Budapesti Hírlap, 1898. január (18. évfolyam, 1-31. szám)
1898-01-01 / 1. szám
1898. Budapest, dec. 31. Csodálatos körülmények közt lépjük át ennek az esztendőnek a küszöbét. Ez lesz ötvenéves fordulója szabadságszülő évünknek, annak a históriai esztendőnek, az 1848-nak, a melynél többet tán egy évet sem emlegettek azok, a kik utána lettek. Maga a honfoglalás éve ezer éven keresztül nem érdekelte a magyart. Mikor megünneplésére került a sor, a tudósok nem tudták kisütni, melyik az. Az aranybulla éve, 1222 már a nagyon emlegetett évek közé tartozott. A tatárjárást, a mohácsi veszedelmet nem felejtette el az utód. A pragmatika szankció éve nagy históriai dátum lett. Az 1791 a legtöbbet citált évek közé tartozik. De egyiket se emlegették ennyit, se a jót se a gyászosat, mint az 1848-at, melynek megünneplésére a holnap kezdődő évben készülünk. De gúnyolódik-e velünk a sors, hogy ime, ötvenedik évfordulóján parlamenti alkotmányosságunk kivívásának, parlamenti alkotmányosságunk gépe megakad! Holnapra virradóra kereskedelmi és pénzügyi viszonylatainknak szinte összesége ex lex állapotba kerül. És kerül, hogy megfrteződjék a helyzetben rejlő gúny, éppen annak a pártnak eltökéléséből, amely címében viseli az 1848-at. " Nem lehet kedvező jelnek venni e körülményt. Polgári viszonyainkat mondhatjuk olyan rendezetteknek, hogy e kivételes állapot, a kormány s a hatóságok körültekintő és tapintatos figyelme mellett semmi rombolást nem fog csinálni sem a magánérdekekben, sem a közérdekben, de maga az állapot azért súlyos, rendkívüli és természetellenes. Azt lehet mondani, hogy gyermekes önkénynyel van az országra szükség nélkül ráerőszakolva. Ha volna oly ellenségünk, ha volna valahol irántunk való oly rossz akarat, ha volna valahol valaki alkotmányunknak oly ellensége, aki gonosz szándékának megfelelő hatalommal is rendelkeznék, az ugyan fölhasználhatná az alkalmat, hogy alkotmányunk kincses házába betörjön és benne megrongálja legbecsesebb dolgainkat. Még csak azt sem mondhatnék, hogy nem magaink hagytuk nyitva és őrizetlen az ajtaját, akár tudatlanságból, akár a megfontolás hiányából. Szerencsénkbe oly nemes szivű és fenséges jellemű uralkodó ül trónunkon, aki az élet és uralkodása tapasztalásaiból merítvén tanításait, nekünk maga adta vissza alkotmányos szabadságunkat. Megtanulta az eseményekből, hogy Magyarországra is, Ausztriára is és a dinasztiára is az a jobb, ha Magyarország az ő alkotmányának birtokában van és nem ennek az ellenkezője. Ő tehát védője marad az ő művének, visszaszerzett alkotmányunknak, nekünk semmi ilyen veszedelemtől félnünk nem kell. Nekünk csak a törvényhez kell híveknek lennünk, okosaknak és megbízhatóknak, akkor biztosítottuk az 1848-diki vívmányokat. A jelen állapotban, amelybe meggondolatlanul sodorták az országot a bölcsebbek és mérsékeltebbek, tanácsa ellenére, a kormányra igen nagy felelősség hárul. Nagy óvatosságra, éberségre és épen annyi energiára van szüksége, neki a parlament botlása következményeit kell elhárítania. Akármiként teszi, tegye úgy, hogy a válságok, változandóságok, felforgatások ez idejében mindenek fölött valónak tartja az alkotmány sértetlenségét. Az alkotmány és törvény tisztelete a legnagyobb erény és az életfentartó erő a szabad országban : erre kell példát adni a magyar államférfiaknak, nem pedig arra, hogy csak ürügynek eseteket oknak hirdetve túltegyük magunkat az alkotmányon és rést üssünk tilalmazó tételein. Mert sohasem tudjuk ily bizonytalan időkben, kiknek a számára ütöttük a rést. Óvatosságra, a haza szeretetére, a rend és közérdek felkarolására intjük ez órában a polgárokat is, hogy összetett erővel kár és válság nélkül segítsük túl az