Budapesti Hírlap, 1896. március (16. évfolyam, 60-90. szám)
1896-03-01 / 60. szám
y ha az Apponyi, a Kossuth Ferenc és a Molnár József határozati javaslatainak első részét elfogadja, miért nem illesztette be ő ezt a maga határozatijavaslatába is ? Itt tehát egy hátulsó gondolatnak kell lenni, mondja a miniszter, vagy legalább ő erre a következtetésre jut, mert ha valaki fölmondást követel — ipsissima verba — akkor rálép az önálló vámterületre, mint pl. Tisza Kálmán 1877-ben, mert fölmondta a vám- és kereskedelmi szerződést, rálépett az önálló vámterületre. (Elénk tetszés és derültség balfelöl.) Ez a dolog jellemző a miniszter fegyvereire. Apponyi a fölállított alternatívák másodikában azt mondotta, hogy ő érti a közös vámterület alapján létrejövendő egyezkedést is, bár nagyon nehéznek tartja, ha ez az egyezkedés olyan természetű, amely organikus védelmet nyújt a monarkia mindkét állama közgazdasági érdekeinek. És most ebből kifolyólag azután a következőket is mondja: (olvassa.) „A helyzetnek kulcsa tehát szerintem egyszerűen abban áll, hogy az 1867: XII. t. c.-nek a kereskedelemfigy rendezésére vonatkozó szakaszait az élő valóságnak elejével ruházzuk-e fel, vagy nem?“ És később még érthetőbben a következőket mondta: (Olvassa.) „Az első gondolat az ország közgazdasági és pénzügyi érdekeinek a megóvása. Ez a cél, amelyet minden áron el kell érnie, ha lehet, elsősorban a kiegyezés alapján, ha azonban nem lehet, az önálló rendelkezés útján.“ A függetlenségi párt határozati javaslatai föltétlenül az önálló vámterületet követelik, teljes nyíltsággal, az ő programjuknak megfelelően. Apponyi javaslata pedig megegyezést kíván, ha lehet, önálló vámterületet, ha kell. Hát van ennél tisztább, őszintébb, egyenesebb kívánság ? Ellenben az a fegyver, amit a pénzügyminiszter használ, az illojális fegyvereknek a legélesebbike, (ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon) melyet másnak nem tart, ,mint ráfogásnak,gyanúsításnak és rágalmazásnak, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon), mint befeketítési tendenciának és mint ama hatalom féltésének. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) amelyet a miniszter úr kezében bir. (Úgy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Azonban van a pénzügyminiszter tegnapi beszédében nemcsak súlyos gyanúsítás, hanem durva közjogi sérelem is. Új teóriát állít fel az Ausztriával kötendő szerződésről. Azt mondja, hogy miután a szövetség 10 évről 10 évre érvényes, ha fel nem mondatik, hát ebben az állandóságnak oly jellege foglaltatik, melyet a 67-iki törvényhozók egyenesen intendáltak. Hát, ha már a miniszter ebből a 10 évről 10 évre való érvényességből következteti azt az állandóságot, melyet szóló feltétlenül „viszszautasít: (Egy hang baloldalról: Minden magyar ember! Úgy van ! Úgy van ! a bal és szélsőbaloldalon, s várjon azok a számos kereskedelmi szerződések és postaszerződések, melyek talán még Kokinkinával is fennállanak, és melyeknek utolsó rendelkezései is azt tartalmazzák, hogy ha fel nem mondják, további időre is érvényesek, mégpedig nem úgy, hogy az egyezkedést 10 évről 10 évre meg kell próbálni, hanem állandóan in infinitum érvényben vannak, mig fel nem mondják: vájjon tehát ezekben is benfoglaltatik az állandóságnak a jellege ? Avagy többet akar a miniszter belemagyarázni az 1867 : XII. t. e.-be, mint az önrendelkezésnek azt a jogát, mely fennáll e szerződésekkel szemben is? Itt egy sajátságos tendencia lappang. Felbonthatatlanul összekötni a monarkia két államának gazdasági életét a monarkia két állama közt fenálló kapcsolattal. A miniszter úrnak közömbös az, hogy milyen vám- és kereskedelmi szerződés jöjjön létre. Csak egy nem közömbös, aminek élőszóval is kifejezést adott, hogy ennek a közösségnek a megszüntetésére nézve illetékes helyen valahogy ki ne magyarázhassák az ő abbeli felfogását, hogy itt a két állam között fenálló kapocsnak a lazításáról van szó. Ez valóban szomorú és botrányos dolog. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Horváth Gyula: Ott is úgy találják, csak nem szólnak ! Horánszky Nándor: Azt hiszi, hogy a célszerűségi szempontok azt javasolják nekünk, hogy a vám- és kereskedelmi szövetséget mondjuk föl. Ausztriában kívánják a felmondást s ő még a látszatát sem kívánja annak nyújtani, hogy a közös vámterület fentartása itt nagyobb érdek, mint a monarkia másik államában. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Manifesztálni akarja e felmondással azt is, hogy ajelenlegi «vám- és kereskedelmi szövetségben nem az osztrákok a sértett fél, hanem hogy mi vagyunk a sértett, fél (Igaz! Úgy van! balfelől.), manifesztálni akarja továbbá azt is, hogy a törvényhozásnak komoly elhatározása az, hogy ha a kiegyezésben rejlő érdekeinket másképp megóvni és érvényesíteni nem, tudjuk, akkor levonjuk ebből a végső konzekvenciát, az önálló rendelkezést. (Helyeslés balfelől.) Ezzel szemben az a lázíás, az az utalás, az a biztatás, amely a pénzügyminiszter beszédében foglaltatik, a legsúlyosabb politikai hibák egyike. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Majd áttérama motívumok keresésére, melyek a kormányt az ellenzék részéről fölajánlott segítség visszautasítására bírták. Az egyik alternatíva az, hogy nincs szükségem a támogatásra, mert itt egy disciplinált, iskolázott többség van, mely mindent megtesz, amit tőle kívánunk. (Igaz! Úgy van!aás szélsőbaloldalon.) Egy másik alternatíva, azt mondják: aggodalmak forognak fönn illetékes körökben az iránt, várjon a vám- és kereskedelmi szövetség létrejöhet-e vagy nem, sőt annak létrejötte esetleg veszélyeztetve van a monarkia másik államában is, de hát itt vagyunk mi, majd megcsináljuk mi akármilyen áldozatok árán is (Igaz! ügy van! a bal és szélsőbaloldalon). A harmadik alternatíva az, hogy azt mondják: ez a párt nagyon nehéz viszonyok közé jutott. (Fölkiáltások a baloldalon: Ez az igazi!) ha már most ez a párt azt sem képes megcsinálni, akkor erre a pártra többé nincs szükség, ez a párt bezárhatja az ajtót ; ezt tehát nem kell megengedni, mert ez az utolsó refugium, mely biztosíthatja uralmát és hatalmát ama pártnak, mely pedig Magyarország közéletére fájdalom, annyi bajt hozott. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Nagyon egyszerű most már az extraktum ezekből az alternatívákból. Van itt egy gyenge kormány, egy mindenre kész többség és egy tehetetlen ország, mely némán tűri és némán nézi ezeket az állapotokat. (Igaz ! Úgy van a bal- és szélső baloldalon.) Ily viszonyok között menni a kiegyezés elé, gyönge kormánynyal, mindenre kész többséggel, egy saját érdekein segíteni nem tudó országgal, hogy ennek mi lesz a következése, azt méltóztassanak maguk megítélni. A szituáció úgy áll, hogy minden oldalról konstatáltatott, hogy a vámszerződés alapján az ország óriási megadóztatásnak van kitéve. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) A fogyasztási adók tekintetében az ország számára nincsen biztosítva a fogyasztási terület; az adóvisszatérítések és prémiumok tekintében az ország a monarkia másik államáért fizet. Ámde ez a koloniális állapot nem elég, mondják, tovább kell menni, direkt terhet is kell kvóta alakjában Magarországra venni és ekként kell sikerre vezetni azt a törekvést, mely a monarkia másik államában talpra állott. (Helyeslés a baloldalon.) Ha ily körülmények között egy kormány eldobja magától még azt a csekély erkölcsi támogatást is, amelyet az ellenzék neki fölajánl, akkor ez súlyos politikai hiba. (Helyeslés a baloldalon.) amely nagyon drágán fogja magát megbeszélni. Az a kérdés, hogy vájjon a helyzet magaslatán áll-e a kormány?, hogy csakugyan tisztában van-e az ország igazi érdekeivel, mint a kereskedelmi miniszter állította ? hogy Bern