Budapesti Hírlap, 1896. november (16. évfolyam, 301-330. szám)
1896-11-01 / 301. szám
2 SUBAPESTI SORLAP. (301. sz.) 1896. november 1. Kétségkívül ádáz csatában bukott el. A közönség nagy érdeklődéssel várta az Agliardi-interpellátornak a Barthával való verekedéséről szóló tudósításokat. A küzdelem immár be is van fejezve minden oldalról. Csak Beszterce és Brassómegyék s Brassó, Szarvas és Szentes város mandátumainak nincs még gazdájuk. Csöndes választások lesznek, kivéve a szarvasit, ahol Csáky Albin zászlaja alatt akarják leverni Kaviár Dánielt és Szentesen, ahol még nem tudni, hogy a választás bunkója gyanánt, minő eszközökkel kívánja megbuktatni Ugrón Gábort, vagy hűséges fegyverhordozóját Sima Ferencet. Régi ismerősök s új barátokként belépett a kormánypártba ma az egyházpolitikai küzdelmek két fáradhatatlan vitéze Batthyány Tivadar gróf, a fiumei és Szápáry László gróf, a muraszombati követ. Ez utóbbinak a miniszterelnökhöz írt nyílt leveléről a Választási epizódok rovatában szólunk. Itt még csak annyit említünk meg, hogy a szilágysomlyóiak ma fölhozták Bánffy bárónak a mandátumot és hogy Zsilinszky csabai mandátuma egygyel szaporította a kettős mandátumokat. Tudósításaink itt következnek. A választások: Békés Gyula: Terényi Lajost 32 szótöbbséggel megválasztották az Ugron-párti Bartha Miklós ellen. Nagy-Becskerek: Demko Pál szabadelvűt 780 szavazattal megválasztották az ugyancsak kormánypárti Krsetics János polgármester 384 szavazata ellenében. Fiume: Batthyány Tivadar kormánypárti, aki a múlt cikluson pártonkívüli programmal képviselte a kerületet, egyhangúlag újra megválasztották. Szent-Ágota : Bausznern Guidó kormánypárti jelöltet közfelkiáltással megválasztották. Békés Csaba: Zsilinszky Mihály államtitkár kormánypártit megválasztották 1192 szóval Szalay Ugron-pártival szemben, aki 407 szavazatot kapott. Bartha Miklós bukása: Békés Gyula, okt. 81. Az Ugron-párt elnöke a mai választáson, szemben Terényi Lajossal, kisebbségben maradt. A küzdelem erős, heves és a győzelem mindvégig kétséges volt. A szavazás lefolyása ez volt. Délelőtt kilenc óra 20 perckor, Dutkay Béla választási elnök két ajánlatot vett át. Az egyikben Bartha Miklóst ajánlják, a másikban Terényi Lajost. A kormánypárt részéről Oláh György megyei főügyész és Szénássy József jelentkeztek bizalmi férfiakul, a függetlenségi párt részéről pedig Polónyi Géza és Frankó László. Mindkét párt nagy erővel jelent meg, táboraik közt a rendet fölös számmal kiparancsolt katonaság és csendőrség tartja fönn. A szavazás megkezdődött. Tíz óra 30 perc. A belváros leszavazott, ez a kormánypárt birodalma. Terényi Lajosra esett 187, Bartha Miklósra 9 szavazat. Most kezd szavazni a II. kerület, amely már a Bartháé. Tizenegy óra 40 perc. A szavazás szakadatlanul folyik. Eddig Terényi 268, Bartha csak 57 szavazatot kapott. Bartha betegen ide érkezett. Egy óra 30 perc. A negyedik városrész leszavazott. Csak egy városrész van még hátra. A Bartha-párt erősen küzd. Terényinek 355, Barikénak 295 szavazata van. Délután 2 óra: Terényi 375, Bartha 295 szavazatot kapott. 3 óra: A küzdelem szerfölött heves. Terényire esett 405, Barthára 350. A Bartha-pártnak nagyobb csapatja érkezett. 3 óra 35 perc: A szavazatok egyenlők lettek. Terényi kapott 406-ot, Bartha is 406-ot. A Barthapárt nagy éljenzéssel fogadta. 5 óra: A szavazatok kissé lassan gyűlnek s az arány folyton váltakozik. Hol egyik, hol a másik van öt-hat szavazattal előnyben. 