Budapesti Hírlap, 1897. szeptember (17. évfolyam, 243-272. szám)
1897-09-01 / 243. szám
2 nyomát, szava sokat nyom a népek tanácsában, Európa legnagyobb uralkodója szövetségre lép vele, az autokrata a szabad köztársasággal s a polgár állam fejét ugyanolyan lénynyel fogadja, mint a győzedelmes Németország, vagy a dicső Habsburg-dinasztia országainak koronás uralkodóját. Ezzel a ténynyel, az orosz cár csókja és szövetsége révén, ismét a régi nagyság fénye árad Franciaországra s a francia ismét a világ legelső nemzete. Ezt, — régi hatalma fényét és nagyságát — ünnepli most oly általános lelkes örvendezéssel a francia nemzet. Elzász-Lotharingia, — majd annak is elkövetkezik a maga ideje, a jog és méltányosság szellemében. =■ — ■■ ■■■ ,f Budapest, aug. 31. Kibontakozás az osztrák káoszból. Bécsből táviratozzák, hogy a képviselőhág első ülésének napirendje a következő lesz : 1. A delegáció megválasztása. 2. A kiegyezési provizórium meghosszabbítása. 3. Az ínséges vidékek gyámolításáról szóló javaslat. A kormány mindaddig nem engedi a napirend harmadik pontjának tárgyalását, amíg a képviselőház az első kettőt el nem intézi. A kormány azt hiszi, hogy ily módon keresztülhajthatja az állami élet alapföltételeit alkotó javaslatokat s hogy az ellenzéket rákényszerítheti, hogy legalább ebben a két pontban fölhagyjon az obstrukcióval. Határrendezés Ausztria és Magyarország között. Az igazságügyminiszter az 1897. évi XIV. t.-cikk hatályba léptének napjával mindazokra a területekre, amelyeket a törvénybe iktatott határrendezés következtében a besztercei kir. törvényszék területéből Ausztriához csatoltak, így Alsó- Borgó, Borgó-Tiha és Major községek határaira nézve a magyar bíróságok illetékességét megszüntette, viszont az Ausztriától Magyarországhoz átcsatolt és közigazgatásilag a nevezett községek határaiba kebelezett területekre nézve a magyar bíróságok hatáskörét tette illetékessé. A Magyarországtól Ausztriához csatolt területeket ama magyarországi községi telekkönyvekből, a melyekbe eddig fölvéve voltak, késedelem nélkül lejegyzik s a lejegyzett területek itteni telekkönyvi állását, föltüntető, hivatalból hitelesített telekjegyzőkönyvi másolatokat,az illetékessé vált dornai cs. kir. járásbírósághoz, mint telekkönyvi hatósághoz átteszik. Az Ausztriától Magyarországhoz csatolt területeket a szabályszerű póthelyszínelés útján az illető magyarországi községek telekkönyvibe késedelem nélkül fölveszik. Ennek a telekkönyvvetésnek kellő keresztülvitele céljából azonban előzőleg az ingatlanok ausztriai telekkönyvi állását föltüntető, hivatalból hitelesített telekkönyvi kivonatait s a netán szükséges egyéb adatokat a dornai csász. kir. járásbíróságtól, mint telekkönyvi hatóságtól beszerezni fogják. Apponyi Albert gróf üdvözlése. Apponyi Albert gróf szent istván-napi szózatára, a nemzeti párt vezérének hűséges jászberényi választói összegyűltek a Xeári-szállóban s a gyűlésen Eördögh János pártelnök előterjesztette Apponyi gróf nyílt levelét, a melyet Tarnay Sándor olvasott föl, a mit éljenzéssel fogadtak s Pethes Pál indítványára válaszfeliratot küldtek Apponyihoz, amelyben a következőket mondják: Méltóságod iránti ragaszkodásunk és bizalmunk politikai és parlamenti működésének elvárhatatlan kísérőivé lettek. Mai összejövetelünk kellemes kötelességül rója ránk annak kijelentését, miszerint Méltóságodnak a legutóbbi időben tanúsított politikai magatartása, kifejtett parlamenti ténykedése, melyekből nemzetünk szebb jövőjének éltető napját látjuk kibontakozni, Méltóságod iránti ragaszkodásunkat és bizalmunkat megkétszerezte — és bármit hozzon is ránk a jövő, törhetetlen a bizalmunk Méltóságod iránt, mert minden szava, minden tette arra tanít bennünket, hogy a hazáért mindent, a hazát semmiért. Emberbaráti iskolák. A kultuszminiszter a dadogok és hebegek számára külön iskolákat akar az országban fölállítani s azt kívánja, hogy ilyen iskola vezetésére csak külön képesített tanítók vállalkozhatnak. A tanítók tanfolyamát az idén a váci siketnéma intézetben tartják meg s a miniszter 28 tanítónak ott ingyen ad lakást és ellátást. A minisztériumban