országot a törvény nélküli állapoton, abban a reményben, hogy képviselőink, kiket a hon atyáinak nevezünk, magukba szállva sietni fognak visszahelyezni az országot a törvény alá s ezzel a vagyonnak és száz gazdasági érdeknek megadni a szükséges biztosságát, így kívánunk boldog uj esztendőt az olvasónak. Titokzatosan bontakozik ki a jövő ködéből az uj év. A 48-ki idealizmus jegyében közeledik felénk, a minek jönni kell. Isten adjon erőt és kedvezést munkánkhoz s munkánkban való örömet s örömünkben való boldogságot és megelégedést. Múltból a jövőbe. Budapest, dec. 31. Nehéz gondokkal válságos időkbe nézünk. Letűnt egy esztendő, mely nem volt szerencsés, mert szűken mérte áldását az ég földünkre s az elégedetlen nép lelkében megzavarodott. A politikusok is megtévedtek, pártviszály tette tehetetlenné az országgyűlést, szerződéseink Ausztriával, melyeken gazdasági életünk nyugszik, lejártak, meg nem újittattak és törvénytelen állapotban léptünk az új esztendőbe. Biztos célt és szilárd kormányt, mely hozzávezessen, nem találunk. De a legerősebb akarat sem volna képes megmondani , hogyan fogjuk rendezni viszonyunkat a szövetséges Ausztriához, mert ez az állam kiszámíthatatlan tényezők szenvedélyének lett az áldozata. Nekünk számolnunk kell az osztrák kormány ingatagságával, a szlávok és germánok gyűlölségével, az osztrák politikusok kapzsiságával, a központi osztrák parlament tagadásával, vagy pedig az egész osztrák alkotmány válságával. Ausztria belügyeibe nem avatkozhatunk, befolyást az ottani viszonyokra nem gyakorolhatunk, csak amennyiben a közös ügyek erre törvényes jogot biztosítanak, hogy oly tényeket el ne fogadjunk, melyek saját törvényeinkbe, a pragmatika szankcióba és a 67-iki kiegyezésbe ütköznek. A visszahatást érezzük, mely az osztrák bonyodalmakból Magyarországra származik. Belső bajainkhoz járul ez is. Kerestük a kibontakozást s mindenekelőtt halasztást kértünk a kiegyezés megkötésére. Ezt először az osztrák Reichsratb nem adta meg obstrukciójával, azután a magyar függetlenségi párt ellenezte. A provizóriumos javaslatból nem vált törvény, Ausztriában kibocsátották a rendeleteket, Magyarországon ezt alkotmányunk tiltotta s beleestünk a rendetlenségbe. Közállapotaink jogfolytonosságát, a kiegyezés lehetőségét és a törvényhozás szabályos működését megmenteni Apponyi vállalkozott. Önfeláldozással lépett síkra a kormány javaslata mellett. Megértették. Király, többség, maga a függetlenségi párt is méltányolták közbenjárását s dicsérték önzetlenségét. Nagyon kevés kellett ahoz, hogy a provizórium javaslatából azzal a magyarázattal, melylyel Apponyi elfogadásra ajánlotta, törvény legyen. A pártoskodás ennek útját állotta s midőn már végéhez közeledett az év, Polónyi alkalmat nyújtott még egyszer a békekötésre. Nem hogy a törvényjavaslaton változás tétessék, hanem hogy a függetlenségi párt jóhiszemüleg leszerelhessen, Apponyi még egyszer fölszólalt. Cselekedte önként és érdek nélkül. Neki nem volt szüksége első beszédének magyarázatára, sem értelmét nem homályosította el senki, sem célzatát nem gyanúsították, sem hatását fokozni nem kellett. Rövid, második nyilatkozatában Apponyi csak megismételte, amit korábban kifejtett: Miért tette? Azért-e, hogy magának, vagy pártjának tegyen vele hasz / TV Budapest 1898. XVIII. évfolyam I. sz. Szombat, január 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési fisak: Egész évre 11 írt, félévre 1 frt, negyedévre 3 írt 2O kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ugyanezen ház József-körút 5. sz. 1. oldalán. Apróhirdetések ára: Egy ezer kr., vastagabb betűvel 1 kr. Hirdetések nenparellje ezsimkéaiai díjszabás szerint. Mai számunk 24 oldal.