5 óra 40 perc: Terényi 15 szavazattal előnybe jutott. Este 7 és fél óra: Dutkay Béla elnök kihirdette az eredményt. Bartha Miklós kapott 599 szavazatot, Tarényi Lajos pedig 631-et, így Békés Gyula képviselőjévé 32 szótöbbséggel a kormánypárti Terényi Lajos választatott meg. Terényi fáklyászene mellett vette át mandátumát. Választási epizódok. A választási korrupció. Csáky Gyula gróf tekintettel arra, hogy az országgyűlésnek, vagy legalább az ellenzéknek okvetetlenül komolyan kell foglalkoznia a választási törvény oly módosításával, mely a választási visszaéléseket megakadályozza, meg akarja könnyíteni ezt a munkát. Össze akarja gyűjteni az általános választás korrupciójának adatait s ezt könyvben ki fogja adni. Fölkéri tehát az összes választási kerületek ellenzékeinek bizalmi embereit és a hírlapok levelezőit, hogy a választáson tapasztalt visszaélésekről hozzá kimerítő értesítést küldjenek. De kéri, hogy az értesítést saját aláírásukon kívül még egy-két ismert pártjukbeli tag aláírásával is ellássák. A könyvbe, melyet igy szerkeszt, a szabadelvű párt részéről küldött értesítést is fölveszi. A gróf Sácán (u. p. Buzinca, Abauj-Torna megye) lakik. A belügyi mandátumok. Tegnap adta át a bonyhádi kerület deputációja Perczel Dezső belügyminiszternek a mandátumot. A küldöttséget Döry Dénes főrendiházi tag vezette. A miniszter a küldöttséget ebéden látta. — Latkóczy Imre belügyi államtitkárnak a halasi kerület küldöttsége ma adta át a mandátumot. Az államtitkár is ebéden fogta híveit. Oláh képviselők. A választásokon eddig elé a következő oláh nemzetiségieket választották meg képviselőkké: Serbán Miklós dr. Árpáson, Szerb György Zorlencben, Beles János Radnán, Goldis János Magyar-Csékén, Vuja Péter Karánsebesen, Nyegre J. Husztban, Joanovics Koszta Moravicán és Mihályi Péter Sugatagon. A megválasztottak közül Serbán pártonkívüli, Joanovics és Mihályi nemzeti párti, a többi kormánypárti. Alkotmányos párbaj. A rimaszécsi választás párbajra is adott okot. Ma délután Rimaszombatban — mint nekünk sürgönyzik — kardpárbaj volt ifjú Szabó László és Alitisz Miklós földbirtokosok közt, melyben mindketten megsérültek. A fiumei képviselő jelentkezése, Podmaniczky Frigyes, az országos szabadelvű párt elnöke Fiuméból ma a következő táviratot kapta: A kormány választási programja alapján a mai napon megválasztatván, tisztelettel értesítem nagyméltóságodat, hogy ezennel a szabadelvű pártba belépek. Tisztelettel Batthyány Tivadar gr., Fiume és kerületének orsz. képviselője. Hedda Gabler, Solnasz építőmester és Kis Edolf. Hedda Gabler modern sárkány. Amit tesz és mond, mosolya és szerelmeskedése, minden, minden gonoszság, mindennapi kenyere a káröröm, életeleme az életgyűlölet, ki közeledik hozzája, azt megrontja és demoralizálja. És Hedda Gabler egyszersmind végleges szakítást jelent Ibsennél régebben vallott elveivel. Megtagadja régi istenét, aki előtt eddig élő térdhajlongva jelent meg, elutasította magától a gárdát, melyet maga nevelt föl, a férfigyűlölőket és házasságellenzőket, a szerelemtagadókat, a mai nő torzalakjait, akik megtagadják és gyűlölik még az ártatlan magzatot is, akit szívük alatt hordanak. De Heddának „legalább halála szép,,, Solnesz építőmestere még csak ez sem. Ibsen újabb munkáit mi sem választja el attól az irányzattól, melyet egykoron oly erőteljesen támadott s a nőgyűlölet nagy apostolával, Strindberggel immár nem menne oly vehemensen bírókra, mint ahogy azt a hetvenes és nyolczvanas években megcselekedte. Abban a korban, mikor a lélek még legérzékenyebb a női bájak hatása iránt, Ibsen a múlt nőit tanulta ismerni. Strindberg már csak az Ibsen hatása alatt ujjáfejlődött nőt láthatta. S ekkor már a nőnek nem volt ideje nőnek lenni s ereje sem volt hozzá. A munkapiacon való verseny lekötötte összes idejét és erejét s kezdi női voltát megvetni, tehernek tekinteni s meggyőzi önmagát, hogy a szabadság tudata minden s a munka az egyedüli elégtétel; sőt nem is hisz női voltában. S ezzel a bizalom a nő és a férfi között megszűnt. A legintimebb viszonyok talaja mérget lehelt, a férfi és nő egyesülését utálatosnak hirdették, brutális, állati cselekménynek, melytől mindkét résznek meg kell tisztulnia. És Strindberg még azt is hirdette, hogy a nő az emberiség seprője, vámpír, aki a férfinak a vérét szívja, csúnya, beteges, kellemetlen