Budapesti Hírlap, 1897. április (17. évfolyam, 92-120. szám)
1897-04-20 / 110. szám
, és sárgállik vagy kéklik néhány kora tavaszi virág, az a kevés, ami megterem itt a nagyváros környékén, ahová a vasárnapi Csingisz-kánok és Csingisz-kánnék kijárnak aratni. A mai nap volt a régi Pestnek és Budának legnagyobb tavaszi mulatsága : a gellérthegyi búcsú. Az ünnepnapi publikumban van kegyelet a régi hagyományok iránt, a gellérthegyi búcsút nem hagyja. Népesek voltak ma is a téli szintiket most változtató sziklák, pedig fagyos szél sivított a hegy lejtőin. Egész nap kellemetlen szeles idő volt, de ez nem zavarta a mulatságot. Különb viszontagságok kellenek ahhoz, hogy megzavarjanak mulatságában egy kirándulót, a ki elmondhatja magáról : viros jam vidi vintos. (Pulszky Károly és a velencei antikvárius.) Velencéből telegrafozzák nekünk . A velencei felebbezési törvényszék a magyar kormányt, amely vonakodott a Pulszky Károly által tett képvásárlások érvényességét elismerni, harmincötezer frank tőke és a perköltségek megfizetésére ítélte annak a velencei antikváriusnak a javára, akitől a Pulszky a képeket vette. (Termikunosc tanulmányútja.) A műegyetem mérnöki szakosztályának nyolcvan hallgatója Lipthay Sándor, Csákó Adolf műegyetemi profeszszorok és Ssesstay László tanársegéd vezetése alatt hét napig tanulmányúton voltak Erdélyben, a most épülő vasutak műszaki megtekintésére. A társaság a nagyszeben-alvinci vonal és vöröstoronyi vasút megtekintése után útba ejtette Brassót is, a Czenk hegyen pedig a Himnusz hangjai mellett megkoszorúzták a milleniumi emléket. Brassóból Csíkszeredára ment a társaság és onnan kiindulva megtekintette a székely vidék egyik legszebb vasúti vonalát, mely kivisz a gyimesi szorosig. ” (A vasárnapi népgyűlés) dolgában a következő nyilatkozat közlésére kértek föl bennünket : „Azért a botrányért, hogy a húsvétvasárnapon a krisztinavárosi színkörben tartott népgyűlést a szabadságra éretlen elemek megzavarták, a népgyűlés rendező bizottsága a felelősséget azokra a turbulens elemekre hárítja és a közvéleményre bízza annak megítélését, hogy a zavargók mennyit ártottak ezzel a népszabadságnak és a munkások ügyének is. A bizottság módját fogja ejteni annak, hogy a fővárosi polgárok határozati jogát ily haddal szemben is megóvja és a népgyülés elmaradt pontját, a kvótakérdést, a választó polgárok és tisztességes elemek meghívása utján és a tisztességtelen elemek kizárásával egy újabb gyűlésben letárgyalja. Budapest, 1897. április 19. A népgyülés rendező bizottsága. (Száz év.) Ma van két esztendeje, hogy megkötötték Campoformióban a békét, mely Dalmátországot és Isztriát elvette Velencétől és az osztrák császárnak adta. 1718-tól egészen 1797-ig Dalmácia Velencének hódolt. A kikötővárosok ez idő alatt virágzásnak indultak s igy történt, hogy midőn Bonaparte hadai 1797-ben fenyegetőleg közeledtek a lagúnák felé, a doge hívására 12.000 dalmát sietett Velence védelmére. A campiormiói békekötéssel aztán Dalmáciát Isztriával az osztrák monarkiához csatolták, mely egyébként már 1786-ban szemet vetett Dalmáciára, amikor Kaunitz kancellár Pray hírneves tudósunkat bízta meg, hogy II. Józsefnek, mint magyar királynak jogait Dalmáciára kimutassa. Bukovina császári táborszernagy tehát