Budapesti Hírlap, 1897. február (17. évfolyam, 32-59. szám)

1897-02-01 / 32. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (82. sz.) 1897. február 1. nos (Bács-Topolya), Huszár Benedek, Sándor Mi­hály és Bugareczky Szvetozár. Igazoló bizottsági tagok: Dobó János, Simon János, Dragity István, Aides Ferenc és Erdei József. A végrehajtó bizott­ság kijelölésére: Torma János (Makó), Szemenyei Imre (Orosháza), Gara András (Temerin), Benedek Károly, Nyerges Mihály. A párt belügyeit tárgyaló bizottság: Dragity István, Urbán Pál, Szemenyei Imre, Aladzsics Szaniszló, Szalai István, Balogh János, Schaut János, Gara András, Kelemen Antal és Kis Linder János. Ezután Rigó János elfoglalta az elnöki széket s hosszabb beszéddel üdvözölte a kongresszust. „Kérjük a mindenség okát — így végző beszédét — hogy tárgyalásainkat szerencse kisérje az összmun­­kásság javára.“ A napirend első­ pontja a földművelő munkások helyzetéről szóló jelentés volt. Urbán­ Pál (Cegléd) előadó a mai kongresszusra hivatkozva tagadja, hogy Magyarországon nem volna munkásmozgalom. A nép nyomorának oka a mostani gazdasági viszo­nyok. A földmivelést csak­ nagy területen lehet sikerrel űzni; a mai gazdaság elnyomja a kisbirto­kosokat, egyeseket a technikai fejlődés által ver­senyképtelenné tesz, másokat tönkre juttat s ezzel csak növeli a proletárok számát. A föld­­mives munkások először Orosházán szervezkedtek s mozgalmat indítottak helyzetük javítására. A hatóság a mozgalmat 1891-ben elfojtotta a birtoko­sok kívánságára, a mu­nkásegyesületet feloszlatta, az elvtársakat izgatás miatt börtönbe vetette, de az igazi bűnösöket, kik a hatalomnak parancsolnak, nem büntette meg. A hódmezővásárhelyi fölkelés ismét sok munkást juttatót fogházba. A mozgalom azonban mind a mellett egyre terjedt. A legutóbbi képviselőválasztásokon a szocialista párt tizenegy kerületben állított jelöltet, s ezek közül négyben a jelölt visszalépett, négyben pedig a szocialistákra 550-nél több szavazat jutott. A­mit a szocialisták a parlamenttől kérnek, nem törvényellenes dolog, hanem megillető joguk. Szabó Antal (Zenta) leírja a munkások sorsát, kik nyáron a meleg, télen a hideg miatt szenved­nek s alig tudnak évenkint 120—150 frtot meg­keresni, a miből családjukat is el kell tartaniok. Fendrik Ferenc (Zenta) a zentai munkások helyzetét mondja el, hol több ezer munkanélküli ember van. Ezek kérvényt is intéztek a városi kép­viselőtestülethez, dr Indüsszo 1500 frtot szava­zott meg közmint. Panaszkodik a robotmunka ellen s eltörlésére intézkedéseket kér a képviselő­háztól. Szász Pál (Csorvás) az uradalmi munkások állapotát ismerteti. Csorváson a munkások alig kereshetnek meg 150 forintot és ebből 25—­30 fo­rint kell lakásra, 5—8 forint az állami adóra, 3—5 forint a közös adóra és 30 forint a ruhára, 3 fo­rint az egyházi adóra s az egész évi élelemre alig marad 48—50 forint, azaz naponként 13 krajcár. A bajokért a munkásokat okozza, kik nem képe­sek magukon segíteni és nem szervezkednek vég­legesen országszerte. Gara András (Temerin) kikel a robotmunka ellen. Egy-egy birtokon 12 és fél napi fizetett ara­tási munka mellett 20 napi ingyen munkát kell végezniük s a munkaidő reggel 5-től este 11 óráig. Egy másik temerini munkás, Sima János büszkén említi meg, hogy Temerinben a városi képviselő­választásnál sikerült a szocialistáknak jelöltjeiket megválasztatni s ezen a réren 11 képviselőt juttat­tak a képviselőtestületbe. Ifj. Doboz István (Duna-Pataj) izgatott hangon beszélt a nép jogairól. A nép védi a hazát vérrel, igy szól, ő tartja fon alapjában az államot s mégis megfosztják minden jogától, a bakterválasztástól a képviselőválasztásig. Kizsákmányolják úgy, mint Dózsa György idejében.­­• Szégyen, gyalázat! s egyéb efféle föl­kiál­tások hallatszottak a teremből s percekig tartó lárma keletkezett. Aladzsics Szaniszló (Szabadka) szerbül, Kreu­ter Jakab (Tisza Szt.­Miklós) és Enders Henrik (Varsád) németül adják elő panaszukat. Az első kettő-kettő az albérletek ellen szólalt fel, s kár­hoztatta, hogy a munkás egymaga nem kap bér­letet, kettőnek-háromnak kell összeállnia, ha föl­det akarnak kapni. Enders a robot munka ellen kelt ki, mely Varsádon évenkint 50—60 napot tesz ki. Proch Fü­löp (Nagy-Jécsa) német nyelven be­szélt. Abban is a nép nyomorúságát látja, hogy a munkások gyermekeiket már 6—7 éves korukban kiveszik az iskolából s messze földre küldik, hogy megélhessenek. Kiss Ferenc (Pádé), Varga János (Ócsa) és Erdei József (Makó) a nagy birtokok terjedése s az ezzel járó rossz bérviszonyok ellen beszéltek. Schaut Fülöp (Temesvár) elpanaszolta, hogy a bánsági városokban az iparos osztály a mezei munkások versenye miatt szenved, kik munka nélkül állván, beözönlenek a városba s elvonják az iparosoktól keresetüket. Torma János (Makó) a kisgazdák szomorú helyzetét írta le. A Csanádi püspök 24 ezer holdas birtokát 8—12 forintért adta ki holdankint nagy­bérlőknek a kisgazdák pedig a legroszabb földet kapták s azt is 28—40 forintért holdankint. Egy másik uradalom meg éppen száz forintot kért egy holdért a kisgazdáktól. Midőn e miatt deputációt akartak küldeni a püspökhöz, a rendőrkapitány megtiltotta nekik az összejövetelt. Panaszkodik a­miatt, hogy a munka­nélküliek hivatalos statisztikáját a minisztérium szándékosan olyan időben állíttatja össze, midőn tényleg pár hétig kevés a számuk, s így jut 1000 munkanélküli helyett a hivatalos listába csalt 200—300 ember. Utolsónak az orosházi Szemenyey Imre szólalt fel. Azon kezdte, hogy ő vallásosságban nevelke­dett, de a nyomor kivett belőle minden vallást és hazaszeretetet. Nevetséges, így szólt tovább, ha kül­földi izgatókról beszélnek; a népnek nincs szüksége izgatókra, hogy megtudja azt, hogy nincs joga. Adót szívesen fizet, mert tudja, hogy állam nem állhat fel adók nélkül. De adjanak módot rá, hogy meg is fizethesse. Aki azért küzd, hogy ennnek gyümöl­csét élvezze, az nem szocialista. Gyermekei és unokái részére akar küzdeni. Lehet hogy elvei tíz év múlva, lehet, hogy száz év múlva győznek,de az biztos, hogy győzni fognak, ő nem gyűlöli ellenfeleit, a vagyonos osztályt, mely kincsért és rangért akarja uralmát fentartani, hanem sajnálja őket. Hanem jogért jogot, kötelezettségért kötelezettséget köve­tel (Helyeslés). Megemlíti, hogy az orosházi képvi­selőtestületben, melynek tagja, tiltakozott a mille­­niumi ünnep, ellen mert addig a város képviselőtestü­letének nem szabad ünnepelni, a­míg a munkások ellen való kivételes állapot meg van. Követeli ennek a megszüntetését és az általános szavazati jogot. (Zajos helyeslés.) Urbán Pál elnök jelenti, hogy a napirend első pontja le van tárgyalva s ezzel az ülést dél­után 2 órakor bezárja. A kongresszus folytatása holnap reggel lesz. A kongresszus tagjai az estét a vig-utcai ven­déglőben töltötték női családtagjaikkal. Kilenc óra után jó kedvükben táncolni is akartak, ez egyik vezér kezdésére az éttermet táncteremmé alakítot­ták át, asztalt, széket kihordtak az udvarra. A rend­őrség azonban a táncolást nem engedte meg, mert erre