Budapesti Hírlap, 1896. október(16. évfolyam, 270-300. szám)

1896-10-01 / 270. szám

Budapest,­ 1398, b^^iaj(’,október l.h Előfisetésl­árak: Egéea 3 frt 30 kr., agy hónapra 1 frt 20 kr. »]^;,i|.!fj( yvtáwJ l&irdetázek nonparellis Kogtetettik lalotswMp, hétfőn és ttanep bt*p rrió capon is. B&KOJJ Jiao. ~'~~'J* ' Egy*» $lám fit, helyben ^lerkswtWfl Sasetésl­arak: Egéea évré IA frt, félért« 3 frt, negyedévre 3 frt 30 kr., agy holoapra 1 frt 20 kr. Megjelenik miore»a*p, hétfőn és üunép utcn való cspen is. Fösacikeajtó és Uptolajdoai Kiköti J*n0. hirdetések noaparelllo* szájul Egy*» asám ára helyben ia kisdéhlistal: VNIL, Bükk Szilárd-utó* 4. a*. •■zimütissal dUJejuhia »serint. 4 kr., vMeksn 8 kr. i- ,«gsmiasa^ssisasg»MasasssBTTOZiassaisa»«aaBS»»*aa^ iT,i^^.>^rrrrlií;r»'inr.Tr-'.vii-if gB, {‘Tisztelettel............................................. ' Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy • cí­m az illető postahivataloknál az előfize*­e­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan­­­ intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A feloszlatás. . ..... .ír • : V '' • ■*-Budapest, szept. 30. Ma végre a kormány nyilatkozott s beszéde szerint immár csak napjai vannak az országgyűlésnek, még­pedig mint mondani szokás: megszámlált nap­jai. A millenium vége egy nagy országos választás, alég pedig ha­­, jelek nem csalnak, olyan választás, a­minőt nem látott eddig az ezeréves Magyarország. Választás teljes katonai mozgósí­tással, a­melyre alig , tudunk re­megés nélkül gondolni. A katonaság döntőbb szerepet lesz hivatva ját­szani benne, mint a választóság. Ha valaha igaz volt, hogy a­ hadsereg nem a háborúért van a világon, hanem hogy biztosítsa a békét,­­ akkor ez a mondás most fog csal­­bizonyosodni... Mert valószínű­, hogy, katonaság nélkül inkább országos verekedés lenne ez, semmint választás. Mert a­hogy a párturalom a legszebb alkotmányos jog mostani gyakorlását előkészítette, s a­minek úgyszólván főpróbája volt néhány időközi választás Nyitrán és más egyebütt, az az új választást a létért való elkeseredett harccá fogja tenni. Eredménye pedig alkalmasint egy pirrhusi győzedelem lesz. A pirr­­husi győzelem az, a­mitől a megvert fél a harcban esik el, a győztes pedig a harc­­ után. De ne foglalkozzunk előre a jövő e véres képeivel, a­melyeket­ úgy sem fogunk elkerülni. Ráérünk akkor, bár akkor se kellene velük foglalkoznunk. E helyett nézzük meg a helyzetet, a­melylyel immár szemben állunk. Világosnak tetszik előttünk, hogy a kormány csak éppen a milleniumra való tekintettel halasztotta eddig is e szerencsétlen országgyűlés kivégzését. Mert hiszen a feloszlatás által megsem­misül jó­formán min­den munkájának az eredménye, a­melylyel idejét az utóbbi hónapokban eltöltötte; a pénz­ügyi bizottság tárgyalása a költségve­tésről semmis; a kvótabizottság mun­kája semmi; a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása a kútba esett. Bánffy báró a minisz­terelnök még a­zt remélte, hogy ezt a javaslatot a főrendek egészben el fogják vetni. Híveit ma be sem hívta a tárgyalásra, hadd legyen a kle­rikális táboré a többség. De ez a több­ség nem ment a csapdába. Elfogadta általánosságban a törvényjavaslatot, csak a megmódosította. Azonban