Budapesti Hírlap, 1898. február (18. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-18 / 49. szám
1898. február 18. BUDAPESTI HIRLAP. (49. sz.) Lukán, Karosán, Király-Helmecen, Kis- és Nagy-Közvágyon. A nép vagyoni viszonyairól ezt a fölvilágositást adta: — Noha itt sok nagy birtoktest van egymás hátán, a kommanszációt — más vidékekhez viszonyítva — eléggé igazságon létesítették. Tanúskodik e mellett az, hogy a parasztság vagyonos. Karád, Cigánd, a mozgalom két fofészke, vagyonos. Kommasszácionális differenciák nem lehettek a mozgalom okai. A nép elégedett volt. Karádon olyan nagy birtoktest van (a Schwarcztól bérelt Bombelles-birtok), hogy a bérlő nem tudja földolgozni s majdnem potom árért adja ki. De nem is veszik ki. Mindenütt van elég föld. A főispáni titkár azt is lehetetlennek tartja, hogy uzsora vagy a nagybirtokosok kapzsisága okozta volna az elkeseredést. Az összes Sennyey-birrtokokon a leghumánusabban járnak el, Majláth valóságos apja a népnek és Schwarcz nagybérlő sem olyan ember, akiről el lehessen ilyesmit hinni. Budapest, febr. 17. A helységnevekről szóló törvény szentesítése. A király szentesítette a községi és egyéb helynevekről szóló törvényt, amely akár ma meg is jelent az Országos Törvénytárban. A horvát tartománygyülés, Zágrábból táviratoztak . A tartománygyülés mai ülésén Egersdorfer dr. előadó két óra hosszat tartó záróbeszédében Vrbanic és Frank képviselőkkel polemizált. Ezután elfogadták az 1894. és 1895-ki zárószámadásokat. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 17. A szocialisták forrongásáról megnyugtató hírek érkeztek, Perczel belügyminiszter a folyosón szólott is ezekről a képviselőknek, így az előbbi nagy ijedezést és rémlátást ma már megkönnyebbülést váltotta föl. Szenzációja volt a mai ülésnek a Kohonczy Gedeon napirend előtti fölszólalása. Sohonczy a középről beszélt s érdekesen motiválta minapi nyilatkozatait s meg is erősítette, de részben meg is gyöngítette. Lélektani magyarázata a kormány ellen való támadásának két okra vezet vissza. Egyik az, hogy látta a nagy veszedelmet és keveselte, elégtelennek tartotta a kormány intézkedéseit. Bántotta a hazafias aggódását, hogy vészkiáltására a kormány nem válaszolt. Idézte is ezért Bánffyt az ülésterembe, de nem jött. Rohonczy azt gondolta, azért nem jött a miniszterelnök, mert éreztetni akarta vele, hogy azzal az ötezer forinttal hallgatásra kötelezte. Ez ellen föllázadt Bohonczy s most beismerte, hogy Bánffy megbuktatása volt a célja felszólalásának és jelentette, hogy akcióját folytatni fogja. Meggyöngítette Bohonczy a három millióra vonatkozó nyilatkozatát ma azzal a kijelentésével, hogy ezt ő is csak abból a forrásból tudja, amelyből az ellenzék, de ő meg van győződve ténybeli állítása igaz voltáról. A beszéd ma is nagy hatást tett. Az ellenzék olykor szinte ujongott és háborgott, a kormánypárt pedig kínosan nyugtalankodott, ellentmondott, de legtöbbnyire fagyosan hallgatott. Rohonczy expiálása, amelyet a kormánylapok előre hirdettek, nem következett el. Perczel belügyminiszter fölszólalt Rohonczy után, de a három millióról egy szóval sem emlékezett meg, csak Rohonczynak egy más természetű, igen mellékes vádjára reflektált. A napirendhez Major Ferenc, Bernády György, Sima Ferenc és Bessenyei Ferenc szólottak. Bernádyt, az egykori függetlenségi pártelnököt, most kormánypártit, gúnyos nevetéssel, még gúnyosabb