Budapesti Hírlap, 1896. június(16. évfolyam, 151-178. szám)

1896-06-02 / 151. szám

Budapest, 1896. XVI. évfolyam 151. sz. Kedd, junius 2. Előfizetési árak: Egész évre 11 firt, félévre 7 frt, negyedévre 3 firt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő és lap tulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIEL, Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Hirdetések nonpareille-számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A magyar ifjúság. Budapest, jun. 1. Hidegebb szivek is megindultak azon a látványon, melyben ma a fővá­ros utcáin részünk volt. A serdülő ma­gyar ifjúság szine-virága az egész országból gyűlt össze a holnap megin­duló tornaversenyre s midőn ma csa­patosan kivonultak a városligetbe, min­den csapat egyforma, erős szinü torna­­ruhájában, katonás rendben, az a sok­sok fiatal alak, csupa erő, könnyűség, grácia és versenyre készség: a régmúlt, a görög világ versenybabérért küzdő ifjúsága jutott eszünkbe, de a magyar világ jövője is, melynek sugarai derült fényt adnak a mi ezerév-ünnepünknek. Ezek az ifjúsági ünnepek, a mai esté­nek nagy ifjúsági hangversenye és a holnapi testi mérkőzés, melyben 4800 ifjú vesz részt, nagyon beleillenek a mi nagy nemzeti ünnepünkbe. Ha az ünnepi pompa közben is szívünk elszorul, mert sok a bajunk, a­melyre néha a legszebb ünnep is egye­nesen emlékeztet, az ifjúság látásán tiszta öröm fogja el lelkünket. Ők job­bak lesznek nálunknál. Ők erősek, ed­zettek, tisztább légkörben élnek, ők eljutnak majd az áldás földjére. Légy üdvöz ifjúság, a távozó nemzedéknek azt a nagy örömet szerzed, hogy vi­rulsz és jobb jövőt ígérsz a hazának. A­ki holnap a versenytéren látja őket, nem lát majd fényt, pompát, gazdag színet a ruháknak, tekintélyt és méltó­ságot, de látja a legszebbet, a­mit látnunk adatott: az erőtől duzzadó ifjú testet, a hazafias lelkesedés­től dagadó ifjú lelket, a nemzeti élet megbontatlan egységét, termé­keny mélységét, tavaszi frissségét. Ez jól esik nekünk, kik gyakran fáradtan nézünk magunk elé és kétel­kedve kérdezzük : Van-e foganatja mun­kánknak ? És jól esik nekünk, hogy az ifjúság más szemmel néz bennünket, mint mi magunkat ; megmutathatjuk neki a nagy fővárost, nemzedékek mun­kájának összegyűjtött eredményét ; át­éreztethetjük vele nagy ünnepségünk jelentőségét , leckét adhatunk neki a nemzet történetéből, a hazafiús köteles­ségekből, a nemzeti élet feladatairól. Felejthetetlen lesz rájuk nézve e nagy napok sorozata, a szent korona látása, a nemzet emelkedett hangulatának ha­talmas áradata. Mióta Magyarország van, nem mutatkozhattunk ifjúságunk előtt annyi becsülettel, mint ezekben a napokban. A­minek hijjával vagyunk, ők nem látják és ne is lássák. Őrizzék meg tisztán lelkükben a hazának, a nemzet erejének ideális képét. Ez a kép le­gyen lelkük buzgalmának kimeríthetet­len forrása. Képzeljék a hazát még ha­talmasabbnak, büszkébbnek, erősebb­nek, mint a­milyen, hogy ehhez a méltóságos képhez szabják erejük fe­szítésének, föladataik tudatának benső­­ségét. Légy üdvöz magyar ifjúság az ezredévi ünnep fővárosában. Légy büszke tested edzettségére, ügyességére, erejére ; merítsd ez előérzetből a nyu­galmas méltóság és elszántság férfias ér­zetét; müveld eszedet és szivedet, hogy tested kimüveltsége mellett eszed és szived se valljon szégyent. Légy magyar és légy ember; emeld a ma­gyarságot az emberinek legfőbb magas­latára. S ha majd nagyon magasra emelkedtél, gondolj kegyelettel ránk, kik benned bíztunk, kik téged meg­becsültünk és nagy föladataid megol­dására neveltünk. Légy üdvöz a ma­gyarok fővárosában. A király a delegátusokhoz. Budapest, jun. 1. Lejött a király s megnyitotta a két delegációt. Ezek elnökei szokás szerint hódoló beszédet intéztek hozzá, csak a fogadó, nem pedig a trónterem­ben, a király pedig trónbeszéd helyett feleletet olvasott föl előttük