Budapesti Hírlap, 1896. november (16. évfolyam, 301-330. szám)
1896-11-15 / 315. szám
1896. november 15. BUDAPESTI HÍRLAP. (315. sz.) Keglevich Béla gróf. Budapest, nov. 14. A magyar közéletnek nevezetes férfia halt meg tegnap este 9 órakor Budapesten, zöldfa-utcai lakásán: idősebb Keglevich Béla gróf hunyta örök álomra szemeit. Valamikor leghíresebb legény volt széles Magyarországban. Már mint kis gyermek részt vett azokban az ádáz harcokban, amelyeket a Keglevich Miklós gróf és Jóssa Gyuri vezetése alatt működött heves megyei ellenzék folytatott a német költő Pyrker László egri érsek, pátriárka és hevesi főispán ellen. Akkor járta a híres nóta Egerben: Végig mentem a főutcán Gróf Keglevich Miklós után. Lobogott a fehér zászló, Mérgelődik Pyrker László. A vármegye nagytermében valami zajos ülés volt. A tekintetes urak ráförmedtek az örökös főispánra, Pyrkerre, aki semmiképp sem hagyta magát és visszatromfolt. A nagy zenebonában azután a tekintetes urak kirántották kardjukat s úgy támadtak a Pyrker-pártra. Nagy futás lett belőle s a Keglevich gróf mátraalja palóc nemesei, a leleszi Kováchok nekiestek a megyeterem fehér falára fölakasztott Pyrker képnek s azon töltötték boszájukat, a meddig érték megszabdalták, úgy, hogy főből a kötésig megmaradt az olajfestmény, azon alul pedig a fehér fal látszott ki a kép rámájából. A fiatal Keglevich azzal a szóval fordult, — rámutatván a megszabdalt képre, — a földüködött palóc nemesekre : — Láttak-e már kentek érseket gatyában ? A nemes urak elkacagták magukat, s ezzel vége szakadt a nagy zenebonának. Mikor fölcseperedett, a következők társaságában jutott be a megye tiszteletből dolgozó tisztikarába: Károlyi Gyula gróf, Orczy Elek báró, id. Keglevich Gyula gróf, Szápáry Gyula gróf, az ifjú urak buzgón neki láttak a munkának, hűségesen bejártak a megyére és Keglevich Béla gróf volt a vezérük. A hivatalos munkán kívül nagyokat vigadoztak és hazafias műkedvelő előadásokat rendeztek. A szinlapokat természetesen fehér selyem kendőre nyomatták s egy álló hónapon keresztül minden éjszaka szólt a muzsika a műkedvelő társaság primadonnája, ■ Mészáros Jánosné, egy szépséges úri asszony ablaka alatt. Még ma is él az akkori ifjú szivek közös bálványa Egerben s még ma is, fehér hajjal is szép asszony. A fiatal urak többnyire együtt voltak és sokat kirándultak az Orczyak pósvári birtokára, ahol Keglevich Béla gróf parasztlegénynek öltözötten táncoltatta a palóclányoknak öltözött Orczy kisasszonyokat. Itt kezdődött az ő karrierje, a melynek vége lett: a legelső magyar csárdás táncos. És végig csárdásoké egész Magyarországot. Híres táncos párja volt: Beniczkyné Bajza Lenke s a daliás legény és a szépséges asszony együtt mutatták be a magyar királyi párnak az igazi, hamisítatlan csárdást. A politika forgatagába hamar belekerült s benn volt a Tisza Kálmán hires vezérkarában. Előkelő név és előkelő tehetség hamarosan utat nyitottak előtte. Jókai Mórral egyetemben ő volt a Tisza-gárda hírlapíróchampionja és a Házban igen-igen csípős és merészen támadó szónoka. Nagy parlamenti csaták, a Lónyay-kabinet vérig ostorozásának emlékei fűződnek nevéhez. Hevesi és borsodi uradalmaiból mintagazdaságot akart csinálni s ebbe belevesztett. Nem az az ember volt, a ki a miniszterelnöki székbe jutott vezérétől jutalmat elfogadott volna és hirtelen itt hagyta Magyarországot. Paksba ment s onnan az a hir érkezett róla, hogy a boulognei erdő fasorai között szép asszonyokat kocsikáztat — Orczy Elekkel. — A rossz szálak ezt a hirt úgy formulázták, hogy a gróf beállott Parisban frakker-tulajdonosnak. A hir nem bizonyult valónak, mert Keglevich a bankár pályára lépett: pénzügyi titkára lett Botschud bárónak s azután igazgató tanácsosa az osztrák-magyar államvasutaknak. Az öreg Beöthy, az első civil hevesi főispán visszavonult ez időtájt törteli birtokára, s helyébe a“Kurucvármegye főispáni székébe Tisza Kálmán hazahozta Keglevich Béla grófot. Az első dolga az volt itt, hogy az egri polgármestert, Tavalyt fölfüggesztette állásától és ekkor kiderült, hogy a közgyám, Lőrinczy János 42 000 frt árvapénzt elsikkasztott és megugrott, Szalay városi rendőralkapitány pedig kiment a szőlőbe és meglőtte magát. Időközben Baross Gábornak konfliktusa támadt az osztrák-magyar vasutakkal s ennek igazgatótanácsosa, Keglevich Béla gróf lemondott a főispánságról. Rövidesen rá ott hagyta az igazgató tanácsosi állást is: — Megint ar lettem, hál’istennek ! — mondotta nagy megkönnyebbüléssel. A legedzettebb emberek egyike volt. Megesett, hogy november végén szakadó ólmos esőben hét hétig vadászott túzokra a poroszlói határban egy szál bőrkabátban, összes vadászcimborái egymásután kidőltek mellőle, pedig fölváltva jártak a nyomában. Az utóbbi években már alig vett részt a közéletben, legföljebb egy-egy nagyobb, rendszerint jótékonycélú vállalatnak kölcsönözte oda nevét. De a főváros főúri társaságának életében annál tevékenyebb részt vett, s ott mindig szíves-örömest látták a daliás, elegáns urat. Elhunytát kétségkívül nagyon széles körben fogják őszinte részvéttel fogadni. Tetemeit holnap délután fél 3 órakor szentelik be és Nagy-Kátén a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Rövid életrajza a következő: született 1833. márc. 15-én Budán. 1860. aug. 15-én feleségül vette a szabadságharc vértanújának, Batthyány Lajosnak leányát, Ilona grófkisasszonyt. Hamarosan elváltak s felesége másodszor a két év előtt szenzációs módon öngyilkossá lett Beniczky Gáborhoz ment feleségül. A hevesi főispánságban 21/2 évig működött. Legutóbb a katonai szolgálat esetére biztositó társaságnak volt vezérigazgatója. Egy fiú, ifj. Keglevich Béla gróf és egy unoka, Ilona grófkisasszony maradt utána. A megkopott halott — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 14. A kalap utcai házban rendőrök és detektívek őrzik Korotnai drt, a szenzációs bűnügy hősét. Vigyáznak rá, hogy kárt ne tegyen magában, mert úgy viseli magát, mint aki öngyilkosságra készül. Ma reggel hat órakor, hogy a tisztogatónő belépett lakására, már az Íróasztalnál találta gazdáját. Levelet írt. Arca halovány és bágyadt volt, szeme zavaros, meglátszott rajta, hogy nyugtalanul és keveset aludt. Takarítónőjét azonnal elküldte, hogy vegye meg számára az összes hírlapokat. Mikor a takarítónő az újságokkal vissza érkezett, megirt leveleit íróasztala fiókjába zárta s az újságokat kezdte olvasni. Felbontott egyet, de alig olvasott belőle valamit, félretette s azután elővette a másodikat, harmadikat, negyediket. Egyet sem olvasott el végig. Azután eldobta az újságokat s a homlokát simogatva, gondolatokba merülve járkált szobáiban. Nyolc órakor takarítónőjét reggelizni küldte, ő maga pedig elvágta a villamos csöngetyű drótját s magára zárta az ajtót, egyedül akart maradni, nem akart senkit sem látni. Lefeküdt, s egész délelőtt apátiába merülve, ágyában maradt. Lelki állapota egész nap hol a közömbösség, hol a zavartság impresszióját tette azokra, a kik nála jártak. Zboray Miklós dr. ügyvéd, Polonyi irodavezetője jelentkezett elsőnek ma reggel 9 órakor Korotnainál. Nem tudott hozzá bejutni, bár oly erősen zörgött az ajtaján, hogy a szomszédok is figyelmessé lettek a zajra. A házban mér rebesgetni kezdték, hogy valami baja történt Sorotnainak s biztatták az ügyvédet, hogy töresse föl lakatossal az ajtót. Ezt azonban nem tette, hanem visszament az irodájába., Tíz órakor jött újra a takarítónő. Korotnai elküldötte Bán Sándor ferenc-rendi perjelhez, azzal a kérelemmel, hogy látogassa meg. A perjel, aki Korotnaival régi jó ismeretségben van, azonnal jelentkezett. — Van-e számomra vigasztalásod? — kérdezte tőle Korotnai könyben úszó szemmel. — Van. — Tudod ugye az esetemet? Vissza akarok vonulni a világtól, de, hogy kiállhassam e szörnyű gyötrelmeket, kérlek, erősítsd meg a lelkemet. — Szegény ember te ! Minden bűnért bűnhődni kell — imádkozni fogunk érted. Te evangélikus vagy, a katolikus szentségben nem részesíthetlek. •— Igazad van. — Légy erős, a szerzet imádkozni fog érted. A beszélgetést Polónyi Gézának és irodavezetőjének, Zboray Miklósrnak a belépése zavarta meg. A perjel elbúcsúzott. Korotnai hosszan tartotta a szerzetes kezét s remegő hangon kérte : — Imádkozzatok