Budapesti Hírlap, 1897. október(17. évfolyam, 273-303. szám)
1897-10-01 / 273. szám
Budapest, 1897. XVII. évfolyam 273. sz. Péntek, október I Előfizetési Árak: Egész évre 11 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. megjelenik mindennap, hétifin és ünnep után való naponta. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vill., Bükk Szilárd utca 4. sí. Hirdetések nonparellte- számítással díjszabás szériát. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Alkotmány-revízió. Budapest, szept. 30. Az osztrák kérdés el fog dőlni a következő hetekben. Meg lehet, hogy a pártszenvedély lelohad s az emberek eszükre térnek részint a miniszterelnök párbajának visszahatása alatt, részint mert mindenik párt tart a felelősségtől, mely rá háramlik, ha a parlamentarizmust Ausztriában lehetetlenné teszi. Sőt a magyar főváros dicsősége is józanító hatással bírhat osztrák szövetségeseinkre, kik attól tartanak, hogy a Habsburg-dinasztia csakugyan átteszi székét és a monarkia súlypontját Budapestre s nemcsak Bécs, hanem egész Ausztria eddig gyakorolt felsőbbsége megszűnik. Ha ily formán az osztrák pártok fegyverszünetet kötnek s a parlamenti tárgyalások rendes mederbe törnek, ha obstrukció nélkül a kiegyezési provizóriumot s azután a kiegyezési javaslatokat letárgyalják, szóval, ha a teljes alkotmányosság Ausztriában helyreáll és mindama föltételeknek megfelel, melyeket a közös ügyek és közös érdekű viszonyok elintézésére törvénybe írtak, úgy az 1867-i kiegyezés ismét igaznak és erősnek bizonyult, mely a legnehezebb váltságokat is kiállja. Még reméljük, hogy ez így lesz és hogy az osztrák viszonyokon napirendre térhetünk. Azonban, ha tekintjük azt a mély visszavonást, mely az osztrák nemzetiségi pártok között mutatkozik, ha fenekére tekintünk a gyűlölségnek és az érdekek összeférhetetlenségének, valamint ha számba veszszük az osztrák parlament elfajulását és a centralisztitikus és federalisztikus törekvések, a német és szláv követeléseknek összeférhetetlen voltát, valóban kétségbeeshetünk, vájjon fog-e sikerülni bármely osztrák kormánynak állandóan fentartani azt az alkotmányt, mely jelenleg Ausztria népeit egy közös törvényhozásba gyűjti s állami egységbe foglalja. A 67-iki kiegyezésnek pedig alapelve a dualizmus, a paritás és Ausztriának teljes alkotmányossága. Hogy minő legyen ez osztrák alkotmány, ahhoz csak annyi köze van Magyarországnak, a mennyi a közös ügyekre s azok elintézési módjára vonatkozik s a mit a 67-iki törvényben kikötöttek. De az első föltevés, melyen a 1867 : 12. törvénycikk nyugszik, Ausztria alkotmányossága s a közöös ügyeknek az osztrák népek képviseletével való elintézése, azután hogy Magyarország, mint állami egység, ne több állammal, hanem ő felsége többi országával és tartományával együttesen álljon alkuban és szövetségben és harmadszor, hogy a pragmatika szankcióból folyó közös ügyeket mindig paritásosan intézzék a két állam kormányai, parlamentjei és delegációi. Ezeket az elveket és a pragmatika szankciót, folyományával, a 67-iki törvénynyel, figyelemben kell tartanunk minden esetben, vagy megtartja Ausztria jelen alkotmányát, úgy, a mint van s akkor a kiegyezési törvényeket megújítjuk, úgy, a mint minden tíz évben szoktuk s a delegációk is úgy járnak el, mint máskor; vagy Ausztria mostani alkotmányát baleset éri, a tájárat szétrobban, vagy sztrájkol, vagy föloszlatódik s ez esetben Magyarországnak a folyó ügyekről is provideálni kell a közös hadseregre és diplomáciára nézve, de az iránt is határozott állást kell foglalnia, hogy az Ausztriában bekövetkezett alkotmányválság mily visszahatással legyen a 67-iki kiegyezésre, a benne megszabott eljárásra és a pragmatika szankció sértetlen föntartására nézve. Ha például Ausztria autonomisztikus irányban új alkotmányt nyer oly módon, hogy a delegációk intézménye, a közös hadsereg és a diplomácia közössége s a kvóta megállapításának módja nincsenek alterálva, úgy ránk nézve közömbös lehet, hogy a plénumból választják-e a delegációt, vagy tartományok szerint,mint jelenleg, vagy a tartománygyűlésekből közvetetlenül, csak az az elv maradjon érintetlen, hogy mi csak egy osztrák államkormánynyal és egy osztrák törvényhozással állunk szemben mindamaz ügyekben, melyek közös megállapodást igényelnek. Ez esetben az osztrák alkotmány módosulhat, de nekünk sem a magyar alkotmányon, sem a 67-iki kiegyezésen változtatnunk nem kell. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Bukaresti dolgok. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — A bukaresti lapokban nagyon nyájas dolgokat olvasunk Budapestről. Amennyire csak lehet, kicsinyítik fővárosunkat; a Duna nekik hitvány víz, a házak csúnyák, az emberek gorombák, a világítás rossz — szóval letesznek bennünket a sárga földig. Vigasztalhat bennünket az a körülmény, hogy a saját királyukról épp ilyen komisz hangon írtak. Amit nem csudálok. Nem őseiktől szállt rájuk örökségképp a királyság, nem is szentelik meg egy ezredév nagy hagyományai, hanem úgy kapták ajándékba az európai hatalmaktól. Nem tekintenek föl rá tisztelettel s ennek nyárán kifejezést is adnak. Mert Romániában korlátlan sajtószabadság uralkodik. Ki lehet ott írni mindenkiről mindent, de leginkább a királyt lehet büntetlenül bántalmazni. Van egy pár antidinasztikus és köztársasági lap, mely I. Károlyt folyton mint idegent tárgyalja, aki teljesen alaptalanul nevezi magát Románia királyának. A vezető férfiak talán azért tűrik mindezt, mert nem tartják veszedelmesnek. Hisz Romániában oly kevés az írni-olvasni tudók száma, hogy a nyomtatott betűnek majdnem semmi hatása nincs a népre. Ott írhatja valaki a legmagasztosabb és a legaljasabb dolgokat, a nép nagy tömege nem vesz róla tudomást, é épp úgy, mint nálunk. Bár a magyar zsarnokság alatt nyögő román nép, akár mint munkás, akár civilizáltság tekintetében nagyon fölötte áll a romániai népnek, az itteni román intelligencia pedig sokkal különb, mint a romániai. Nem is szeretik oda túl az erdélyi románt, csak nyíltan, mi előttünk. Titokban dühösek, ha előlük elveszik a különböző állásokat s nem szűnnek meg áskálódni egy ilyen jövevény ellen. A napokban egy rettenetes ember látogatott meg. Kicsi, görbe és fekete volt. Úgy nézett ki, mint egy szalonkabátba bújt giliszta. Bemutatta magát, hogy ő egy bukaresti lap munkatársa s engem ismer tavalyról, mikor ott jártam. Persze, nagyon szívesen fogadtam s meghívtam az újságírók lakomájára. — Nem mehetek el, felelt sötéten, de láttam, hogy szeretne ott lenni, mert enni végre is jó dolog, még annak is, aki republikánus. — Ugyan ne okoskodjék. Miért ne jöhetne el? — Mert nem mehetek el semmi olyan ünnepségre, melyet Károly király tiszteletére rendeznek. — És miért? — Mert az én lapom antidinasztikus és republikánus. Csodálkozva néztem végig a kis emberen és magamban fölsóhajtottam, hogy ha valaha dinasztiát alapítanék, vajha ilyen ellenségeim lennének, mint amilyen a tisztelt előttem ülő. — Mondja csak uram, miféle dinasztiát óhajtana Románia számára? — Semmifélét. Mi elvből antidinasztikusok vagyunk. — Érettnek tartja ön Romániát a köztársaságra? — Miért ne ? Az intelligencia elég érett rá. — Úgy ? Tehát egy köztársaság az intelligencia számára? Talán a nagyherceggel az élén, mint az operettben? Nem tartja ezt bolondságnak? Hisz ez Románia pusztulása volna. — Ne vegye olyan komolyan. Ez a program mindenesetre a legkiabálóbb, s ez a fő. Egy percre azt hittem, hogy a kiadóhivatallal, s nem a szerkesztőséggel állok szembe. Mint jóbarátok váltunk el, de ő oly rosszakaratú dolgokat írt Budapestről, hogy jónak látom őt leleplezni. Jupp ma egy éve tömegesen volt szerencsém Bukarestben ezekhez az urakhoz. Bukarest a mi királyunkat várta, s én már két nappal előbb lementem. Mikorra leértem, a Rabagasok teljes működésben voltak.A mozgalmat megindította az, hogy a diadalkapukon magyar zászlók voltak, összesen az egész városban valami harminc. Nem akkorák, mint egy kapu, nem is voltak nagyon szembetűnően kibontva , de a mozgalom megindítására éppen elégségesnek Mai számunk 16 oldal.