Zárában, majd az ország többi városaiban kitűzte a császári lobogót a velencei helyébe. Jogosan már akkor Magyarországhoz kellett volna csatolni Dalmáciát. Közjogi gravámeneink sorozatában ez a nagy jelentőségű tehát elérte immár százados jubileumát. (A boszniai szerbek memoranduma.) Szerajevóból írják lapunknak, hogy a boszniai és hercegovinai görög keleti vallású szerbek, román mintára, memorandummal készülnek a világ elé lépni, melyben bevádolják Kállay Bénit, kinek kormányzatával nincsenek megelégedve. Ezt a memorandumot német, francia, olasz, orosz és angol nyelven fogják terjeszteni. Az a panaszuk, hogy Kállay hozzányúlt a szerbek egyházi és iskolai autonómiájához. Ismeretes dolog, hogy Szerajevóban és Mosztárban az óhitű szerbek egyházi választmányát feloszlatták; ez a dolog már maga elkeseredést szült, de olajat öntött a tűzre az, hogy a szerajevói egyház ügyeinek intézését a gyűlölt Petrovicsra bízták, mint kormánybiztosra, a mosztárit pedig egy katolikusra. A hatóságok a szerb iskolákból szent Száva képét kitiltották, több olyan egyházi és iskolai dal éneklését eltiltották, melyeket a magyarországi szerb iskolákban régtől fogva énekelnek. Poplata község (a mosztári kerületben) arra kért engedelmet, hogy iskoláját megnagyobbíthassa, mire Nojvodics kerületi elüljáró ezt felölelte: — Ha ti lojálisak vagytok, megkapjátok az engedélyt 14 nap alatt, ha nem vagytok lojálisak, akkor nem kaptok soha semmit. Nektek mindenek előtt lojálisaknak kell lennetek, mert ha nem, úgy fogtok járni, mint a szerencsétlen szerajevói és mosztári szerbek, kik azon az úton haladnak, hogy előbb-utóbb vagy főbelövik, vagy fölakasztják őket. E féle panaszszal lesz tele a memorandum, meg azzal, hogy a tisztviselők zaklatják és zsarolják a népet stb. Levelezőnk azt írja, hogy Kállaynak volt alkalma tapasztalni a lakosság elkeseredését, mikor legutóbb lenn járt, mert fogadására Szerajevóban csak a tisztviselők jelentek meg, az ókita szerb község részéről pedig egyedül Petrovics. Ilyen fogadásban részesítették a mosztáriak is Kállayt. Természetesen csak föntartással közöljük ezeket a vádakat, mert nekünk volt alkalmunk kitapasztalni, mennyit érnek az efőle memorandumok és tüntetések. (Névmagyarosítások.) Púder Gyula budapesti ill. lakos, valamint Gyula, Anna, Irén és Ilona nevű kiskorú gyermekei Budai-ra, Drechsler Lipót kisbábi ill. lakos Fehér-re, Kuzma Alajos szentmihálytelki csendőr Károlyi-ra, kiskorú Fischmann Mór Ede miskolci lakos Halász-ra, kiskorú Stolm Jónás és Albert ceglédi kereskedősegédek Szénási-ra, Hlavacsek István németki-i szül. fő- és székvárosi tanító Havas-ra, Stern Adolf budapesti illetőségű gyöngyösi lakos, valamint Teréz nagykorú és Rudolf, Ede, Károly, Albrecht, Olga és Gizella kiskorú gyermekei Szirmai-ra, kiskorú Auspitz Jerucham tusnádi illetőségű zilahi lakos Adorján-ra, Keim Jakab nagymartoni illetőségű kaumbergi lakos Kende-re, Ungár Laisa (Lajos) anarcsi, lakos Újhelyi-re, kiskorú Schlesinger Aberham (Ábrahám) gyöngyösi lakos Szabó-ra, Goldstein Móric jablonci illetőségű csikszentmihályi lakos Horváth-ra, Szpevák József Selmecbányai lakos Dalos-ra, Schwarz Fülöp (Gyula) makói születésű, aradi lakos és kiskorú Pál fiúgyermeke Szegő-re, Lévy Jakab aradi illetőségű budapesti