halljukozással s vérig csipkedő közbeszólással zaklatta a szélsőbal. Sima Ferenc azt a kérdést vetette föl : várjon addig, amíg a kormány Rohonczy vádjaival szemben nem tisztázza magát, egyáltalán tárgyalhatja-e a Ház a költségvetést. Bessenyei Ferenc kormánypártit, aki a tanítóképzés államosítását sürgette, ezzel fogadta az ellenzék s különösen a néppárt. — Mennyit kapott a választásra? úgy látszik, ezt a kérdést még gyakran , és különféle változatokban fogjuk hallani. A képviselőház ülése. Elnök : Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, az elnök jelenti, hogy a napirend előtt Bohonczy Gedeon szót kért. (Halljuk! Halljuk!) Bohonczy Gedeon: Minapi fölszólalása sok félremagyarázásra adott okot. Simó Ferenc például azt állította, mintha a szónok megfizetett parlamenti többségről beszélt volna. Azért az elnök rendre is utasította Simát. Sina Ferenc: Nem tette. Rohonczy Gedeon: Magyarországon még nem sülyedtek annyira az erkölcsök, hogy megfizetett parlamentről lehetne beszélni (Mozgás), nem sokat mondtam — így folytatja — meg is van azoknak a létalapjuk, felelek is értük. Legjobb barátaim kutató arcáról látom, hogy sajnálkoznak rajtam. Ne sajnáljanak uraim! Nem vagyok én sajnálatraméltó. (Igaz! Úgy van az ellenzéken.) Ami belőlem kitört: egy mély lelkiharc küzdelme volt. Három beszédem közt hézag maradt, ezt pótolni akarom most. Az összes alföldi községek szocialistái anynyira szervezve vannak, hogy már a napot is megállapították . . . Pichler Győző: Május 10! Bohonczy Gedeon: . . . amelyen az egész Alföldön kitört volna egy Dózsa-féle lázadás. Jelszava volt ennek: agyonütni a grófokat, felgyújtani az összes kastélyokat és elhamvasztani a telekkönyveket. Az ecsedi láphoz munkásokat keresnek s a környéki lakosság nem vállalt munkát azzal a megokolással, hogy kanizsai elvtársaikkal már megállapodásra jutottak. A rémület fogott el erre s hinnem kellett a borzasztó szándék kivitelének lehetőségében. Mikor ezeket tudtam és értesültem arról is, hogy a csendőrség egy vármegyében lefoglalt szocialista izgató nyomtatványokat s a belügyminiszter egy parasztdeputáció közbenjárására azokat zár alól telegrafice feloldotta, a hazafias aggodalom kitört belőlem. Hibáztatom a minisztert, amiért a budapesti akcióját elkésetten tette meg. Sima Ferenc tegnap dobálódzott azzal a három millióval . . . Sima Ferenc : Miért tetszett széjjel szórni ? (Zaj. Nyugtalanság a jobboldalon.) Hohonczy Gedeon : Nem fogom soha szégyelli, hogy e három millió fölemlítése eruptive kitört belőlem. Állok ezért a szavamnak . Akkor fölhevülésemben csak röviden vágtam oda. Én kaptam a választásomra ötezer forintot. A kerület, amelyet 20 év óta képviselek azelőtt a magyar állameszme egyik legnagyobb ellenségét, Mileticset küldte a parlamentbe. Az első választásomnál igen sok ment ki alkotmányos költségekre a tárcámból. Ezért senki sem ítél el. Két-két ezer forintot azóta minden választásra kaptam, mert szerb polgártársaink nagyon szeretik a parádét, mindig négylovas hintókkal, bandériummal, sallangosan vonultak ki elém. Szavazni is négy lovon jár a szerb paraszt. Ez a képviselőnek megtiszteltetés. Smucig lettem volna, ha a választóknak ezt a figyelmét valamivel nem viszonzom. Utolsó választásomkor árvízsujtott ember voltam, a 2000 írton fölül tehát kaptam még ,3000 írt kölcsönt a pártkasszából, (Folytonos nyugtalanság,) hogy azt apránként