fog-e a többség megszavazni akármilyen kiegyezést, (Úgy van! balfelöl.) amelyet mint meglepetést az országgyűlés elé fognak terjeszteni? (Zaj balfelől. Felkiáltások : Itt leszünk mi is!) Jűz a mi aggodalmunk.Tiltakozik ama közfelfogás ellen, amelyet Kossuth Ferenc és legutoljára Tisza Kálmán is kifejezett, hogy az ország a 30 évi gazdasági együtt-lét alatt óriási fejlődésnek indult. (Felkiáltások balfelől : Ez nagy tévedés ! Botrányos tévedés! Derültség jobbfelől.) Külső fejlődés,, látszatra van, de nincs elég adó ? Nincs elég adósság? A főváros fejlődése ? Mennyire el van adósodva a főváros ? Harminc év alatt egész osztályok mentek tönkre, fájdalom a magyar államot fentartó elemek nagyrésze. Egész vidékek mentek tönkre, ott van a felföld, ott van erdély nagyobb része! Igaz ! Úgy van ! balfelöl. S minő válságba jutott a mezőgazdaság! Ezekből a szempontokból tessék megítélni, mennyire fejlődött az ország közgazdasági ereje, teljesítési képessége. Végül megjegyzi, hogy elvárta volna, hogy a kormány legalább általános vonásokban nyilatkozzék közgazdasági politikájáról, nyilatkozzék olyan keretekben, amelyekben nyilatkozatai nem válhatnak ártalmára az alkudozásoknak. (Helyeslés a hálós szélsőbaloldalon.) Mert mégis csak lehetetlen az, hogy a törvényhozás minden fölvilágosítás, az irányelveknek minden megjelölése, a határoknak bármily kimérése nélkül némán nézze azokat az alkudozásokat, amelyek végeredménye esetleg egy nagyfokú meglepetés. Azért a következő kérdéseket intézi a kormányhoz: Hiszi-e és tudja-e a kormány, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség védelmet nyújt a monarkia másik államának, mégpedig a lehető legteljesebbet és nem nyújt védelmet a magyar gazdasági életnek? Hiszi-e és tudja-e, hogy mi nagy összegekkel adózunk a monarkia másik államának vámban és fogyasztási adókban? Akar-e e kérdéseken a kormány gyökeresen segíteni, mégpedig nem frázisokban, hanem teljesen és gyökeresen, melyet én akként értelmezek, hogy a monarkia másik állama se kívánja a mienket, mi se engedjünk a magunkéból egy hajszálnyit se ? Akar-e szilárdul megállani és ezen az alapon segíteni? Hiszi e a kormány, hogy ez az állam a kvótateher elviselésében tovább is mehet, mint ameddig ez idő szerint elmehet, vagyis, hogy nagyobb megterheltetés érje e címen ? Apponyi határozati javaslatát pártolja. (Hoszszantartó lelkes éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter : Egyáltalán nincs szándékom Horánszky J. képviselő úr beszédével hosszasabban polemizálni. (Fölkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Nem is tanácsos! Zaj.) Egyrészről nem kívánom a vitát hosszabbítani, másrészről pedig nem kívánom az ellenzéken csekély személyem ellen tegnap nyilvánult kedvezőtlen hangulatot még inkább fokozni. (Zaj, Elnök csönget.) Csak bizonyos tényeket akarok konstatálni, amelyek konstatálása szükséges, hogy mindenféle félreértés elháríttassék. Mindenekelőtt konstatálni kívánom azt,hogyan a határozati javaslatok benyújtói ellen, és így Apponyi Albert gróf képviselő úr személye ellen is, sem támadást intézni, sem gyanúsítást alkalmazni nem akartam. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon,) hanem egyszerűen védekeztem ama támadás ellen, melyet az igen t. képviselő úr a párt és a kormány ellen intézett, és igyekeztem kimutatni a párt álláspontját és megokolni ama határozati javaslattal szemben, melyet az igen t. képviselő úr beterjeszteni méltóztatott. Egy dologra azonban kénytelen vagyok nyilatkozni, és ez az a közjogi sérelem, melyet nekem imputálni méltóztatnak (Halljuk! Halljuk!) midőn azt mondtam, hogy az 1867-iki és a későbbi törvényhozások is, melyek a vám- és kereskedelmi szerződéssel foglalkoztak, ennek a viszonynak lehetőleg állandó jelleget kívántak tulajdonítani. (Zaj és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Fölkiáltások: Lehetőleg! Most