hírlapíró és kiskorú Henriette leánygyermeke László-ra, kiskorú Kocza Irén Margit budapesti születésű lakos Berényi re magyarosították meg nevüket. (Tűzhalál.) Friedrich Sándor, a Herzmannféle mulató komikusa, a kinek összeégéséröl már irtunk, égési sebeiben az éjjel a Rókus-kórházban meghalt, bárha Martini Sándor dr., a klinika asszisztense, mindent elkövetett, hogy megmentse az életpak. Temetése holnap délután lesz a Rókus-kórház halottas kápolnájából, kartársainak adakozásából gyűjtött költségen. (Zsebmotsse a templomban.) A terézvárosi templomban szombaton este a titkos rendőrök a közönség között elfogták, Mautner Ármin többször büntetett zsebmetszőt. Egy lopott fekete bőrtárcát találtak a zsebében nagyobb összegű pénzzel. A károsult tulajdonát a rendőrségen átveheti. (Öngyilkos magánhivatalnok.) Szentes Lajos fővárosi magánhivatalnok ma hajnalban ágyában fekve két revolverlövéssel kioltotta életét. Szüleinél, a Kistemplom utca első számú házban lakott s mint máskor, úgy ez éjjel is Ödön öccsével aludt egy szobában, szülei pedig a szomszédosban. Hajnali négy órakor két egymásután eldördülő lövés riasztotta föl a családot. Kétségbeesetten szaladtak Szentes ágyához, a mely fölött még ott szállongott a lövések füstje s az ágyban arcával a párnákba mélyedve haláltusában feküdt Szentes Lajos. Néhány percnyi kinlódás után aztán meg is halt, a nélkül, hogy öngyilkossága okáról fölvilágositást adhatott volna. Holttestét beszállították a boncoló intézetbe. — (Elemi csapások.) A szatmári hegyen — mint levelezőnk írja — óriási felhőszakadás és jégvihar volt áldozó csütörtökön, mely szőlőben és gyümölcsfákban nagy pusztítást vitt véghez. — Fehértemplomból földrengés hire érkezik. Nagyszombaton éjféltájban két egymásután következő, gyöngébb lökést érzett a lakosság. Ez az elemi csapás azonban nem okozott semmi kárt. (Az irgalom nevében.) Az irgalom nevében újra szélhámoskodott egy Galíciából ide vándorolt csaló : Müller Izrael. Tegnap délután Szápáry Géza grófhoz küldte föl könyöradományokat gyűjtő ivét a kolozsvári siketnéma intézet sikerülten csinált hamis bizonyítványa kíséretében. Szápáry Géza gróf már-már szintén felült a csalónak, de az aláírások között megismerte a Zichy Jánosné grófné nevének hamisítását s rendőrt hivatott, a ki aztán Müllert átadta a kapitányságnak. Eddig azonban már száz forintnál többet harácsolt össze. (Veszedelmes szobatűz.) A Sándor- és Zerge-utca sarkán lévő ház harmadik emeletén ma reggel egy postatiszt lakásán könnyen végzetessé válható szobatűz pusztította el a bútorzatot s rongálta meg az épületet is. A tüzet egy égve eldobott gyújtó okozta, amelynek parazsától az ablakfüggöny lángra lobbant, de csak akkor, amikor a házbeliek már nem voltak otthon. Mire aztán a szomszédok észrevették a tüzet, már az egész lakás merő lángtenger volt, sőt a tűz ereje már a padmalyt és padlót is kikezdte. A közeli VIII. kerületi tüzőrségnek nagy fáradságába került, a mig a tüzet el tudta oltani, úgy hogy az épületben nagyobb kár nem esett. — (Jó hír.) — Nos Marcsa, kaptál-e jó hirt hazulról? — Ó igen, nagyságos asszony, nagyon jót. A község elöljárósága végre megengedte nagyatyámnak, hogy a templom előtt koldulhasson. — (Félreértés.) A költő (kéziratát átnyújtva) : Még csak