értem. Polónyi vagy fél óráig maradt nála s mint ügyvéd fölvilágositást adott kérdéseire. Nemsokára ismét egy régi ismerőse és volt lakója, Hoffmann Károly temetkezési vállalkozó jött Korotnai látogatására. Tudva, hogy Korotnai evangélikus vallású, azt kérdezte tőle, hogy mit keresett nála a katolikus szerzetes. Egészen nyugodtan, a levertség minden külső jele nélkül csaknem jókedvűen, felelte az orvos. — Üzleti dolgokról beszélgettünk. Hogy vagy, öreg ? Hoffmann meglepetten tekintett rá. A mikor pedig eltávozott, így szólt ismerőseinek: — Szegény doktor, egyik nővére is a Schwartzer-féle intézetében halt meg. Nemsokára ezután Bérczy Béla kapitány jelentkezett két detektívvel. Korotnai a rendőrkapitány láttára szinte úgy ugrott ki az ágyából: — Kérem, kapitány úr, hát nem hisznek szavamnak, ha már egyszer mindent elmondtam ? Mit keresnek még rajtam? Hagyjanak magamra! A rendőrség azt hiszi, hogy Korotnai a bevallott tízezer írton fölül még több pénzt is ellopott a halottól s tovább folytatja a vizsgálatot. A ma délelőtti kihallgatás azonban eredménytelen maradt . Korotnai oly izgatott volt, hogy Bérczy kapitány nem hallgathatta ki. Több kérdésére ezt felelte : —■ Nekem most dolgom van, nem érek rá. Hagyjanak magamra. A rendőrkapitány tehát detektivjeivel s Polónyi Géza irodavezetőjével magára hagyta Korotnait. Később egy bizalmas barátja látogatta meg a bukott embert. Bűnbánóan vallott be előtte mindent s aztán igy folytatta: — Tudom, hogy számomra nincs más hátra, mint a halál. S hidd el, hogy nem vártam volna be a mai napot, ha nem lennék gyámja a Wimmerfiának. (Wimmer budapesti magánzó végrendeletében Korotint bízta meg fia gyámságával.) A fiú most egy vidéki városban jár iskolába.) Tisztáznom kell magamat, hogy az emberek ne higyjék azt, hogy az árvát is megloptam. Először ennek a vagyonáról akarok becsületesen számot adni s aztán . . . szavait elnyomta zokogása. A jóbarát sietve kereste föl Polónyit, hogy intézkedjék róla, hogy Korotnai állandó felügyelet alatt legyen, mert a lelki állapota olyan, hogy minden percben elemésztheti magát. Polónyi telefonon fordult a rendőrséghez, kérve, hogy detektiveket küldjenek Korotnaihoz. Ő maga szintén hozzásietett. Fél egy órakor Bérczy kapitány meg is érkezett két detektivvel az orvoshoz. Most már egészen apatikusan fogadta s alig látszott tudomásul venni Bérczy hivatalos kijelentését : —*■ Orvos urat e perctől rendőri felügyelet alá helyezem. A detektívek itt maradnak lakásán, magánlátogatót nem fogadhat, szobájából felügyelet nélkül nem távozhat el. Megértette ? — Meg. Ezóta Ivorotnait állandóan őrzik a detektívek. Mindig mellette vannak, vigyáznak minden lépésére, mozdulatára, nehogy kárt tehessen magában. Ebédjét egy közeli vendéglőből hozták föl a lakására, de néhány kanál levesen és egy-két darabka sültön kivil nem evett semmit. Nagy lehangoltság , vagy ideges izgatottság: ez a lelki állapota. E két ellentétes állapot minden egyreváltozik rajta, úgy látszik, mintha az őrület előtt állna. A detektívek szórakoztatni akarják, de hiába. Humoros el-,beszélésüket, adomájukat alig hallgatja. Egyszer minden apropós nélkül ezt mondta örizötnek. — Nem mérgezhetem még magam, hiszen az este elvették a flaconomat. Még tegnap délután táviratozott öcscsének Krics Aladárnak, a mezőhegyesi méntelep igazgatójának, kérve, hogy azonnal jöjjön Budapestre. Ma egész délután izgatottan várta öcscsét. Félórávólfélórára kérdezte környezetét: — Még mindig nem jött meg? Este 6 óra után tejet kért. A vacsora után izgatottsága egyre nőtt, főfájásról, lázról panaszkodott. Később annyira roszul lett, különösen az izgatottság oly erős mértékben tört ki rajta, hogy orvost kellett hívni hozzája. A rendőrség egy orvosa jött el, megvizsgálta s nagyfokú ideges izgatottságot konstatált rajta. Sétálni küldte, Korotnai azonban nem akart az utcára kimenni s végre abban állapodtak meg, hogy tiz óra után fogja megtenni a sétáját. Azonban kilenc óra után ágyába vetette magát s elaludt. A szomszéd szobában pedig este nyolc óra óta négy detektív ügyel minden legkisebb zajra is. • «_* _____________