Budapesti Hírlap, 1896. július (16. évfolyam, 179-209. szám)

1896-07-01 / 179. szám

a hatik. Nagyobb jelentősége e sérelem­nek nincs, mint volt a magyar zászló megsértésének, sőt inkább annál ki­sebb. Akkor nem kaptunk elégtételt, várjon fogunk-e kapni most? Követünk felszólalt és óvást tett, majd kap va­­lami mentegető jegyzéket s újra kine­vetik. De ez a folytonos sértegetés szerb részről a nemzetközi barátságot csak­ugyan képes megrontani s úgy látszik, Goluhovszki külügyminiszter intő sza­vai a delegációban a belgrádi hatalma­sokra hatás nélkül maradtak. Nikita pohárköszöntője nem sé­­relmi eset­, hanem általános politika. Ez ügyes diplomata szavait latra ve­tette s elment a határig, a­hol más ál­lamok jogait támadja meg, de e határt nem lépte túl. Kétszinű és kétértelmű beszéde magyarázható úgy is, hogy a magyarországi, a bosnyák, a dalmát és a törökországi szerbekről nem szólott, mert hiszen „semmi idegent nem ki­­ván s nem követel más javat, mint a mely őt megilleti“, úgymond, a dje.TMDf ma­­gyarázható akként is, a hogy vala­mennyi szerb értelmezi, hogy nekik nem idegen a szerémségi, a bácskai és a kikindai szerb, nem idegen Bosznia és Hercegovina, Ragusa és Kattara, Novibazár és Prizrend. „Ha majd egy­szer birtokában leszünk a magunkénak“, mondja Nikita,­­de hiszen a saját országuk birtokában vannak ők, a­mi­ként a Berlini szerződés kiszabta, s a­mi abban nincs, az nem az övéké. „A mli feladatunk, hogy a szerbséget óhaj­tásai útján vezéreljük,“ mondja a szerb fejedelem és mi ezt tőle rész néven nem vehetjük, sőt ezért dicséret illeti őt, — vajha a mi államférfiaink is így beszélnének Budapesten és Nagyvára­don — ámde a szerbség óhajtásai messze túllépik Szerbia és Montenegró határait. Nikita hivatkozása „a már egyesült nemzetek jóakaratára“, fölki­fagyasztja magát. Délután 4—5 óra tájban, mikor már sötétedett, felső kabátját a hivatal­ban hagyva, könnyű szoba-öltözetben a város­ligetbe ment. Útközben egy nagy üveg konya­kot vásárolt és azt odakünn, az elhagyatott ligetben, az utolsó csöppig kiitta. Nemsokára bekövetkezett, a­mire számított: az alkohol hatásának reakciója, az álmosság és elalvás. A többit a 14—15 fokos dermesztő hidegre bízta, arra is számítva, hogy téli időben, a beállott esthomály után, a ligetben az egész éjszakán át nem fogja megzavarni senki és semmi, reg­gelre pedig már más lesz az ő reggele. Célja az volt, hogy fájdalom nélkül menjen át a lét­ből a nemlétbe, oda, a­hol nem fáj semmi. Számításában szerencsétlenül csalódott. A haj­nali órákban valamelyik őrjárat ráakadt, be­szállították a kórházba, az orvosi tudomány életre ébresztette, életét néhány nappal meg­toldotta, egy heti kínlódás után meghalt. Nem az életinger gyökerét megtámadó hatalmas érzelmek, csupán hivatalbeli kalami­­tások indították elhatározására. Rá nézve ha­tástalan maradt a költőnek bátorító szava: „Nem férfi az, ki fél a küzdelemtől s önkezétől gyáván elenyész. A férfi hős és győz a sorsviszályon, vagy pedig a küzdelembe vész!“ Nem a költő, hanem a kalmár került benne felülre: rideg észszel latolgatta, hogy megéri-e a küzdést az élet ? Számításának vég­eredménye az volt, hogy: nem éri meg! — Találékonysága az átmenetet kínoktól akarta mentesíteni, számított a valószínűségre és be­következett az ellenkező. Hogy a halál nyu­galmát hosszas kínok árán vásárolta meg, ez volt élete utolsó fejezetében a tragikum. Az előbbi könnyűnek vélte a halált, az utóbbi félt a halál kínjaitól, de azért ez is önként nyitotta meg saját sírjának ajtaját. Í­­­vás a még nem egyesült szerbekhez az egyesülésre, kérdjük, melyik fog trónjá­ról lemondani az egyesülés kedvéért, Sándor, avagy Nikita? Végül a hivat­kozás északi testvéreikre, vagyis Orosz­országra és a vérrokon Bulgáriára, nem­­egyéb, mint utalás arra, hogy a köze­jövőben a Balkán félszigeten közös ak­ció készül Montenegró, Szerbia és Bul­ária részéről Oroszország védő­szár­­nyai alatt. Erre legyünk elkészülve, hogy a­­ belgrádi ünnepségek nem soká maradj­anak komoly következmények nélkül a fördult Keleten.