Budapesti Hírlap, 1898. február (18. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-18 / 49. szám

1898. február 18. BUDAPESTI HIRLAP. (49. sz.) Lukán, Karosán, Király-Helmecen, Kis- és N­agy-Közvágyon. A nép vagyoni viszonyairól ezt a fölvilágo­­sitást adta: — Noha itt sok nagy birtoktest van egy­más hátán, a kommanszációt — más vidékek­hez viszonyítva — eléggé igazságon létesítet­ték. Tanúskodik e mellett az, hogy a paraszt­ság vagyonos. Karád, Cigánd, a mozgalom két fofészke, vagyonos. Kommasszácionális diffe­renciák nem lehettek a mozgalom okai. A nép elégedett volt. Karádon olyan nagy birtoktest van (a Schwarcztól bérelt Bombelles-birtok), hogy a bérlő nem tudja földolgozni s majd­nem potom árért adja ki. De nem is veszik ki. Mindenütt van elég föld. A főispáni titkár azt is lehetetlennek tartja, hogy uzsora vagy a nagybirtokosok kapzsisága okozta volna az elkeseredést. Az összes Sennyey-birrtokokon a leghumánusabban járnak el, Majláth valóságos apja a népnek és Schwarcz nagybérlő sem olyan ember, a­kiről el lehessen ilyesmit hinni. Budapest, febr. 17. A helységnevekről szóló törvény szentesítése. A király szentesítette a községi és egyéb helynevekről szóló törvényt, a­mely akár ma meg is jelent az Országos Törvény­tárban. A horvát tartománygyülés, Zágrábból táv­iratoztak . A tartománygyülés mai ülésén Egersdorfer dr. előadó két óra hosszat tartó záróbeszédében Vrbanic és Frank képviselőkkel polemizált. Ezután elfogadták az 1894. és 1895-ki zárószámadásokat. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, febr. 17. A szocialisták forrongásáról megnyugtató hírek érkeztek, Perczel belügyminiszter a folyo­són szólott is ezekről a képviselőknek, így az előbbi nagy ijedezést és rémlátást ma már megkönnyebbülést váltotta föl. Szenzációja volt a mai ülésnek a Kohonczy Gedeon napirend előtti fölszólalása. S­ohonczy a középről beszélt s érdekesen motiválta minapi nyilatkozatait s meg is erősítette, de rész­ben meg is gyöngítette. Lélektani magya­rázata a kormány ellen való támadásának két okra vezet vissza. Egyik az, hogy látta a nagy veszedelmet és keveselte, elégtelennek tartotta a kormány intézkedéseit. Bántotta a hazafias aggódását, hogy vészkiál­tására a kormány nem válaszolt. Idézte is ezért Bánffyt az ülésterembe, de nem jött. Rohonczy azt gondolta, azért nem jött a miniszterelnök, mert éreztetni akarta vele, hogy azzal az ötezer forinttal hallgatásra kötelezte. Ez ellen föllázadt Bohonczy s most beismerte, hogy Bánffy meg­buktatása volt a célja felszólalásának és jelen­tette, hogy akcióját folytatni fogja. Meggyön­­gítette Bohonczy a három millióra vonatkozó nyilatkozatát ma azzal a kijelentésével, hogy ezt ő is csak abból a forrásból tudja, a­mely­ből az ellenzék, de ő meg van győződve tény­beli állítása igaz voltáról. A beszéd ma is nagy hatást tett. Az ellenzék olykor szinte ujongott és háborgott, a kormánypárt pedig kínosan nyugtalankodott, ellentmondott, de legtöbbnyire fagyosan hall­gatott. Rohonczy expiálása, a­melyet a kor­mánylapok előre hirdettek, nem következett el. Perczel belügyminiszter fölszólalt Rohonczy után, de a három millióról egy szóval sem emléke­zett meg, csak Rohonczynak egy más termé­szetű, igen mellékes vádjára reflektált. A napirendhez Major Ferenc, Bernády György, Sima Ferenc és Bessenyei Ferenc szólottak. Bernádyt, az egykori függetlenségi pártelnököt, most kormánypártit, gúnyos neve­téssel, még gúnyosabb halljukozással s vérig csipkedő közbeszólással zaklatta a szélsőbal. Sima Ferenc azt a kérdést vetette föl : várjon addig, a­míg a kormány Rohonczy vádjaival szemben nem tisztázza magát, egyáltalán tár­­gyalhatja-e a Ház a költségvetést. Bessenyei Ferenc kormánypártit, a­ki a tanítóképzés államosítását sürgette, ezzel fogadta az ellen­zék s különösen a néppárt. — Mennyit kapott a választásra? úgy látszik, ezt a kérdést még gyakran , és­ különféle változatokban fogjuk hallani. A képviselőház ülése. Elnök : Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, az elnök jelenti, hogy a napirend előtt Bohonczy Gedeon szót kért. (Halljuk! Halljuk!) Bohonczy Gedeon: Minapi fölszólalása sok félremagyarázásra adott okot. Simó Ferenc például azt állította, mintha a szónok megfizetett parla­menti többségről beszélt volna. Azért az elnök rendre is utasította Simát. Sina Ferenc: Nem tette. Rohonczy Gedeon: Magyarországon még nem sülyedtek annyira az erkölcsök, hogy megfizetett parlamentről lehetne beszélni (Mozgás), nem sokat mondtam — így folytatja — meg is van azoknak a létalapjuk, felelek is értük. Legjobb barátaim ku­tató arcáról látom, hogy sajnálkoznak rajtam. Ne sajnáljanak uraim! Nem vagyok én sajnálatraméltó. (Igaz! Úgy van­ az ellenzéken.) A­mi belőlem kitört: egy mély lelkiharc küzdelme volt. Három beszédem közt hézag maradt, ezt pótolni akarom most. Az összes alföldi községek szocialistái any­­nyira szervezve vannak, hogy már a napot is meg­­állapították . . . Pichler Győző: Május 10! Bohonczy Gedeon: . . . a­melyen az egész Alföldön kitört volna egy Dózsa-féle lázadás. Jel­szava volt ennek: agyonütni a grófokat, felgyújtani az összes kastélyokat és elhamvasztani a telek­könyveket. Az ecsedi láphoz munkásokat keresnek s a környéki lakosság nem vállalt munkát azzal a megokolással, hogy kanizsai elvtársaikkal már meg­állapodásra jutottak. A rémület fogott el erre s hinnem kellett a borzasztó szándék kivitelének le­hetőségében. Mikor ezeket tudtam és értesültem arról is, hogy a csendőrség egy vármegyében le­foglalt szocialista izgató nyomtatványokat s a bel­­ügyminiszter egy parasztdeputáció közbenjárására azokat zár alól telegrafice feloldotta, a hazafias aggodalom kitört belőlem. Hibáztatom a minisztert, a­miért a budapesti akcióját elkésetten tette meg. Sima Ferenc tegnap dobálódzott azzal a három millióval . . . Sima Ferenc : Miért tetszett széjjel szórni ? (Zaj. Nyugtalanság a jobboldalon.) Hohonczy Gedeon : