Budapesti Hírlap, 1896. november (16. évfolyam, 301-330. szám)

1896-11-15 / 315. szám

1896. november 15. BUDAPESTI HÍRLAP. (315. sz.) Keglevich Béla gróf. Budapest, nov. 14. A magyar közéletnek nevezetes férfia halt meg tegnap este 9 órakor Budapesten, zöldfa-utcai lakásán: idősebb Keglevich Béla gróf hunyta örök álomra szemeit. Valamikor leghíresebb legény volt széles Magyarországban. Már mint kis gyermek részt vett azokban az ádáz harcokban, a­melyeket a Keglevich Miklós gróf és Jóssa Gyuri vezetése alatt működött heves megyei ellenzék folytatott a német költő Pyrker László egri érsek, pátriárka és hevesi főispán ellen. Akkor járta a híres nóta Egerben: Végig mentem a főutcán Gróf Keglevich Miklós után. Lobogott a fehér zászló, Mérgelődik Py­rker László. A vármegye nagytermében valami zajos ülés volt. A tekintetes urak ráförmedtek az örökös fő­ispánra, Pyrkerre, a­ki semmiképp sem hagyta ma­gát és visszatromfolt. A nagy zenebonában azután a tekintetes urak kirántották kardjukat s úgy tá­madtak a Pyrker-pártra. Nagy futás lett belőle s a Keglevich gróf mátraalja palóc nemesei, a leleszi Kováchok nekiestek a megyeterem fehér falára föl­akasztott Pyrker képnek s azon töltötték boszáju­­kat, a meddig érték megszabdalták, úgy, hogy főből a kötésig megmaradt az olajfestmény, azon alul pedig a fehér fal látszott ki a kép rámájából. A fiatal Keglevich azzal a szóval fordult, — rámu­tatván a megszabdalt képre, — a földü­ködött palóc nemesekre : — Láttak-e már kentek érseket gatyában ? A nemes urak elkacagták magukat, s ezzel vége szakadt a nagy zenebonának. Mikor fölcseperedett, a következők társaságá­ban jutott be a megye tiszteletből dolgozó tiszti­karába: Károlyi Gyula gróf, Orczy Elek báró, id. Keglevich Gyula gróf, Szápáry Gyula­ gróf, az ifjú urak buzgón neki láttak a munkának, hűségesen bejártak a megyére és Keglevich Béla gróf­ volt a vezérük. A hivatalos munkán kívül nagyokat viga­­d­oztak és hazafias műkedvelő előadásokat rendez­tek. A szinlapokat természetesen fehér selyem ken­dőre nyomatták s egy álló hónapon keresztül min­den éjszaka szólt a muzsika a műkedvelő társaság primadonnája, ■ Mészáros Jánosné, egy szépsé­ges úri asszony ablaka alatt. Még ma is él az akkori ifjú szivek közös bálványa Eger­ben s még ma is, fehér hajjal is szép asszony. A fiatal urak többnyire együtt voltak és sokat kirándultak az Orczyak pósvári birtokára, a­hol Keglevich Béla gróf parasztlegénynek öltözötten táncoltatta a palóclányoknak öltözött Orczy kis­asszonyokat. Itt kezdődött az ő karrierje, a mely­nek vége lett: a legelső magyar csárdás táncos. És végig csárdásoké egész Magyarországot. Híres táncos párja volt: Beniczkyné Bajza Lenke s a daliás legény és a szépséges asszony együtt mu­tatták be a magyar királyi párnak az igazi, hami­sítatlan csárdást. A politika forgatagába hamar belekerült s benn volt a Tisza Kálmán hires vezérkarában. Előkelő név és előkelő tehetség hamarosan utat nyitottak előtte. Jókai Mórral egyetemben ő volt a Tisza-gárda hírlapíró­­championja és a Házban igen-igen csípős és merészen támadó szónoka. Nagy parlamenti csaták, a