Budapesti Hírlap, 1896. július (16. évfolyam, 179-209. szám)
1896-07-01 / 179. szám
a hatik. Nagyobb jelentősége e sérelemnek nincs, mint volt a magyar zászló megsértésének, sőt inkább annál kisebb. Akkor nem kaptunk elégtételt, várjon fogunk-e kapni most? Követünk felszólalt és óvást tett, majd kap valami mentegető jegyzéket s újra kinevetik. De ez a folytonos sértegetés szerb részről a nemzetközi barátságot csakugyan képes megrontani s úgy látszik, Goluhovszki külügyminiszter intő szavai a delegációban a belgrádi hatalmasokra hatás nélkül maradtak. Nikita pohárköszöntője nem sérelmi eset, hanem általános politika. Ez ügyes diplomata szavait latra vetette s elment a határig, ahol más államok jogait támadja meg, de e határt nem lépte túl. Kétszinű és kétértelmű beszéde magyarázható úgy is, hogy a magyarországi, a bosnyák, a dalmát és a törökországi szerbekről nem szólott, mert hiszen „semmi idegent nem kiván s nem követel más javat, mint a mely őt megilleti“, úgymond, a dje.TMDf magyarázható akként is, a hogy valamennyi szerb értelmezi, hogy nekik nem idegen a szerémségi, a bácskai és a kikindai szerb, nem idegen Bosznia és Hercegovina, Ragusa és Kattara, Novibazár és Prizrend. „Ha majd egyszer birtokában leszünk a magunkénak“, mondja Nikita,de hiszen a saját országuk birtokában vannak ők, amiként a Berlini szerződés kiszabta, s ami abban nincs, az nem az övéké. „A mli feladatunk, hogy a szerbséget óhajtásai útján vezéreljük,“ mondja a szerb fejedelem és mi ezt tőle rész néven nem vehetjük, sőt ezért dicséret illeti őt, — vajha a mi államférfiaink is így beszélnének Budapesten és Nagyváradon — ámde a szerbség óhajtásai messze túllépik Szerbia és Montenegró határait. Nikita hivatkozása „a már egyesült nemzetek jóakaratára“, fölkifagyasztja magát. Délután 4—5 óra tájban, mikor már sötétedett, felső kabátját a hivatalban hagyva, könnyű szoba-öltözetben a városligetbe ment. Útközben egy nagy üveg konyakot vásárolt és azt odakünn, az elhagyatott ligetben, az utolsó csöppig kiitta. Nemsokára bekövetkezett, amire számított: az alkohol hatásának reakciója, az álmosság és elalvás. A többit a 14—15 fokos dermesztő hidegre bízta, arra is számítva, hogy téli időben, a beállott esthomály után, a ligetben az egész éjszakán át nem fogja megzavarni senki és semmi, reggelre pedig már más lesz az ő reggele. Célja az volt, hogy fájdalom nélkül menjen át a létből a nemlétbe, oda, ahol nem fáj semmi. Számításában szerencsétlenül csalódott. A hajnali órákban valamelyik őrjárat ráakadt, beszállították a kórházba, az orvosi tudomány életre ébresztette, életét néhány nappal megtoldotta, egy heti kínlódás után meghalt. Nem az életinger gyökerét megtámadó hatalmas érzelmek, csupán hivatalbeli kalamitások indították elhatározására. Rá nézve hatástalan maradt a költőnek bátorító szava: „Nem férfi az, ki fél a küzdelemtől s önkezétől gyáván elenyész. A férfi hős és győz a sorsviszályon, vagy pedig a küzdelembe vész!“ Nem a költő, hanem a kalmár került benne felülre: rideg észszel latolgatta, hogy megéri-e a küzdést az élet ? Számításának végeredménye az volt, hogy: nem éri meg! — Találékonysága az átmenetet kínoktól akarta mentesíteni, számított a valószínűségre és bekövetkezett az ellenkező. Hogy a halál nyugalmát hosszas kínok árán vásárolta meg, ez volt élete utolsó fejezetében a tragikum. Az előbbi könnyűnek vélte a halált, az utóbbi félt a halál kínjaitól, de azért ez is önként nyitotta meg saját sírjának ajtaját. Ívás a még nem egyesült szerbekhez az egyesülésre, kérdjük, melyik fog trónjáról lemondani az egyesülés kedvéért, Sándor, avagy Nikita? Végül a hivatkozás északi testvéreikre, vagyis Oroszországra és a vérrokon Bulgáriára, nemegyéb, mint utalás arra, hogy a közejövőben a Balkán félszigeten közös akció készül Montenegró, Szerbia és Bulária részéről Oroszország védőszárnyai alatt. Erre legyünk