Budapesti Hírlap, 1897. március (17. évfolyam, 60-90. szám)
1897-03-30 / 89. szám
1897. március 30. BUDAPESTI ÉRLAP. (89. sz.) — (Az országos orvosi szövetség.) Az országos orvosi szövetség alapszabályait a kiküldött szerkesztő bizottság a minap megtartott ülésén véglegesen megállapította, s pár nap múlva egyetemes megvitatás végett nyilvánosságra hozza. Ezt a szabályzatot kinyomatják s az összes orvosoknak megküldik, végleges elfogadás végett pedig a szeptemberben összehívandó orsz. kongresszuson terjesztik elő. (Katolikus tanító mint anyakönyvvezető.) Az uj házassági törvény életbeléptetésekor a püspöki kar megtiltotta, hogy katolikus felekezeti tanítók állami anyakönyvvezetői állást elvállaljanak. Érdekes — írja levelezőnk — hogy az első katolikus tanitót anyakönyvvezetőül a prímás székvárosában, Esztergomban nevezték ki minap. Vaise Adolf kántortanitó személyében. — (Mozgó kofák.) Az új vásárcsarnokok életbelépésével megszűnt az ősi piaci kofa-intézmény, amennyiben a kofák, mint elárusítók kénytelenek voltak bevonulni a vásárcsarnokokba. Mivel azonban a nagyközönség kényelme megköveteli, hogy gyümölcsöt, édességet és egyes szezoncikket az utcán is kaphasson, a vásárcsarnok igazgatósága külföldi mintára meghonosítja a mozgó kofákat. Ezek csinos, apró tolókocsikkal járnak-kelnek az utcákon s szabadon árusíthatják holmijukat, kocsijukon szám és hiteles mérleg van. A központi vásárcsarnok igazgatóságától nap-nap után mind több ilyen mozgó kofa kér engedelmet. (Rablógyilkos merénylet a fővárosban.) Kényes nappal barátkozás között támadott rá egy elzüllött bádogos legény egy utcai leány életére, hogy a halál révén hozzájusson néhány csekély értékű ékszerhez, amelynek árából egy-két napig elélhetett volna. A belvárosi Képiró utcában, a 3. számú házban ma déli tizenkét óra tájban Singer Zsigmond huszonhatéves bádogoslegény meglátogatta régi ismerősét, Wéber Rózát, akinek lakása mindjárt a kapu alatt van. A múlt héten voltak utoljára együtt, ma nagy örömmel üdvözölték egymást, a bádogoslegény cukrot hozott, azzal kedveskedett a leánynak. Pajkos enyelgéssel ették a cukorkákat; egyiket a másik után tette be Singer maga a leány szájába s azután egyszer csak cukor helyett egy kis üveg fekete tartalmát akarta hirtelen a leány szájába önteni, aki meglepetésében szinte öntudatlanul megkapta az üvegcsét s rémülve olvasta le róla e szót: sósav. A leány megsejtette barátja szándékát, hogy meg akarja gyilkolni. Hangos sikoltozással, a kétségbeesés erejével védte életét Singer ellen, aki szintén minden erejével rajta volt, hogy a leányba önthesse a sósavat. Soká tartott az élet-halálharc, mert a leány kiáltásaira a különben csendes utcában már a népnek egész tömege verődött össze az ajtó előtt, de nem tudtak segítségére menni, mert az ajtó zárva volt. Végre kinyílott az ajtó, a leány lépett ki rajta halálsápadtan lihegve, bent pedig a szobában Singer sötét tekintettel, tanácstalanul állott a méreggel telt üvegcsét a kezében szorongatva. Úgy menekült el a leány gyilkosa elől, hogy dulakodás közben leesett az üveg a földre s Singer eleresztve áldozatát utána nyúlt. A leány fölhasználta ezt a szabadságát s kiugrott az ajtón. A gyilkos merénylőt két rendőr bekísérte a IV. kerületi rendőrkapitányságra, ahol Sajó Sándor rendőrfogalmazó elé vitték. Habozás nélkül töredelmes vallomást tett: — „Sok ékszert láttam nála, meg akartam ölni, hogy megszerezzem az ékszereit, ezért vettem a mérget. Singert átkisérték a főkapitányságra, ahonnan már holnap elszállítják