engedélyt nem kértek. Ebbe a vezérek is bele­nyugodtak s igy aztán újra visszahordták az aszta­lokat, székeket a terembe s ismét borozni, mulatozni kezdtek. Nemsokára megindult a nótázás, természe­tesen csupa szocialista is,a dalokkal, egyesek mo­nológokat adtak elő szintén szocialista tendenciával. Azután a vezérek pohárköszöntök formájában be­­szélni kezdettek, egyik­­ a másik után, úgy, hogy gyűlésnek is beillett ez a mulatságuk. Most a rendőrség újra beavatkozott s a kedélyes estét betiltotta. E tilalom ellen a vezérek tiltakoztak ugyan s nem akartak engedelmeskedni, a munkások azonban, a­mikor neszét vették, hogy Krecsányi rendőrkapitány karhatalommal is meg fogja akadá­lyozni a gyűlést, békésen szétoszlottak, művészetének e szubtilis finomságai a színpadon is érvényesüljenek. A Grü­nfeld-kvartett játékát és Bürger tanár egyik szólószámát is zajos tetszéssel fogadták. (n. a.) * (Schubert-ünnep Aradon.) A nagy zene­­költő születésének 100 éves évfordulója alkalmából a Schreyer-féle konzervatórium vasárnap délelőtt fényes Schubert-ünnepet rendezett az aradi líceum dísztermében. Az előkelő közönség sorában ott vol­tak : Fábián László főispán családjával, Vásárhelyi Béla, Salacz polgármester, Kristyor­ koresk. kamarai elnök, stb. Csupán Schubert műveit adták elő. Közreműködtek a konzervatórium 50 tagú női kara és vonós zenekara, továbbá Grünzweig Adolf, Unger Mór tanárok és Schreyer Henrik igazgató. Slimpfner Béla főgimnáziumi igazgató fölolvasást tartott Schubertról. * (Ninette,) Lecocq bájos zenéjű operetteje, szombaton és vasárnap zsúfolt ház előtt került színre. Legközelebbi előadása ma, hétfőn, és pénte­ken lesz. * (Gobbi Alajos ünneplése.) A konzervató­rium február 10-én, szerdán esti fél 8 órakor a Vigadó nagytermében tartandó hangversenynyel ünnepli nagyérdemű tanárának és karmesterének, Gobbi Alajosnak 25 éves tanári jubileumát. A hang­verseny folyamán az intézet tanári kara és Gobbi volt növendékei ovációkban részesítik az ünnepeltet. A hangversenyt diszlakoma követi. Budapest, febr. 1. A bécsi tanácskozások. Báthffy Dezső báró miniszterelnök, Lukács dr. pénzügyminiszter és Dániel Ernő báró keresdelemü­gyi miniszter ma este Bécsből Budapestre visszaérkezett. A minisz­terelnököt és pénzügyminisztert a király ma dél­ben kihallgatáson fogadta. Lukács László dr. pénz­­ügyminiszter elutazása előtt hosszasabban tanács­kozott Bilinszki lovag osztrák pénzügyminiszterrel. Popovits dr. miniszteri tanácsos a bankalapszabá­lyok letárgyalására Bécsben marad. A tanácskozáso­kat ebben az irányban alkalmasint csak az osztrák­magyar bank rendes közgyűlése után fejezhetik be végképpen. A fiume­i autonómiaiak nyilatkozata. A félhivatalos O. É. a következő táviratot közli Fiuméból: „Az itteni autonóm párt, a­melyet azzal gya­núsítottak, hogy a horvát túlzókká, paktált, a leg­erélyesebben tiltakozik ez ellen a vád ellen és visszautasítja ezt a hazafiatlan inszinuációt. Az autonóm párt épp oly lelkes magyar hazafiakból áll, mint az eddigi, épp úgy ragaszkodik a magy­ar ha­zához s mint magyar állampolgárok épp úgy tagjai a magyar szent koronának. A párt e szerint el­utasít magától minden gyanúsítást s azt a ráfogást, hogy ők a komitoknak kárpótlásul azt ígérték volna, hogy Fiume két képviselőt fog majd Zágrábba küldeni, nemcsak alaptalan koholmánynak, hanem a legotrombább hazugságnak jelenti ki.