Budapesti Hirlap, 1896. január (16. évfolyam, 1-30. szám)
1896-01-07 / 6. szám
1896. január 7. BUDAPESTI HÍRLAP. (6. bs.) abban rejlik, hogy azoknak önkormányzati jogát a törvény biztosítja. Ha a zsidó felekezet a ráháruló fokozott kötelességeket vallása, a haza és a magyar nemzet iránt hiven teljesíteni akarja, ugyancsak törvényes autonómiára van szüksége. A memorandum az izraelita egyetemes gyűlést, amely az autonóm szervezet szabályait megállapítja, 1896. októberében kívánja összehívni, és arra kéri a minisztert, hogy hasson oda, hogy a törvényhozás a zsidó felekezet önkormányzati jogának biztosítása mellett hozzájáruljon az izraeliták egyetemes gyűlésének a mondott célból való egybehívásához. Az ezután megindult vitában részt vettek Neumann Ármin dr., Löw Imánuel szegedi rabbi, Krause Lajos, Klein Mór (Nagy-Becskerek) Löw Tivadar mind helyeselve a kifejtett eszméket. Visontai Soma indítványozta, hogy halaszszák el a határozathozatalt a memorandum előterjesztése ügyében. Chorin Ferenc kifejtette, mily szükséges, hogy a zsidóság egységes szervezettel bírjon. Rosenberg Gyula nem tartotta jónak a mostani időt a memorandum benyújtására. Az ország minden részén a felekezeti izgatások dominálnak és ilyen helyzetben csak kellemetlen lehet a kormányra, ha a sok felekezeti kérdés megszaporodik egygyel: a zsidó autonómia kérdésével. Indítványozta, hogy az emlékirat felterjesztését egy-két esztendőre halaszszák el. Mezei Mór beszéde után, ki helyeselte a memorandumot, az értekezlet nagy szótöbbséggel elhatározta, hogy a memorandumot előterjeszti a kultuszminiszternek (legközelebb, küldöttség útján) s megteszi a szükséges teendőket a kongresszus egybehívására. Elfogadta az értekezlet azt az indítványt is, hogy a zsidó recepció emlékére alapítvány létesíttessék, amelynek kamataiból szegény hitközségeket támogatnak, közjótékonysági és közművelődési intézményeket létesítenek és felekezeti különbség nélkül mozdítják elő az ország kulturális közjótékonysági érdekeit. Az értekezlet után lakoma volt. A Petőfi-társaság diszülése. Budapest, jan. 6. A Petőfi-társaság nagy diszszel ülte meg huszadik diszülését, melynek a millenium esztendeje is ünnepies szint adott. Maga Jókai is megjelent a fölolvasó asztalnál és az óriási közönségen kívül, mely az Akadémia nagytermét megtöltötte, megjelent az ünneplők közt a hazafias áldozatkészség is. Mészáros Károly dr. az ezredéves ünnep alkalmából tízezer koronával gyarapította a társaság alaptőkéjét. Az elnöki széket Jókai foglalta el, mellette ültek Bartók Lajos alelnök, Szana Tamás és Jakab Ödön titkár. Az egész termet hölgyközönség foglalta el, a tagok a számukra föntartott emelvényt is a hölgyeknek engedték át, a férfiközönség és az ifjúság a karzatra szorult, melyet zsúfolásig megtöltött. Az elnöki megnyitót Bartók Lajos alelnök mondotta. Megilletődéssel jelenünk meg — úgy mond — magyar írók az irodalmi ünnepen, mely első ünnep az uj ezredév határán, s mely nem a nap múlandó hőseinek tömjénez, hanem a halhatatlan nemzeti eszmét dicsőíti. Mint midőn a magyarok Mózese megállt Munkács hegyén s lepillantott az ígéret földére, bár abba ő sem léphetett be, mert vezette népét éveken át a pusztákon; és ekkor uj kornak uj férfia állt elő Józsua gyanánt. Árpád vezér és fejedelem, a ki megállította a dicsőség napját feje fölött, a gyulák lángba borították az oltárt, hála áldozatot mutattak be a cserkoszorus táltosok s győzelmi énekre emelték kobzaikat az igricek, úgy ma a nagy múlt zenitjéről a jövő derengő fényébe merülve, föl kell, hogy emeljük esdő és hálaadó szavunkat a magyarok istenéhez, az ősi lantosok utódai, mi magyar írók. Ezután a szónok a nemzeti szellemű magyar költészet és irodalom egyedül való jogosultságáról beszélt, mert bárhonnan fakadjanak, zavarosan vagy robajjal a források és patakok, a nagy nemzeti mederben egyesülve lesznek valóban tiszta és hatalmas folyammá. Aztán ismét áttért az ünnepre. Ezt mondotta: Ezer év harcai után, a béke malasztját állítja hazánk ! Béke ! Ezt hangoztatják izgalommal a közélet vezetői: béke a jubileum évének jelszava! Nos, a politika az ezredéves viszály, a harc ! A béke a költészet, a nyugalom ... Az irodalom működése az, mely