Budapesti Hírlap, 1896. augusztus (16. évfolyam, 210-239. szám)
1896-08-01 / 210. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP, (20. sz.) 1896. augusztus 1. A pécsi katasztrófa. Budapest, jul. 13. A pécsi újságok borzalmas dolgokat írnak a tegnapi robbanásról, a mely öt embert megölt s vagy kétszázat örökre nyomorékká tett. A szerencsétlenségért Vaszary János főkapitányt vádolják mindannyian, mert kötelessége lett volna időnként meggyőződni róla, vájjon a puskaport is áruló fűszeres boltban annyi van-e csupán a robbanóanyagokból, amennyit a törvény megenged. A felelősség annál súlyosabban nehezedik a főkapitányra, mert csak nemrégiben egy szövetkereskedőnek akarták bérbe adni a városházán levő boltot, s ezt a szándékot azzal okolták meg a közgyűlésen, hogy a Köszl-féle üzletben könnyen támadhat tűzveszedésért A rendőrségnek tehát ismernie kellett ezt az állandó veszedelmet s mégis elmulasztotta a köteles ellenőrzést. A katasztrófa, mint már mai tudósításunkban is említettük, reggel kilencedfél órakor történt. Az emberek befelé, a város középpontjára, a piacra siettek, amelyen nyüzsgött- forrott a vásárló asszonyok, lányok serege. A Széchényi tér és a Királyutca főbb pontjait reggeli sziesztájukat tartó úriemberek szállották meg szokás szerint; a belvárosi és az irgalmasok templomában pedig misét hallgattak a hívek. Nyolc óra után már teljes volt az élet a piacon és kereskedésekben; a városházára is fölvonult a hivatalnokok egy része és megindult a szokásos napi foglalkozás mindenütt. Alig ütötte el a városháza tornyában a fél kilencet, öt perc múlva rá óriási robbanás hallatszott a város közepéről. Először csak lassan, mint mikor tarackdurrogtatáskor a fojtás az első tűzre nem repül ki a tarackból, aztán egyszerre óriási fülsiketítő, mennydörgésszerű robbanás következett, amely a Széchényi-tér végét határoló Mária plébánia, Iskola- és József-utcák házait is megrázta. A mennydörgésszerű robbanás után egy pillanatra halálos néma csend következett. Ember, aki hallotta, megrémült; állat, amely érezte, megremegett. A második percben aztán talpon volt minden ember; rohanva futott mindenki a Széchenyi tér felé. Egetfeketítő, sűrű, sötét füst tört fel a városháza sarkáról; a levegőben tüzes töltésdarabok és rakéták vágódtak szanaszét; ablaküvegek csörömpölve hullottak a kövezetre s egy pillanat alatt végighangzott a rémkiáltás az egész piacon: A Koszi János boltja fölrobbant! Rémület, fejvesztett menekülés, jajgatás és siránkozás hallatszott mindenütt, a fölrobbant boltból pedig vastag tűzlángok törtek elő és fekete, kormos füst lepte el egy pillanat alatt az egész városházát. Csak pillanatok kellettek hozzá s az óriási robbanás borzasztó képe világos lett mindenki előtt. Az előbb, még vásárlóktól teli piacról egyszerre eltűnt az eladó és vevő közönség: aki ott volt, a halálra rémült száz és száz ember, halálsápadtra vált arccal kiabált övés és segítség után. A városháza és a Király utca sarkát ember nem merte megközelíteni, itt egy ruhájától teljesen megfosztott, összeperzselt testű, véres arcú nő támolygott a szerencsétlenség színhelyéről, amott kezét tördelve állt egy másik s nem törődve saját sebével, rémülten kiáltozott fia, leánya vágya hozzátartozói után. A lángokban álló bolt előtt öt lépéssel feküdt egy asszony, összetörve, összeégve, fején véres sebekkel. Szemét alig bírta kinyitni; szó nem jött ki feketére vált ajkán s csak mikor egy embert érzett közelében, akkor tekintett föl és az az ember aztán fölkarolta s arrább vonta borzasztó szerencsétlenség szinhelyétől. Az első pillanatokban mentőnek szegődött be mindenki, a ki a veszedelem helyét meg merte közelíteni. A szentháromság melletti kúthoz cipelték az elalélt áldozatokat s addig is, mig segítség érkezett, ott hideg vizzel locsolták. Sorban öten-hatan feküdtek ott a magukkal tehetetlen, elalélt áldozatok s körülöttük vagy tiz összeroncsolt arcú ember jajgatott s kiabált segítségért. A piac bal oldalán, a városháza sarkán levő husárusok sátrai a borzasztó robbanás alatt a földre omlottak s ott történt a legtöbb sebesülés. Az első sátorban, a bolthoz legközelebb áruló Mayer mészáros a földön hevert véresen, összezúzott tagokkal s körülötte jobbra-balra elszédült és megsebesült asszonyok. A mellette levő Petrovits mészáros szintén igen súlyosan megsebesült. De nem maradt egyetlen sátor sem éppen s alig volt ember, ki kisebb-nagyobb