törvény nem lehet belőle, mert a föloszlatással be­­csapják előle a képviselőház kapuját. Igazuk volt azoknak, a­kik kezdettől fogva azt állították, hogy a szabadelvű párti többség soha sem vette komolyan ezt a törvényjavaslatot. Eképpen sok munka, tömérdek költ­ség kárba vész. Az új országgyűlés no­vember­ elején ülhet össze. Másfél hó­napja lesz a megalakulásra, a fölirati vitára, a budgetőtárgyalásra (indemniti­­vel) és a kiegyezési alku megindítására. Ez még akkor is sok volna, ha csupa szabadelvű képviselő jönne ide a vá­lasztásból, a­mi­ pedig még nem egé­szen valószínű. Vegyük ehhez hozzá azt a barátságos kedvet, a­melyet a választás élet-halál harcából az ellenzé­kek összetört romjai magukkal fognak hozni s akkor azt mondhatjuk, hogy ha nem is bizonyos, de legalább is több, mint valószínű, hogy a tavasszal — még egyszer fogunk választani. De történhetnek más csodák is, mert a poltika kiszámíthatatlan, as tud magán segíteni választás nélkül is, ha kénytelen vele.' *.***..»•• ORSZÁGGYŰLÉS.­­.­., ' t. Budapest, uiept. 30. Egy pillantás a főrendiház ülésére min­denkit meggyőzhetett arról, hogy az egyház­politikai ellenzék ezuttal nagy többségben van s a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat papi szakaszait el fogja vetni. A katolikus püspöki karból senki sem hiányzott, a padok a két bíboros széke mögött egészen megteltek, a görög keleti szerb és román püspökök is mind eljöttek. Zichy Nándor és Esterházy Miklós Móric grófok egymás mellett ültek, első ve­zette a vitát, Esterházy intézte a tábort, mely a jobb oldalt elfoglalta s néhány helyet a bőr­részen is. Hetvennyolcan voltak az első felál­lásnál az ellenzék s negyvenöt a kormánypárt. Ez tehát­ nem jött be, mert a kormány nem hívta. Ebből mindenki azt következtette, hogy a kormány a kúriai bíráskodásról szóló tör­vényjavaslat bukását nem bánja. És meg is bukott, de nem egészen úgy, a­mint a kormány remélte, hogy az ellenzék el fogja vetni, az egészet. A főrendi ellenzék csak megmódosította a javaslatot. Elsőbben bevette a büntető törvénynek az izgatásról szóló szakaszait is, melyeket a­­kormány a közjogi oppozícióra való tekintetből kihagyott, azután pedig kitörölte belőle a papoknak vá­lasztási "izgatására kiszabott büntetését. Ezzel már most az egész törvényjavaslat visszake­rülne a képviselőházhoz, ha a Házat föl nem oszlatnák. A­mint az ülés megnyílt s Glasska György, kalocsai érsek, e király nevenapja alkam­ából a főrendek hódolatát kifejezte, fölkelt Vécsey József báró s kérdést intézett a miniszterel­nökhöz az országgyűlés feloszlatása iránt. Bánffy szívesen megelőzte a­­ képviselőházat, abbeli kijelentésével, hogy igenis legközelebb a feloszlatás iránt- a király, elhatározását­­ ki fogja kérni s több érdemleges ülést a főren­dek nem tartanak. Erre Vácsev ■ József báró még egy kér­­déssel alkalmatlankodott Perczel Dezsőnek, a választások szabadságára, a lajstromok kezelé­sére, a visszaélések megszűn­te tizére és a kato­naság kirendelésére nézve, a­mire Ferczel azt felelte, hogy mindez a törvény rendelése sze­rint fog­­intéződni. Válaszát sem a kérdező, sem a Ház többsége tudomásul nem vette. Áttértek ezután a kúriai bíráskodásra, a mai napirendre. Erdély Sándor