elkészülve, hogy a belgrádi ünnepségek nem soká maradjanak komoly következmények nélkül a fördult Keleten. BUDAPESTI HÍRLAP. (179. n.) 1896. julius 1. Budapest, jun. 80. Országgyűlés. A törvényhozásnak mindkét háza ma tartotta a nyári szünet előtt utolsó ülését. A főrendiháznak délelőtt 11 órakor kezdődött ülésén Vay Béla báró elnök beterjesztette a kúriai bíráskodás javaslatára vonatkozó képviselőházi üzenetet, amit majd annak idején napirendre tűznek. Ez után vita nélkül megszavazták a cukoradóról szóló törvény és a házadó-törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokat; tudomásul vették a pénzügyminiszternek némely államadósság beváltásáról s a koronaérték behozatalára szükséges arany beszerzése tárgyában beadott jelentését; elfogadták a majorsági zsellérbirtokról és az ahhoz hasonló természetű birtokokról; a Fejér és Tolna vármegyei helyiérdekű gőzmozdonyu vasútnak székesfehérvársárbogárdi vonalának engedélyezéséről szóló törvényjavaslatokat és végül a kecskemét-tiszaughi, a temesvár-lippa-radnai és a tiszapolgár-nyíregyházai helyiérdekű vasút engedélyezésének megtörténtéről szóló miniszteri jelentést tudomásul vették. Végül Bánffy báró miniszterelnök javaslatára elhatározták, hogy júliusban és augusztusban nem tartanak ülést. Császka György kalocsai érsek indítványára pedig megbízták az elnökséget, hogy augusztus 18-án, a király születése napján a főrendiház szerencsekívonatait tolmácsolja a trón előtt. A jegyzőkönyv hitelesítése után véget ért az ülés. A képiselőház délután 1 órakor tartott tíz perces ülésében átvette a főrendiház mai üléséről szóló jelentéseket, éljenzéssel fogadta Szprém megye ezredévi üdvözlő feliratát és éljenzéssel válaszolt a vidám szünetelést kívánó Szilágyi Dezső házelnöknek. Ugrón és a nemzetiségek. Az újvidéki Zasetava szerint Ugrón újvidékre készül, hogy ott is szervezze pártját s kifejtse programját, mely alkalommal körülményesen fog a nemzetiségi kérdés. Artúr közös hadseregbeli hadnagy egy 9—10 éves kis miniatűr primadonnával, valamelyik budapesti orfeumnak hírre kapott csodagyermekével az előadás szünórája alatt enyelgett, játszott. A gyermekleány kíváncsian kotorázott a hadnagy zsebeiben és egy hat lövetű revolverre akadt. A hadnagy mosolyogva nézte a gyermek kiváncsi motozkálását, az utóbbi pedig addig és úgy forgatta ujjacskái közt a fegyvert, míg az elsült és a leányka halva rogyott össze. A következő pillanatban a hadnagy ragadta magához a fegyvert, szivének irányította és — a második durranás után a mulatóhelynek két halottja volt. — Pedig a katona szakembere az életpusztitásnak; hivatásához tartozik ártatlanokat megölni; golyója nyomán a közelben vér — a távolban köny fakad; — s ő neki ezt csak tudomásul szabad vennie, de mérlegelni nem. Hiszen a harci erényeket csökkentené a részvét, az érzés, a gondolkozás. Az öngyilkos csinos, rokonszenves fiatalember volt, személyes előnyei és csillogó rangja élvezetes jelent és fényes jövőt biztosítottak számára. Érezte, éreznie kellett, hogy ősz atyjának szíve dobogása az övével összefügg, hogy egy szent adósság terheli életét, tartozik élni vagy meghalni hazáért, zászlóért, parancs szerint! Minda mellett önként dobta el az életet, az önvád legelső szavára, azonnal. — És mégis! Bizonyos tisztelettel érezzük át azt a mély érzésre valló okot, mely a pillanat hatása alatt e szerencsétlen katonatiszt elhatározását vezette. Hibáztatni lehet, de elitélni nem. Mert a ki nem az ügyésznek vagy hadbírónak hatalommal támogatott vádjára, hanem a lesújtott szülőknek tehetetlen jajszavára is a legnagyobb elégtételt vita nélkül megadja és önmagát nyomban megbünteti — az magasan áll! . . . az elsőt családi viszály, a másodikat hivatalos bajok, a harmadikat túlérzékeny önvád űzte a halálba, ahány eset, ugyanannyi ok! A tömeges jelenségek megfigyelésénél arról győződünk meg, hogy az öngyilkosságok