába az újabb támadások megakadályozására. E megbí­zott biztosította az elnököt, hogy az 1884-iki egyez­mény kötelezettségeit teljesen érvényben fogja tartani. Mint a Reuter-ü ügynökség jelenti, Natal kor­mányzója Chamberlain államtitkárnak táviratot kül­dött, a­mely azt mondja, hogy hírlaptáviratok sze­rint, egy fegyveres csapat, ál­tólag Jameson tá­mogatására, valószínűleg azonban kémkedés végett, elhagyta Johannesburgot. E csapat 30 embere fog­ságba került. Natal kormányzója jelenti továbbá, hogy Jameson ezt az élelmi­szerek hiánya kész­tette megadásra. A natali kormányzónak a gyarmatü­gyi mi­nisztériumhoz intézett távirata azt mondja, hogy a boerek johannesburgi jelentése szerint Jameson csapatának vesztesége 130 halott és 32 sebesült, míg a boerek vesztesége csak 3 halott és 50 se­besült. Chamberlain ma öt afrikai kereskedőből álló küldöttséget fogadott és azt felelte üdvözlésükre, hogy köszöni nekik eljárásának méltánylását. Ez­után felolvasta azt a már közölt táviratot, a­mely másokkal egyetemben konstatálja, hogy Krüger megígérte, hogy Johannesburgot sem nem hábor­gatja, sem körül nem zárja. Chamberlain még hozzátette, hogy a jelek szerint nem valószínű, hogy újabb zavarok legyenek. A kormány reméli, hogy az a barátságos tanács, a­melyet Transvaalnak adott, oda fog vezetni, hogy a külföldiek panaszait meghallgatják. Erre a reményre az államférfim­­ér­sékletnek azok a bizonyítékai jogosítják fel, a­melyeket Krüger szolgáltatott. A kormány ragasz­kodik az 1884-iki egyezményhez, a­melyet alapul vesz. Semmi sem következett be, a­mely a kor­mányt erről az álláspontjáról letéríthette volna. Berlin, jan. 6. A Chamberlain és Krüger közt le­folyt telegram-váltás egyáltalában nem járul hozzá a kedélyek megnyug­tatásához. Nagyon aggasztónak látszik­­ az, hogy a Fokfölddel való telegráf­­­ összeköttetést még mindig nem sike­­r­­ült helyreállítani; azt gyanítják, hogy Rhodes maga céljaira lefoglalta a telegráf­­drótot. Meglehet, hogy ebben a pillanat­ban már bekövetkezett egy elsőrendű világhistóriai esemény. Rhodes már évek előtt tervezte a dél-afrikai független egye­sült államok megalapítását és úgy látszik,­­ hogy a mostani viszonyokat alkalmas­­­­nak véli arra, hogy ezt a tervét­­ megvalósítsa. Nem arról van már most­­ szó, hogy Anglia a chartered com­­­­panytól a chartert elvegye, hanem ar­ról, hogy Rhodes elveszi Angliától a koló­niáit.­ ­

Next