szivet, lelket nemesítve enyhít, mely a sötét gyűlölködést, osztályok szenvedélyét, fajok tengerháborgását lecsillapítja. A Múzsa templomában kezet nyújtanak a nemzetek s a testvériség eszméjében valóban egyesülnek a megtisztult társadalmak. íme, jörtek szent berkeinkbe, pogány oltárunkhoz, hol még titkon, mert üldöztetve, nem tüzelve áldozunk a legszebb vallásnak, mely a magyarok istene kijelentésén alapszik s ezért dicső és örök, a nemzeti költészetnek ! Viharos taps köszöntötte Bartókot a szép beszédért. Most az elnök bejelentette azt a tízezer koronás alapítványt, melyet Mészáros Károly tett a társaság javára. Mészáros nevét viselő alapítványt azzal a kifejezett óhajtással tette, hogy a kamatait minden időben kizárólag a Petőfi-társaság szépirodalmi tevékenységének előmozdítására, a. m. pályadíjak kitűzésére, vagy szépirodalmi kiadványaik támogatására fordítsák. Az elnök mély háláját fejezi ki az adományért s a közönség is lelkes éljenzéssel vette tudomásul az alapítást. Szana Tamás titkárolvasta jelentését a társaság múlt évi történetéről. Ez a történet úgymond, — nyitott könyv a közönség előtt. A társaság életének minden mozzanatáról hűségesen számot adnak napjaink buzgó krónikásai — a hírlapok. Ezután ismertette a busz éves múltat s az utolsó év eseményeit, ezek közt kiemeli a bojári Vigyázó Sándor nevére tett 4000 forintos alapítványt. A társaságnak veszteségei is vannak. Komócsy József emlékezetének meleg szavakat szentelt a főtitkár. Kültagjai közül pedig Rydberg Viktort vesztette el. Végül a Petőfi-múzeum létesítéséről emlékezett meg. Ezután az irodalmi felolvasások kezdődtek. Várady Antal dr. kezdte meg a sort A szivárvány című nagy hatású költeményével. A közönség viharos tapsokkal tüntette ki a költőt. Abonyi Árpád A nagynevű államférfi című rövid felolvasásában egy pár vonással bemutatta, hogy miképpen fog föl többnyire egy-egy államférfit az a közönség, mely a politikát az újságokból szokta megtanulni. Élénk tetszéssel fogadta a közönség a találó rajzot s szerzőjét megéljenezte. Ábrányi Emil, Hiszekegy! című hatásos hazafias költeményét olvasta föl. A költemény így kezdődik: Hiszek benned magyar nép, hiszek benned hazám! Hiszem, csak most leszel még virágzó igazán. Hiszem, hogy a teremtő neked már megbocsát S kegyelme élni enged sok ezredéven át!.. Végső sorai ezek: Hevíts, égj, lelkesedjél, vess a hazára fényt, Nemes tüzed lobogjon ünneplő fáklyaként, E tűz legyen a máglya, mely minden gazt föléget, S ha csüggednél, elaggnál, ez lelkesítsen téged! Oh, hiszek egy hazában, mely nagy volt valaha, Mely ezután még nagyobb lesz, s nem múlhat el soha! E boldog hittel élek s ha vágórám közel, E szent hitet sóhajtom a másvilágba fel! Most Jókai Mór következett. A mint föltűnt a fölolvasó asztalnál, viharos taps és szűnni nem akaró éljenzés tört ki, amit csak az volt képes megakasztani, hogy a költő szólni kezdett, sűrűn teleírt papiros lapokról olvasta le A kétéletű című rajzát. A bevezetésben Jókai a békának, ennek a kétéletű állatnak életét rajzolja aprólékos megfigyelések alapján s megkapó szépen. Csakhamar áttért az életre, annak alakjaira s itt már Jókai a csevegő humoristává változott át s minden mondatával derültséget, gyakran hangos kacagást keltve, a kézéletü, kikapós ember rajzával. Elmondja, hogy egyszer az életét akarta biztosítani, de a társaság nem fogadta el a jelentkezését, mert a doktor azt mondta, hogy két évet sem ad neki az életben. Derült mélységgel meséli el, hogy ez után a szomorú jóslat után, hogy készült a halálra . . . Nem szólt róla senkinek, de elkészült rá. — Pedig annak már hál’ Istennek harminchárom éve! — fejezi be fejtegetéseit Jókai — a közönség lelkes éljenzése és tapsai között. Kiss József váltotta föl Jókait a felolvasó asztalnál, nagy hatású költeménynyel, melynek ez a címe: Tüzek. Kiss József költeménye a nyájas rőzselángról szól, mely mellett apáink melegedtek és a kőszén tüzéről, mely nem kedélyes, hanem félelmes, ismeretlen erők, titánok rejlenek benne, melyek egyszer elszabadulnak és elpusztítják a világot. Kiss Józsefet lelkes taps üdvözölte és többször hívták az emelvényre. A felolvasásokat Tolnai Lajos zárta be Családi sírbolt czimű elbeszélésével, mely szintén hatalmas tapsot kapott. Az ülés ezután az elnök néhány köszönő szavával véget ért.