Budapesti Hírlap, 1896. augusztus (16. évfolyam, 210-239. szám)

1896-08-19 / 227. szám

8 BUDAPESTI HIELAF, (227. bs.) 1896. augusztus 19. — (Gyászrovat.) Giczi, alsa- és ablancz­­kürti Ghiczy Géza kir. tanácsos, a budapesti keres­kedelmi kamara igazga­tója 60 éves korában el­hunyt Sáros-Darócon.­­’ özvegy Böszörményi Lászlóné szül. magyarádi Boros Rozália 64 éves korában elhunyt Pettyén.­­ (Mit akar a szociáldemokrata párt?) A magyarországi szociáldemokrata párt a magyar néphez Testvérek! megszólítással választási kiált­ványt intéz, a­melyben a program kifejtésével fel­szólítja a választókat, hogy a szociáldemokrata je­löltekre szavazzanak. A program főbb pontjai: Mit akar a szociáldemokrata párt? Először is általános, egyenlő közvetetlen és titkos választási jo­got minden 21 évét betöltött férfi és nő részére. 2. A törvények közvetetlenül a nép által hozassanak, vagyis minden törvény felett szavazzon le a nép, akarja-e, vagy sem. 3. Az állandó hadsereg helyett a nép fegyverezt­essék fel. 4. Azt követeljük, hogy mindazok a törvények és rendeletek töröltessenek el, melyek a vélemény szabad nyilvánítását, a nép egyesülését és gyülekezését korlátozzák és meg­akadályozzák. 5. A vallás nyilvánítassék magánügy­nek, az állam jövedelmei,tehát felekezeti célokra ne használtassanak fel. 6. Állami iskolákat akarunk annyit, hogy minden tanköteles gyermek oktatás­ban részesüljön. Ennélfogva az oktatás ingyenes legyen, sőt a tanulókat az állam lássa el tanszerek­kel. 7. Követelünk ingyenes jogvédelmet és ingye­nes igazságszolgáltatást. A bírákat a nép maga vá­­laszsza meg, a halálbüntetés töröltessék el, mert gyilkolni még az államnak se legyen szabad. Kö­veteljük továbbá nyolcadszor, hogy betegség esetén ingyen részesüljön orvosi kezelésben és gyógysze­rekben a nép. 9. Követeljük, hogy a mostani adó­rendszer helyett fokozatosan emelkedő jövedelmi adó állapíttassák meg. A­kinek csak annyija van, hogy abból csak a legszükségesebb kiadásokra te­lik, az ne fizessen semmi adót, de a­kinek több jövedelme van, az fizessen fokozatosan mindig töb­bet. Ez az egyetlen igazságos módja az adózásnak és e mellett meg kell szüntetni minden közvetett (fogyasztási) adót, vámot és illetéket. Mindezek után követeljük 10. védelmet a munkának. a) A napi munkaidő 8 óránál hosszabb nem lehet; b) 14 éven aluli gyermekek munkába nem alkalmazhatók; c) az éjjeli munka eltiltása mindazok az iparágak­nál, a­melyek természete ezt feltétlenül szükségessé nem teszi; d) hetenként legalább 36 óráig tartó munkaszünet minden munkásnak stb. stb. Azonkí­vül követeljük, hogy a mezőgazdasági munkások és cselédek az ipari munkásokkal egyenlőknek tekin­tessenek, a mostani cselédtörvény töröltessék el s a munkás védtörvények a mezőgazdasági munká­sokra is terjesztessenek ki.­­ (Idegenek Budapesten.) A közeledő szent István napja erősen­ növeli az idegenek forgalmát. Tegnap a vasutakon összesen 22.297 idegen érke­zett a fővárosba és pedig a keleti pályaudvarra 12.234, a nyugatira 8114, a délire 1949. Elutazott összesen 21.953 ember; a keleti pályaudvarról 11.697, a nyugatiról 9123, a déliről 1133.­­ (Állami tisztviselők országos szövet­sége.) A magyar állami tisztviselők országos szövetsé­gének alakuló közgyűlése ma délután volt. A tiszt­viselők mintegy százötvenen jelentek meg, köztük negyvenen vidékről. Az elnöki széket, mint korel­nök, Bereghi Endre foglalta el, a­ki üdvözölte a megjelenteket s fölhívta az elnök s tisztikar vá­lasztására. A gyűlés erre egyhangúlag s éljenzés közben elnökké Csemeghy Károlyt választotta meg. Csemegh­y Károlyt, a midőn a küldöttség meghívása után a teremben megjelent, hosszantartó éljen­zéssel fogadták. Csemeghy Károly beszédet