Budapesti Hírlap, 1896. június(16. évfolyam, 151-178. szám)

1896-06-02 / 151. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (151. sz.) 1896. junius 2. Budapest, junius 1. A magyar bimetallista­ liga megala­kulása. Ifj. Széchenyi Imre gróf junius 5-ére értekezletre hívta össze a bimetallizmus ma­gyar előharcosait; ez alkalommal akarja meg­alakítani a magyar bimetallista ligát. Nagy a jelentősége ennek a lépésnek. A nyugati álla­mok valamennyiében testet öltött a bimetal­lista mozgalom s bár még most társadalmi ak­cióképpen nyilatkozik, közel áll ahhoz, hogy állami akcióra vezessen. Az állami akció azon­ban csak nemzetközi lehet, s így a magyar bi­metallista ligának is csak az a célja, hogy a világszerte megindult nemzetközi akcióhoz csatlakozzék. A nyerstermeléssel foglalkozó néposztályoknak eminens érdeke a kettős valuta létesítése, mert az ezüst demonetizálása, s ez­által a forgalmi eszközök redukálása nyomta le első­sorban a termények árait s igy a pénz szaporítása ismét emelné azokat. A liga szer­vezői egy rég megindult csöndes mozgalomnak fognak határozottabb alakot adni. Mint érte­sülünk, a megalakuláshoz több főrendiházi tag, országgyűlési képviselő s a közélet más mun­kásai vannak meghiva. A szabadelvű párt mai értekezletén vita nélkül elfogadta a védőerőhöz tartozó egyének ka­tonai ellátásáról szóló 1875: 41. t.-C. kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. A függetlenségi és 48-as párt Kossuth cso­portjának ma délelőtt három óráig tartó értekezlete volt, melyen a kúriai bíráskodásról szóló törvény­­javaslatot tárgyalta részleteiben s több szükséges módosítás benyújtását határozta el. Függetlenségi pártszervezkedés. Az Ugrón párt június 4-én Jász-Jákóhalmán és Jász-Apátiban szervezkedő gyűlést rendez, melyre már nagyban folynak az előkészületek a kerületben. A központ­ból maga Ugron Gábor több képviselővel utazik le a kerületbe. A delegációk a királynál. Budapest, jan. 1. Ő felsége a király ma fogadta a budai várban a delegációkat. Az osztrák bizottságot előbb, azután a magyart. Mindkét delegáció elnöke, Chlumetzky és Széll Kálmán, az ural­kodóhoz intézett beszédükben a trónhoz való rendületlen hűséget hangoztatta, dicsérve a felség erényeit, alkotmányos hűségét, béke­­szeretetét. Hangoztatták a béke föntartásá­nak szükségét is a hadsereg fejlesztésének kényszerével egyben. Ez már igy van eszten­­zendők óta. Megemlékeztek azonkívül a dele­gációk vezetői az uralkodót ért gyászról, Ká­roly Lajos kir. herceg haláláról s ő felsége népeinek részvétét hódolattal rakták le a trón zsámolyához. Ő felsége válaszában igen kegyesen em­lékezett meg a milleniumról. A delegátusok zajosan megéljenezték. A királyi várkastélyon ma középütt a fekete-sárga zászlót, jobbról a magyar trikolórt balról a horvát lobogót tűzték ki. Részletes tudósításunk itt következik: Az osztrák delegáció fogadása. Déli 12 órakor fogadta a király az osz­trák delegációt. Chlumetsky János báró, az osztrák delegáció elnöke, a hódolat és hűség kifejezése után, azt fej­tegette, hogy a ra­dn­árki a hatalmi állásának biztosí­tása, haderőnk fejlesztése nem áll ellentétben az osztrák népek érdekével. Mert — úgymond — se­hol, a mi tarka népességű monarkiánkban pedig legkevésbé lehet különbséget tenni a népesség és az álladalom jól fölfogott érdekei között. Ama nagy népcsaládnak magukban nagyobbára gyönge tagjai­nak, melyek hosszú, részben már ezeréves történeti folyamat által egységes álladalommá egyesültek s a melyek boldogok, hogy felséged szelid jogarának uralma alatt állhatnak, szükségük van nemzeti fenn­állásuk