Budapesti Hírlap, 1898. január (18. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-01 / 1. szám

1898. Budapest, dec. 31. Csodálatos körülmények közt lépjük át ennek az esztendőnek a küszöbét. Ez lesz ötvenéves fordulója szabadság­szülő évünknek, annak a históriai esz­tendőnek, az 1848-nak, a melynél töb­bet tán egy évet sem emlegettek azok,­­ a kik utána lettek. Maga a honfoglalás éve ezer éven keresztül nem érdekelte a magyart. Mikor megünneplésére ke­rült a sor, a tudósok nem tudták ki­sütni, melyik az. Az aranybulla éve, 1222 már a nagyon emlegetett évek közé tartozott. A tatárjárást, a mo­hácsi veszedelmet nem felejtette el az utód. A pragmatika szankció éve nagy históriai dátum lett. Az 1791 a legtöb­bet citált évek közé tartozik. De egyi­ket se emlegették ennyit, se a jót se a gyászosat, mint az 1848-at, melynek megünneplésére a holnap kezdődő év­ben készülünk. De gúnyolódik-e velünk a sors, hogy ime, ötvenedik évfordulóján par­lamenti alkotmányosságunk kivívásának, parlamenti alkotmányosságunk gépe megakad! Holnapra virradóra kereske­delmi és pénzügyi­ viszonylatainknak szinte összesége ex lex állapotba kerül. És kerül, hogy megf­rteződjék a hely­zetben rejlő gúny, éppen annak a párt­nak eltökéléséből, a­mely címében vi­seli az 1848-at. " Nem lehet kedvező jelnek venni e körülményt. Polgári viszonyainkat mond­hatjuk olyan rendezetteknek, hogy e kivételes állapot, a kormány s a ható­ságok körültekintő és tapintatos figyelme mellett semmi rombolást nem fog csinálni sem a magán­érdekekben, sem a közérdekben, de maga az álla­pot azért súlyos, rendkívüli és természet­­ellenes. Azt lehet mondani, hogy gyerme­kes önkénynyel van az országra szükség nélkül ráerőszakolva. Ha volna oly ellenségünk, ha volna valahol irántunk való oly rossz akarat, ha volna valahol valaki alkotmányunknak oly ellensége, a­ki gonosz szándékának megfelelő ha­talommal is rendelkeznék, az ugyan fölhasználhatná az alkalmat, hogy al­kotmányunk kincses házába betörjön és benne megrongálja legbecsesebb dolgainkat. Még csak azt sem mond­hatnék, hogy nem magaink hagytuk nyitva és őrizetlen az ajtaját, akár tu­datlanságból, akár a megfontolás hiá­nyából. Szerencsénkbe oly nemes szivű és fenséges jellemű uralkodó ül trónun­kon, a­ki az élet és uralkodása tapasz­talásaiból merítvén tanításait, nekünk maga adta vissza alkotmányos szabadságun­kat. Megtanulta az eseményekből, hogy Magyarországra is, Ausztriára is és a dinasztiára is az a jobb, ha Magyarország az ő alkotmányának birtokában van és nem ennek az ellenkezője. Ő tehát védője marad az ő művének, visszaszerzett alkotmányunknak, nekünk semmi ilyen veszedelemtől félnünk nem kell. Ne­künk csak a törvényhez kell híveknek lennünk, okosaknak és megbízhatók­nak, akkor biztosítottuk az 1848-diki vívmányokat. A jelen állapotban, a­melybe meg­gondolatlanul sodorták az országot a bölcsebbek és mérsékeltebbek, tanácsa ellenére, a kormányra igen nagy felelős­ség hárul. Nagy óvatosságra, éberségre és épen annyi energiára van szüksége, neki a parlament botlása következmé­nyeit kell elhárítania. Akármiként teszi, tegye úgy, hogy a válságok, változandó­­ságok, felforgatások ez idejében min­denek fölött valónak tartja az alkot­mány sértetlenségét. Az alkotmány és törvény tisztelete a legnagyobb erény és az életfentartó erő a szabad ország­ban : erre kell példát adni a magyar államférfiaknak, nem pedig arra, hogy csak ürügynek eseteket oknak hirdetve túltegyük magunkat az alkot­mányon és rést üssünk tilalmazó téte­lein. Mert sohasem tudjuk ily bizony­talan időkben, kiknek a számára ütöt­tük a rést. Óvatosságra, a haza szeretetére, a rend és közérdek felkarolására intjük ez órában a polgárokat is, hogy össze­tett erővel kár és válság nélkül segít­sük