mon­dott, a­melyben fejtegette, hogy a tisztviselők nem önző célok elérését tartják az alakuláskor szem előtt. Buzdítja a fiatal tisztviselőket az alkotmány s az abból eredő jogok szívvel, lélekkel való meg­védésére. De a jogok és kötelességek gyakorlásá­nak kölcsönösnek kell lenni, mert nem képzel jó adminisztrációt a nélkül, hogy a tisztviselők tisz­teletben ne részesüljenek. Elismeri ezt a törvény­­hozás is, de a gyakorlati érvényesítés egyelőre ab­ban maradt. A szónok meg van azonban ar­ról győződve, hogy a megkezdett munka be lesz fejezve, s a tisztviselőkar részesülni fog az őt megillető méltánylásban. A lelkes éljen­zéssel fogadott beszéd után az elnök indítványára elhatározták, hogy a királyhoz hódoló feliratot in­téznek. Detre László titkár előterjeszti a végrehajtó bizottság eddigi működéséről szóló jelentést és ismer­teti a mozgalom megindítása óta történteket. Sok küzdelemmel járt az érdeklődés fölkeltése, de las­sanként mind nagyobb számmal csatlakoztak az eszméhez a kartársak, úgy, hogy ma már elérkezett a szövetség megalakításának ideje. Bemutatta ez­után a titkár a számadásokat. Ezek megtörténte után Bereghy Endre indítványára nagy lelkesedéssel egyhangúlag másod­elnökké választották Horváth Gyula orsz. képviselőt; alelnök lett: Szikszay Elek, Móczán Elemér és Bányay Béla; titkár Detre László, jegyzők: Asztalos Géza, Andor Endre, Dugonics Titusz, Dániel Tivadar. Igazgató Sártory László. Ezenkívül választottak még pénztárost, ellenőrt, ellenőrző bizottságot és választmányt. Végül köszö­netet szavazott az ekként megalakult szövetkezet Csemeghy Károlynak, Horváth Gyulának és a végre­hajtó bizottságnak.­­ (Rákóczi Ferenc bevonulása Konstan­tinápolyba.) A magyar képzőművészek holnap, szerdán, augusztus 19-én ragyogó ünnepséget rendeznek: II. Rákóczi Ferencet és kíséretét bevonultatják Konstantinápolyba, a­hol a török nagyvezér fogadja és pazaron látványos ün­nepet rendez a tiszteletére. Mindez korhű jel­mezben történik. Az ünnep este 8 órakor kezdődik a Lágymányoson. II. Rákóczy Ferenc (­Asbóth Jenő), Bercsényi Miklós gróf (Bálink Zoltán műépítész), Mikes Kelemen (Tölgyessy Artúr) és még több emigráns kíséretében este 8 órakor a tónak a vasúti hidat érintő sarkából hajón megindul s a kis szigetnek a lágymányosi Konstantinápoly felé eső oldalán bengáli fényszóródás és ágyudörgés közt kiköt. Itt a fölé török basa (Margittai Tihamér) élén török basák és más rangbeli török előkelőségek Rákóczy elé eveznek s őt a hajón üdvözlik. Rákóczy és kísérete ekkor kisebb csolnakokon partra száll, a­hol egy sereg török basa fogadja és üdvözli. Ez­után Rákóczy és kísérete lóra ül s a nagy vezir (Vastagh György) keleti pompával berendezett sátra elé vonul A felvonulás sorrendje a következő : A me­netet lovasrendőrök nyitják meg. Utánuk török lovastisztek — Strasser Ulrik műépítész és Wodianer Hugó — majd régi kuruc dalokat fújó kürtösök, egy török zászlós, dervisek, zenészek, majd ismét török zászlós, utána egy páncélos néger vitéz és a rangban első basa — Lévy Róbert — jön, Margitay Tihamér, Alpár Ignác, Gerster Kálmán, Gerster Károly, Mesterházy Kálmán, Pállik Béla, Gráf Lajos, Hausmann Sándor, Szerémy Alajos, Vasady Ferenc, Zicer Antal, Both Menyhért, Mayer Ede, Singer Antal, Enetgen Artúr, Czigler Géza által személyesített basák és török tisztek által kísérve. Ezután egy magyar zászlós (Szász Gyula szobrász), Mikes Kelemen (Tölgyessy Artúr), majd ismét egy magyar zászlós (Bálint Benedek mű­vész), Bercsényi Miklós (Bálint Zoltán),, egy magyar zászlós (Heyer Artúr), Feszty Árpád, Böhm János, Polgáry Géza, Molnár Árpád, Ge­rendas­ Béla művészek és Beretyás Sándor mint emigránsok jönnek, kik után II. Rákóczy Fe­renc (Asbóth