az ügyészséghez. (Kazánrobbanás egy petroleumgyárban.) Az osztrák államvasúttársaság orewicai petroleumfinomító gyárában ma délelőtt borzasztó kazánrobbanás történt, mely a gépházat romba döntötte, a gyár többi épületeit pedig erősen megrongálta. Az összeomló gépház számos munkást temetett maga alá, kik közül öten meghaltak, öten pedig életveszélyes sérüléseket szenvedtek, azonkívül számos munkás kapott kisebb-nagyobb sebet a katasztrófánál. A szerencsétlenség színhelye nagyon szomorú látvány, az egész gyár romokban hever. A mentési munkálatokat azonnal megkezdték. — Rheuma, csuz, kössvény, vese- és epekőbajok a tudományos alapon álló Dióssy-féle Risso-citrom-nedvkurával biztosan gyógyíthatók. Ismertetést ingyen küld Dióssy Lajos gyógyszerész Budapest, Damjanich utca. — Nagy szenzációt keltő találmány! „Créme de Fanchon“. Rögtön finomító és szépítő arckrém. Zsirtalan! Ártalmatlan! Védjegy 3 szív. 1 rég. 2 kor. Kizárólag kapható: Ursits gyógyszertár Budapest, Rákóczy-tér — Körmöcbányai csipkék kaphatók Kanitz Ferenc és társa vászonüzletében, Kossuth Lajos utca 11. — Szenzációs találmány. Bösendorfer-reformzongora. Legjobb mignon a világon. Megtekinthető Chmel J. és fia cs. és kir. udvari zongoragyárosoknál Gizella-tér, Haas-palota. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, márc. 29. * (A Nemzeti Zenede hangversenye.) Igen érdekes és szépen sikerült hangversenye volt ma este a Nemzeti Zenedének a Vigadó kistermében. Túlzsúfolt teremben, tikkadt levegőben, nagyobbára a közreműködő fiatalok rokonaiból s ismerőseiből álló jóakaratú közönség hallgatta végig a kissé hosszúra nyújtott műsort, melynek első pontja Schumann Andante-ja volt. Vonberg Paula és Vargha Ilona játszották, két zongorán. Utána Sonnenfeld Irén, Hubay tanítványa, hegedült igen csinosan, majd Grüner Antónia játszotta el zongorán Brassinnak nehéz Wagner-átiratát s Liszt Ecorca-ját, kifogástalan teknikával és finom művészi érzéssel. Nagyon érdekes szám volt a következő : Balázs-Bognár Vilmának egy vak tanítványa, Lumpe Gizella énekelte Pergolese Ninettáját s egy áriát a Figaro lakodalmából. Tömör, erőteljes, szép mezzo-szoprán-hangja van a kisaszszonynak és szívhez szóló bensőség érzett ki dalaiból. A közönség egy része, mely rabja volt a vak leány szoborszert tekintetéből áramló szomorúságnak, bizonyos elfogódással és sajnálkozással hallgatta őt. De csalódtak ezek. Csak az arcára kellett nézni, mely sugárzott az ihlettől és a boldogságtól. Ez nem élőhalott. Ez már nincs az örök éjszakában. Hall, csak nem lát túlfinomult négy érzéke segítségével, melyek fölfognak számára minden képet s éppen oly színes és változatos világot sugárzanak a lelkébe, mint a minőt mi látunk. Sajnáljuk a vakokat, mert szemök szomorú, üres, mintha élő fejeken a halál ülne. De aki látta ezt a kedves arcú leányt a dobogón, átszellemült arcát, boldogságtól reszkető ajkát, meggyőződhetett róla, hogy nincs miért sajnálkozni rajta. Dicséret érte a buzgó tanárnőnek, aki megváltotta ezt a szép fiatal lelket az örök éjszaka világából a művészetek szebb, ragyogóbb világa számára. Utána Horváth Irma adta elő gordonkán Soltermann z-moll hangversenyét, majd Nichtenhauser Samu fújta el klarinéton Weber hangversenyét. Igen szépen játszotta a zenekar Aggházynak magyaros Allegro-ját, a szerző vezetésével. A műsor utolsó pontja Beethoven hármashangversenye volt, melynek előadásában Szerényi Kornélia, Unger Lajos és Tessényi Margit jeleskedtek. A sikerült estért teljes elismerés illeti Gobbi Lajost, az intézet