Lónyay-kabinet vérig ostorozá­sának emlékei fűződnek nevéhez. Hevesi és borsodi uradalmaiból mintagazdaságot akart csinálni s ebbe belevesztett. Nem az az ember volt, a ki a minisz­terelnöki székbe jutott vezérétől jutalmat elfogadott volna és hir­telen itt hagyta Magyarországot. Pak­sba ment s onnan az a hir érkezett róla, hogy a bou­­lognei erdő fasorai között szép asszonyokat kocsi­­káztat — Orczy Elekkel. — A rossz szálak ezt a hirt úgy formulázták, hogy a gróf beállott Parisban frakker-tulajdonosnak. A hir nem bizonyult valónak, mert Keglevich a bankár­ pályára lépett: pénzügyi titkára lett Botschud bárónak s azután igazgató ta­nácsosa az osztrák-magyar államvasutaknak. Az öreg Beöthy, az első civil hevesi főispán visszavonult ez időtájt törteli birtokára, s helyébe a“Kurucvármegye főispáni székébe Tisza Kálmán hazahozta Keglevich Béla grófot. Az első dolga az volt itt, hogy az egri polgármestert, Tavalyt fölfüg­gesztette állásától és ekkor kiderült, hogy a köz­gyám, Lőrinczy János 42 000 frt árvapénzt elsik­kasztott és megugrott, Szalay városi rendőralkapi­­tány pedig kiment a szőlőbe és meglőtte magát. Időközben Baross Gábornak konfliktusa támadt az osztrák-magyar vasutakkal s ennek igazgatótaná­csosa, Keglevich Béla gróf lemondott a főispánság­­ról. Rövidesen rá ott hagyta az igazgató tanácsosi állást is: —­ Megint ar lettem, hál’istennek ! — mon­dotta nagy megkönnyebbüléssel. A legedzettebb emberek egyike volt. Meg­esett, hogy november végén szakadó ólmos esőben hét hétig vadászott túzokra a poroszlói határban egy szál bőrkabátban, összes vadászcimborái egy­másután kidőltek mellőle, pedig fölváltva jártak a nyomában. Az utóbbi években már alig vett részt a közéletben, legföljebb egy-egy nagyobb, rendsze­rint jótékonycélú vállalatnak kölcsönözte oda nevét. De a főváros főúri társaságának életében annál tevékenyebb részt vett, s ott mindig szíves-örömest látták a daliás, elegáns urat. Elhunytát kétségkívü­l nagyon széles körben fogják őszinte részvéttel fo­gadni. Tetemeit holnap délután fél 3 órakor szen­telik be és Nagy-Kátén a családi sírboltban helye­zik örök nyugalomra. R­övid életrajza a következő: született 1833. márc. 15-én Budán. 1860. aug. 15-én feleségül vette a szabadságharc vértanújának, Batthyány Lajosnak leányát, Ilona grófkisasszonyt. Hamarosan elváltak s felesége másodszor a két év előtt szenzációs mó­don öngyilkossá lett Beniczky Gáborhoz ment fe­leségül. A hevesi főispánságban 21/2 évig működött. Legutóbb a katonai szolgálat esetére biztositó tár­saságnak volt vezérigazgatója. Egy fiú, ifj. Kegle­vich Béla gróf és egy unoka, Ilona grófkisasszony maradt utána. A megkopott halott — Saját tudósítónk­tól. — Budapest, nov. 14. A kalap­ utcai házban rendőrök és detektívek őrzik Korotnai drt, a szenzációs bűnügy hősét. Vigyáznak rá, hogy kárt ne tegyen magában, mert úgy viseli magát, mint a­ki öngyilkosságra készül. Ma reggel hat órakor, hogy a tisztogatónő belépett lakására, már az Íróasztalnál találta gazdáját. Levelet írt. Arca halovány és bá­gyadt volt, szeme zavaros, meglátszott rajta, hogy nyugtalanul és