Jenő) léptet, Pálya Celesztin, Pauly Erik, Kiss György, Lantay Lajos, Oskó Lajos, Endrey Sándor, Goró Lajos, K. Kovács István, Ja­kab Dezső, Langer Ignác, Galgóczy István, Frommer József és Béla, Makay Endre, Agerasztó Miklós, Keleti Béla, Kommer József és Tráth István művé­szek által személyesített kurucok kíséretében, török és arab katonaság s Bauer Gyula építész, mint rab­szolga zárja be a menetet Rákóczi a Janicsár-téren levő magaslathoz érve, Vastagh György, a nagyvezér által fogadtatik s részt vesz a tiszteletére rendezett ünnepségekben. E magaslaton a negyvezér sátra előtt fog lefolyni az ünnepség legnagyobb része. Mazzantini eredeti török táncot, kigyó-táncot s a palotást fogja itt előadni. Az itt lefolyó ünnepsé­gekhez külön belépőjegy 30 krért, a vizen lefolyó ünnephez külön tribün jegy 20 krért a helyszínen kapható. Telepy Károly és Mesterházy Kálmán festő­művészek egy Rákóczy korából összehordott tár­gyakból gazdag múzeumot is teremtettek, mely 20 krért megtekinthető. A szfinxeket Pálya Celesztin, Kiss György és Kölle Miklós művészek, Rákóczy hajóját és a diszkocsit Gerster Károly és Pauly Erik művészek alkották.­­ (Heg­mérgezett huszárok.) A bécsi jó­zsefvárosi lovaskaszárnyában mintegy 60 ember a 7-ik huszárezredből akut mérgezési tünetek között megbetegedett. A betegeken olyan tünetek mutat­koztak, hogy kezdetben mindenki kolerinre gondolt. Később azonban megállapították, hogy a legnagyobb valószínűség szerint ólommérgezés forog fönn. A mérgezés okát kutatva rájöttek, hogy az valószínű­leg az ólomból készült főzőedények hiányos ónozá­sából származik. A beteg huszárokat a kórházban gyógyítják, az eset megvizsgálására pedig egy vezérkari orvos elnöklése mellett bizottságot kül­döttek ki.­­ (Olasz sikkasztó Magyarországon.) Zimonyból telegrafálják­ Carlo Spinelli milánói tőzsdealkuszt, ki onnan 400.000 frank elsikkasztása után megszökött, ma Dobosevics Livius kerületi fő­nök a határpályaudvaron elfogta.­­ (A­bluk elítélése.) A párisi kereskedelmi törvényszék a minap tárgyalta egy csődbe jutott színigazgató perében a klak követelését s kereken visszautasította olyan megokolással, a­mely diffa­­máló ítéletnek is beválik. A színigazgató és a klak­ feje közt létrejött szerződés, mondja a tör­vényszék, korrupción alapszik. Az előre megvásá­rolt tetszés megsemmisíti a fizető közönség itélet­mondásának szabadságát, e mellett ártalmára lehet a színház biztosságának, s igy ellenkezik a közbiz­tossággal és a jó erkölcsökkel is. A szerződés tehát érvénytelen, mert tilalmas.­­ (Fodrászok kongresszusa.) A millenium évében tartott ipari kongresszusok közt kiváló he­lyet foglal el a magyarországi borbélyok és fodrá­szok kongresszusa, a­mely ma délután kezdte meg tanácskozásait az új városháza közgyűlési termé­ben. Az ország minden vidékéről nagy számban rándultak föl a fodrászipar képviselői erre a kon­gresszusra. A kongresszust a budapesti ipartestület elnöke, Juszt Péter nyitotta meg és egyúttal elő­adást tartott a napirend első, legfontosabb tárgyáról, a borbélyoknak biztosítandó foghúzás jogáról. Erő­sen állította, hogy a borbélyokat százados gyakor­lat jogosítja föl a foghúzásra. Ha a fogtekniku­­soknak megengedik a foghúzást, a borbélyoktól sem tagadhatják azt meg, annál kevésbé, mert ezek többet értenek az orvostudományhoz, mint a fogteknikusok. Elmondta, hogy falukban és kis községekben a borbély az egyedüli tanácsadója a beteg népnek. Akármit mondjon az orvos, a nép mégis csak a borbély tanácsát követi. Annak a szava szentírás előtte. Egy bölcs közegészségügyi kormányzás fölhasználná a borbélyok népszerűségét és a számukra tanfolyamot rendezne, a­melyen a rögtöni segítségnyújtás elemeivel ismertetné meg őket. Az