Budapesti Hírlap, 1896. augusztus (16. évfolyam, 210-239. szám)

1896-08-01 / 210. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP, (20. sz.) 1896. augusztus 1. A pécsi katasztrófa. Budapest, jul. 13. A pécsi újságok borzalmas dolgokat írnak a tegnapi robbanásról, a mely öt embert megölt s vagy kétszázat örökre nyomorékká tett. A szeren­csétlenségért Vaszary János főkapitányt vádolják mindannyian, mert kötelessége lett volna időnként meggyőződni róla, vájjon a puskaport is áruló fű­szeres boltban annyi van-e csupán a robbanó­anya­gokból, a­mennyit a törvény megenged. A felelős­ség annál súlyosabban nehezedik a főkapitányra, mert csak nemrégiben egy szövetkereskedőnek akarták bérbe adni a városházán levő boltot, s ezt a szándékot azzal okolták meg a közgyűlésen, hogy a Köszl-féle üzletben könnyen támadhat tűz­veszedésért A rendőrségnek tehát ismernie kellett ezt az állandó veszedelmet s mégis elmulasztotta a köteles ellenőrzést. A katasztrófa, mint már mai tudósításunkban is említettük, reggel kilencedfél órakor történt. Az emberek befelé, a város középpontjára, a piacra si­ettek, a­melyen nyüzsgött- forrott a vásárló asszo­nyok, lányok serege. A Széchényi­ tér és a Király­utca főbb pontjait reggeli sziesztájukat tartó úri­emberek szállották meg szokás szerint; a belvárosi és az irgalmasok templomában pedig misét hallgat­tak a hívek. Nyolc óra után már teljes volt az élet a piacon és kereskedésekben; a városházára is föl­vonult a hivatalnokok egy része és megindult a szo­kásos napi foglalkozás mindenütt. Alig ütötte el a városháza tornyában a fél kilencet, öt perc múlva rá óriási robbanás hallat­szott a város közepéről. Először csak lassan, mint mikor tarackdurrogtatáskor a fojtás az első tűzre nem repül ki a tarackból, aztán egyszerre óriási fülsiketítő, mennydörgésszerű robbanás következett, a­mely a Széchényi-tér végét határoló Mária plé­bánia, Iskola- és József-utcák házait is megrázta. A mennydörgésszerű robbanás után egy pil­­lanatra halálos néma csend következett. Ember, a­ki hallotta, megrémült; állat, a­mely érezte, meg­remegett. A második percben aztán talpon volt minden ember; rohanva futott mindenki a Széchenyi­ tér felé. Egetfeketítő, sűrű, sötét füst tört fel a város­háza sarkáról; a levegőben tüzes töltésdarabok és rakéták vágódtak szanaszét; ablaküvegek csöröm­pölve hullottak a kövezetre s egy pillanat alatt végighangzott a rémkiáltás az egész piacon: A Koszi János boltja fölrobbant! Rémület, fejvesztett menekülés, jajgatás és siránkozás hallatszott mindenütt, a fölrobbant bolt­ból pedig vastag tűzlángok törtek elő és fekete, kormos füst lepte el egy pillanat alatt az egész városházát. Csak pillanatok kellettek hozzá s az óriási robbanás borzasztó képe világos lett mindenki előtt. Az előbb, még vásárlóktól teli piacról egyszerre eltűnt az eladó és vevő közönség: a­ki ott volt, a halálra rémült száz és száz ember, halálsápadtra vált arccal kiabált övés és segítség után. A városháza és a Király­ utca sarkát ember nem merte megközelíteni, itt egy ruhájától teljesen megfosztott, összeperzselt testű, véres arcú nő tá­­molygott a szerencsétlenség színhelyéről, amott kezét tördelve állt egy másik s nem törődve saját sebével, rémülten kiáltozott fia, leánya vágya hozzá­tartozói után. A lángokban álló bolt­ előtt öt lépéssel feküdt egy asszony, összetörve, összeégve, fején véres se­bekkel. Szemét alig bírta kinyitni; szó nem jött ki feketére vált ajkán s csak mikor egy embert érzett közelében, akkor tekintett föl és az az ember aztán fölkarolta s arrább vonta borzasztó szerencsétlen­­ség szinhelyétől. Az első pillanatokban mentőnek szegődött be mindenki, a ki a veszedelem helyét meg merte kö­zelíteni. A szentháromság melletti kúthoz cipelték az elalélt áldozatokat s addig is, mig segítség ér­kezett, ott hideg vizzel locsolták. Sorban öten-hatan feküdtek ott a magukkal tehetetlen, elalélt áldozatok s körülöttük vagy tiz összeroncsolt arcú ember jajgatott s kiabált segít­ségért. A piac bal oldalán, a városháza sarkán levő husárusok sátrai a borzasztó robbanás alatt a földre omlottak s ott történt a legtöbb sebesülés. Az első sátorban, a bolthoz legközelebb áruló Mayer mészáros a földön hevert véresen, összezú­zott tagokkal s körülötte jobbra-balra elszédült és megsebesült asszonyok. A mellette levő Petrovits mészáros szintén igen súlyosan megsebesült. De nem maradt egyetlen sátor sem éppen s alig volt ember, ki kisebb-nagyobb sérülést ne szenvedett volna. Ez a hely is egy pillanat alatt kiürült; a ki tudott, menekült, futott s csak az áldozatok ma­radtak hörögve, jajgatva a helyszínén s úgy ván­­szorgott el, a ki tudott. A fölrobbant kereskedés, Koszi János boltja, mint mindig, úgy ma reggel is tele volt vásárlók­kal. Jöttek-mentek ki és be az emberek s a keres­kedés király­ utcai része előtt, az aszfaltjárón, a rakéták és tüzijátékszerekkel diszitett két kirakat előtt a rendes úri kaszinózás folyt. Ott álltak a hivatalnokok s maga a polgármester is ott, tar­totta szokott társaságával a reggeli konverzációt. Lehetett vagy tíz vásárló az aránylag nem nagy boltban fél kilenckor; ott volt Koszi János is, a két segéd és három inas. Egyszerre valami fojtott, először csak egy szikrapattanáshoz hasonló, majd a másik szempillan­tásban már szédítő robajjá hatalmasodott robbanás hallatszott a boltban s a­ki benne volt, minden ember rémkiáltásba tört ki és rohant a ki­járat felé. A bolt­­megrázkódott, mintha megremegett volna sarkában az egész föld ; a kirakatok egyszerre szétpattantak s a következő pillanatban egy álló tűz volt az egész helyiség, melyből a füst szana­szét hulló tűzszikrák között bukdácsoltak ki az emberek. A kirakatnál kaszinózó társaság között maga Aidinger János polgármester is, a­ki már ekkor a szemközti oldalon állott, eminens veszedelemben forgott. A robbanás a földre dobta s fél arca, vál­la és lábszára, súlyosan megsebesült. A másik ál­dozat itt Oberhammer Antal fogalmazó volt, a­ki szintén igen súlyosan sebesült meg. A robbanás őt is a földre sújtotta. A másik percben már rohant ki a városházá­ból is a rendőrség és a tüzérség, hogy a szeren­csétlenség színhelyén a mentéshez lásson. A fölrobbant bolt fölött az első emeleten van az anyakönyvi hivatal és az iktató- kiadó iroda, valamint a kézbesítők szobája is. Félkilenckor az iroda személyzete, mint­egy tizenkét ember, már benn volt a hivatalban. Egyszerre a két sarokab­lak, mint az ég dörgésétől szokás, megrázkódott s darabokra törve hullott szanaszét. A hivatalnokok kik először földrengésre gondoltak, rémülve ugrot­tak föl és tódultak kifelé az ajtón. Akkor hangzott föl az óriási robbanás, a mely után a szobában lévő cserépkályha is