igazságügymi­­niszter bevezető beszédben megokolta és védel-­ mezte javaslatát. Rövid beszédét figyelemmel hallgatták, éles nem volt Ezután három nagy beszéd következett katolikus részről ellene, Samassa, Zichy Nándor és Schlauck szónoklatai, protestáns részről pedig Szász Károly magya­rázta meg a hajó,­ papjai nevében is, hogy őket a papi paragrafus nem sérti, azt tehát változatlanul elfogadja. Az egri érsek volt az, ki a törvényjavas­latnak általánosságban való elfogadását indít­­ványozta. Tette ezt egy nagy beszéd kíséreté­ben a parlamentarizmusról,­­ a képviseleti rend­szerről, a szabad választásról és a visszaélések­ről, a pártmonopóliumról és miniszteri minden­­hatóságról, radikalizmusról a kormányon és kétségbeesésről az ellenzéken és e beteg­­állapo­tok veszedelmes kinövéseiről és következmé­nyeiről. Akadémikus beszéd volt ez, de politi­kai vonatkozásai miatt a kormányt kelemetet­­­nül érinté. Sokakat meglepett, mert azt hitet­ték, hogy Samassa szabadelvű párti..• ■ é. Meglepő volt Kegovich’.István gróf is rö­vid nyilatkozatával a papi éa, nemzetségi ps­é­ragranusok ellen. ? 'r­-' Zichy Nándor gróf tette a részletes tár­gyalásnál az indítványokat Röviden okolta meg az elsőt a büntető törvénykönyv közjogi és házasságjogi szakaszának teljes, szövegben átvételéről. Az igazságügyminiszter ellenezte, a Ház elfogadta. A második­­módosítványt a papi szakaszok eltörlését követelte. A néppárt vezére nagy hévvel beszélt a papság , mellett­e támadta a kormányt, hogy a püspökökre ráír, az egyházi kormányzatba avatkozik. A püspökök és a jobboldal zajosan helyeselték a szónokot, kit szenvedélye erős kifejezésekre ragadott, melyek ellen Erdély Sándor, igazság­ügyi miniszter, védte a kormányt. Schlauch Lőrinc bíboros nagy készült be­­széddel zárószónok akart lenni s igen­­ nagy figyelműt keltett, mert valóságos egyházpoliti­ka: beszédet mondott, visszapuláatissal az el­­­ keresztelési rendelettől a kúriai­­ bíráskodásig. Úgy tüntette fel az egész szabadelvű politikát,­­ mint támadást a katolikus egyház ellen s.­­ azután a magyar állam és* a katolikus* egyház közötti jogviszonyt fejtegette történeti alapon s politikai s nemzeti jelentőségében. Ez a be­széd hideg és metsző volt, mint­ a beretva. Ez indította Saiss Károlyt, az egyetlen protestáns püspököt, ki jelen volt, arra, hogy rögtönözve feleljen az indirekt szemrehányá­sokra , a kormány javaslatát védje. Ha nem, merül annyira a teológiai kérdésekbe, szerenc­s csápebb napja lett volna. A szavazások elől ki­ment Bánffy.-bén~­ maradtak Perczel, Erdély,­­Wlassics, Darányi, és Lukács. Próbát játszattak .­ tartani, abból,­ hogy milyen az, ha a kormányt leszavazzák. SSfei anámank 20 olfifeL ~ . aKw fm A főrendiház ülése. Élnék: Vay Bála báró, Jegyzők: Gáli József, Gyulai Pál, Osiriky .gróf , •• - 1 • • •. .. A kormány részéről Jelen - vasmak j^BánYV':* Dezső báró, Dániel Ernő, . Erdély­ Sándor, Perczel Dezső, Wlsssics Gyula, Lak^á jafÁsló, Darányi Ignác. : . ..; ' ó; ^ , ■' . ■ . ■ 7 A napiend előtt fölszólalt. ' Császka GyÖxgy kalooS** érsek: Nagyméltó­­ségű elnök ur, méltóséges főrendek f­ő császári és apostoli királyi felségének, legkegyelmesebb urunk­­nak és királyunknak jövő hónap 4-én öljük dicső

Next