Budapesti Hírlap, 1898. február (18. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-01 / 32. szám

Budapest, 1898. XVIII. évfolyam 32. sz. Kedd, február 1. Megjelenik mindennap, h­étfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 8írt, félévre 7 főt, negyedévre 8 írt 60 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. IMitter- és h­irdetés-fölvétel: Illusztzen ház Jóistf-körút 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések Ara : Egy eze­r kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonparolite számít&asai díjszabás szerint. A királynál, Budapest, jan. 31. Egy hónap eltelt, már csak három van hátra májusig, mikor a kiegyezést be kell terjeszteni. Ezért sietnek a kor­mányok folytatni tárgyalásaikat, me­lyekkel három esztendő óta nem birnak boldogulni. Mert még mindig nincsenek készen s minden miniszterválságnál, újra kezdik. Ezért jöttek le a múltkor Gautsch és társai tanácsosaikkal, hogy itt végezzenek a magyar kormánynyal a májusi előterjesztések dolgában, de mindjárt oly ellentétbe jutottak az el­járásra nézve, hogy a dolog érdemébe bele sem fogtak, hanem neheztelve összepakkoltak és visszamentek Bécsbe. Azóta mi történhetett ? V­áltozott-e valami ? Csak annyi, hogy az osztrák kormány a cseh válságot valahogy elkerülte s igy lehetséges lesz az osz­trák képviselőházat összehívni. Február 22-én az új ülésszak Bécsben meg­nyílik s egy hét alatt eldől, hogy megalakul-e a Ház s lesz-e obstrukció vagy sem. S mivel a közös ügyekre nézve egyik párt sem te­-vesz-­­ tette ki az obstrukciót, a kvóta-depu­­tációt az osztrákok valószínűleg meg­választják, hiszen abban és az által követelnek Magyarországtól újabb nagy áldozatokat örök időkre. Már előbb meg fogja választani a kvótaküldött­séget a magyar országgyűlés, azonnal a költségvetés megszavazása után, a­mi talán egy hét múlva meg lesz. És igy márciusban üzenetváltásaikat ki­cserélhetik s jelentéseiket beterjeszt­hetik, mert ez kell a kormánynak, hogy azután a vám- és bankszerződésekkel jöhessen s az összes kiegyezési javas­latokat bemutassa, mivelhogy a junk­­u­mot a kvóta és a gazdasági kiegye­zés között az osztrák kormány és képviselőház kimondotta. De ha nem ragaszkodnék is e határozatához s nincs is benne a törvényben, a dolog természete szerint kétségkívül össze­függésben van a kvóta a­ vámmal, me­lyet jelenleg a közös költségekre for­dítanak s a­mi a vámjövedelem levo­nása után fedezetlen kiadás, azt oszt­ják föl a kvóta arányában. Minden­esetre a kvóta az egész kiegyezési kérdés tengelye, mely körül­­ forog a többi és még ez iránt a két ország tisztába nem jön, bajosan fognak meg­egyezni egyebekben. Tehát tudni akarjuk a kvótát. A föltevés, hogy az új kvóta­küldöttsé­gek szerencsésebbek lesznek s a két törvényhozás meg fog egyezni, nem komoly, mert nem hisz benne senki. Még ha a magyar küldöttség tágítana is, a Reichsrath követeléseit meg nem adhatná. De a törvényes formákat meg kell tartani s nem lehet és nem sza­bad a kvótaküldöttségeket mellőzni. Nagyon alkalmatlanok a kormányok­nak ezek a bizottságok, mert késlelte­tik a dolgot és szeretnének mentői hamarább túlesni rajtuk, hogy azután a saját előterjesztésükkel léphessenek a törvényhozások elé. Utóvégre a provizóriumos törvény csak a vám- és bankszerződések elő­terjesztését követeli, a kvóta az év végéig el van döntve. De a törvény­­hozás nem fog bele a gazdasági és pénzügyi kérdések vitájába, míg a kvóta kérdése tisztázva nincs. Ez tehát égetővé vált, de sokkal inkább az osztrák minisztériumra, mint a ma­gyarra nézve, mert az osztrákok fűzik azt a föltételt a kiegyezéshez, hogy a kvótát tetemesen fölemeljék s e nélkül Gautschnak nem lehet reménye, hogy bárminő kiegyezést keresztül vigyen a Reichsrathban. Ez lévén a helyzet, mit tartsunk a bécsi értekezletekről? Azt olvassuk, hog­y