összetört, az asztalok szinte táncol­tak s egy ólom tintatartó egész a mennyezetig vá­gódott föl. A személyzet erre már mind künn volt a szobából s rémülve rohantak ki a kézbesítők is, valamint az anyakönyvvezetők az anyakönyvi hiva­talból, a­hol az asztalok, székek és szekrények megrázkódtak. A bolt mell­et levő földszinti helyiségben, a rendőrök szobájában úgyszólván tikkasztó, fülledt volt a levegő s a vaságyak közül nem egy kipattant a helyéből az óriási rengés követ­keztében. A hatás különben az egész városházán érez­hető volt s egy perc alatt mindenki rohant ki a kapun, a­hol a pusztulás, a szerencsétlenség iszonyú képe tárult föl. A szerencsétlenség helyén azonnal ápolás alá vették Aidinger János polgármestert, a­kinek arca, bal karja, keze feje, lába sérült meg s a robbanás a falhoz vágta, úgy, hogy feje is megsebesült. Egy orvos bekötözte karbalos vattával, a melyen át azonban még égre szivárgott a vér. Aztán bér­kocsin a lakására szállították. Oberhammer­­ Antal fogalmazó súlyos sérüléseit szintén bekötözték. Maga Koszi János, az üzlet tulajdonosa, iszo­nyúan összeroncsolva került ki a katasztrófa helyé­ről. Cafatokban lógott le testéről a hús és eszmé­let nélkül volt, a­mikor az orvosok az első segít­séget nyújtották neki, őt is azonnal beszállították a kórházba, valamint Mayer és Petrovics mészároso­kat is. A szerencsétlenség helyén ott volt Ludvigh­ Ferenc városi tiszti orvos is, a­ki szintén megse­besült igen súlyosan. Eközben fölszedték a többi elalélt áldozato­kat is, s mert bérkocsit alig lehetett kapni — ép­pen a vasútállomásnál a Dombóvárról jövő vonatot várták — a sebesülteket a zirciek rendházába vit­ték be és onnan szállították kit a kórházba, kit haza. Lépten-nyomon lehetett látni ezen kívül egy­­egy könnyebben megsérült asszonyt s a Széchenyi­­tér kövezete végig vércseppektől feketéllett, a­merre­­ vánszorogtak a megsebesült áldozatok. A szerencsétlenség színhelyéről pedig egymásután szállították a bekötött fejű és fehér lepellel letakart áldozatokat bérkocsikon ki a kórházba s beszélték már alig egy negyed óra múlva, hogy a katasztró­fának öt halottja van. A tűzoltók ezalatt a felrobbant bolt tüzének oltásához láttak s a kirukkolt szakasz katonaság és redőrök elzárták az egész piacot. A boltba bocsátott vizsugarak sustorogva hul­lottak alá a füstbe és zsarátnokba, s ha egy-egy sustorgás, vagy rakéta­pattanás hallatszott, az el­zárt kordonon kívül levő néptömeg ijedten futott szanaszét. A katasztrófa helyén legalább két­száz ember sebesült meg. A robbanás után jajgatva rohant a tö­meg az irgalmasok háza felé és egyszerre hatvan ember is kért, csengett segedelmet. Az irgalmas atyák sorban bekötözték a szerencsétlenül jártak sebeit s a­kik csekélyebb sérüléseket szenvedtek, legtöbbnyire patacsi, pellérdi asszonyok, azokat el­bocsátották, a súlyosabban sérülteket pedig bevit­ték kórházukba ápolás végett. Koszi fűszerkereskedő, mikor a katasztrófa történt, a pénztár zárkájában volt, épp egyik vevő­vel lévén elfoglalva. Ahogy ennek visszaadja a fö­lös pénzt, sistergést hall, a­mitől annyira megré­mült, hogy kiugrott a boltból. Már abban a pilla­natban nagyon jól tudta, hogy mit jelent az a sis­tergés. A boltból először ép testtel menekült ki , akkor történt a robbanás. Erre ő újra berohant a boltba, a pénzt akarta kimenteni, vagy más