Budapesti Hírlap, 1896. november (16. évfolyam, 301-330. szám)

1896-11-01 / 301. szám

2 SUBAPESTI SORLAP. (301. sz.) 1896. november 1. Kétségkívül ádáz csatában bukott el. A közönség nagy érdeklődéssel várta az Agliardi-interp­elláto­rnak a Barthával való verekedéséről szóló tudósításokat. A küzdelem immár be is van fe­jezve minden oldalról. Csak Beszterce és Brassómegyék s Brassó, Szarvas és Szentes város mandátumainak nincs még gazdájuk. Csöndes választások lesznek, kivéve a szarvasit, a­hol Csáky Albin zászlaja alatt akarják leverni Kaviár Dánielt és Szentesen, a­hol még nem tudni, hogy a választás bunkója gyanánt, minő eszközökkel kívánja megbuktatni Ugrón Gábort, vagy hűsé­ges fegyverhordozóját Sima Ferencet. Régi ismerősök s új barátokként belépett a kormánypártba ma az egy­házpolitikai küzdelmek két fáradhatat­lan vitéze Batthyány Tivadar gróf, a fiumei és Szápáry László gróf, a mura­­szombati követ. Ez utóbbinak a miniszter­­elnökhöz írt nyílt leveléről a Választási epizódok rovatában szólunk. Itt még csak annyit említünk meg, hogy a szi­­lágy­somlyóiak ma fölhozták Bánffy bá­rónak a mandátumot és hogy Zsilinszky csabai mandátuma egygyel szaporította a kettős mandátumokat. Tudósításaink itt következnek. A választások: Békés­ Gyula: Terényi Lajost 32 szótöbbség­gel megválasztották az Ugron-párti Bartha Miklós ellen. Nag­y-Becskerek: Demko Pál szabadelvűt 780 szavazattal megválasztották az ugyancsak kor­mánypárti Krsetics János polgármester 384 szava­zata ellenében. Fiume: Batthyány Tivadar kormánypárti, a­ki a múlt cikluson pártonkívüli programmal képviselte a kerületet, egyhangúlag újra megválasztották. Szent-Ágota : Bausznern Guidó kormánypárti jelöltet közfelkiáltással megválasztották. Békés­ Csaba: Zsilinszky Mihály államtitkár kormánypártit megválasztották 1192 szóval Szalay Ugron-pártival szemben, a­ki 407 szavazatot kapott. Bartha Miklós bukása: Békés­ Gyula, okt. 81. Az Ugron-párt elnöke a mai választáson, szemben Terényi Lajossal, kisebbségben maradt. A küzdelem erős, heves és a győzelem mind­végig kétséges volt. A szavazás lefolyása ez volt. Délelőtt kilenc óra 20 perckor, Dutkay Béla választási elnök két ajánlatot vett át. Az egyikben Bartha Miklóst ajánlják, a másikban Terényi Lajost. A kormánypárt részéről Oláh György megyei fő­ügyész és Szénássy József jelentkeztek bizalmi fér­fiakul, a függetlenségi párt részéről pedig Polónyi Géza és Frankó László. Mindkét párt nagy erővel jelent meg, táboraik közt a rendet fölös számmal kiparancsolt katonaság és csendőrség tartja fönn. A szavazás megkezdődött. Tíz óra 30 perc. A belváros leszavazott, ez a kormánypárt birodalma. Terényi Lajosra esett 187, Bartha Miklósra 9 szavazat. Most kezd szavazni a II. kerület, a­mely már a Bartháé. Tizenegy óra 40 perc. A szavazás szakadatla­nul folyik. Eddig Terényi 268, Bartha csak 57 sza­vazatot kapott. Bartha betegen ide érkezett. Egy óra 30 perc. A negyedik városrész le­szavazott. Csak egy városrész van még hátra. A Bartha-párt erősen küzd. Terényinek 355, Bariké­nak 295 szavazata van. Délután 2 óra: Terényi 375, Bartha 295 sza­vazatot kapott. 3 óra: A küzdelem szerfölött heves. Teré­­nyire esett 405, Barthára 350. A Bartha-pártnak nagyobb csapatja érkezett. 3 óra 35 perc: A szavazatok egyenlők lettek. Terényi kapott 406-ot, Bartha is 406-ot. A Bartha­­párt nagy éljenzéssel fogadta. 5 óra: A szavazatok kissé lassan gyűlnek s az arány folyton váltakozik. Hol egyik, hol a másik van öt-hat szavazattal előnyben. 