már enyhíti! Bocsánatot kérek, szó szerint fölolvashatom. (Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Az elnök: Csöndet kérek képviselő urak? Lukács László pénzügyminiszter: Nem akarok vitatkozni a fölött, hogy szerencsés volt-e a kifejezés, melyet használtam, vagy nem volt szerencsés. (Fölkiáltások balfelől: Nem volt szerencsés! Zaj balfelől: Elnök csenget.) de midőn látok egy állapotot magam előtt, amely körülbelül 30 év óta tart, t. i. a gazdasági szerződést Magyarország és Ausztria közt, és midőn látom azt, hogy a törvényhozás már háromszor volt abban a helyzetben (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: kétszer!) hogy ezt megszüntesse és más állapotot teremtsen és a midőn én ennek az állapotnak jellemzésére azt hozom föl és állítom, hogy ebből azt lehet következtetni, hogy a törvényhozás intenciója az volt, hogy amennyiben az ország érdekeinek sérelme nélkül történhetik, ennek a viszonynak állandó jelleget tulajdonítson, hogy akkor én valami közjogi sérelmet követtem volna el, bocsánatot kérek, ezt belátni nem tudom. (Zajos helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon.) Horváth Gyula: Az önök lapjai is azt mondják! A Lloyd is azt mondja! Lukács László pénzügyminiszter: Nem egyszer, hanem tízszer kifejeztem, beszédemben azt, hogy Magyarországnak az önrendelkezési joga törvényekben biztosítva van és ezt a jogot bármikor, amikor akarja, igénybe is veheti. (Élénk helyeslés jobbfelől. Közbekiáltások a bal- és szélsőbaloldalon.) Az elnök: Csöndet kérek t. Ház! (Folytonos zaj balfelől.) Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. Lukács László pénzügyminiszter: Nem akarok kiterjeszkedni arra, t. Ház, hogy a kormány (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) és különösen csekély személyem mind részt vettünk a kiegyezési tárgyalásokban s vájjon iparkodtunk-e és mennyire és sikerült-e és menynyire az ország érdekeit a kiegyezési tárgyalások alkalmával megóvnunk. E tekintetben én nyugodt öntudattal tekinthetek saját tevékenységemre és t. kollégáim kifejtett működésére. (Helyeslés jobbfelöl. Derültség balfelöl.) . Beöthy Ákos: Halljuk a tényeket! Lukács László pénzügyminiszter: Csak azt az egyet kérem, t. Ház, méltóztassanak megengedni, hogy midőn az ily nagyfontosságú pillanatokban a tényeket vizsgálom, saját szemeimmel nézzek és saját fejemmel gondolkozzam és ehhez alkalmazzam eljárásomat. (Helyeslés és tetszés jobbfelől. Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! a jobboldalon.) ehhez alkalmazzam az ország érdekében kifejtendő tevékenységemet még akkor is, hogyha ez látszatra talán mindenki véleményével nem egyezik is meg. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az, amit elmondani szükségesnek tartottam. (Élénkhelyeslés jobbfelől. Zaj.) Rosenberg Gyula és Kossuth Ferenc félreértett szavaikat igazítják helyre, Tisza István minden egyéb tárgy mellőzésével kizárólag a kiegyezési kérdéssel akar foglalkozni. Sajnálattal látja, hogy a kérdés körül pártharc fejlődött ki, mintha nem volna elég terrénum a politikai háborúskodásra oly téren, ahol ez az országnak nem kerülhet olyan óriási áldozataiba. Kikel azok ellen a súlyos vádak ellen, amelyekkel a kormányt és a kormánypártot illették. Rámutat a pénzügyminiszterre, akit nem illet meg az a vád, hogy az ország érdekeit föláldozza, mert ő mindig szerényen, előtérbe nem állva szolgálta a haza érdekeit. Arra kéri a Házat, hogy halaszszák a kiegyezési vitát a kiegyezés megkötése, vagy végleges meghiúsulása utánra. A személyes szempontokat eliminálni óhajtja, s rátér a tárgyilagos fejtegetésre. Elismeri, hogy a közös vámterületnek meg vannak a politikai előnyei. De ez a politikai szempont soha sem indíthatná arra, hogy közgazdasági áldozatok árán is fentartsa a közös vámterület (Élénk helyeslés jobb felől. Moz- BUDAPESTI HÍRLAP, (60. sz.) 1896. március 1.