keveset aludt. Takarítónőjét azon­nal elküldte, hogy vegye meg­­ számára az összes hírlapokat. Mikor a takarítónő az újságok­kal vissza érkezett, megirt leveleit íróasz­tala fiókjába zárta s az újságokat kezdte ol­vasni. Felbontott egyet, de alig olvasott belőle va­lamit, félretette s azután elővette a másodikat, harmadikat, negyediket. Egyet sem olvasott el vé­gig. Azután eldobta az újságokat s a homlokát si­mogatva, gondolatokba merülve járkált szobáiban. Nyolc órakor takarítónőjét reggelizni küldte, ő maga pedig elvágta a villamos csöngetyű drótját s magára zárta az ajtót, egyedül akart maradni, nem akart senkit sem látni. Lefeküdt, s egész délelőtt apátiába merülve, ágyában maradt. Lelki állapota egész nap hol a közömbösség, hol a zavartság impresszióját tette azokra, a kik nála jártak. Zboray Miklós dr. ügyvéd, Polonyi irodaveze­tője jelentkezett elsőnek ma reggel 9 órakor Ko­­rotnainál. Nem tudott hozzá bejutni, bár oly erősen zörgött az ajtaján, hogy a szomszédok is figyel­messé lettek a zajra. A házban mér rebesgetni kezdték, hogy valami baja történt S­orotnainak s biztatták az ügyvédet, hogy töresse föl lakatossal az ajtót. Ezt azonban nem tette, hanem visszament az irodájába., Tíz órakor jött újra a takarítónő. Korotnai elk­üldötte Bán Sándor ferenc-rendi per­jelhez, azzal a kérelemmel, hogy látogassa meg. A perjel, a­ki Korotnaival régi jó ismeretségben van, azonnal jelentkezett. — Van-e számomra vigasztalásod? — kér­dezte tőle Korotnai könyben úszó szemmel. — Van. — Tudod ugy­e az esetemet? Vissza akarok vonulni a világtól, de, hogy kiállhassam e szörnyű gyötrelmeket, kérlek, erősítsd meg a lelkemet. — Szegény ember te ! Minden bűnért bűn­hődni kell — imádkozni fogunk érted. Te evan­gélikus vagy, a katolikus szentségben nem részesít­hetlek. •— Igazad van. — Légy erős, a szerzet imádkozni fog érted. A beszélgetést Polónyi Gézának és irodaveze­tőjének, Zboray Miklós­­rnak a belépése zavarta meg. A perjel elbúcsúzott. Korotnai hosszan tar­totta a szerzetes kezét s remegő hangon kérte : — Imádkozzatok értem. Polónyi vagy fél óráig maradt nála s mint ügyvéd fölvilágositást adott kérdéseire. Nemsokára ismét egy régi ismerőse és volt lakója, Hoffmann Károly temetkezési vállalkozó jött Korotnai láto­gatására. Tudva, hogy Korotnai evangélikus val­­lású, azt kérdezte tőle, hogy mit keresett nála a katolikus szerzetes. Egészen nyugodtan, a levert­ség minden külső jele nélkül csaknem jókedvűen, felelte az orvos. — Üzleti dolgokról beszélgettünk. Hogy vagy, öreg ? Hoffmann meglepetten tekintett rá. A mikor pedig eltávozott, így szólt ismerőseinek: — Szegény doktor, egyik nővére is a Schwartzer-féle intézetében halt meg. Nemsokára ezután Bérczy Béla kapitány je­lentkezett két detektívvel. Korotnai a rendőrkapi­tány láttára szinte úgy ugrott ki az ágyából: — Kérem, kapitány úr, hát nem hisznek sza­vamnak, ha már egyszer mindent elmondtam ? Mit keresnek még rajtam? Hagyjanak magamra! A rendőrség azt hiszi, hogy Korotnai a be­vallott tízezer írton fölül még több pénzt is ello­pott a halottól s tovább folytatja a vizsgálatot. A ma délelőtti