egyébért szaladt vissza. E percben lángok csaptak az arcába s megperzselték arcát, fejét, ruháját. A földre ro­gyott. Úgy vonszolták ki , a­mikor a levegőre ju­tott, neki iramodott és beszaladt a városháza udva­rára. Mint az örült tekintett ott körül, aztán bele­vetette magát az ott levő nagy hamusládába és eszeveszetten szórta magára a hamut. Valóban megrendítő látványos volt, a­hogy ez a mindenki­től nagy bűnösnek tartott ember tiszta korom fe­jével ott ült a hamuládába és szórta a fejére a hamut. Pedig nem vezekelésből cselekedte ezt, ha­nem irtózatos fájdalmában, így i­tják le a pécsi lapok a tegnapi rémes katasztrófát. Saját tudósítónk azt jelenti, hogy a szerencsétlenség helye ma már rendes képét mu­tatja. Koszi boltja be van zárva. A cégtáblája egé­szen összeégett s belül is csupa korom minden. A tegnap tartott bírói szemle alatt lefotografálták az egész környéket. A fűszeres Wertheim-szekrénye, a­melyben először robbant föl a puskapor, most a városháza udvarán van, a­hová reggeltől estig csodájára járt a város. A bolti állványokat és törmelékeket ma elégették a vásártéren. A főkapitány szobája való­ságos múzeum. Ott hevernek a katasztrófa helyén talált holmik, pénzes tárcák, kendőbe kötött apró­pénz. Megtalálták Koszi aranyóráját is, a­mely a robbanás percében állott meg. Ma reggel bontották föl a törvényszék orvosai a szerencsétlenség halottait: a tizenegy éves Wlas­­sics Marit és a fűszeres inasát, a tizenhárom éves Quering Józsefet. Délután a két másik halottat bon­tották föl: Vári Anna és Basal Erzsébet szoba­lányokat. Az előbbi, egy föltűnően szép lány, csak a múlt hónapban került Pécsre; a másik Schliffen­­bach gróf dandárparancsnoknál szolgált s ma halt meg a kórházban. A kórházakban csupa nehéz sebesültek marad­tak. Körülbelül kétszáz sebesültet kötöztek be, jobbára falusiakat, a­kik hazamentek. Az irgalmasok kórházában ma 6, a városi kórházban 40 sebesült fekszik, köztük a szintén megsebesült Ludvig orvos kocsisa, a­kinek borzasztó sérülései vannak. A szerencsétlenség okozója, Koszi János ke­reskedő magához kérette ma a kórházba Magenheim József belvárosi plébánost s kijelentette előtte azt a szándékát, hogy áttér a katolikus hitre. A szakértők csak holnap terjesztik be véle­ményüket a katasztrófa okairól. Két megbízott könyvíró egész délelőtt leltározta Keszi könyveit és iratait. Negyvenezer forintot képviselő adósleve­leket is találtak,, mert a szerencsétlen boltos titok­ban pénzt is kölcsönözgetett nagy kamatra. A szerencsétlenségről Kardos Kálmán főispán kimerítő jelentést tett a Bonyhádon időző Perczel belügyminiszternek. Darányi Ignác táviratban kon­­doleált a kormány nevében a városnak. A polgár­­mester hogylétéről távirati értesítést kért, az eset­ről magáról pedig megnyugtató értesítést vár. A miniszter kérelmét Zavaros Péter helyettes polgár­­mester intézte el. A táviró hivatalhoz tegnap hétszáz, ma pedig ezer tudakozódás érkezett. Ma temettek az áldozatok közül kettőt óriási részvét mellett. Délután Rech György alkapitány leltározta Köszlnek letétbe helyezett üzleti könyveit és mint­egy 500 forint készpénzét, melyet az üzlet­ben találtak; azután az üzletet ismét zár alá he­lyezték. Aidinger polgármester állapota aránylag ked­vező. A szegényebb sorsú sebesültek javára gyűj­tés indult és mulatságot is terveznek gyámolí­­tásukra.

Next