biztosítása és gazdasági fejlődés céljából egy hatalmas, kifelé tiszteletet parancsoló államiság védelmére és szükségük, hogy távol tartsanak ma­guktól minden kívülről jövő zavaró hatást. Szükség van a békére, de szükséges védelmi erőnknek szárazon és vizen való időnkénti kiegé­szítése is. Végül megemlékezett a súlyos veszteségről, mely öcscse halálában az uralkodót érte s kifeje­zést adott az osztrák népek mély részvétének. Az­után lelkesen éltette a császárt. Az uralkodó a következőképpen válaszolt: A király válasza. Ha érzelmeiknek előttem nyilvání­tott biztosítását a legőszintébb köszö­nettel fogadom és mélyen meghatva emlékezem meg a rendíthetetlen hűség és ragaszkodás tanúságairól, melyekkel az Engem és Házamat legújabban ért súlyos veszteség alkalmából találkoz­tam, s melyek szivemnek valóban­j­s estek. Megelégedésemre szolgál újólag kiemelhetni, hogy viszonyaink az ösz­­szes hatalmakkal szemben a legbarát­ságosabbak maradtak, bárkák í­egf­elnek az égi adománynyal, király sem iszik ennél külömb italt! Bodormánta, istenfa ugyancsak fölékesi­­tette már magát az aranyeső­vel, a kapor sem rest, bogernyős ágacskáit tele aggatta gyé­mánttal. Már a burgondia telhetetlenebb, korty­számra tartogatja eres levelein az áldást. A fejes saláta mint valami növényi Falstaff dob­­zódik. Selymes levelein át csak úgy tölti ma­gába a jót. Az öblös tökvirág járt legjobban, arany bográcsába bőven ömlik az égi nedű. A korai uborka valósággal becsípettnek lát­szik, bohókás kis uborkái mint részeg törpécs­­kék hevernek szanaszét a földön. Szarkalábat, petrezselymet ékszerré varázsolt az eső, bril­­liant melltt mindenik ága. A pünkösdi rizsa terebélyes esernyője alól esenkedve nyújtogatja fejecskéjét a ma­joránna. Adjatok nekem is esőt, majd meghá­lálom a hurka-szezonban. A harcias sarkantyú­­virág sajnálni látszik, hogy aranysisakjából a kis hitvány hónapos retek nyakába kénytelen önteni a vizet. Hát az arisztokratikus vanília mit szól­jon? mikor ő meg­­­kalarálni palántákat itat illatos permetegjével ? Mert bizony a mi kis kertünkben köztársaság van, itt nem a rang határoz, hanem a­­ hasznosság. A rezeda és violabokrok lágyan hajladoznak, halk suhogás­sal ismételgetik — arany esik. Az esőcsépek ezüstös fátyola ráborul az egész kis kertre, szelíden simogatja a fák vi­rágos ágait, mintha gondos anya mosdatná kis gyermekét. Úgy tetszik, mintha ez égből jövő áldott ezüst permeteg isteni hatalommal birna, szelid cseppjei nem csak a nagy természetet Újabb bizonyítékul szolgálnak erre az idegen uralkodók és államfők meleg hangon kifejezett ama szerencsekivá­­natai, melyeket magyar királyságom ezer éves fönnállásának ünneplése al­kalmából hozzám intézni szíveskedtek. A hármas­ szövetségnek szilárd és céltudatos föllépése minden, az európai érdeket érintő fontosabb kérdésben lé­nyegesen hozzájárult ahhoz, hogy a lefolyt év alatt a Keleten több ízben fölmerült nyugtalanító jelek ellenére a világrész békéje meg nem zavartatott. Kormányomnak hűséges szövet­ségeseinkkel egyetértőleg e részben ki­fejtett fáradozásai, az összes nagyhatal­mak rokonszenves közreműködésével találkozván, nevezetesen a Balkán fél­szigeten létező status quo föntartása iránt oly egyetértés nyilvánulására ve­zettek, melynek remélhető fönmara­­dásától a nemzetközi viszonyok békés továbbfejlődése várható. Ez állapot megszilárdítása szempontjából a bolgár fejedelemnek a szuverén hatalom ré­széről immár bekövetkezett elismerése is fontos mozzanatot képez. Meleg részvéttel kísérjük az afrikai harctéren lefolyó eseményeket, a­hol ha szövetséges társunk