túl az országot a törvény nélküli állapoton, abban a reményben, hogy képviselőink, kiket a hon atyáinak ne­vezünk, magukba szállva sietni fognak visszahelyezni az országot a törvény alá s ezzel a vagyonnak és száz gazdasági érdeknek megadni a szükséges biztos­ságát, így kívánunk boldog uj esztendőt az olvasónak. Titokzatosan bontakozik ki a jövő ködéből az uj év. A 48-ki idealizmus jegyében közeledik felénk, a minek jönni kell. Isten adjon erőt és kedvezést munkánkhoz s munkánkban való örömet s örömünkben való bol­dogságot és megelégedést. Múltból a jövőbe. Budapest, dec. 31. Nehéz gondokkal válságos időkbe nézünk. Letűnt egy esztendő, mely nem volt szerencsés, mert szűken mérte áldását az ég földünkre s az elégedet­len nép lelkében megzavarodott. A politikusok is megtévedtek, pártviszály tette tehetetlenné az országgyűlést, szerződéseink Ausztriával, melyeken gazdasági életünk nyugszik, lejártak, meg nem újittattak és törvénytelen állapotban léptünk az új esztendőbe. Biztos célt és szilárd kormányt, mely hozzávezessen, nem találunk. De a leg­erősebb akarat sem volna képes meg­mondani , hogyan fogjuk rendezni viszonyunkat a szövetséges Ausz­triához, mert ez az állam kiszá­míthatatlan tényezők szenvedélyének lett az áldozata. Nekünk számolnunk kell az osztrák kormány ingatagságá­val, a szlávok és germánok gyűlölsé­­gével, az osztrák politikusok kapzsisá­gával, a központi osztrák parlament tagadásával, vagy pedig az egész osz­trák alkotmány válságával. Ausztria belügyeibe nem avatkozhatunk, befo­lyást az ottani viszonyokra nem gya­korolhatunk, csak a­mennyiben a közös ügyek erre törvényes jogot biztosíta­nak, hogy oly tényeket el ne fogad­junk, melyek saját törvényeinkbe, a pragmatika szankcióba és a 67-iki ki­egyezésbe ütköznek. A visszahatást érezzük, mely az osztrák bonyodal­­makból Magyarországra származik. Belső bajainkhoz járul ez is. Kerestük a kibontakozást s minde­nekelőtt halasztást kértünk a kiegye­zés megkötésére. Ezt először az osztrák Reichsratb nem adta meg obstrukció­­jával, azután a magyar függetlenségi párt ellenezte. A provizóriumos javas­latból nem vált törvény, Ausztriában kibocsátották a rendeleteket, Magyar­­országon ezt alkotmányunk tiltotta s beleestünk a rendetlenségbe. Közállapotaink jogfolytonosságát, a kiegyezés lehetőségét és a törvény­­hozás szabályos működését megmen­teni Apponyi vállalkozott. Önfeláldo­zással lépett síkra a kormány javaslata mellett. Megértették. Király, többség, maga a függetlenségi párt is méltá­nyolták közbenjárását s dicsérték ön­zetlenségét. Nagyon kevés kellett ahoz, hogy a provizórium javaslatából azzal a magyarázattal, melylyel Apponyi el­fogadásra ajánlotta, törvény legyen. A pártoskodás ennek útját állotta s midőn már végéhez közeledett az év, Polónyi alkalmat nyújtott még egyszer a béke­kötésre. Nem hogy a törvényjavas­laton változás tétessék, hanem hogy a függetlenségi párt jóhiszemüleg leszerelhessen, Apponyi még egy­szer fölszólalt. Cselekedte önként és érdek nélkül. Neki nem volt szük­sége első beszédének magyarázatára, sem értelmét nem homályosította el senki, sem célzatát nem gyanúsították, sem hatását fokozni nem kellett. Rö­vid, második nyilatkozatában Apponyi csak megismételte, a­mit korábban kifej­tett: Miért tette? Azért-e, hogy magá­nak, vagy pártjának tegyen vele hasz­ / TV Budapest 1898. XVIII. évfolyam I. sz. Szombat, január 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési fisak: Egész évre 11 írt, félévre 1 frt, negyedévre 3 írt 2O kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ugyanezen ház József-körút 5. sz. 1. oldalán. Apróhirdetések ára: Egy eze­r kr., vastagabb betűvel 1 kr. Hirdetések nenparellje ezsimk­éaiai díjszabás szerint. Mai számunk 24 oldal.

Next