ilyen vizsgálatot tett borbélyokat pedig följogosítaná bizonyos betegségeknél való közre­működésre. Az előadást nagy tetszéssel fogadták. Érdekes dolgot pendített meg egy pozsonyi fodrász. Elmondotta, hogy tudomása van arról, hogy Mária Terézia királynő százhúszezer forintos alapítványt tett a borbélyok kiképzésére. Ennek az összegnek kama­tait most az orvosegyetem céljaira használják föl. Tiltakozik ez ellen és kéri a kongresszust, hogy ezt az alapítványt követelje vissza a borbélyoknak. Ezt a legkomolyabban el is határozta a kongresz­­szus. Érdekes vita indult meg a legközelebbi tárgy­nál, a fodrászbérletjegyek szabályozásának kérdésénél. Karakas Gyula lett volna ennek a tárgynak az elő­adója, de a kongresszus nagy álmélkodására kijelen­tette, hogy nem tartja meg előadását és tárgyát a napirendről levétetni kéri. Miért ? Nem járja! Ne tartsa bolonddá az embert! zúgott az elkeseredés. A sarokba szorított előadó végre bevallotta, hogy a jelenlevő hírlaptudósítóktól való félelmében mond le az előadásról. Azok ugyanis megírják majd, hogy ő a bérletjegyrendszer ellen szólt, a­minek az lesz az eredménye, hogy kundsaftjai megorrolnak rá miatta és messze elkerülik műhelyét. A fő pedig az üzlet, még akkor is, ha az ember előadó az ilyen díszes kongresszuson. Ezek az érvek nem hatották meg a kongresszust. Kegyetlenül megtámadták az előadót, de határozni előterjesztés hiányában nem tudtak és a nagy csetepaténak az lett a vége, hogy a kérdést levették a napirendről. Végül még a vasárnapi munkaszü­net dolgában fogadtak el határozati javas­latot, a­mely kimondja, hogy üdvösnek tartják azt a rendelkezést, hogy a fodrászműhelyek vasárnap és ünnepnap délután két óráig álljanak a közönség rendelkezésére. Holnap délután 4 órakor befejezik a tanácskozást. Este hajfésülési és hajfodrászata ver­seny volt a Széchenyi-kioszk nagytermében.­­ (Sikkasztó hivatalnok.) Reich­ Géza, a­ki a fővárosi társaskocsi részvénytársaság ötezer fo­rintját tegnap, — mint azt ma megírtuk, — elsik­kasztotta és megszökött, a rendőrségtől nyert érte­sítés szerint Goldschmied Sándor nevű barátjával már a fővárost is elhagyta. Mindkettőt országszerte körözik.­­ (Kéményseprők kongresszusa.) A ké­ményseprő ipartestület nagytermében, hol tegnap délután a felsőmagyarországi kéményseprők tartot­tak évi közgyű­lésöket, ma délelőtt kezdte meg ta­nácskozásait a kéményseprők országos kongresszusa. Bonchetti József felsőmagyarországi kéményseprő társulat elnöke s a mostani kongresszus rendezője nyitotta meg a tanácskozást. Beszédében elmon­dotta, hogy a kéményseprő ipar rendezése országos érdek, miután a tűzesetek legnagyobb része abból származik, hogy a kémények építésénél nem hall­gatják meg a kéményseprők véleményét, s a ható­ságok a hozzá nem értő embereknek is adnak ipar­­jogosítványt. Minden vármegyének más és más a tűzrendészet szabályzata s ezeknek végrehajtása hozzá nem értő emberekre van bizva. Ezeket a bajokat van hivatva orvosolni a mostani kongresszus, főképpen az által, hogy az ország összes kéményseprő iparosait egy társulatba vonja össze, mely aztán egy egységes tűzrendé­szeti szabályzat készítését sürgetné. Beszéde után a kongresszus üdvözlő táviratot küldött a király­nak születése napja alkalmából, ezután pedig a vi­déki küldöttek tettek jelentést az ottani tűzrendé­szeti viszonyokról. E jelentések még szomorúbb ké­pét festik a kéményseprők helyzetének. Sokan pa­naszkodnak, hogy járásaik főszolgabírái pénzért osztogatják a legtöbbet ígérőnek a kéményseprők jogait, nem egyszer kontároknak is. Szintén az egységes szervezkedés mellett nyilatkoznak és tarthatatlanoknak jelzik a mostani állapotokat. Némi vita után, kimondották, hogy az­ országos

Next