kevesebb ünnepiességgel, mivelhogy országos bi­zottságok nem törvényhozó testületek, de hasonló politikai jelentőséggel, a minővel a trónbeszédek birnak, melyek­nek minden szava arany mérlegre kerül. Az elsőség az osztrák delegációt illette, mint vendéget s Chlumetzky el­nök röviden iparkodott keveset mon­dani. Hiszen minden évben ismételni kell a lojalitást, a békét, annak védel­mére a haderő fejlesztését, a népek áldozatkészségét és a pénzügyi és gaz­dasági erők kíméletes tekintetbe véte­lét s ezen kívül csak ritkán nyílik al­kalom valami különösebb dolog elmon­dására. Ezt szépen elmondani sikerült Chlumetzkynek, Széll Kálmánnak is, ki hosszabb lehetett, mivel Magyarország ezeréves fönnállásának ünnepét bele­­füzhette beszédébe s a király érdemeit hazánk fönnállása körül nemzetünk hálájával megkoszorúzhatta. Politika a két elnök beszédében alig foglaltatott. A király feleletében sokkal többet politizál. A külügyek sokkal érdekeseb­bek, semhogy a király beszédének súlypontja ne rájuk esnék. Ha máskor a hadsereg fejlesztése nyomul előtérbe, most itt csak a rendes kiterjesztést ta­láljuk rendkívüli újítások nélkül. Ezek a véderőtörvény revíziójára maradnak, most hallgatás borul rajuk. Ellenben a külpolitika a beszéd nagyobb részét meg­tölti s érdekesebb is, szólván nemcsak nekünk, hanem egész Európának. A legteljesebb béke, a legmele­gebb barátság, a legjobb viszony az összes államokkal és uralkodókkal meg­­biztatja egész világrészünket, hogy köz­jólétét nem fenyegeti veszély. Annyira jó a helyzet s a kormányok és udva­rok közötti viszony, hogy a király a keleti mozgalmaknak sem tulajdonit nagyobb fontosságot s nemzetközi visz­­szahatásukat kizártnak tekinti a nagy­hatalmak békés egyetértése által. Az oriens nem okozhat európai hábo­rút, ha Európa keleti­­ v­árat nem akar. Örmények és görög­g szerbek és bolgárok jegyezzék ezt meg maguk­nak s hiába ne csináljanak zavart és vérontást. Kétségkívül e relativ nyu­galomban érdeme van Oroszország­nak, melyet békés cárok kormányoz­nak, de a mi királyunk a béke garan­ciáit mégis leginkább a hármas­ szövet­ségben keresi, melyet ismételve kiemel. E szövetség 1897-ben lejár, de oly biz­tosan nyilatkozik róla a király, mintha bejelentené a szerződésnek 1903. vé­géig történt megújítását, a­miről a de­legációban nyilatkozni Goluhovszki külügyminiszternek lesz feladata. E sze­rint hét évi további világbékére van kilátásunk, ezt kell felhasználnunk s ettől a Balkán államok nem foszthat­nak meg bennünket, akár hogy vál­toztatják kormányaikat és akár hogy pártoskodnak, mert határaik és közjogi állásuk nemzetközi szerződésekkel van szabályozva, melyekre Ferenc József őket, de különösen Bulgáriát figyel­mezteti. Méltóságán alulinak tartja Szerbiáról szólni, talán mert nem akar kellemetlen hangulatot ébreszteni oly disszonancia által, melyet e szomszéd kis hatalomhoz való viszonyunknak megvi­lágítása kellhetne. A magyar delegáció azonban nem lehet oly tartózkodó, mint a fejedelem. A lovagiasság ténye, ha a királyi beszéd megemlékezik az olasz zászló becsületéről Afrikában, ha szövetsé­günkről biztosítván Olaszországot ak­kor is, midőn bajban van s a franciák versengése ellen rokonszenvünk támo­gatására szorul. Konszolidáció a Keleten, konszoli­dáció Afrikában, konszolidáció Európá­ban, ez a jövő feladata s királyunk diplomáciája. A külviszonyok szilárd­sága maga után vonhatja a belső álla­potok megszilárdulását, a­mi fölöttébb óhajtandó lenne Ausztria és Magyaror­szág viszálykodó nemzeteinek. Ne maradjon említés nélkül a Vaskapu megnyitásának s az ezeréves ünnepnek dicsérő kitüntetése se a királyi szózatban, mindenféle ellensé­geinknek okulására. Ezért is megelé­gedéssel olvastuk a királyi választ, mely mindenütt kedvező hatással fog találkozni s melyet mindkét delegáció meleg éljenzéssel fogadott. S mai számunk 18 oldal.

Next