Budapesti Hirlap, 1896. április (16. évfolyam, 91-119. szám)
1896-04-12 / 101. szám
1896. április 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (101. sz.) fog maradni, mert idejük ki van szabva a bécsi tartózkodásra. A Park-klubban megkezdődött a pezsgő élet, mióta jobbra fordult az idő és lehet tenniszezni. Pénteken-szombaton csak úgy hemzsegett a gyönyörű termekben a vendégek serege, kik teával, társasjátékkal töltötték a délutánt, suttogva a legközelebbi jövő függőben levő eseményeiről, melyek sok mindenféle személyes kérdéssel vannak egybekötve. L A kártya. T- Saját tudósítónktól. — Budapest, ápr. 11. Az országos kaszinóban ma rendkívüli választmányi ülést tartottak. Jelen volt a három igazgató (Wekerle, Péchy Tamás és Teleki Géza gróf) és nagyszámú választmányi tag. Bejelentették mindenek előtt Bakó Emil kilépését, amit a választmány szó nélkül tudomásul vett. Szóba került aztán egyik fővárosi lapnak gyanúsító cikkelye, mely egy a kaszinóban állítólag megtörtént harmadik kártya-afférre vonatkozik. Mivel azonban időközben az illető lap visszavonta állítását, napirendre tértek a dolog fölött. Az igazgatóság bejelentette, hogy a városban keringő és a sajtóba is eljutott mendemondák alapján nyomozást indított a kaszinóban, kihallgatván a cselédséget is; semmi olyan adat birtokába azonban nem juthatott, mely megerősítené a gyanút, vagy világosságot vetne a rágalmak eredetére. A hazárdjátékoknak a kaszinó helyiségeiből való kiküszöbölése tárgyában legközelebb újabb választmányi gyűlést fognak összehívni, mely a kérdést az egybehívandó közgyűlés elé fogja terjeszteni. Valószínű, hogy a közgyűlést április 26-ára hívják egybe. Wekerle erősen ragaszkodik indítványához, nem bizonyos azonban, hogy keresztül tudja-e vinni. A tagok (és főleg a nem kártyázó tagok) nagy többsége az ellenzékben van és fölöslegesnek, időszerűtlennek, a kaszinót ok nélkül kompromittálónak tartja a játékosok ellen tervezett drákói szigorú rendszabályokat, amelyek a nagyközönség szemében utólag megerősíteni látszanak a gyűlöletes pletykákat. Wekerle azonban alkalmasint formális kabinetkérdést vet föl. Ez esetben (mivel a kaszinó egyelőre nem akarja és nem tudja nélkülözni ügybuzgó elnökét), opportunitásból talán mégis megszavazzák indítványát.* Tegnap és ma egyebet sem csináltak az emberek a fővárosban, mint a kártyák hátát tanulmányozták. Kisült, hogy nemcsak a kaszinó kártyáján, melynek hátán közös arabeszkek vannak, lehet keresztül látni, hanem azokon is, amelyek hátát kék vagy vörös keresztbe futó vonalak diszítik. Ennek a titka az, hogy a keresztező vonalak kis dűlő négyszöget formálnak és a négyszög egyik oldalán néhány apró párhuzamos vonal sötétlik, árnyékolás gyanánt. Ezeket a kártyákat úgy lehet elhelyezni, hogy a figurás kártyát úgy fordítják, hogy a vonalacskák fölfelé fussanak, a színeket (tizestől-hetesig) pedig úgy, hogy a vonalak lefelé tartsanak, vagy megfordítva. Ilyen módon a kártya hátáról meg lehet mondani, melyik a figura, melyik a szín, ami 21-esben, vagy ferbliben tudjuk, mit tesz. A dolog nagyon egyszerű. A gyárból úgy kerül ki a kártyacsomag, hogy a csomag felső felében vannak a figurák (disznótól alsóig), az alsó felében a színek (tízestől hetesig.) A hamisan játszó bankár, mikor a vadonatúj kártyacsomagot fölbontja, a csomagnak vagy az alsó felét, vagy a felső felét észrevétlenül megfordítja s kész a pakli. Keverheti és oszthatja azután a kártyát, megismeri a hátáról a szint és figurát. Csak arra kell ügyelnie, hogy a kártyák mindig egy irányban legyenek a pakliban. Ez a makináció persze csak új csomag kártyával sikerül, de tudjuk, hogy a hazárdjátékosok, amint néhányszor megfordul a kártya, mindjárt új csomagot bontanak. A nagyközönség többnyire ilyen kártyával játszik, anélkül, hogy sejtelme lett volna az átlátszóságáról. Kisült továbbá az is, hogy eme kártyák nagy részének hátán a szögletvonalak elárulják azt, piros, zöld, tök, vagy makk-e a kártya. Ehhez azonban minden csomag hosszas tanulmánya szükséges, de aki egyszer kitanulta a paklit, többé meg nem téved. Az egyedül megbízható, diszkrét kártya az amerikai, úgy látszik, Amerikában már régen tudják azt, amit a magyar — akárhány szép birtok elúszása után — csak most tudott meg. Ott már védekeztek.