sérülést ne szenvedett volna. Ez a hely is egy pillanat alatt kiürült; a ki tudott, menekült, futott s csak az áldozatok maradtak hörögve, jajgatva a helyszínén s úgy vánszorgott el, a ki tudott. A fölrobbant kereskedés, Koszi János boltja, mint mindig, úgy ma reggel is tele volt vásárlókkal. Jöttek-mentek ki és be az emberek s a kereskedés király utcai része előtt, az aszfaltjárón, a rakéták és tüzijátékszerekkel diszitett két kirakat előtt a rendes úri kaszinózás folyt. Ott álltak a hivatalnokok s maga a polgármester is ott, tartotta szokott társaságával a reggeli konverzációt. Lehetett vagy tíz vásárló az aránylag nem nagy boltban fél kilenckor; ott volt Koszi János is, a két segéd és három inas. Egyszerre valami fojtott, először csak egy szikrapattanáshoz hasonló, majd a másik szempillantásban már szédítő robajjá hatalmasodott robbanás hallatszott a boltban s aki benne volt, minden ember rémkiáltásba tört ki és rohant a kijárat felé. A boltmegrázkódott, mintha megremegett volna sarkában az egész föld ; a kirakatok egyszerre szétpattantak s a következő pillanatban egy álló tűz volt az egész helyiség, melyből a füst szanaszét hulló tűzszikrák között bukdácsoltak ki az emberek. A kirakatnál kaszinózó társaság között maga Aidinger János polgármester is, aki már ekkor a szemközti oldalon állott, eminens veszedelemben forgott. A robbanás a földre dobta s fél arca, válla és lábszára, súlyosan megsebesült. A másik áldozat itt Oberhammer Antal fogalmazó volt, aki szintén igen súlyosan sebesült meg. A robbanás őt is a földre sújtotta. A másik percben már rohant ki a városházából is a rendőrség és a tüzérség, hogy a szerencsétlenség színhelyén a mentéshez lásson. A fölrobbant bolt fölött az első emeleten van az anyakönyvi hivatal és az iktató- kiadó iroda, valamint a kézbesítők szobája is. Félkilenckor az iroda személyzete, mintegy tizenkét ember, már benn volt a hivatalban. Egyszerre a két sarokablak, mint az ég dörgésétől szokás, megrázkódott s darabokra törve hullott szanaszét. A hivatalnokok kik először földrengésre gondoltak, rémülve ugrottak föl és tódultak kifelé az ajtón. Akkor hangzott föl az óriási robbanás, a mely után a szobában lévő cserépkályha is összetört, az asztalok szinte táncoltak s egy ólom tintatartó egész a mennyezetig vágódott föl. A személyzet erre már mind künn volt a szobából s rémülve rohantak ki a kézbesítők is, valamint az anyakönyvvezetők az anyakönyvi hivatalból, ahol az asztalok, székek és szekrények megrázkódtak. A bolt mellet levő földszinti helyiségben, a rendőrök szobájában úgyszólván tikkasztó, fülledt volt a levegő s a vaságyak közül nem egy kipattant a helyéből az óriási rengés következtében. A hatás különben az egész városházán érezhető volt s egy perc alatt mindenki rohant ki a kapun, ahol a pusztulás, a szerencsétlenség iszonyú képe tárult föl. A szerencsétlenség helyén azonnal ápolás alá vették Aidinger János polgármestert, akinek arca, bal karja, keze feje, lába sérült meg s a robbanás a falhoz vágta, úgy, hogy feje is megsebesült. Egy orvos bekötözte karbalos vattával, a melyen át azonban még égre szivárgott a vér. Aztán bérkocsin a lakására szállították. Oberhammer Antal fogalmazó súlyos sérüléseit szintén bekötözték. Maga Koszi János, az üzlet tulajdonosa, iszonyúan összeroncsolva került ki a katasztrófa helyéről. Cafatokban lógott le testéről a hús és eszmélet nélkül volt, amikor az orvosok az első segítséget nyújtották neki, őt is azonnal beszállították a kórházba, valamint Mayer és Petrovics mészárosokat is. A szerencsétlenség helyén ott volt Ludvigh Ferenc városi tiszti orvos is, aki szintén megsebesült igen súlyosan. Eközben fölszedték a többi elalélt áldozatokat is, s mert bérkocsit alig lehetett kapni — éppen a vasútállomásnál a Dombóvárról jövő vonatot várták — a sebesülteket a zirciek rendházába vitték be és onnan szállították kit a kórházba, kit haza. Lépten-nyomon lehetett látni ezen kívül egyegy könnyebben megsérült asszonyt s a Széchenyitér kövezete végig vércseppektől feketéllett, amerre vánszorogtak a megsebesült áldozatok. A szerencsétlenség színhelyéről pedig egymásután szállították a bekötött fejű és fehér lepellel letakart áldozatokat bérkocsikon ki a kórházba s beszélték már alig egy negyed óra múlva, hogy a katasztrófának öt halottja van. A tűzoltók ezalatt a felrobbant bolt tüzének oltásához láttak s a kirukkolt szakasz