szabályrendeletet is dolgoztak ki a dadogó tanfolyamok fölállításáról. A szabályzatnak legfontosabb rendelkezése az, hogy, ahol csak annyi dadogó van, hogy egy tanfolyamot fel lehet állítani, ott fel kell állítani. Egy tanfolyamon tizenhét növendéknél több nem lehet. A miniszter lehetőleg kis leckepénzt akar megállapítani, de mégis úgy, hogy a féléves tanfolyamon a tanító 100—150 forintot kapjon. A miniszternek ez az intézkedése illuzóriussá teszi azt a nagy humanizmust, amelyre körlevelében hivatkozik. A gazdagok orvosokkal gyógyíttatják a dadogást és hebegést, a szegények pedig a tanfolyamot nem tudják megfizetni. A legjobb esetben is, ha megvan a tizenhét tanuló, egynek a tandíja félévre 18 forint, drágább, mint a legtöbb középiskola. A dadogó iskolákat csak úgy lehet meghonosítani, ha azt a 100—200 forint tiszteletdíjat a község vagy az iskolaszék fizeti. Kevés a siketnéma-intézet címén a minap tettünk említést a sanyarú sorsról, melyben a süketnémák oktatásának ügye sínylődik Magyarországon. Ma Szabó Sándor dr. miniszteri segédtitkár, aki a humanitárius ügyek vezetője a kultuszminisztériumban, levelet írt hozzánk erről a kérdésről. Közöljük belőle a következő részt: Sajnos, igaz, hogy hazánkban kevés a siketnémák oktatására szolgáló intézmény s a fogyatékos értékűek számarányához képest az oktatásban részesülők száma igen csekély. De e tekintetben az államot mulasztással vádolni nem lehet. Ismerni kell mindenekelőtt, hogy a siketnémák oktatása, tekintettel arra, hogy nem mindenütt állítható föl számukra iskola vagy intézet, igen költséges. Az állam mégis mindent megtesz a dolog érdekében, ami csak tehetségében áll. A kolozsvári, temesvári, aradi, kaposvári és budapesti siketnéma iskolák valamennyien állami segítséggel létesültek és az összes tanerőket az intézetekben az állam fizeti. Az állam által engedélyezett segítséggel épült a siketnémák kolozsvári és a szeptember hónap folyamán megnyílt temesvári intézete, ezenfelül az állam mozgalmat indított iskola létesítésére Pozsonyban és a felvidéken. A nyomorultak, kik testileg még éppen nem bénák, a legszebb reményekkel nézhetnek a jövő elé, ha a társadalom is, melynek épp úgy kötelessége a fogyatékos, a mint az épérzékűekről gondoskodni, megteszi kötelességét. A testi és szellemi fogyatkozásban szenvedők gyámolító egyesülete, mely célul tűzte ki a társadalmi mozgalom megindítását, e téren igen sokat fog tehetni, ha megfelelő szakférfiaknak ott vezérszerep jut, eddig az az egyesület megfelelő vezetés hiányában, maga is, fájdalom, gyámolításra szorult. Egyébként éppen Wlassics Gyula minisztersége alatt új szervezetet nyert ez az ügy, az intézetek budgetje lényegesen emelkedett, a tanítók fizetését rendezték, új tankönyveket adtak ki, az intézeteket újra fölszerelték, a növendékek száma az iskolában szaporodott. Szóval az állapot nem csak hogy nem kétségbeejtő, de a legszebb reményekkel kecsegtet. A katolikus autonómia. A budapesti espereskerület papsága tegnap délelőtt 11 órától délután 5 óráig szavazott a központi papnevelő intézetben. A jegyzőkönyvet Böschart János jegyző ma terjesztette föl az érseki hivatalhoz. E szerint összesen 77-en szavaztak. Prohászka Ottokár dr., teológiai tanár 66, Bogisich Mihály 48, Molnár János apát 37, Csernoch János dr. esztergomi kanonok 30, Aschenbrier dr. esztergomi kanonok 11, Palkovics esperes 6, Jedlicska esperes 3 szavazatot kapott. Ezeken kívül még tizennégyen kaptak egy-egy szavazatot. A megválasztott autonómiai világi képviselők névsorának kiegészítéséül még közöljük a következő megválasztott képviselők neveit , Batthyány József zászlót, és középütt a bosnyák vörös-sárga lobogót tűzik ki. Hogy Kállayné Ilicsében a Hungáriaszállóban lakik, azt talán mondani is fölösleges. Mert Kállayné elsősorban és mindenekfölött magyar. Magyarul köszöntött, midőn lakásán tisztelegtem és mikor a magyar nyelven folyó társalgás közben, figyelmébe bátorkodtam ajánlani egy nálunk is igen népszerű bosnyák udvari tanácsost, a ki ugyanakkor a szobában jelen volt és a ki társalgásunkat nem értette, a grófnő egész pajkosan jegyezte meg: — Csak beszéljünk tovább