* Az első magyar kártyagyár részvénytársaság, mely a kaszinókban használatos (hátán közös arabeszkekkel díszített) kártyát évek óta forgalomba hozta, a mai lapok nyíltterében üres lármának nyilvánította azt a híresztelést, hogy a kártyát a hátáról meg lehet ismerni és száz forintot ajánlott föl annak, aki ezt bebizonyítja. A gyár igazgatósága így kiált föl ebben a nyilatkozatban: Aki azt állítja, hogy kártyáink hátlapjaikról fölismerhetők, azt tessék hozzánk küldeni, nálunk pénzt kereshet a tudományával! Ennek folytán Szálát Mihály dr., a Magyar Estilap szerkesztője Tóth Mihály és Torna Szilárd urak társaságában ma délelőtt megjelent az első magyar kártyagyár részvénytársaság szervita téli központi irodájában és késznek nyilatkozott, hogy a raktáron levő kártyacsomagok akármelyikén igazolja, hogy a leleplezés valóság. A jelen volt igazgató előbb egy kék, majd vörös hátú kártyacsomagot adott elő és Szalai egyszeri megnézés után minden egyes kártyát fölismert a hátáról, noha ilyenfajta kártyával soha sem játszott. Az igazgató ezután ki akarta fizetni a száz forintot, de Szalai azt nem fogadta el, hanem felajánlotta a hírlapírók nyugdíjintézetének. * Kosztka Emil kihivatta Barabás Albertet, a Fehér megyei Napló szerkesztőjét, aki a Babó-esetből kifolyólag lapjában súlyos rágalmakkal illette Kosztka drt. Ma este megérkeztek Barabás segédei Fehérvárról és a következő nyilatkozatot adták át Kosztka segédeinek: „Tekintettel, hogy Kosztka Emil dr. urnak, a Dániel József és Babó Emil urakkal való Ugye nyilvános pertraktálás tárgyát képezte, melyhez Barabás Albert urnak, mint zsurnalisztának hozzászólási joga és kötelessége volt, tekintettel továbbá, hogy a Fehér megyei Napló kérdéses cikke ténybeli adatokat tartalmaz Kosztka Emil dr. úr ellen, melyeket Barabás Albert úr bizonyítani is tud , ez ügy elbírálása csakis a sajtóbíróság hatáskörébe tartozik. Ennélfogva Barabás Albert ur részéről a személyes elégtételadás kötelezettségét fenforogni nem látjuk és a fegyveres elégtételt megtagadjuk. Budapest, 1896. április 11 Szécsi-Számmer Imre, Gero Menyhért, mint Barabás Albertur megbízottai.“ Kosztka Emil segédei, miután tudomásul vették ezt a nyilatkozatot, a következő levelet intézték felükhöz : Nagyságos Kosztka Emil dr. 18. honvéd gyalogezredbeli m. kir. ezredorvos urnak, Budapesten. Megbizásod folytán fölkerestük Barabás Albert urat, a Fehérmegyei Napló felelős szerkesztőjét s föltétlen fegyveres elégtételt kértünk tőle a F. N. ez év április 8-án kelt 28. számában „Hamis kártyás képviselő“ cím alatt megjelent és téged mélyen sértő cikkért. Barabás Albert úr kijelentette előttünk, hogy a kérdéses cikket ő írta s azért a felelősséget elvállalja. Ma megjelentek Szécsi-Számmer Imre és Gerő Menyhért urak mint Barabás Albert úr megbízottai az Országos Kaszinóban és megbízójuk nevében az ./§ alatt idezárt nyilatkozatot adtak át nekünk, melyben megbízójuk részéről a fegyveres elégtételt megtagadják. Ezek után mi alulírottuk ez ügyet a magunk részéről befejezettnek nyilvánítjuk és neked jelen jegyzőkönyvet a fent érintett Nyilatkozattal további használatra kiadjuk. Budapest, 1896. ápr. 11. Mattyasovszky Mátyás, Fráter Jenő. Az ügy ilyen fordulata után Kosztka Emil dr. természetesen föl van mentve az alól, hogy Barabás ellen további lépéseket tegyen. A sár. — Az opera mai premierje. — Budapest, ápr. 11. Zichy Géza gróf, a rajongó lelkű fiatal főur valamikor — nagyon régen lehetett — kigondolt egy meghatóan szép lovagregényt