Budapesti Hírlap, 1896. július (16. évfolyam, 179-209. szám)
1896-07-01 / 179. szám
Budapest, 1896. XVI. évfolyam 179. sz. Előfizetési árak: Egész évre 11 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 firt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. in/ int Szerda, julius 1. iJl■ . n. t /.* Szerkesztőség és kiadóhivatal, vm., Béki Szilárd utca 1. sz. Hirdetések nonparellte-számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A belgrádi ünnepségek. ..."" fapest juo. SO. Ünnepségeknek is meg van a politikai jelentőségük: megnyilatkozásai a közszellemnek és irányítói a közakaratnak. Láttuk nemzetünk nagy ünnepének országra szóló hatását s az egész külföld rokonszenvének megszerzésében telt örömünk, ellenségeink pedig kudarcot vallottak. Ha nekünk fontos a nemzeti ünnep, más népeknek az övék hasonló s igy a szerbek örömét és lelkesedését meg tudjuk érteni és méltányoljuk. Politikailag annál fontosabbnak tartjuk a belgrádi fejedelmi és népmulatságot, mert az uralkodók és kormányok csinálják, ezeknek pedig céljaik vannak, melyek számára a nép lelkesedését, megnyerni óhajtják. Ecélok szerint kell megítélniünk a belgrádi szövetkezést, nem pedig a külsőségek szerint, mert az ránk nézve közömbös, hogy a katonai szemle miként folyt le, valamint a díszelőadás a színházban, az udvari ebéd a szonákban, a ceremónia a templomban, a rendjelek kicserélése s több efféle, amint az udvari ünnepségeken a szokás tartja. Kétféle politikai momentum ragadja meg figyelmünket. Egy a Nikita fejedelem pohárköszöntője, a másik a szerb rendőrség beavatkozása az osztrák Duna gőzhajós-társaság hajóján a magyar hatósági tilalom kijátszására, mely szerint magyarországi szerbek részvételét a belgrádi ünnepségeken mégnem engedték s tőlük az átkelési engedést megvonták. Szóljunk előbb erről. Helyeseljük a magyar kormány és a bán azt a fölfogását, hogy egy idegen állam politikai ünnepén nem mint meghívott vendég, vagy mint közönséges néző, hanem mint tüntető részt venni nem illő és nemvaló. Ha mi Karlócán vagy Újvidékén hatósági részvéttel ünnepet rendeznénk azzal, hogy az egész szerb egyház a karlovici pátriárka hatósága alatt egyesíttessék, vagy hogy a magyar király egyesítse jogara alatt az összes szerbeket és csináljon egy nagy Szerbiát magának és nekünk, az ilyen ünnepségekben való részvételt a belgrádi kormány méltán neheztelhetné, sérelmesnek találhatná ss alattvalóinak eltilthatná. Hiszen Sándor király kormányelnöke Novakovics úr tovább ment, midőn a magyar ezeréves ünnep ellen az ó-szerb zászló használata miatt a királyi körmenetben illetéktelenül óvást tett, mert az nem Szerbia zászlója, sőt a budapesti kiállítás látogatását is hivatalosan és minden módon akadályozta. Ezért hát Szerbia nem is tehet panaszt az ellen, ha a dán és a magyar kormány hasonló tilalmat ad ki egy oly szerb ünnepre, mely tartozik Montenegróra és Szerbiára, de Magyarországra és Horvátországra nem s mely egész pánszerb irányzatánál fogva Magyarország területi és alkotmányos jogával ellenkezik s a honpolgári kötelességekkel és hűséggel össze nem egyeztethető. Ez a jogi szempont azonban egyáltalán nem gátol bennünket annak bevallásában, hogy hasonló tilalmak többnyire céltalanok, az embert csak fölingerlik és ritkán keresztül vihetők, így történt ez esetben is, mert a szerbek akár kíváncsiságból, akár politikai érzésből a Száván és a Dunán ezer számra átszökdöstek s mind azok, akik ott akartak lenni, ott voltak, a tilalom és rendőri akadékosság folytán pedig a magyar hatóságok ellen. Feldühödtek s még sokkal inkább lármáztak, mint sem tették volna, ha szabadon jöhettek és mehettek volna. Vagy legyen a tilalom okosan keresztülvihető, ami csak az egész közlekedés megszüntetésével érhető el, vagy szorítkozzék a rendőrség a felügyeletre s esetleges kihágások megbüntetésére. Nem tartjuk szerencsésnek a tilalom kibocsátását, de jogosulatlannak tartjuk a belgrádi csendőrség beavatkozását hajóinkon, mivel e rendőrségnek törvényes joga a szerb parton is csak a hajón lévő szerb alattvalókra vonatkoz- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A halál önkéntesei. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Bölcsészektől származik és az ő kritikájukon ment keresztül az az állítás, hogy a legfőbb ok, mely az embert gondolkozásra és bölcselkedésre indította: az életnek a vége — a halál. A lét és nem lét közti különbség sarkalta a gondolkozást arra, hogy az ismeretesből az ismeretlenre következtessen. Egyéni filozofálás jegcimén e sorok írója vagy fejti megmagának azt, a mi a halálban rejtélyes,hogy három szakaszra osztja az időt. A kezdő ponttal nem bíró: múlt és a végpont nélküli jövő közé esik az arasznyi lét. — A múlt által ismerni vélem a jövőt! Mert nem csak sírunk fölött fog a jövendő időnek végtelenje elröpülni, hanem már a bölcsőnk kora előtt is ezer és ezer évek röpültek el. És amily hatástalan volt ránk nézve, akik még nem léteztünk, a múlt éppen olyan hatástalan lesz a „már“ nem létezőkre nézve a jövő. De bármiképpen hatoljon be a gondolkozás a nemlét rejtélyébe, azt a ködöt, mely a sír ürege fölé nehezül, nem oszlatja el soha. Évek előtt történt, mégis bizonyos borzadélylyal emlékezem vissza egy jó barátom tragédiájára, ki vidéki otthonából azért jött a fővárosba, hogy itt meghaljon. Családi viszályok következtében kereste a révpartot a halálban — és megtalálta! Megérkezett, fölkeresett, végzetes elhatározását mosolyogva közölte velem és utolsó rendelkezéseiben segítségemet vette igénybe. Modorában, viselkedésében nem volt semmi más, mint ami egész életében jellemezte egyéniségét: derült hangulat túlcsapongás nélkül, mosolygó előzékenység önmegalázás nélkül, a nagyképűsködés teljes hiánya, szavakon és mozdulatokon keresztül csillogó határozottság, független egyéni gondolkozás és — ami a derült szívvel okszerűen összefügg: állandó érdeklődés úgy az apró, mint a nagy dolgok iránt. Alig másfél óra választotta el a katasztrófája kitűzött idejétől, midőn egymásba öltött karokkal haladva, egy temetési menet jött velünk szembe és az én tépelődő lélekállapotomat Beethoven gyászdalának hatalmas akkordjai rezgették meg. Ő — a halálra szánt —» mosolyogva e szavakat intézte hozzám: „Képzeld ,édes barátom, hogy ez nekem szól!* — És ezt nem keserű, hanem derült mosolygással mondotta. Megütközésemből látta baráti érzésemet s ezzel a feijelentéssel iparkodott megnyugtatni: ö! — engem! „Barátom, ha minden oly könnyű volna, mint meghalni, akkor semmi sem volna nehéz!* — Komolysága csak egy percig tartott — addig, míg gyöngédsége megnyugtatásomat célozó szavakat intézett hozzám, azután ismét ugy társaalgott velem, mint aki színházba vagy hangversenybe készül. Ez a férfias lelkületű, éppenséggel nem életunt, csupán az élettel meghasonlott jó barátom el volt határozva, hogy itt, Budapesten a Dunába öli magát. Ezt én — mellékes, hogy miként — a kivitel pillanatában megakadályoztam. De nem tudtam megakadályozni azt, hogy négy nappal későbben a Garam habjaitól erőszakolja ki halálát. Elhatározta, hogy önként lépi át a halál küszöbét — és átlépte. Komoly oknál fogva, de nyugodtan, szilárd elhatározással, szívének normális lüktetése, agyának rendes működése mellett, énjének legcsekélyebb elváltozása nélkül, úgyszólván mosolyogva dobta el az életet. Hiába bontogatnám életkörülményeit, hiába szedném szét az élettel való meghasonlásának közvetetten okait, ez mind csak az ő konkrét esetére vetne világot — de a világosság sugara nem hatolna mélyebbre. Ugyancsak néhány év előtt egy másik jó barátom és pályatársam lett öngyilkossá. Erőteljes, derült lelkű, fiatal férfi, ki ismerőseinek és barátainak körében mindig osztatlan szeretettel volt körülvéve. A rokonszenvet különösen két tulajdonsága biztosította számára. Lelkének rendkívüli fogékonysága, mondhatnám gyermeklélekre emlékeztető üdesége és — ami ezzel ritkábban párosul — ítéleteinek higgadt józansága. Életkedv és eredetiség, alkalmazkodó képesség és önállóság harmonikusan egyesültek benne. Öngyilkosságának végrehajtási módja is némi eredetiségre és kombináló képességre vallott, habár kétszeresen szerincsétlenül sikerfut. Nagyon keményvolt a tél és a legsimétítgebb napok egyikén határozta el, hogy meg- Mai számunk 16 oldal