Budapesti Hírlap, 1897. október(17. évfolyam, 273-303. szám)

1897-10-01 / 273. szám

Budapest, 1897. XVII. évfolyam 273. sz. Péntek, október I Előfizetési Árak: Egész évre 11 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. megjelenik mindennap, hétifin és ünnep után való napon­ta. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vill., Bükk Szilárd­ utca 4. sí. Hirdetések nonparellte- számítással díjszabás szériát. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Alkotmány-revízió. Budapest, szept. 30. Az osztrák kérdés el fog dőlni a következő hetekben. Meg lehet, hogy a pártszenvedély lelohad s az emberek eszükre térnek részint a miniszterelnök párbajának visszahatása alatt, részint mert mindenik párt tart a felelősség­től, mely rá háramlik, ha a parlamen­­tarizmust Ausztriában lehetetlenné teszi. Sőt a magyar főváros dicsősége is jó­­zanító hatással bírhat osztrák szövet­ségeseinkre, kik attól tartanak, hogy a Habsburg-dinasztia csakugyan átteszi székét és a monarkia súlypontját Buda­pestre s nemcsak Bécs, hanem egész Ausztria eddig gyakorolt felsőbbsége megszűnik. Ha ily formán az osztrák pártok fegyverszünetet kötnek s a par­lamenti tárgyalások rendes mederbe törnek, ha obstrukció nélkül a kiegye­zési provizóriumot s azután a kiegye­zési javaslatokat letárgyalják, szóval, ha a teljes alkotmányosság Ausztriá­ban helyreáll és mindama föltételeknek megfelel, melyeket a közös ügyek és közös érdekű viszonyok elintézésére törvénybe írtak, úgy az 1867-i kiegye­zés ismét igaznak és erősnek bizonyult, mely a legnehezebb váltságokat is ki­állja. Még reméljük, hogy ez így lesz és hogy az osztrák viszonyokon napi­rendre térhetünk. Azonban, ha tekintjük azt a mély visszavonást, mely az osztrák nemzeti­ségi pártok között mutatkozik, ha fe­nekére tekintünk a gyűlölségnek és az érdekek összeférhetetlenségének, vala­mint ha számba veszszük az osztrák parlament elfajulását és a centraliszti­­tikus és federalisztikus törekvések, a német és szláv követeléseknek összefér­hetetlen voltát, valóban kétségbeeshe­tünk, vájjon fog-e sikerülni bármely osztrák kormánynak állandóan fentar­­tani azt az alkotmányt, mely jelenleg Ausztria népeit egy közös törvényho­zásba gyűjti s állami egységbe foglalja. A 67-iki kiegyezésnek pedig alap­elve a dualizmus, a paritás és Ausztriá­nak teljes alkotmányossága. Hogy minő legyen ez osztrák alkotmány, ahhoz csak annyi köze van Magy­arország­­nak, a mennyi a közös ügyekre s azok elintézési módjára vonatkozik s a mit a 67-iki törvényben kikötöttek. De az első föltevés, melyen a 1867 : 12. tör­vénycikk nyugszik, Ausztria alkotmá­nyossága s a közöös ügyeknek az osz­trák népek képviseletével való elinté­zése, azután hogy Magyarország, mint állami egység, ne több állammal, ha­nem ő felsége többi országával és tar­tományával együttesen álljon alkuban és szövetségben és harmadszor, hogy a pragmatika szankcióból folyó közös ügyeket mindig paritásosan intézzék a két állam kormányai, parlamentjei és delegációi. Ezeket az elveket és a pragmatika szankciót, folyományával, a 67-iki tör­vénynyel, figyelemben kell tartanunk minden esetben, vagy megtartja Ausztria jelen alkotmányát, úgy, a mint van s akkor a kiegyezési törvényeket meg­újítjuk, úgy, a mint minden tíz évben szoktuk s a delegációk is úgy járnak el, mint máskor; vagy Ausztria mos­tani alkotmányát baleset éri, a tájá­­rat szétrobban, vagy sztrájkol, vagy föloszlatódik s ez esetben Ma­gyarországnak a folyó ügyekről is provideálni kell a közös hadse­regre és diplomáciára nézve, de az iránt is határozott állást kell foglalnia, hogy az Ausztriában bekövetkezett alkotmányválság mily visszahatással le­gyen a 67-iki kiegyezésre, a benne megszabott eljárásra és a pragmatika szankció sértetlen föntartására nézve. Ha például Ausztria autonomisztikus irányban új alkotmányt nyer oly mó­don, hogy a delegációk intézménye, a közös hadsereg és a diplomácia közös­sége s a kvóta megállapításának módja nincsenek alterálva, úgy ránk nézve közömbös lehet, hogy a plénumból választják-e a delegációt, vagy tarto­mányok szerint,mint jelenleg, vagy a tar­­tománygyűlésekből közvetetlenül, csak az az elv maradjon érintetlen, hogy mi csak egy osztrák államkormánynyal és egy osztrák törvényhozással állunk szemben mindamaz ügyekben, melyek közös megállapodást igényelnek. Ez esetben az osztrák alkotmány módosul­hat, de nekünk sem a magyar alkot­mányon, sem a 67-iki kiegyezésen vál­toztatnunk nem kell. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Bukaresti dolgok. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — A bukaresti lapokban nagyon nyájas dolgokat olvasunk Budapestről. A­mennyire­­ csak lehet, kicsinyítik fővárosunkat; a Duna nekik hitvány víz, a házak csúnyák, az embe­rek gorombák, a világítás rossz — szóval le­tesznek bennünket a sárga földig. Vigasztalhat bennünket az a körülmény, hogy a saját kirá­lyukról épp ilyen komisz hangon írtak. A­mit nem csudálok. Nem őseiktől szállt rájuk örök­ségképp a királyság, nem is szentelik meg egy ezredév nagy hagyományai, hanem úgy kap­ták ajándékba az európai hatalmaktól. Nem tekintenek föl rá tisztelettel s ennek nyárán kifejezést is adnak. Mert Romániában korlátlan sajtószabad­ság uralkodik. Ki lehet ott írni mindenkiről mindent, de leginkább a királyt lehet büntet­lenül bántalmazni. Van egy pár antidinasztikus és köztársasági lap, mely I. Károlyt folyton mint idegent tárgyalja, a­ki teljesen alaptala­nul nevezi magát Románia királyának. A vezető férfiak talán azért tűrik mindezt, mert nem tartják veszedelmesnek. Hisz Romá­niában oly kevés az írni-olvasni tudók száma, hogy a nyomtatott betűnek majdnem semmi hatása nincs a népre. Ott írhatja valaki a leg­­magasztosabb és a legaljasabb dolgokat, a nép nagy tömege nem vesz róla tudomást, é épp úgy, mint nálunk. Bár a magyar zsarnokság alatt nyögő román nép, akár mint munkás, akár civilizáltság tekintetében nagyon fölötte áll a romániai népnek, az itteni román intelli­gencia pedig sokkal különb, mint a romániai. Nem is szeretik oda túl az erdélyi románt, csak nyíltan, mi előttünk. Titokban dühösek, ha előlük elveszik a különböző állásokat s nem szűnnek meg áskálódni egy ilyen jöve­vény ellen. A napokban egy rettenetes ember látoga­tott meg. Kicsi, görbe és fekete volt. Úgy né­zett ki, mint egy szalonkabátba bújt giliszta. Bemutatta magát, hogy ő egy bukaresti lap munkatársa s engem ismer tavalyról, mikor ott jártam. Persze, nagyon szívesen fogadtam s meghívtam az újságírók lakomájára. — Nem mehetek el, felelt sötéten, de láttam, hogy szeretne ott lenni, mert enni végre is jó dolog, még annak is, a­ki republikánus. — Ugyan ne okoskodjék. Miért ne jö­hetne el? — Mert nem mehetek el semmi olyan ünnepségre, melyet Károly király tiszteletére rendeznek. — És miért? — Mert az én lapom antidinasztikus és republikánus. Csodálkozva néztem végig a kis emberen és magamban fölsóhajtottam, hogy ha valaha dinasztiát alapítanék, vajha ilyen ellenségeim lennének, mint a­milyen a tisztelt előttem ülő. — Mondja csak uram, miféle dinasztiát óhajtana Románia számára? — Semmifélét. Mi elvből antidinasztikusok vagyunk. — Érettnek tartja ön Romániát a köz­társaságra? — Miért ne ? Az intelligencia elég érett rá. — Úgy ? Tehát egy köztársaság az intel­ligencia számára? Talán a nagyherceggel az élén, mint az operettben? Nem tartja ezt bo­londságnak? Hisz ez Románia pusztulása volna. — Ne vegye olyan komolyan. Ez a program mindenesetre a legkiabálóbb, s ez a fő. Egy percre azt hittem, hogy a kiadó­­hivatallal, s nem a szerkesztőséggel állok szembe. Mint jóbarátok váltunk el, de ő oly rosszakaratú dolgokat írt Budapestről, hogy jónak látom őt leleplezni. Jupp ma egy éve tömegesen volt szeren­csém Bukarestben ezekhez az urakhoz. Buka­rest a mi királyunkat várta, s én már két nap­pal előbb lementem. Mikorra leértem, a Raba­­gasok teljes működésben voltak.­­A mozgalmat megindította az, hogy a diadalkapukon magyar zászlók voltak, összesen az egész városban valami harminc. Nem akkorák, mint egy kapu, nem is voltak nagyon szembetűnően kibontva , de a mozgalom megindítására éppen elégségesnek Mai számunk 16 oldal.

Next