azt akarom mondani, szerkesztő úr, hogy ez a költeményem egy hetembe került. A szerkesztő: Kedves barátom, ön még jól járt, én legalább egy hónapot adtam volna önnek. — (A nagyváradiak keleti expedíciója), mint nekünk telegráfozzák, hétfőn este kilenc órakor Fiuméba érkezett. A társaság tagjai mindanynyian egészségesek. Az ostobaság. A Beme Newologique legújabb számában Tokarszki dr. igen érdekes cikket irt az emberi elme gyöngeségeiről. A butaság, szerinte, nem betegség, hanem az egészséges embernek bizonyos állapota, mely megakadályozza, hogy az illető helyesen lásson és érzékeit helyesen használja. Így történik meg az, hogy az ostoba ember sokszor homlokegyenest ellenkezőleg cselekszik, mint ahogy a pillanat követelné. A buta ember sohasem kételkedik. Amit lát, azt valónak hiszi és minthogy csak keveset lát, azt hiszi, hogy mindent látott és teljes birtokában van az igazságnak. A túlságos önbizalom kétségtelen jele a butaságnak. A kételkedés hiánya szükségképpen való következése az önzésnek, a tudatlanságnak s a vakmerőségnek, hiszen csak olyan ember vakmerő, aki nem ismeri a veszedelmet. A buta ember az illúziók feltétlen rabja. A butaságnak ez a fajtája a legveszedelmesebb Hamis doktrínákat állít föl és azt hiszi, hogy megválthatja velük a világot. — Az aranyvaluta Bolgárországban. Az aranyértéknek Bulgáriában való behozataláról szóló törvény, szófiai főkonzulunk jelentése szerint, csak akkor lesz végrehajtható, ha a forgalomban levő 20 millió ezüst forint beváltása megtörtént. — (Képtalány.) — Miért vagy úgy kétségbeesve, kedves férjem. A férj (festő). Megkerestem egyik régi képemet és világért se tudnám megmondani, hogy mit ábrázol. — Ugyan kérlek, add ide, én úgy szeretem a képtalányokat megfejteni! — (A hírlapírók nyugdíjintézetének közgyűlése) április 25-én lesz. A közgyűlés után egy órakor közebéd lesz Drechsler vendéglőjében (Andrássy út 25) a félemeleten. A résztvenni kívánók fölkéretnek, hogy ebbeli szándékukat péntek estig a Budapesti Tudósító szerkesztőségében (Wurm-udvar) jelentsék be. — (A gyakorlat embere.) A bankár: Most látta a leányaimat és még csak azt közlöm önnel, hogy mindegyik ötvenezer forint hozományt kap. A kérő: Elvenném a legidősebbiket, hogy ha tíz percent agiót fizet rá. — (Alapos ok.) — Mondja csak, doktor úr, miért nem megy ön nyáron üdülni? — Mert azalatt a betegeim fölépülhetnének. — (Nem fél.) X.-né azzal szórakoztatja vendégét, egy öreg tábornokot, hogy a zongorához ül és átkozottan rosszul játszik. — Mondja csak, tábornok úr, szereti ön a zenét ? — Asszonyom, katonaember nem fél semmitől! — (Rendőri hirek.) Halálos verekedés. Szentgyörgyi Sándor cipészlegény és Oszvald József kőmives tegnap délután a Hungária-uton a Joó-féle vendéglő előtt valami szerelmi história miatt megtámadták Somfai Róbert kertészlegényt s úgy megverték, hogy ma reggelre a Rókus-kórházban meghalt. A rendőrség Szentgyörgyit és Oszwaldot elfogta. A keztyütisztítás áldozatai. Mataus Károlyné született Kamenik Róza asszony Trefortutca 2. szám alatt való lakásán tegnap este a keztyüjét tisztította benzinnel. E közben tűz fért hozzá a benzinhez, a melytől fölrobbant s Matausna karján és mellén erősen megégett. Beszállították a BUDAPESTI HÍRLAP. (110. sz.) 1897. április 20.