teremtés, teher, mely a férfira nehezedik, fényűzés, mely rengeteg pénzbe kerül, rész, melyet csak természeti kényszerből tűrnek meg, olyan dolog, mely az embernek örökké idegen marad, akivel nem köt össze bennünket lelki szárnyalás, szívbeli gerjedelem, mélységes érzület, csakis időleges ösztön, élesdi, a kit lerázunk, ha kezdünk megélemedni s a kinek ököllel megyünk neki, ha a munkapiacon találjuk. S mikoron Strindberg már nyelvet, dialektikát s művészi testet adott hitének, mikor műveit körülsajgatta egy egész nemzet diadalkiáltása és átkozódása, mikor nézeteinek hullámverései végigcsaptak egész Európán — új név tűnt föl, új irányzat kelt útra. Tolsztoj, akit csak későn ismert meg Európa, mikor már költői ereje apadófélben volt, a skopszok elveit hirdeti. A nő tisztátalan, a terméketlen nő azonban tiszta; az egyéniséget el kell nyomni, a szabadság átok, a nő fölösleges és káros és majd csak akkor lesz becsülésre érdemes, ha megszűnik nő lenni. A költők az időfiziognómiának legkiszögelőbb vonásai. Ha nem is nagy elődök, kortársaiknak legkiválóbb képviselői s a fejlődöttebb, finomultabb tehetségesebb asszonyok tanultak tőlük s megfélemledtek. Szívük beteg, bizalmatlanság kél bennük a szerencse, a szerelem, a férfi ellen. Egymáshoz vonzódnak, egymásban keresnek kárpótlást, mit sem akarnak a lérfiról tudni. Ilyen nőt festett Maupassant a telivér férfi fájdalmas csodálatával „Notre coeur11-jában. A könyvben Lamarthe regényíróé a főszerep, akit sok rokonvonás köt össze Bourget-vel, többek között a nő analizálásának végtelen vágya is. Ez a férfi, aki szeret, hogy tanulmányozhasson, akinek lelkében a legintimebb tapasztalások lélektani megismeréssé jegesednek, így szól e nőkről: Nem, ezek nem asszonyok; minél jobban megismerjük őket, annál kevésbbé keltik föl bennünk azt az édes részegséget, melyet a valódi nőnek fel kell ébresztenie. Nem keresi egyetlen férfinak a szerelmét és a szenvedély boldogságát; mindenek csodálatát akarja maga körül látni; ha barátja akarunk maradni, szeretnünk kell őt. A szerelem más volt a restoráció idejében s más a második császárság korában. Mikor a romantikusok álmodoztatták nőiket s leírták exaltált szenvedélyeiket, akkoron ezek átalvitték az életbe azt az érzést, mely őket olvasás közben eltöltötte. Ma azon vagytok, hogy a költőinek, a csábosnak még a látszatát is elpalástoljátok. Nem kell szerelem a könyvben s nem kell szerelem az életben. Nézze csak madame de Burne-t, aki oly bájos, oly szeretetreméltó, oly csábos. Nem vágyai kínozzák, hanem ideges. Nem gondol, nem érez, vagy érzéseit gondolja. Sokat vár a férfiaktól, önönértékétől, természetétől, jellemétől, de ő nem tud adni olyasmit, ami nem lenne egyszersmind mindenkié. — Amire a nő született, az a szerelem és a gyermek. De az efajta nő képtelen a szerelemre s nem akar gyermekeket. Bizalmatlanság és gyűlölködés: ez a mai irodalom vezérelve, mikor tollára veszi a nőt. És mégis összes hiúságát, minden szükségletét lelkének leggyöngédebb melódiáit s érzékeinek legbrutálisabb követelményeit, a nőről való költészetében örökítette meg a férfi. A férfi alkotta a nőt — miből? kérdi Nietsche Istenének az ideálnak bordájából. Épp azért mindaz, amit a férfi a nőről irt, annak a képzeleti képnek a megköltőiesitése, a melyet a férfi a nőről alkotott. Mindannak összesége, a mit a nőtől kiván, a nőnél keres, a nőtől kér, a nőnél talál, a nőnél nélkülöz. Minden embernek, minden nemzetnek, minden kornak meg volt a maga határozott női típusa s a férfilélek rezgésének különböző ereje és minősége tükröződék vissza e típusokból. Szabados Sándor: Békés: Messkó László Kossuth-pártit nagy többséggel megválasztották Igaz Pál Ugron-párti jelölttel szemben. Messkó és Papp Elek beszédet intéztek a néphez. Kőhalom: Puchner Ferenc kormánypártit megválasztották. Segesvár: Melczer Vilmos kormánypártit egyhangúlag megválasztották.