“ Irodalom és művészet. Budapest, jan. 31. * (Kamarazene.) A Grünfeld-kvartett vasárnapi hangversenyén F. Perry Irén asszony, az opera tagja, először lépett mint dalénekesnő a budapesti közönség elé. Kifejezése mindenkit meglepett. Ural­kodik a zenei deklamáció minden nehézségén, elő­adása lelkes és bensőséggel teljes, óhajtandó, hogy FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jan. 31. A vásári iparosok és kiskereskedők mozgalma. A vásárcsarnok megnyitása következtében rendes keresetüktől elütött vásári iparosok és kis­kereskedők ma népes közgyűlést tartottak az Er­­zsébet­ körút és Barcsay­ utca sarkán levő kávé­házban. Az ülésen Sommer Albert nagykereskedő elnökölt, a hatóságot Paul Hugó rendőrfogalmazó képviselte. A vásári iparosok képviseletében Kvintovics Lajos tiltakozott a főváros közgyűlésén elhangzott sértő kifejezések ellen, melyeknek értelmében ők amolyan jött,­ment emberek, kétes exisztenciák és tűrt egyének volnának. Ők az ipartörvény 50­. sza­kasza értelmében jogosítva vannak iparcikkeiknek a hetivásárokon való eladására és joguk csak azért szűnik meg, mert a főváros, egy régi szaba­dalmáról lemondva, a hetivásárokat beszün­tette. Tudomásul veszi a közélelmezési ügyosz­tály legújabb intézkedését, mely szerint újabb pia­cokat fognak a vásárcsarnokok övezetén kívül sür­gősen berendezni. De sajnálja, hogy ezzel annyi ideig késtek, hogy mozgalmat kellett önfentartásuk céljából megindítani. Első­sorban az érdekelt ipa­rosok és kereskedők vallják a vásárcsarnoki intéz­ménynek kárát, és azért kéri a főváros tanácsát, hogy egyenlő mértékkel mérjen nekik is, az ószere­­seknek is. Az 1885. évi 14386. és 34857. számú ren­­deletekkel határozottan kijelentett a kormány, hogy ószereseknek és zsibárusoknak uj cikkekkel keresked­­niök nem szabad. Hajtsa végre erélyesen a fővárosi tanács azt a miniszteri rendeletet és védelmezze a szegényeket és gyöngéket is. Winkler Fülöp bejelenti, hogy a kereskedelmi csarnok a vásári iparosok és kiskereskedők jogos és megokolt kérésének támogatását megígérte. Az újabban kijelölt helyekkel nem lehetnek megelé­gedve, mert azok, kik árusító helyekre igényt tar­tanak, többen vannak, mint a­mennyien ezeken a piacokon elférnének és mert a kijelölt piacok és te­rek jelenleg még annyira, megközelíthetetlenek, hogy lehetetlen azokat február 15-ig használhatóvá tenni. Miután az Újvásártéren már február 1-től kezdve tiltották be a kereskedést, a hétfőn dél­előtt Márkus József polgármesternél kérelmező küldöttség erre a sérelemre nézve is kéri a pol­gármester igazságos és méltányos közbelépését. A Perczel Dezső belügyminiszternek küldött­­ségileg átnyújtandó emlékiratból a következőket tartjuk fölemlítésre méltónak. Nem tekintve azt, hogy a fővárosi kereske­delem és iparnak ez a része az üzletek berende­zésére és a bolti helyiségek kibérlésére szükséges anyagi eszközökkel nem bír, nem tekintve továbbá azt is, hogy iparcikkeink mint nem a megrendelés, hanem a vásári kereskedés tárgyát tevő cikkek az üzlethelyiségekkel járó nagy költséget el nem bírják, jogunk volt reményben­, hogy a fővárosi tanács a vásárcsarnokokban való elhelyezésünkről gondoskodni fog, mert a vásárcsarnoki szabályrendeletben vásár­­csarnoki kényszer alá eső cikkeknek jelezték azokat, a­melyekkel mi a nyílt piacokon kereskedünk és nem tételezhettük föl soha, hogy a főváros hatósága a cikkek ilyetén minősítése és kényszer alá vonása dacára az azokkal foglalkozók számára he­lyet a vásárcsarnokokban kijelölni nem fog. A főváros tanácsának gondoskodásáról meg lehet­tünk győződve azért is, mert ennek vásári közegei a csarnokok berendezése előtt összeírták a vásárt

Next