karmesterét, aki fáradhatatlan buzgósággal tanította be a zenekart. * (Az operaház) vendégtenoristája, Schlaffenberg, kedden a Zsidónő-ben folytatja vendégszereplését. Ezt a szerepét (Eleazár) anyanyelvén, lengyelül énekli, mert nem volt elég ideje, hogy magyarul vagy olaszul megtanulhatta volna. * (F' Hegyi Aranka,) betegsége után szerdán, 31-én lép föl először az 1000 év Czinka Panna szerepében. * (Orosz festő Budapesten.) Ajvazovszky Iván, a hírneves orosz tengerfestő tiszteletére a Magyar Képzőművészek Egyesülete kedden este lakomát rendez az István főherceg fogadó külön termében. Ajvazovszky a Hungáriában van szállva. * (A frakkos trubadúr.) Szkolander nem énekművész, nem sanzonet-énekes, nem dalénekes, hanem igazán trubadúr. Kétségtelen: ilyenek voltak a lantosok, akik hajdan a Provánsz daltest mezőin kóboroltak. Szkofander a modern trubadúr, frakkban, fehér nyakkendővel és lanttal. Hatalmas, zengő lanttal, melynek sajátságos hangja oly romantikus színezettel simul az énekhez. Érdekes arcú, szép férfiú; minden mozdulata kerek, kifejező, mondhatni bájos. Mikor ma este megjelent a Royalszálló kistermének dobogóján és néhány szóval elmondta művészetének, dalainak karakterét, megjelenésével és meglepően szép francia kiejtésével azonnal magára vonta a publikum figyelmét. Szkolander Szvén svéd ember. Több évet töltött Francia-, Olasz- és Spanyolországban s építészeti tanulmányain kívül rendkívüli szorgalommal és előszeretettel figyelte és gyűjtötte, a merre járt, az utca poézisét, a népdalokat, néprománcokat, sanzonokat. Ezeket mutatta ma be a maga nemében páratlan művészettel. Mielőtt énekel, minden dal rövid tartalmát elmondja franciául. Éneke ideálja az elszavalt, a drámailag eleven éneknek. Minden hangja, arcának minden parányi mozdulata színezi, ábrázolja a dal szövegét. Zsánerképeket énekel. Akadtak ma is nagyképű urak, akik orfeumról és kupléénekesekről kezdtek beszélni. Igazuk van, amennyiben Szkolander igenis kuplékat énekel, de olyan kolosszális tudással s alakító erővel, hogy egy strófájában több a művészet, mint némely lied-énekesnő egész dalciklusában. Egyéniségét Barbihoz és Guilbert Yvettehez merném hasonlítani, mindegyik művésznő talentumából van Szkolanderben valami, amihez Szkolander saját zsenialitása járul. Nyelvtehetsége is csodálatos. A hangzás minden árnyalatával utánozza a velencei és nápolyi tájszólást, s különféle francia dialektust, ugyanily könnyűséggel mondja a spanyol verseket, nem szólva természetesen a svéd dalokról. Németül, úgy halljuk, nem tud. A svéd dalokat, sajnos, nem értettük meg, magyarázó szövegkönyv pedig, sajnos,igen kevés volt. A francia dalokat megértette a közönség. Ekkor kezdték valósággal ünnepelni Szkolandert. Meddő és hosszadalmas munkát végeznék, ha az egyes dalokat és Szkolander énekét részletezném. Akik érdeklődnek iránta, úgy is meg fogják hallgatni. Csak egytől tartok, hogy legközelebbi hangversenyén a nem valami erős hangú trubadúrt óriási terem elé fogják állítani s ekkor művészetének legjava kárba vész. (k. a.) * (Temesvár és a német színészet.) Temesvárról jelenti az O. É. távirata. A városi törvényhatósági bizottságnak Molnár főispán elnöklésével tartott mai közgyűlésén gyors lefolyása, de annál élénkebb színházi vita volt, melyben a magyar és a német színészet ügyéről volt szó. Alkalmat adott erre az évenkint hatvan estén át itt vendégszereplő pozsony-karlsbadi német társulat igazgatójának, Raul Manónak kérvénye, melyben, tekintettel a német színházi publikum folytonos