a hős Alárról és kedveséről, Drágfalvi Erzsébetről. A fiatal mágnásból idővel aztán poéta és a Kisfaludy-társaság tagja lett, a lovagregényből pedig romantikus költői elbeszélés, sok énekben és pompás aranymetszésű diszkótésben. Mint az opera és nemzeti színház intendánsa, Zichy Géza eposzát később megdramatizálta és színre alkalmazta. Majd ismét lemondott állásáról , értékesítvén azonban az operában szerzett zenei tapasztalatait, a drámát négyfelvonásos operává dolgozta át balletbetéttel és elektromos fényhatásokkal. Végül kinevezték valóságos belső titkos tanácsosnak s valószínűleg ebben a minőségében eszközölte ki, hogy Alár-ra tényleg elő is adassák a budapesti operában. S az Alár-nak nem remélt impozáns sikere volt. Szándékosan kerülöm a fényes külső siker kifejezést. Ennek, különösen hazai művel szemben mindig ominózus színezete van. A hazai operák emberemlékezet óta fényes külső sikerrel szoktak megbukni. A premiereken orkánszerűleg zúg a katonailag szervezett tapsvihar, a darabot magát meg nem adják annyiszor, ahányszor a szerző a bemutató előadáson a lámpák elé jött. A mai est fényes külső attribútumai minden tekintetben különböztek a siker rendes sablonjától. Először is a nézőtér teljesen megtelt, ami az operában tudvalevőleg még premiereken is ritkaság és a közönség érdeklődését mutatja. Azután meg volt mindjárt az első felvonástól kezdve a hallgatóság eleven figyelme a mű iránt, élénken visszatükröződő jeleivel a nagy és általános tetszésnek, mely az előjáték végén ovációszerü tapsokká és iiz kihívássá fokozódott. Tapsolt a földszint és a páholyközönség; az utóbbi Zichy gróf premierjén nagyon is természtes. De hallgatott a karzat. Tüntetés volt ez a főrangú szerző ellen vagy a klakk hivatalos betiltása ? Az első felvonás festői felvonulásai, a lakodalom tarka ragyogó képe s főképp a felvonást befejező hatalmas szextett és együttes mély impressziót gyakorolt mindenkire. A szereplőket és Zichy Gézát megint vagy tízszer hívták a kárpit elé. A következő felvonásban a ballet káprázatos szcenikai hatásai s a szerelmi kettős ragadták meg a közönséget. A mű sorsa eldőlt: Alár-ban végre egyszer ünnepe támadt a magyar muzsikának. Sokan, kiknek előre megjósoltam ezt a sikert, kinevettek. Más alkalmakkor is tapasztaltam, hogy a művészettel közvetett vagy közvetetten összefüggésben álló emberek vagy kicsinylő, vagy irigykedő mosolylyal nyilatkoznak Zichy talentumáról. Nem tudom, azért-e, mert gróf, vagy azért, mert intendáns volt? A legtöbben egy könnyedén odavetett szóval kritizálják agyon: azzal, hogy dilettáns. A dilettáns jelzőt rendesen ironikus értelemben szokás alkalmazni azokra, kik valamely művészettel foglalkoznak a nélkül, hogy erre voltaképpen szükségük volna; nem kenyérkeresetből, hanem passzióból. Vagyis a Parnasszusról föltétlenül leszorulnak, kiknek tehetségükön kívül a Gondviselés, fájdalom, hogy oly ritka esetű földi javakat is osztogatott. Zichy gazdag ember, tehát dilettáns. Azonkívül gróf is, ami éppenséggel megbocsáthatatlan. Mint dilettáns a legveszedelmesebbek közül való, mert arrogálja a komoly tudást és a közönségtől csakis hivatásszerű muzsikust illető elbánást követel. Zichynek mindig az volt legfőbb vágya, hogy művészetét komolyan vegyék és mégis soha sem vették valami nagyon komolyan. Őszintén szólva, magunk is sokszor kételkedtünk benne. Most, Alárja után, kötelességünk megvédeni a dilettantizmus vádja ellen. Akinek megvan a bátorsága, hogy ilyen dologba akár belefogni is merjen, az nem lehet dilettáns. S akinek megvan az ereje és inspirációja, hogy ily nagyszabású keretben szerves egészet tud alkotni, az nem főúri kedvtelésből foglalkozik a muzsikával. Az Alár komoly, impozáns, tiszteletet követelő mű. Poétikus léleknek az ereje és melegsége nyilatkozik benne tisztult ízlés és előkelő tudás alkotta formákban. Koncepciója nagyméretű és tér- 7