5 óra 40 perc: Terényi 15 szavazattal előnybe jutott. Este 7 és fél óra: Dutkay Béla elnök kihir­dette az eredményt. Bartha Miklós kapott 599 sza­vazatot, Tarényi Lajos pedig 631-et, így Békés­ Gyula képviselőjévé 32 szótöbbséggel a kormány­­párti Terényi Lajos választatott meg. Terényi fáklyászene mellett vette át mandátumát. Választási epizódok. A választási korrupció. Csáky Gyula gróf tekintettel arra, hogy az országgyűlésnek, vagy legalább az ellenzéknek okvetetlenül komolyan kell foglalkoznia a választási törvény oly módosításával, mely a választási visszaéléseket megakadályozza, meg akarja könnyíteni ezt a m­unkát. Össze akarja gyűjteni az általános választás korrupciójának ada­­tait s ezt könyvben ki fogja adni. Fölkéri tehát az összes választási kerületek ellenzékeinek bizalmi embereit és a hírlapok levelezőit, hogy a választáson tapasztalt visszaélésekről hozzá kimerítő értesítést küldjenek. De kéri, hogy az értesítést saját alá­­írásukon kívül még egy-két ismert pártjukbeli tag aláírásával is ellássák. A könyvbe, melyet igy szerkeszt, a szabadelvű párt részéről küldött érte­sítést is fölveszi. A gróf Sácán (u. p. Buzinca, Abauj-Torna megye) lakik. A belügyi mandátumok. Tegnap adta át a bonyhádi kerület deputációja Perczel Dezső belügy­miniszternek a mandátumot. A küldöttséget Döry Dénes főrendiházi tag vezette. A miniszter a kül­döttséget ebéden látta. — Latkóczy Imre belügyi államtitkárnak a halasi kerület küldöttsége ma adta át a mandátumot. Az államtitkár is ebéden fogta híveit. Oláh képviselők. A választásokon eddig elé a következő oláh nemzetiségieket választották meg képviselőkké: Serbán Miklós dr. Árpáson, Szerb György Zorlencben, Beles János Radnán, Goldis János Magyar-Csékén, Vuja Péter Karánsebesen, Nyegre J. Husztban, Joanovics Koszta Moravicán és Mihályi Péter Sugatagon. A megválasztottak közül Serbán pártonkívüli, Joanovics és Mihályi nemzeti párti, a többi kormánypárti. Alkotmányos párbaj. A rimaszécsi választás párbajra is adott okot. Ma délután Rimaszombat­ban — mint nekünk sürgönyzik — kardpárbaj volt ifjú Szabó László és Alitisz Miklós földbirtokosok közt, melyben mindketten megsérültek. A fiumei képviselő jelentkezése, Podma­­niczky Frigyes, az országos szabadelvű párt elnöke Fiuméból ma a következő táviratot kapta: A kormány választási programja alapján a mai napon megválasztatván, tisztelettel értesítem nagyméltóságodat, hogy ezennel a szabadelvű pártba belépek. Tisztelettel Batthyány Tivadar gr., Fiume és kerületének orsz. képviselője. Hedda Gabler, Solnasz építőmester és Kis Edolf. Hedda Gabler modern sárkány. A­mit tesz és mond, mosolya és szerelmeskedése, minden, minden gonoszság, mindennapi ke­nyere a káröröm, életeleme az életgyűlölet, ki közeledik hozzája, azt megrontja és demo­ralizálja. És Hedda Gabler egyszersmind vég­leges szakítást jelent Ibsennél régebben val­lott elveivel. Megtagadja régi istenét, a­ki előtt eddig élő térdhajlongva jelent meg, eluta­­sította magától a gárdát, melyet maga nevelt föl, a férfigyű­lölőket és házasságellenzőket, a szerelemtagadókat, a mai nő torzalakjait, a­kik megtagadják és gyűlölik még az ártatlan magzatot is, a­kit szívük alatt hordanak. De Heddának „legalább halála szép,,, Solnesz építőmestere még csak ez sem. Ibsen újabb munkáit mi sem választja el attól az irányzattól, melyet egykoron oly erőtel­jesen támadott s a nőgyűlölet nagy apostolával, Strindberggel immár nem menne oly vehe­mensen bírókra, mint a­hogy azt a hetvenes és nyolczvanas években megcselekedte. Abban a korban, mikor a lélek még legérzékenyebb a női bájak hatása iránt, Ibsen a múlt nőit tanulta ismerni. Strindberg már csak az Ibsen hatása alatt ujjáfejlődött nőt láthatta. S ekkor már a nőnek nem volt ideje nőnek lenni s ereje sem volt hozzá. A munkapiacon való verseny lekötötte összes idejét és erejét s kezdi női voltát megvetni, tehernek tekinteni s meggyőzi önmagát, hogy a szabadság tudata minden s a munka az egyedüli elégtétel; sőt nem is hisz női voltában. S ezzel a bizalom a nő és a férfi között megszűnt. A legintimebb viszonyok talaja mérget lehelt, a férfi és nő egyesülését utálatosnak hirdették, brutális, állati cselekménynek, melytől mindkét résznek meg kell tisztulnia. És Strindberg még azt is hirdette, hogy a nő az emberiség seprője, vámpír, a­ki a fér­finak a vérét szívja, csúnya, beteges, kellemet­len