magyarul, tanulja meg a sváb is a magyar nyelvet! Magyarul beszélget ő a gyermekeivel is, de sőt cselédségének nagy része is magyar. Fia a katona pályán van. Most tiszthelyettes. A grófnő bemutatta és hozzá tette — Mához egy esztendőre, Isten segítségével hadnagy lesz. Eszembe jutott, hogy a múlt évben említette a grófnő, mennyire izgatott a fia miatt, ki a Schmelzen a német császár tiszteletére rendezett katonai parádéra szintén kirukkolandó volt. — Hja, igen — mondá a grófnő — ott volt a fiam is és olyan szerencsében részesült, hogy a magyar király mutatta őt be a német császárnak. A szerajevói társas életről mondott el azután a grófnő néhány intim és érdekes adatot s nekem föltűnt, hogy az egyes családok legapróbb dolgait is oly jól ismeri. — Hja kérem, mondá ő, ez az én kenyerem ! Különben igy van itt mindenki. Nagy szeretettel, lelkesedéssel dolgoznak az emberek, hogy nagy és szép eredményeket mutassanak föl. A zágrábi kiállításon a jó horvátok megbámulták a bosnyák ipar óriási haladását. — Ez csak svindli, jegyző meg egy magasrangu horvát hivatalnok. - Macht’s mir diesen Schwindel nach! jegyző meg reá a jelenlevő horvát bán. Egy turista futólagos följegyzésen messzire túlesik, hogy én itt a bosnyák ipar és kereskedelem rohamos fejlődésével foglalkozzam. Csak éppen, hogy megemlékezem gyönyörű szép szőnyegszövő gyáráról, melynek a millenáris kiállításon oly sok szép bámulója akadt és arról a rendkívül érdekes kézműipariskoláról, hol szebbnél-szebb műtárgyakat, dohányszelencéket, vázákat stb. készítenek ezüsttel kiverve. Mikor estefelé egy ilicsei vendéglő forraszán vacsorához ültünk és a kerek pavillonban a cigány magyar nótákat kezdett húzni, szilaj, duhajkodó magyar nótákat, szeretetreméltó ciceronónk, Hermann udvari tanácsos, aki itt Magyarországon is olyan sok szimpátiának örvend, a bosnyák betyár-romantikáról mondott el néhány csinos történetet. Az okkupáció első évében történt — kezdő elbeszélését. Egy fontosabb kiküldetésben kellett vidékre mennem. Persze katonai kiséret mellett. Az utat lóháton tettük meg, vasútnak még akkor itt se hite, se hamva nem volt, öreg este köszöntött ránk, mikor végre egy házhoz értünk s ebben a magános csárdában vettünk éjjeli szállást. Katonáim az istállóban heveredtek le, nekem a korcsmáros szobája jutott. Agyon voltam fáradva és a nyirkos, ködös őszi est nedvességétől úgy fáztam, hogy nem tudtam fölmelegedni. Úti táskámból előkerestem teafőzőmet és éppen lángralobbantottam a borszeszt, mikor az ajtó megnyílik és egy vad, marcona alak lépett be rajta. Harminc éves ember lehetett s csak úgy duzzadt az erőtől. Rögtön ráismertem, hogy a korcsmárosnak a bérese. Az imént még segédkezett a lovak leszerelésénél. Itt ebben az elhagyatott magányban ennek az erős, tagbaszakadt legénynek a látogatása éppen nem volt ínyemre, különösen mikor észrevettem, hogy alaposan föl van fegyverkezve. Különben is úgy látszott, hogy a kelleténél mélyebben tekintett a korsó fenekére. Kérdezősködött, hogy meg vagyok-e a szobával elégedve? De látszott, hogy ez csak ürügy volt. Revolverem a szoba túlsó felén hevert és én aggódva láttam, hogy védtelenül állok ezzel a fickóval szemben, ő egész bizalmasan helyet foglalt a teafőző mellett és kérdezősködött utam céljáról és hogy én a törvény embere vagyok-e ? Csak nem tudtam, mi szándéka van. Végre kirukkolt vele, hogy neki nyomja valami a lelkét. Két gyilkosság. Megölt egy pasát néhány év előtt, azonkívül meg a kedvesének szeretőjét szúrta le. Ezen a helyen, ebben az időben, ilyen társaság nem a legkedvesebb benyomást tette reám. Ezt a vallomást pedig azért tette előttem, hogy megtudja, várjon mi fog vele történni, ha az ő dolga valaha napfényre kerül? Én kitérő választ adtam és órámat elővéve, az idő előrehaladott voltára figyelmeztettem és kértem kölcsön föl reggel 5 órakor. Ő megnézte arany órámat és megígérte, hogy reggel fölébreszt. Távozott. Én persze azonnal eltorlaszoltam az ajtót és kezemben a revolverrel feküdtem az ágyba. Reggel öt órakor az én emberem az ajtón dörömbölt és behozta szépen kitisztított csizmáimat., BUDAPESTI HÍRLAP, (243. sz.) 1897. szeptember 1.