száma a legműveltebb államokban legnagyobb és a műveltséggel rohamosan emelkedik. A 70-es és 80-as évek átlagát egymással összehasonlítva: Angliában 29, Franciaországban 31, Ausztriában 46°/0-os emelkedést tapasztalunk. Az emelkedés sorrendjében folytatva a felsorolást : Olaszország 49, Belgium 60°/°-os szaporodást mutat. A legmagasabb kvóta Németországra esik, itt a 10 évi átlag 74°/0-kal emelkedett. A német császárságban az évi átlag abszolút számokban kifejezve: 9200-ra rúgott, de a maximumot legmagasabb műveltségű államában Szászországban érte el. A könyvpiacok hazájában egy-egy millió ember közül cirka 400 pusztítja el magát évenként. Ez — aránylag — 3-szorosa az ausztriai, 4-szerese a bajorországi, 5-szöröse a svéd és norvégiai, 6-szorosa a magyarországi, 9-szerese a németalföldi, 13-szorosa a spanyolhoni, és 23-szorosa az irhoni öngyilkosságoknak. A két végletet kulturális nívó tekintetében egymással szembe állítva, elég lesz megemlíteni, hogy Irhonban a tanköteleseknek 53°/0-a nem jár iskolába; Szászországban pedig sorozások alkalmával az írni olvasni nem tudók száma: nem 100, hanem 1000 közül kettő, néha három! Magyarországon 1893-ban a hatóságilag megállapított öngyilkosságok száma 1779 volt. A szabad kir. városokban, hol az intelligencia tömörül, a kvóta sokkal nagyobbnak bizonyult, mint a megyékben. A vármegyékben minden 310 halálozásra esett: egy öngyilkosság, ellenben a szab. kir. városoknak minden 90-ik halottja öngyilkos volt.ról is nyilatkozni, miután immár arra a meggyőződésre jutott, hogy Magyarországban minden pártnak a nemzetiségekkel meg kell állapodnia a jövőre nézve való tekintettel. Ugrón elhatározta a nemzetiségekkel nyíltan eljárni, hogy velük szövetkezve a „kormányt megbuktassa“. A baleppai konvenció. Ez a konvenció, melyet az utóbbi napokban oly sűrűn emlegettek, 1878. október 15-én jött létre s a porta részéről Muldár basa, a krétaiak részéről pedig a junta tagjai írták alá. A porta Muklár basát küldte Kréta szigetére, hogy az ottani zavargásokat elnyomja. A haleppai értekezleten a krétaiak a következő kilenc pontban terjesztették elő követeléseiket, melyeket a mostani lázadók már kevesellenek. 1. A krétai szervezeti szabályra vonatkozólag 1876-ban indítványozott módosítások elfogadása. 2. Keresztény vák kinevezése, kit az európai nagyhatalmak öt esztendőre megerősítenek és a ki esetleg újabb öt esztendőre megválasztható. 3. Az alkormányzók ahhoz a felekezethez tartozzanak, melyet az általuk igazgatott kerület lakóinak többsége vall. 4. A meglevő törvényeknek a francia törvénykönyvek által való tökéletesitése s a bíróságoknak a porta parancsai ellen való megóvása. 5. A katonaságnak a megerősített helyekre való megszorítása. 6. A sziget tiszta bevételei felének az állami pénztárba való beutalása, másik felének pedig a sziget közmunkáira való fordítása. 7. Békebirák kinevezése. 8. Az összes hivatalnokok részéről a görög nyelvnek kötelező ismerete. 9. Keresztények alkalmazása a vámszolgálatban. Murdár basa és a keresztény delegáltak 1878. szeptember 18-tól október 15-éig tárgyalták ezeket a pontozatokat, míg végre a basa elfogadta azokat. A krétai nemzetgyűlés a haleppai konvenció értelmében 80 tagból áll és pedig 49 keresztényből és 31 mohamedánból; ezt a számot később 57-re, még pedig 35 keresztényre és 22 mohamedánra szállították le, azonban a krétaiak az utolsóelőtti fölkelés után reklamáltak ez ellen s a krétai nemzetgyűlés most 65 tagból áll és pedig 40 keresztényből és 25 mohamedánból. A jegyzők országos kongresszusa. — Levél a szerkesztőhöz. —■ Budapest, jan. 30. A magyar községi és körjegyzők augusztus 3-án, a kiállítási ünnepségek csarnokában, Perczel Dezső belügyminiszter védnöksége alatt tartják meg országos kongresszusukat. Maga ez a tény, de a kongresszus programja is erősen magán viseli jellegét a preokkupált államosításnak. A törvény értel