Budapesti Hírlap, 1897. május (17. évfolyam, 121-151. szám)
1897-05-01 / 121. szám
2 nyugalommal megalkotta az ebadószabályrendeletet. Pénzügyi adminisztrációnk kiáltó bajai mellett ...ékes ..bizonyságot tesz az a kérvény, melyet egy ugyancsak békésmegyei község iparosai fognak a napokban a belügyminiszternek átnyújtani. A megyei betegsegítő pénztár, melynek kötelékébe a törvény kényszerhatalma parancsol be minden iparost, a tagjárulékok beszedésével egy községi írnokot bízott meg, aki a községházán tartott vasárnaponkint hivatalt, s ott szedte be a tagjárulékokat, melyeket szépen elsikkasztott. Ezeket az elsikkasztott járulékokat hajtják most be tűzzel-vassal az érdekelt, jobbára teljesen vagyontalan embereken még egyszer. Történhet-e ilyesmi jogállamban ? A szegény kárvallottakat törvényerővel kényszerítik a betegsegítő pénztár tagságára , hivatalos középületben, hatósági személy hajtja be s nyugtázza segítőszemélyzetük tagkönyveiben a járulékokat, s midőn ez a hatósági személy sikkaszt, arra ébrednek, hogy az nem az őt megbízó pénztárt lopta meg, a melynek vagyonát hűtlenül kezelte, hanem hogy a részükre kijelölt tagdíjbeszedő hatóság meglopta a hatósága alá tartozó érdekelteket. Valóban kiváncsiak lehetünk, miként fogja a miniszter megmagyarázni, hogy a hatósági személyek mely működésben tekintendők köztisztviselőknek, s melyikben vigéceknek,... Pár a pénzügyi adminisztráció erő-szakoskodása jelentékeny propagálóra a szociális mozgalmaknak, a bajok eme legégetőbb kútforrásának kiapasztását még nem vették be a hivatalos recipébe. Pedig nagyon kívánatos lenne. Az állam legyen erkölcsös minden életnyilvánulásban, hogy erkölcsi tisztaságával tiszteletet parancsoljon. Tisztítsuk meg a politikai életet az erkölcstelenségtől, a hatalom emberei ne rejtegessék a bűnt, ne mentegessék és palástolják abűnösöket, ne csak a kis tolvajt üldözzék, hanem büntessék érdemük szerint a nagy tolvajokat, s akkor nem hiszi el a nép, hogy a haza és hatalom urai érdekszövetséget alkotnak az ő kizsákmányolására. Erkölcsi sülyedés s az alsói nép osztályok kizsákmányolása szülte a francia forradalmat, amiből az a tanulság, hogy a közerkölcsök emelése, a jólét terjesztése és a közdolgok helyes, erkölcsös, igazságos és méltányos igazgatása lehetnek a fölforgató törekvések ellen való harcban az egyedüli győztes fegyverek. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A nagyság útja. — A Budapesti Híírlap eredeti tárcája. — Rézalay Pál apja a hetvenes években krónikás adomákat küldött be az Üstökösnek és ezért a szerkesztőségtől tiszteletpéldányt kapott. Ennek az igen egyszerű dolognak művészettörténeti következményei lettek. A tiszteletpéldányoknak ugyanis legjobban örült a kis Pali, aki piros, kék, sárga és vörös ceruzát vett a boltban s az élclap képeit színesre mázolta. Az apa ebből azt következtette, hogy a fiának tehetsége van a festői pályára. S mivel tehetsége van, taníttatni kell. Taníttatta. Még arra is adott pénzt, hogy egy esztendőre kimenjen Münchenbe, nagyokat igyék a Rothskellerben és a magyar piktorokkal sakkozzék a Luitpold kávéházban. Aztán hazajött. Kivett egy nyugat felé ablakokkal ellátott nagyszobát, beletett egy széles török divánt, egy csomó ócska szőnyeget, egypár Makart-csokrot, néhány szablyát, sisakot, mentét, páncélinget, szűrt, fátyolt és turbánt, s így szólt magában : most már festő vagyok. Eleinte nagy ambíciók dolgoztak benne. Ami nem szégyen, csak hiba. Krisztusképeket próbált festeni. Megfestette Krisztust Pilátus előtt, ami körülbelül olyan munka, mintha valaki még egyszer föltalálná a puskaport — rosszabbul. Megfestette Krisztust a Grolgothán, az olajfák hegyén, a jeruzsálemi templomban. Egyik szalon sem fogadta el a kiállításra. Még a