csökkenésére, kijelenti, hogy a jövő két utóévadra csak úgy köthet szerződést, ha a város lehetővé teszi neki elsőrangú operai személyzet szervezését, de ez esetben a várostól évenként 16 előadásra esténként 85 frtot, összesen 1300 frt segítséget kér. A városi tanács a közgyűlésnek a kérelem megadását ajánlotta, egyrészt azért, mert a magyar társulat Pozsonyban van lekötve, a színi évad tehát négy hónapra olvadna össze, ami a közönség igényeit sem elégíti ki, de másrészt a közönség egy része megkívánja ezt a pár német előadást s különösen az operai előadások, melyeket egyetlen vidéki színpad sem nyújt, a zenei műigényeket kielégítik. Az indítvány ellen többen hevesen kikeltek. Bobrov dr. maga is jár német előadásokra, de a további segítést szégyenfoltnak tekintené. Steiner Ferenc sem bánja, ha megmarad a német színház, de országos skandalum volna újból segíteni. (Ellenmondás.) Hóna Ignác hazafiatlanság színében tünteti föl az indítványt, ami ellen Tolbisz polgármester tiltakozott, kifejtvén, mily önzetlen és példátlan lelkesedéssel munkálkodik a még ma is nagyrészt németajkú törvényhatósági bizottság a magyar színészet állandósításán, melynek itt erős várat épített és négyhónapi évadra közel 10.000 forintot tevő évi segítést biztosított. Visszautasítja azt a kísérletet, hogy a temesvári polgárok hazafiságát bárki osztályozza. Itt csak magyar hazafiak vannak, (óriási tetszés és taps.) akik meg is mutatták hazafiságukat; most, mikor a német színészetet százéves házából Temesvárott kiszorították, semmi célja sem volna az idolsó napjait élő német színészet erőszakos megrövidítésének, sőt ily eljárásnak a politikai okszerűség is ellene szól, mert a németajkú lakosok ezrei ezt a méltatlanságot zokon vehetnék ; különben is operai előadásokról van szó és a zene nemzetközi, de ha nem volna az, a temesvári magyar színészetet többé semmi hatalom meg nem ingathatja. A tanács indítványát erre túlnyomó többséggel elfogadták; egyúttal fölírnak a kormányhoz, hogy a vidéki operatársulatok szervezését minden, rendelkezésére álló eszközzel mozdítsa elő. * (A Becsületbíró.) Bosnyák Zoltán társadalmi drámája tegnap került először színre a kolozsvári Nemzeti Színházban. Janovics Jenő, E. Kovács Gyula és K. Szerémy Gizella arattak nagyobb sikert benne. * (Az orsz. színész egyesület) igazgató tanácsa április 6-án kedden délután, a színészpalota közgyűlési termében tartja rendes hónapi ülését. Erre az ülésre a tanács vidéki tagjai közül Bács Károlyt és Bokody Antalt hívták be. * (A Magy. Tud. Akadémia) Eötvös Loránd dr. elnöklése alatt tartott mai összes ülésén Kerpely Antal levelező tag tartott emlékbeszédet Pécsi Antalról, az Akadémia elhunyt levelező tagjáról. Az emlékbeszéd után Szily Kálmán főtitkár jelentése következett. Szily, miután bejelentette Jurányi Lajos, Tomic Károly és Martin Lajos halálát, tudomására hozta az Akadémiának, hogy az Akadémia igazgató-tanácsa az 1897-ik évi költségvetést már megállapította. E szerint ez évben az I. osztálynak 17.000 forint, a II-ik osztálynak 36.000 forint és a HI-dik osztálynak 21.000 forint áll rendelkezésére. A nagykárolyi Kölcsey-Ünnepre, amely április 4-én lesz és a hadházi Földi-emlék leleplezésére, amelyet április 6-án tartanak meg, meghívó érkezett az Akadémiához. Az ünnepségeken az Akadémia magát képviseltetni fogja. Az 1897-ik évi nagygyűlés ülésrendjét így állapították meg: Május 4-én, kedden, az osztályok ülései. 5-én, szerdán, nagygyűlés. 6-án, csütörtökön, 12 órakor délben az igazgatótanács ülése, dél 9