katonaság és redőrök elzárták az egész piacot. A boltba bocsátott vizsugarak sustorogva hullottak alá a füstbe és zsarátnokba, s ha egy-egy sustorgás, vagy rakétapattanás hallatszott, az elzárt kordonon kívül levő néptömeg ijedten futott szanaszét. A katasztrófa helyén legalább kétszáz ember sebesült meg. A robbanás után jajgatva rohant a tömeg az irgalmasok háza felé és egyszerre hatvan ember is kért, csengett segedelmet. Az irgalmas atyák sorban bekötözték a szerencsétlenül jártak sebeit s akik csekélyebb sérüléseket szenvedtek, legtöbbnyire patacsi, pellérdi asszonyok, azokat elbocsátották, a súlyosabban sérülteket pedig bevitték kórházukba ápolás végett. Koszi fűszerkereskedő, mikor a katasztrófa történt, a pénztár zárkájában volt, épp egyik vevővel lévén elfoglalva. Ahogy ennek visszaadja a fölös pénzt, sistergést hall, amitől annyira megrémült, hogy kiugrott a boltból. Már abban a pillanatban nagyon jól tudta, hogy mit jelent az a sistergés. A boltból először ép testtel menekült ki , akkor történt a robbanás. Erre ő újra berohant a boltba, a pénzt akarta kimenteni, vagy más egyébért szaladt vissza. E percben lángok csaptak az arcába s megperzselték arcát, fejét, ruháját. A földre rogyott. Úgy vonszolták ki , amikor a levegőre jutott, neki iramodott és beszaladt a városháza udvarára. Mint az örült tekintett ott körül, aztán belevetette magát az ott levő nagy hamusládába és eszeveszetten szórta magára a hamut. Valóban megrendítő látványos volt, ahogy ez a mindenkitől nagy bűnösnek tartott ember tiszta korom fejével ott ült a hamuládába és szórta a fejére a hamut. Pedig nem vezekelésből cselekedte ezt, hanem irtózatos fájdalmában, így itják le a pécsi lapok a tegnapi rémes katasztrófát. Saját tudósítónk azt jelenti, hogy a szerencsétlenség helye ma már rendes képét mutatja. Koszi boltja be van zárva. A cégtáblája egészen összeégett s belül is csupa korom minden. A tegnap tartott bírói szemle alatt lefotografálták az egész környéket. A fűszeres Wertheim-szekrénye, amelyben először robbant föl a puskapor, most a városháza udvarán van, ahová reggeltől estig csodájára járt a város. A bolti állványokat és törmelékeket ma elégették a vásártéren. A főkapitány szobája valóságos múzeum. Ott hevernek a katasztrófa helyén talált holmik, pénzes tárcák, kendőbe kötött aprópénz. Megtalálták Koszi aranyóráját is, amely a robbanás percében állott meg. Ma reggel bontották föl a törvényszék orvosai a szerencsétlenség halottait: a tizenegy éves Wlassics Marit és a fűszeres inasát, a tizenhárom éves Quering Józsefet. Délután a két másik halottat bontották föl: Vári Anna és Basal Erzsébet szobalányokat. Az előbbi, egy föltűnően szép lány, csak a múlt hónapban került Pécsre; a másik Schliffenbach gróf dandárparancsnoknál szolgált s ma halt meg a kórházban. A kórházakban csupa nehéz sebesültek maradtak. Körülbelül kétszáz sebesültet kötöztek be, jobbára falusiakat, akik hazamentek. Az irgalmasok kórházában ma 6, a városi kórházban 40 sebesült fekszik, köztük a szintén megsebesült Ludvig orvos kocsisa, akinek borzasztó sérülései vannak. A szerencsétlenség okozója, Koszi János kereskedő magához kérette ma a kórházba Magenheim József belvárosi plébánost s kijelentette előtte azt a szándékát, hogy áttér a katolikus hitre. A szakértők csak holnap terjesztik be véleményüket a katasztrófa okairól. Két megbízott könyvíró egész délelőtt leltározta Keszi könyveit és iratait. Negyvenezer forintot képviselő adósleveleket is találtak,, mert a szerencsétlen boltos titokban pénzt is kölcsönözgetett nagy kamatra. A szerencsétlenségről Kardos Kálmán főispán kimerítő jelentést tett a Bonyhádon időző Perczel belügyminiszternek. Darányi Ignác táviratban kondoleált a kormány nevében a városnak. A polgármester hogylétéről távirati értesítést kért, az esetről magáról pedig megnyugtató értesítést vár. A miniszter kérelmét Zavaros Péter helyettes polgármester intézte el. A táviró hivatalhoz tegnap hétszáz, ma pedig ezer tudakozódás érkezett. Ma temettek az áldozatok közül kettőt óriási részvét mellett. Délután Rech György alkapitány leltározta Köszlnek letétbe helyezett üzleti könyveit és mintegy 500 forint készpénzét, melyet az üzletben találtak; azután az üzletet ismét zár alá helyezték. Aidinger polgármester állapota aránylag kedvező. A szegényebb sorsú sebesültek javára gyűjtés indult és mulatságot is terveznek gyámolításukra.