­­ BUDAPESTI HÍRLAP. (179. n.) 1896. julius 1. Budapest, jun. 80. Országgyűlés. A törvényhozásnak mindkét háza ma tartotta a nyári szünet előtt utolsó ülését. A főrendiháznak délelőtt 11 órakor kezdődött ülésén Vay Béla báró elnök beterjesztette a kúriai bírás­kodás javaslatára vonatkozó képviselőházi üzenetet, a­mit majd annak idején napirendre tűznek. Ez után vita nélkül megszavazták a cukoradóról szóló tör­vény és a házadó-törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokat; tudomásul vették a pénzügy­miniszternek némely államadósság beváltásáról s a koronaérték behozatalára szükséges arany beszer­zése tárgyában beadott jelentését; elfogadták a ma­jorsági zsellérbirtokról és az ahhoz hasonló termé­szetű birtokokról; a Fejér és Tolna vármegyei helyiérdekű gőzmozdonyu vasútnak székesfehérvár­­sárbogárdi vonalának engedélyezéséről szóló tör­vényjavaslatokat és végül a kecskemét-tiszaughi, a temesvár-lippa-radnai és a tiszapolgár-nyíregyházai helyiérdekű vasút engedélyezésének megtörténtéről szóló miniszteri jelentést tudomásul vették. Végül Bánffy báró miniszterelnök javaslatára elhatározták, hogy júliusban és augusztusban nem tartanak ülést. Császka György kalocsai érsek indítványára pedig megbízták az elnökséget, hogy augusztus 18-án, a király születése napján a főrendiház szerencsekívo­­natait tolmácsolja a trón előtt. A jegyzőkönyv hi­telesítése után véget ért az ülés. A k­épiselőh­áz délután 1 órakor tartott tíz perces ülésében átvette a főrendiház mai üléséről szóló jelentéseket, éljenzéssel fogadta Szprém megye ezredévi üdvözlő feliratát és éljenzéssel válaszolt a vidám szünetelést kívánó Szilágyi Dezső ház­elnöknek. Ugrón és a nemzetiségek. Az újvidéki Zasetava szerint Ugrón újvidékre készül, hogy ott is szervezze pártját s kifejtse programját, mely al­kalommal körülményesen fog a nemzetiségi kérdés­­. Artúr közös hadseregbeli hadnagy egy 9—10 éves kis miniatűr primadonnával, vala­melyik budapesti orfeumnak hírre kapott csoda­gyermekével az előadás szünórája alatt enyel­­gett, játszott. A gyermekleány kíváncsian ko­­torázott a hadnagy zsebeiben és egy hat lövetű revolverre akadt. A hadnagy mosolyogva nézte a gyermek kiváncsi motozkálását, az utóbbi pedig addig és úgy forgatta ujjacskái közt a fegyvert, míg az elsült és a leányka halva ro­gyott össze. A következő pillanatban a had­nagy ragadta magához a fegyvert, szivének irányította és — a második durranás után a mulatóhelynek két halottja volt. — Pedig a katona szakembere az életpusztitásnak; hiva­tásához tartozik ártatlanokat megölni; golyója nyomán a közelben vér — a távolban köny fakad; — s ő neki ezt csak tudomásul szabad vennie, de mérlegelni nem. Hiszen a harci eré­nyeket csökkentené a részvét, az érzés, a gon­dolkozás. Az öngyilkos csinos, rokonszenves fiatal­ember volt, személyes előnyei és csillogó rangja élvezetes jelent és fényes jövőt biztosítottak számára. Érezte, éreznie kellett, hogy ősz aty­jának szíve dobogása az övével összefügg, hogy egy szent adósság terheli életét, tartozik élni vagy meghalni hazáért, zászlóért, parancs szerint! Mind­a mellett önként dobta el az éle­tet, az önvád legelső szavára, azonnal. — És mégis! Bizonyos tisztelettel érezzük át azt a mély érzésre valló okot, mely a pillanat hatása alatt e szerencsétlen katonatiszt elhatározását vezette. Hibáztatni lehet, de elitélni nem. Mert a ki nem az ügyésznek vagy hadbírónak hata­lommal támogatott vádjára, hanem a lesújtott szülőknek tehetetlen jajszavára is a legnagyobb elégtételt vita nélkül megadja és önmagát nyomban megbünteti — az magasan áll! . . . a­z elsőt családi viszály, a másodikat hivatalos bajok, a harmadikat túlérzékeny ön­vád űzte a halálba, a­hány eset, ugyanannyi ok! A tömeges jelenségek megfigyelésénél arról győződünk meg, hogy az