azok a kvótára is vonatkoznak és azonkívül a szer­ződések némi­ mó­dosítására, továbbá a követendő eljá­rásra és végül arra az eshetőségre, hogy mi történjék, ha a Reichsrath a kiegyezés alkotmányos elintézését lehe­tetlenné teszi. Hogy a kormányok a kvótára nézve alkudozzanak, ellenkezik a ma­gyar közjoggal, az eddigi gyakorlattal és a Bánffy-kormány által nyilvánított nézetekkel. Mert idáig mindig azt han­goztatták, hogy a kvótára nézve a kor­mányok között nincs semmi egyezség . Bánffy kötelező ígéretet nem tehe­tett, mivel a törvény ezt magának az országgyűlésnek tartotta fönn. A kor­mányoknak csak azután engedett ebben a nehéz adóügyben szerepet és kezdést, ha már a törvényhozások eszközeiket kimerítették. Úgy, de most azt írják Bécsből, hogy nem is erről tárgyalnak éppen, hanem az adatokat állítják össze, melyek alapján a kvóta kiszámí­­taniló lesz s melyeket a kvóta-deputá­­cióknak elő fognak terjeszteni. Ez ellen alaki kifogást tenni nem lehet, mégis tartunk tőle, hogy ebben prejudicium rejlik, mert ha a kormá­nyok megállapodnak abban, hogy minő alapokon történjék a számítás, úgy már ebben benne foglaltatik a kiszá­mításnak várható eredménye. A­ki azt mondja, kétszer kettő, annak nem kell rámondani, hogy négy, mert ez magá­tól értődik. Ha Bánffy és Lukács három nap óta a kvótának új adatait keresik, holott a régi adatokat a kvóta­­deputációknak rendelkezésükre bocsá­tották, akkor azt gyanítják, hogy ma­gát a kulcsot is keresik,a melyre nézve maguk közt megállapodván — ha a kvótabizottságok jelentésüket beadták, hogy meg nem egyeztek — előterjesz­­téseiket meg fogják tenni. És­pedig egymás iránt kötelező alakban, hogy vagy keresztülviszik mindkét törvény­­hozáson, vagy ha Ausztriával az alkot­mányos eljárás nem volna lehetséges, akkor is a magyar kormány ezzel a kvótával fog kedveskedni a magyar orsz­ágg­y­űl­é­sn­ek. Némileg aggasztanak minket az örökös audienciák. A királynak kö­zömbös lehet, hogy a hadsereg millióit hogyan osztják föl maguk között Ausztria és Magyarország, csak a dele­gációk szavazzák meg és a kormányok fizessék be. Azonban az uralkodó atyai szive hasonlít a családapa atyai szivé­hez, ki mindig annak a gyerekének kedvez inkább, a mely beteg és nyo­morék s minthogy most Ausztria beteg, megnyugtatására törekszik s a mo­­narkia egységét és erejét Magyarország nagyobb áldozatkészségétől s a magyar kormány és parlament engedékenysé­­gé­rt Arja Gautsch beamtermihisz­­tóriumának kényes helyzetét nem akarja az udvar megnehezíteni azzal, hogy Magyarországgal szemben se tudjon elérni semmit, sem a kvótának föl­emelését, sem az őrlési engedelemnek azonnal való beszüntetését, sem a vám­közösség biztosítását. De ha Gautsch azzal jöhetne a Reichsrathnak, hogy ő a Badeni-féle szerződéseken Ausztriá­nak javított és a kiegyezést Magyar­­országgal rövidesen megkötötte s elfo­gadását nálunk biztosította, ez esetben remélheti, hogy az osztrák pártok nem fogják tőle megvonni támogatásukat. Talán el is fogadják a kiegyezést inkább, mintsem a szakítás és gazda­sági válság veszedelmét fölidézzék. Simán Bécsben semmi esetre sem fog menni a dolog. Azonban a kormányoknak is el kell készülve lenniök arra, hogy a Reichsrath a rendes tanácskozást nem folytatja, szlávok és németek össze­vesznek s akkor a képviselőházat föl­oszlatják s a 14. szakasz segítségével, vagy pedig államcsíny útján kormá­nyoznak tovább. Hogy ez esetben mi lesz a vámszövetséggel és a kvótával, ha május elseje elérkezik s a magyar kormány az önállóság alapján lesz kö­teles viszonyainkat Ausztriával rendbe hozni, ez a nagy probléma az, mely előtt állnak a két minisztérium és a király. Ez iránt inkább szeretnék, ha most nem tárgyalnának Bécsben, hanem mi­kor lejön az udvar három hét múlva, a magyar király magyar fővárosában Mai számunk 18 oldal.

Next