visszafizetem. Mikor az első fizetési terminus volt, nem a kormányelnök, hisz az lényegtelen is, hanem az ő megbízotta. . . . Páder Rezső: Az lényeges! Hohonczy Gedeon : Engedőimet, akár én tartom kezemben a pénzt és esetleg úgy vesztegetek, akár pedig tisztelendő képviselőtársamnak adom, hogy vesztegessen, az szerintem egyre megy ! (Derültség és helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nekem erkölcsi kötelességem lett volna a kapott kölcsönt visszafizetni, de midőn az első törlesztési terminus jött, akkor az, aki a pénzt kezelte, azt mondta nekem, hagyjam el, fölösleges , van elég ! (Nagy derültség, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Velem tehát szépen bánt el a miniszterelnök úr. Nagy aggodalmaimnak kellett tehát lenni, ha őt háromszor egymásután megtámadtam, sőt utolsó fölszólalásomnak határozott célja volt őt megbuktatni. Mint egyén, Bánffy úgy bánt velem, mint a leglovagiasabb ember. Ámde összeütközésbe jött bennem a barátság és a hazafiság. Én megtagadtam a barátságot s mint ellenség mentem ellene. Kétszer is kértem a kormány tagjait: hívják ide a terembe Bánffyt, de ő nem jött. Ezzel vagy azt akarta mondani: te nulla vagy, vagy azt, hogy te, a 3000 forint elengedése után, megfizetett, lekötött ember, vagy és ezt éreztetem veled! (Nyugtalanság.) De én nem tudok lenni a Madách numerizált embere. Mikor a veszedelmet láttam tornyosulni, nem hallgathattam kötött kézzel és kiröpítettem azt a három milliót! (A szélsőbal felé fordul.) Önök fölkapták azt a parazsat s most dobálóznak vele. Súlyt kölcsönöz állításomnak az, hogy mint kormánypárti röpítettem ki a három milliót s megerősítettem a magam 5000 forintjával. Én is valószínűleg ugyanabból a forrásból hallottam, mint önök. (Az ellenzékre mutat,) hogy a kormány három milliót költött a választásokra. Zmeskál Zoltán: Többet ? Hohonczy Gedeon : Én ezt bizonyítani nem tudom, de hiszem és meg vagyok győződve, hogy igaz. (Tetszés az ellenzéken. Mozgás a jobboldalon.) Mint párttag bocsánatot, kértem az indiskrécióért, de mint törvényhozó, erre nem vagyok köteles. Kubinyi Géza közbeszól. Zmeskál Zoltán: Ugye nem tetszik. Kubinyi Géza : Nekem bizony nem. (Mozgás.) Hohonczy Gedeon : Nem megfizetett parlamentről beszéltem tehát, Sima képviselő úr, hanem többségről, amely a pénz értéke által került ki. Ez különben szokás. Csakhogy a kormányon ott a hatalom, az erő, több mód és eszköz és ha az a gyanú merül föl, hogy a pénzt ebnek eladása révén gyűjtötték, — erre felel talán a miniszterelnök, mert ez az ő dolga . . . (Nagy zaj.) Justh Gyula: Az ország dolga. (Nyugtalanság.) Szilágyi Dezső elnök: Szíveskedjék a Házra tekintettel lenni és hamar befejezni beszédét... (Zaj.) Justh Gyula: Ezen nem lehet átsiklani! (Fölkiáltások a baloldalon : Halljuk ! Halljuk !) Szilágyi elnök: . . . mert a fölszólalás napirend előtt történt. Zmezkál Zoltán: Megengedtük, hogy beszéljen. Rohonczy Gedeon: Mindenkor föntartom álláspontomat, de pártpolitikai célra kihasználni nem engedem. Egy hasonlattal él. Idáig a dinamit volt a legnagyobb erő. De ha fölfedezik, mikénp lehet leugrátni a drótról a villámos erőt, úgy, hogy az drót nélkül is tovább vezethető legyen, előáll a világ legnagyobb ereje s akkor sutba kerülhet minden puska, mert egyetlen villamos eszközzel össze lehet lődözni a világot. Ám ennél is van egy nagyobb erő, az, amelynek a fészke a szívben van, amelynek