teremtés, teher, mely a férfira nehezedik, fényűzés, mely rengeteg pénzbe kerül, rész, melyet csak természeti kényszerből tűrnek meg, olyan dolog, mely az embernek örökké idegen marad, a­kivel nem köt össze bennün­ket lelki szárnyalás, szívbeli gerjedelem, mély­séges érzület, csakis időleges ösztön, élesdi, a kit lerázunk, ha kezdünk megélemedni s a ki­nek ököllel megyünk neki, ha a munkapiacon találjuk. S mikoron Strindberg már nyelvet, dialek­tikát s művészi testet adott hitének, mikor műveit körülsajgatta egy egész nemzet diadal­­kiáltása és átkozódása, mikor nézeteinek hul­lámverései végigcsaptak egész Európán — új név tű­nt föl, új irányzat kelt útra. Tolsztoj, a­kit csak későn ismert meg Európa, mikor már költői ereje apadófélben volt, a skopszok el­veit hirdeti. A nő tisztátalan, a terméketlen nő azonban tiszta; az egyéniséget el kell nyomni, a szabadság átok, a nő fölösleges és káros és majd csak akkor lesz becsülésre érdemes, ha megszűnik nő lenni. A költők az időfiziognómiának legkiszö­­gelőbb vonásai. Ha nem is nagy elődök, kor­társaiknak legkiválóbb képviselői s a fejlődöt­­tebb, finomultabb tehetségesebb asszonyok tanultak tőlük s megfélemledtek. Szívük beteg, bizalmatlanság kél bennük a szerencse, a szere­lem, a férfi ellen. Egymáshoz vonzódnak, egy­másban keresnek kárpótlást, mit sem akarnak a lérfiról tudni. Ilyen nőt festett Maupassant a telivér férfi fájdalmas csodálatával „Notre coeur11-jában. A könyvben Lamarthe regény­íróé a főszerep, a­kit sok rokonvonás köt össze Bourget-vel, többek között a nő analizálásának végtelen vágya is. Ez a férfi, a­ki szeret, hogy tanulmányozhasson, a­kinek lelkében a leg­intimebb tapasztalások lélektani megismeréssé jegesednek, így szól e nőkről: Nem, ezek nem asszonyok; minél jobban megismerjük őket, annál kevésbbé keltik föl bennünk azt az édes részegséget, melyet a­­ valódi nőnek fel kell ébresztenie. Nem keresi egyetlen férfinak a szerelmét és a szenvedély boldogságát; mindenek csodálatát akarja maga körül látni; ha barátja akarunk maradni, sze­retnünk kell őt. A szerelem más volt a resto­­ráció idejében s más a második császárság ko­rában. Mikor a romantikusok álmodoz­tatták nőiket s leírták exaltált szenve­délyeiket, akkoron ezek átalvitték az életbe azt az érzést, mely őket olvasás közben eltöltötte. Ma azon vagytok, hogy a költőinek, a csábosnak még a látszatát is el­palástoljátok. Nem kell szerelem a könyvben s nem kell szerelem az életben. Nézze csak madame de Burne-t, a­ki oly bájos, oly szere­tetreméltó, oly csábos. Nem vágyai kínozzák, hanem ideges. Nem gondol, nem érez, vagy érzéseit gondolja. Sokat vár a férfiaktól, önön­­értékétől, természetétől, jellemétől, de ő nem tud adni olyasmit, a­mi nem lenne egyszers­mind mindenkié. — A­mire a nő született, az a szerelem és a gyermek. De az efajta nő képtelen a szerelemre s nem akar gyerme­keket. Bizalmatlanság és gyűlölködés: ez a mai irodalom vezérelve, mikor tollára veszi a nőt. És mégis összes hiúságát, minden szükségletét lelkének leggyöngédebb melódiáit s érzékeinek legbrutálisabb követelményeit, a nőről való költészetében örökítette meg a férfi. A férfi alkotta a nőt — miből? kérdi Nietsche­ Iste­nének az ideálnak bordájából. Épp azért mind­az, a­mit a férfi a nőről irt, annak a képzeleti képnek a megköltőiesitése, a melyet a férfi a nőről alkotott. Mindannak összesége, a mit a nőtől kiván, a nőnél keres, a nőtől kér, a nőnél talál, a nőnél nélkülöz. Minden ember­nek, minden nemzetnek, minden kornak meg volt a maga határozott női típusa s a férfi­­lélek rezgésének különböző ereje és minősége tükröződék vissza e típusokból.­ Szabados Sándor: Békés: Messkó László Kossuth-pártit nagy többséggel megválasztották Igaz Pál Ugron-párti jelölttel szemben. Messkó és Papp Elek beszédet intéztek a néphez. Kőhalom: Puchner Ferenc kormánypártit meg­választották. Segesvár: Melczer Vilmos kormánypártit egy­hangúlag megválasztották.

Next