Műcsarnok által visszautasított képek kiállítása is visszautasította. Potomáron került alsóbbrendű műárusok és innen falusi templomok birtokába. Azután áttért a történeti festészetre. Szegény hazai történelmünkre nagyon furcsa dolgok sültek ki. Elhunyt királyainkra soha és sehol fel nem jegyzett tetteket derített ki. Volt például egy képe, melynek az volt a címe: IV. Béla bevonulása Budára. Lehet, sőt valószínű, hogy IV. Béla uralkodása alatt egyszer, vagy kétszer bevonult Budára, de senki se látta be annak szükségességét, hogy ő felségének ez az ismeretlen és nem fontos ténykedése megörökíttessék. Az sem volt egészen világos a gondolkodó elmék előtt, hogy az a lóháton ülő dalia miért éppen IV. Béla és nem XH-ik Karoly'', s az a csomó ház miért éppen Buda? A nagy vászon és a széles ráma se imponált a zsűrinek, s a IV. Béla bevonult ugyan Budára, de sohase vonult ki a nyugat felé néző hónapos műteremből. Rezulay Pál nem esett kétségbe. Éjjel, a kávéházból hazamenet elhatározta, hogy átcsap a dekadens irányba s szimbolista lesz. Festett egy fekete képet, ahol egy alig látható alak a sötétben tapogatódzik, s a címe ez volt: Az élet. Aztán festett egy még feketébb képet, a melyen egy még kevésbbé látható alak, még nagyobb sötétségben, még jobban tapogatódzik s ezt adta neki címül: A halál. Egy vidéki képkiállítás elfogadta, de ezt a címet adta neki: Esti hangulatok. Vevője azonban nem akadt. Az esti hangulatot józan ember a kocsmában keresi, nem a kiállításon. Ekkor Rezulay Pál elhatározta, hogy változtat a rendszeren. Eddig nagy képeket festett s olcsón adta. Eszébe jutott , hátha Meissonnier összes sikereit annak köszönheti, hogy kicsibe festette meg a legnagyszerűbb tárgyakat is. Nekiállt s lerajzolt fél árkus nagyságú vászonra egy anyát, amint a patakban erősen mosdat két kis meztelen gyereket, akik rettentően bőgnek. Azt adta a képnek címül: Nagymosás, rá írta : Ára ezer forint és beküldte a műcsarnok zsűrijének. Az emberek néha különös szög alatt nézik a dolgokat és így optikai csalódásnak esnek áldozatul. Ilyenformán gyakran a nagy szemtelenséget nagy tehetségnek nézik, így járt a zsűri és a képet a kiállításra elfogadta. Sokan nézték és mindenki sokáig állt előtte. Az emberek azon töprengtek, hogy mi lehet ezen a képen ezer forint ?A kritikusokat azonban nem sikerült bolonddá tenni, s Kessler József azt írta a Nemzetben, hogy kompozíciója nem értékesebb, mint a Maypole-szappan és a Van Brokers-kakaó hirdetési képeinek kompozíciója, s aműt ezért ezer forintot ad, azt vagy gondnokság alá kell helyezni, vagy a bolondok házába csukni. Alexander Bernát a Budapesti Hírlapban azon nézetének adott kifejezést, hogy kétségkívül joga van mindenkinek annyit kérni a képéért, amennyit akar, de viszont a közönségnek is joga van az ilyen exorbitáns követelőről megalkotnia a maga véleményét, mely semmi esetre sem lehet kedvező a festőre nézve. Annyi bizonyos, hogy minden kritikus észrevette a képet és az Abbázia-beli mű- VD87 társaság befolyása alatt, — becsmérlő kifejezésekkel illette a Nagymosást. Mert az Abbázia (mely Rezulayt jóformán nem is ismerte) fel volt háborodva a kép miatt, s mindegyik szentül meg volt győződve, hogy akármelyikük a kidőlt kapnemer segítségével nagyobb műbecsü képet mázol a márványasztalra. Egy darabig tartott a forrongás, aztán Rezulay képe lekerült a napirendről, ahová nagyon különös alakban került újra vissza. Egy napon a lapok kövér betűkkel köv BUDAPESTI HÍRLAP. (121. sz.) 1897. május . Budapest, ápr. 30. Az autokrácia restaurációja című cikkünkre vonatkozólag egy előkelő hazai politikus barátunktól a következő megjegyzéseket vettük: „Megengedi. szerkesztő úr, hogy ma ii cikkére egy megjegyzést tegyek? A béke az egyetlen dolog, amit