hadserege, nehéz küzdelemben egy számra nézve jóval erősebb ellennel, az olasz zászló becsü­letét megőrizte. Igazi megelégedéssel tekintjük ez év folyamában a Vaskapu melletti du­­naszabályozási munkálatok befejezését. Ez az immár végrehajtott mű­, melynek teljesítését a berlini szerződés Ausztria- Magyarországra ruházta, remény­em, jótékony befolyással lesz a kereskede­lem és közlekedés fejlődésére, melyet kormányom, mint az önök elé terjesz­tendő javaslatokból is láthatják, a le­hetőség szerint előmozdítani törekszik. Hadügyi kormányzatom a monar­­kia gazdasági és pénzügyi helyzetének teljes számbavételével az előző években megszabott arány határai közt állapi­ndítik, hanem talán meg tudnák orvosolni a be­teg lelket, letörölni az agyra irt gondot, ki­bontani a bu­kuszáti szövedékét s égi jósága feltámasztaná a meghalt életkedvet. Halkan suhan át a májusi szellő, valami végtelen édes illat két nyomába. A zeller egyszerű szaga ke­veredik a szegfűvel és nárcissal, hozzá vegyül a megyfa, fodormenta kedves naiv illata. Eszünkbe juttatja ez az egyszerű kegyes jó szag öreg anyánk szelíden simogató kezét s végte­len láncolatát minden jóságnak, a miben éle­tünkben részünk volt. Oh áldott cseppek, ti nem csak a földet lágyítjátok, hanem a szí­veket is! Jóska bácsi e közben mű­artó kézzel iga­zítja a szapuló kádat az eresz alá, hogy kárba ne veszszen egy cseppje se a drága kincsnek, úgy ragyog az arca, mintha az aranyeső neki esnék. Sok szegénynek ad ez kenyeret —-mon­dogatja. Közbe leveszi a kalapját, mintha meg akarná embereim az áldást, vagy talán ő is azt a babonát tartja, hogy a májusi eső nö­veszti a hajat. Kitelik tőle! Erre bizony nagy szüksége is volna , mert olyan a feje búbja, mint a tenyerem. Különben ő arról nevezetes, hogy minden testi bajt az elemekkel gyógyittat, ha Bajor­országban ringatják bölcsőjét, (de bizony kanyar­­oon zöcsköltek bükfa-teknőben,) ő ragadta volna el Kneip páter elől a pálmát. Ha dereka fáj, hátát a napnak fordítva kapál, az őseink által imádott napnak föladata aztán, a fájást kihúzni belőle. Ha gyomrával van baja, azt meg jó me­leg homokba temeti s biztos a gyógyulás. Hébe-korba előkerül a lábszaggatása is, — oda se neki. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Májusi eső. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — — Többet ér ennél egy májusi eső, mondta a keszthelyi gróf számadó juhásza, mi­kor végig mutogatták neki a bécsi kincstár drágaságait. Ezzel az egyszerű mondással fé­nyesebben jellemezte a májusi eső áldásos vol­tát, mintha köteteket irt volna arról. Arany esik mondja az öreganyám, a mint kihajol a zöldsalugáteres ablakon s óvatosan rakosgatja az ablak alatti kis padra a mus­kátlikat és bazsalikum palántákat. A licium kerítéses kis kertek apró virág­ágyai pedig nem szólnak semmit, hanem mo­hón szívják be az arany esőt, csak úgy örülve annak, mint a nyesett királyi parkok, vagy Vereshegyi Dávid urhohenheimi stílusban gon­dozott mintagazdasága. — Bizony arany esik ! , Nem válogatja, kinek juttasson az arany­ból, jónak, rosznak, érdemesnek, érdemetlennek. Túl emelkedik adakozó jóságában az emberi fölfogás kicsinyes korlátain s termékenyítő­­csepp­­jeit válogatás nélkül­ juttatja mindenkinek. — Íme az égi kegyelem megtestesülése. — Megáldja azt, ki ad és azt, ki vesz. A mi kis virágos kertünkön már látszik is az áldás ; mintha csak valami varázsvessző érintette volna a szépen gereblyézett földet, új életre kél minden. Kardos liliomok, fürtös császár koronák szemlátomást nőnek. Tarka­barka tulipánok, mint megannyi drágaké­pp­

Next