öngyilkosságok száma a legműveltebb államokban legnagyobb és a műveltséggel rohamosan emelkedik. A 70-es és 80-as évek átlagát egymással összeha­sonlítva: Angliában 29, Franciaországban 31, Ausztriában 46°/0-os emelkedést tapasztalunk. Az emelkedés sorrendjében folytatva a felsoro­lást : Olaszország 49, Belgium 60°/°-os szapo­rodást mutat. A legmagasabb kvóta Németor­szágra esik, itt a 10 évi átlag 74°/0-kal emelkedett. A német császárságban az évi átlag ab­szolút számokban kifejezve: 9200-ra rúgott, de a maximumot legmagasabb műveltségű ál­lamában Szászországban érte el. A könyvpia­cok hazájában egy-egy millió ember közül cirka 400 pusztítja el magát évenként. Ez — aránylag — 3-szorosa az ausztriai, 4-szerese a bajorországi, 5-szöröse a svéd és norvégiai, 6-szorosa a magyarországi, 9-szerese a német­­alföldi, 13-szorosa a spanyolhoni, és 23-szorosa­ az irhoni öngyilkosságoknak. A két végletet kulturális nívó tekintetében egymással szembe állítva, elég lesz megemlíteni, hogy Ir­honban a tanköteleseknek 53°/0-a nem jár iskolába; Szászországban pedig sorozások alkalmával az írni olvasni nem tudók száma: nem 100, hanem 1000 közül kettő, néha három! Magyarországon 1893-ban a hatóságilag megállapított öngyilkosságok száma 1779 volt. A szabad kir. városokban, hol az intelligencia tömörül, a kvóta sokkal nagyobbnak bizonyult, mint a megyékben. A vármegyékben minden 310 halálozásra esett: egy öngyilkosság, ellen­ben a szab. kir. városoknak minden 90-ik ha­lottja öngyilkos volt.­ról is nyilatkozni, miután immár arra a meggyőző­désre jutott, hogy Magyarországban minden párt­nak a nemzetiségekkel meg kell állapodnia a jövőre nézve való tekintettel. Ugrón elhatározta a nem­zetiségekkel nyíltan eljárni, hogy velük szövetkezve a „kormányt megbuktassa“. A baleppai konvenció. Ez a konvenció, me­lyet az utóbbi napokban oly sűrűn emlegettek, 1878. október 15-én jött létre s a porta részéről Muldár basa, a krétaiak részéről pedig a junta tagjai írták alá. A porta Muklár basát küldte Kréta szigetére, hogy az ottani zavargásokat elnyomja. A haleppai értekezleten a krétaiak a következő kilenc pontban terjesztették elő követeléseiket, me­lyeket a mostani lázadók már kevesellenek. 1. A krétai szervezeti szabályra vonatkozólag 1876-ban indítványozott módosítások elfogadása. 2. Keresztény vák­ kinevezése, kit az európai nagyhatalmak öt esztendőre megerősítenek és a ki esetleg újabb öt esztendőre megválasztható. 3. Az alkormányzók ahhoz a felekezethez tartozza­nak, melyet az általuk igazgatott kerület lakóinak többsége vall. 4. A meglevő törvényeknek a francia törvénykönyvek által való tökéletesitése s a bírósá­goknak a porta parancsai ellen való megóvása. 5. A katonaságnak a megerősített helyekre való meg­szorítása. 6. A sziget tiszta bevételei felének az állami pénztárba való beutalása, másik fe­lének pedig a sziget közmunkáira való for­dítása. 7. Békebirák kinevezése. 8. Az összes hivatalnokok részéről a görög nyelvnek köte­lező ismerete. 9. Keresztények alkalmazása a vámszolgálatban. Murdár basa és a keresztény delegáltak 1878. szeptember 18-tól október 15-éig tárgyalták ezeket a pontozatokat, míg végre a basa elfogadta azokat. A krétai nemzetgyűlés a haleppai konvenció értelmében 80 tagból áll és pedig 49 keresztényből és 31 mohamedánból; ezt a számot később 57-re, még pedig 35 keresztényre és 22 mohamedánra szállították le, azonban a krétaiak az utolsóelőtti fölkelés után reklamáltak ez ellen s a krétai nemzetgyűlés most 65 tagból áll és pedig 40 keresztényből és 25 mohamedánból. A jegyzők országos kongresszusa. — Levél a szerkesztőhöz. —■ Budapest, jan. 30. A magyar községi és körjegyzők augusztus 3-án, a kiállítási ünnepségek csarnokában, Perczel Dezső belügyminiszter védnöksége alatt tartják meg országos kongresszusukat. Maga ez a tény, de a kongresszus programja is erősen magán viseli jelle­gét a preokkupált államosításnak. A törvény értel­

Next