kihallgatás azonban eredménytelen ma­radt . Korotnai oly izgatott volt, hogy Bérczy kapi­tány nem hallgathatta ki. Több kérdésére ezt fe­lelte : —■ Nekem most dolgom van, nem érek rá. Hagyjanak magamra. A rendőrkapitány tehát detektivjeivel s Po­lónyi Géza irodavezetőjével magára hagyta Ko­­rotnait. Később egy bizalmas barátja látogatta meg a bukott embert. Bűnbánóan vallott be előtte min­dent s aztán igy folytatta: — Tudom, hogy számomra nincs más hátra, mint a halál. S hidd el, hogy nem vártam volna be a mai napot, ha nem lennék gyámja a Wimmer­­fiának. (Wimmer budapesti magánzó végrendeleté­ben Korot­int bízta meg fia gyámságával.) A fiú most egy vidéki városban jár iskolába.) Tisztáznom kell magamat, hogy az emberek ne h­igyjék azt, hogy az árvát is megloptam. Először ennek a vagyo­náról akarok becsületesen számot adni s aztán . . . szavait elnyomta zokogása. A jóbarát sietve kereste föl Polónyit, hogy intézkedjék róla, hogy Korotnai állandó felügyelet alatt legyen, mert a lelki állapota olyan, hogy minden percben elemésztheti magát. Polónyi telefo­non fordult a rendőrséghez, kérve, hogy detek­­tiveket küldjenek Korotnaihoz. Ő maga szintén hozzásietett. Fél egy órakor Bérczy kapitány meg is érkezett két detektivvel az orvoshoz. Most már egészen apatikusan fogadta s alig látszott tudomá­sul venni Bérczy hivatalos kijelentését : —*■ Orvos urat e perctől rendőri felügyelet alá helyezem. A detektívek itt maradnak lakásán, magán­látogatót nem fogadhat­, szobájából felügye­let nélkül nem távozhat el. Megértette ? — Meg. Ezóta Ivorotnait állandóan őrzik a detektívek. Mindig mellette vannak, vigyáznak minden lépé­sére, mozdulatára, nehogy kárt tehessen magában. Ebédjét­ egy közeli vendéglőből hozták föl a laká­sára, de néhány kanál levesen és egy-két darabka sültön kivil nem evett semmit. Nagy lehangoltság , vagy ideges izgatottság: ez a lelki állapota. E két ellentétes állapot minden egyre­­változik rajta, úgy látszik, mintha az őrület előtt állna. A­ detek­tívek szórakoztatni akarják, de hiába. Humoros el-,­beszélésüket, adomájukat alig hallgatja. Egyszer minden apropós nélkül ezt mondta örizötnek. — Nem mérgezhetem még magam,­ hiszen az este elvették a flaconomat. Még tegnap délután táviratozott öcscsének Krics­ Aladárnak, a mezőhegyesi méntelep igazgató­jának, kérve, hogy azonnal jöjjön Budapestre. Ma egész délután izgatottan várta öcscsét. Félórávól­­félórára kérdezte környezetét: — Még mindig nem jött meg? Este­ 6 óra után tejet kért. A vacsora után izgatottsága egyre nőtt, főfájásról, lázról panaszkodott. Később annyira roszul lett, különö­sen az izga­tottság oly erős mértékben tört ki rajta, hogy or­vost kellett hívni hozzája. A rendőrség egy orvosa jött el, megvizsgálta s nagyfokú ideges izgatottsá­got konstatált rajta. Sétálni küldte, Korotnai azon­ban nem akart az utcára kimenni s végre abban állapodtak meg, hogy tiz óra után fogja megtenni a sétáját. Azonban kilenc óra után ágyába vetette magát s elaludt. A szomszéd szobában pedig este nyolc óra óta négy detektív ügyel minden legkisebb zajra is. • «_* _____________

Next