ereje azért olyan nagy, mert lm dinamittal robbantok, kiszámíthatom, hogy ennyi meg ennyi súlyú dinamit, ennyi meg ennyi métermázsa sziklát omlaszt össze, röpít a levegőbe. Ha egy csekélységgel is több a súly, érvénye elvesz, csütörtököt mond. Úgy lesz a villamos erőnél is, fokozott mértékben. De a lelkiismeret erejénél ez nincs így és nem lesz így, mert itt a nagy lelkiküzdelem oly ember fölötti erő, hogy azt mentős nagyobb súly nyomja, nehezedik rá, annál nagyobb, biztosabb annak erupciója s ez erupciónak neve: a tiszta önérzet. (üdénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Sima Ferenc félremagyarázott szavait helyre igazítja olyképp, hogy ő nem megvett, hanem összevásárolt parlamentről beszélt. Berczel Dezső belügyminiszter kijelenti,hogy ő nála nem volt semmiféle vidéki szocialista deputáció, következésképp nem is intézkedhetett a végből, hogy szocialista nyomtatványokat a csendőrség adjon ki. Valószínű, hogy a deputációt egy álbelügyminiszterhez vezették. Az elnök: Következik már most a vallás és közoktatási költségvetés tárgyalása. Major Ferenc kiváltképpen felsőoktatásunk kérdésével kíván foglalkozni s különösen azt hibáztatja, hogy az országnak oly kevés gócpontja van, ahol a magyarság tudományos ereje megvethetné lábát és a műveltség hatalmával uralkodnék nemzetiségeinken. És mégsem helyeselheti azt az eszmét, hogy állítsunk egy harmadik egyetemet. Ehhez az kellene, hogy a meglévő két egyetem jó legyen. Aki eljárt valaha a budapesti egyetemre, tudhatja, mennyire tökéletlen. A központi egyetem kicsiny, szűk, alkalmatlan. A műegyetem házak közé van építve, ami gátat vet terjeszkedésének. Ezért szerencsés a miniszternek az a gondolata, hogy az új műegyetemet a Lágymányosra építteti. Az orvosi egyetem épületei szét vannak szórva és ez a hallgatók tömérdek idejét rabolja el. Az orvosi kutatásra alkalmas intézményeink a kezdet kezdetén vannak. Jó volna, ha a miniszter venne magának annyi fáradságot s keresne módot arra, hogy megbeszélve az illetékes férfiakkal, fölállítana olyan intézeteket, amelyekbe egyes betegségeket tudományos kutatással tanulmányozni lehetne. Szükséges volna, hogy az orvosi egyetem mellett egy hatalmas állami kórház álljon, amelyben minden betegséget tanulmányozni lehetne s ez kapcsolatban volna az egyetemmel, hogy közel legyen hozzá, örül, hogy a miniszter az egyetemi vizsgálatrendszer reformját már oly közel hozta a megoldáshoz s igy van remény arra, hogy a hibás vizsgálatrendszer terhén könnyíteni fog. A középiskolák reformjánál azt kívánja, hogy a hatodik osztályig az ifjúság klasszikus nevelése egyforma legyen, csak a hetedik és nyolcadik osztályban váljon el a tanítás bizonyos irányok szerint. A polgári iskolák továbbfejlesztését nem helyesli és csak annyiban kívánná föntartani a polgári iskolákat, amennyiben szakiskolákra készítene elő. Kéri a minisztert, hogy a tanítás tervének reformjánál gondoljon azzal is, hogy ifjaink ne juthassanak már kilencéves korukban a középiskolákba, hogy tizenhattizenhét esztendős korukban mint gyereköregek jussanak ki onnan. Elég volna, ha tizenegyesztendős korukban kezdenének a gyermekek iskolába. Már tavaly fölhívta a minisztert, hogy jó volna, ha a tornatanítással összekötné az első segítség nyujtásának tanítását. Ezt nem volna nehéz megtenni s szerfölött táplálná ez ifjainkban a humánus érzést. (Helyeslés a néppárton.) Öt perc szünet. 5