* Az ülés után az István-szállóban banker volt negyven terítékkel. Bartók Lajos elsősorban Jókait köszöntötte M. Erődi Béla Mészáros Károlyt, aki a társaságot a szép milleniumi ajándékban részesítette. Szana Tamás köszöntőjében megemlékezett a társaság húsz éves múltjáról, beszéltek még Jeszenszky Danó, Bartók Lajos, Bodnár Zsigmond, Kiss József , többen. A banker hangulata különben fagyos volt, egyszerűen azért, mert a fűtőkészülék nem szuperált és a teremben farkasordító hideg volt. A terem vasúti pályaház étkezőjéhez hasonlított, melyben mindenki téli bundában, a harmadik csöngetéstől félve, eszik. Sir Cecil Rhodes árulása. — Saját tudósítóink táviratai — London, jan. 6. A gyarmatügyi hivatal újabb táviratokat közöl Délafrikáról. Chamberlain államtitkár január 3-án Krüger elnöknek azt táviratozta, hogy bízik nagylelkűségében és reménye, hogy a foglyokat nem löveti agyon. Rhoder miniszter alaptalannak jelentette ki azt a hírt, hogy Balbonyában fölfegyverkezett csapatok gyülekeznek. Krüger elnök tegnap azt táviratozta, hogy ő nem rendelte el a foglyok agyonlövését, sőt inkább a foglyok ügyét lévon a köztársaság tradícióihoz fogják elbírálni s nem úgy, mint a rablók jellemezhetetlen eljárása után kellene. Krüger elnök hozzátette, hogy a bizalom Rhodes iránt annyira megrendült, hogy a bulbovayai események letagadását is kételkedéssel fogadják. Krüger elnök jelenti továbbá, hogy éppen most kapott jelentéseket arról, hogy Transvaal határán felfegyverkezett csapatok gyülekeznek. Reménye, hogy az angol kormány és Robinson kormányzó befolyásának sikerülni fog újabb támadásoknak elejét venni. Chamberlain államtitkár e táviratban adott válaszában kijelentette, hogy bízik az elnök nagylelkűségében. A kormány államtisztviselőt küldött Bulbonyába az újabb támadások megakadályozására. E megbízott biztosította az elnököt, hogy az 1884-iki egyezmény kötelezettségeit teljesen érvényben fogja tartani. Mint a Reuter-ü ügynökség jelenti, Natal kormányzója Chamberlain államtitkárnak táviratot küldött, amely azt mondja, hogy hírlaptáviratok szerint, egy fegyveres csapat, áltólag Jameson támogatására, valószínűleg azonban kémkedés végett, elhagyta Johannesburgot. E csapat 30 embere fogságba került. Natal kormányzója jelenti továbbá, hogy Jameson ezt az élelmiszerek hiánya késztette megadásra. A natali kormányzónak a gyarmatügyi minisztériumhoz intézett távirata azt mondja, hogy a boerek johannesburgi jelentése szerint Jameson csapatának vesztesége 130 halott és 32 sebesült, míg a boerek vesztesége csak 3 halott és 50 sebesült. Chamberlain ma öt afrikai kereskedőből álló küldöttséget fogadott és azt felelte üdvözlésükre, hogy köszöni nekik eljárásának méltánylását. Ezután felolvasta azt a már közölt táviratot, amely másokkal egyetemben konstatálja, hogy Krüger megígérte, hogy Johannesburgot sem nem háborgatja, sem körül nem zárja. Chamberlain még hozzátette, hogy a jelek szerint nem valószínű, hogy újabb zavarok legyenek. A kormány reméli, hogy az a barátságos tanács, amelyet Transvaalnak adott, oda fog vezetni, hogy a külföldiek panaszait meghallgatják. Erre a reményre az államférfimérsékletnek azok a bizonyítékai jogosítják fel, amelyeket Krüger szolgáltatott. A kormány ragaszkodik az 1884-iki egyezményhez, amelyet alapul vesz. Semmi sem következett be, amely a kormányt erről az álláspontjáról letéríthette volna. Berlin, jan. 6. A Chamberlain és Krüger közt lefolyt telegram-váltás egyáltalában nem járul hozzá a kedélyek megnyugtatásához. Nagyon aggasztónak látszik az, hogy a Fokfölddel való telegráf összeköttetést még mindig nem sikerült helyreállítani; azt gyanítják, hogy Rhodes maga céljaira lefoglalta a telegráfdrótot. Meglehet, hogy ebben a pillanatban már bekövetkezett egy elsőrendű világhistóriai esemény. Rhodes már évek előtt tervezte a dél-afrikai független egyesült államok megalapítását és úgy látszik, hogy a mostani viszonyokat alkalmasnak véli arra, hogy ezt a tervét megvalósítsa. Nem arról van már most szó, hogy Anglia a chartered companytól a chartert elvegye, hanem arról, hogy Rhodes elveszi Angliától a kolóniáit.