a saját érdekünkben kívánhatunk. Ezt a Budap. Hírlap igen jól ki-fejtette. Időnk van és lesz a konszolidációra, ha élünk a kedvező alkalommal. Ezt a békét az uj szövetség biztosítja. Ennélfogva nem állja érdekünkben ezt az uj szövetséget a régi szent szövvetség színeiben kifejteni és népszerűségét kölll biztatni. A Közép-Európában meghonosodott alkotmányosságot eltörülni már nem lehet. Ha a parlamentarizmus meggyöngült, azt csak önönmagának köszönheti. Lehet, hogy a monarfhikus hatalom a század végén erősbödni fog a néphatalom rovására, de az alkotmányosságot többé félteni nem lehet. Az új szövetség pedig megvéd a szocializmus (? A szerk.) és a háború ellen. Manapság a viszonyok Európáiban már nem azok, mint amilyenek a napoly leoni háborúk után voltak, tehát nem is kell azoktól a veszedelmektől félni, amelyektől hajdan félhettek.“ Állami tisztviselők összeférhetetlensége. Mint egy kőnyomatos írja, egyik legutóbbi minisztertanácson szóba került az állami tisztviselők öszszeférhetetlenségének ügye. A minisztertanács kimondotta, hogy ezentúl állami tisztviselő nem lehet tagja semmiféle részvénytársaság igazgatóságának, vagy felügyelő bizottságának, sőt egyáltalán semmiféle üzleti haszonnal járó mellékfoglalkozást el nem fogadhat. A minisztertanácsi határozat következtében Kilényi Hugó kereskedelemügyi miniszteri tanácsos a Fonciére pesti biztosítóintézet igazgatósági tagságáról lemondott. Vidéki passzivitás. Tegnapi ily című tudórsításunkra a következő levél közlésére kérettünk: Tekintetes szerkesztőség! A mai Budapesti Hír-lapban olvastam, hogy a fejér megyei főispáni beiktatás alkalmával fölszólaltam, a kortes főispáni intézmény ellen. Szándékom volt ugyan a beikta tás alkalmával ez ellen beszélni, amint azt elutazásomkor a Budapesti Hírlap szerkesztőségének egyik tagja előtt ki is fejeztem, de a vármegye határozata az lévén, hogy csak az alispán és főjegyző beszéljen a díszgyűlésen, én nem beszélhettem. Kérem ezt becses lapjában közölni. Tisztelettel Meszlényi Lajos képviselő. Pártkonferenciák. Ma délután úgy a szabadelvű, mint a nemzeti és a Kossuth-párt értekezletet tartottak. Mindhárom pártkonferencián a holnapi ülés napirendjére kitűzött törvényjavaslatokkal foglalkoztak. A szabadelvű pártnak Podmaniczky Frigyes báró elnöklésével ma este tartott értekezletén elsőnek a Bulgáriával kötött kereskedelmi egyezmény került tárgyalásra. Előadója kiemelte, hogy az egyezmény 14%-os értékvámokat állapít meg, amelynél magasabb megvámolás alá esik ugyan a Bulgáriába bevitt cukor és szesz, de viszont vámmérséklésben részesül több fejlődő iparágunk is. Az értekezlet további tárgya az állami számvitelt szabályozó törvényjavaslat, amelyről megemlítette az előadó, hogy a törvényhozás régi óhajtásának tesz eleget, amennyiben már ezelőtt huszonhét évvel utasította az országgyűlés az állami számvevőszéket ily javaslat kidolgozására. Mindkét törvényjavaslathoz, valamint a gattája-lugosmarosillyei vicinális vasutat engedélyező javaslathoz is vita nélkül hozzájárult az értekezlet. Végezetül tárgyalás alá vették a budapesti telefonhálózat bérletét megszüntető törvényjavaslatot, amelynek előadója nem lévén jelen, a kereskedelmi miniszter ismertette azokat a politikai és köigazgatási okokat, melyek a kormányt a bérlet megszüntetésére indították s kijelentette, hogy mihelyt a telefon annyira fejlődik, hogy bevételei nemcsak a kiadási szükségletet fedezik, hanem többlet is marad fenn, előterjesztés fog létetni az országgyűlésnek a telefonbérleti díjak leszállításáról. Az értekezlet ezt a törvényjavaslatot is vita nélkül elfogadta. A nemzeti párt értekezletén Szentiványi Árpád elnökölt s határozatképp kimondták, hogy a temesgattájai vasútra és a fővárosi telefon bérletének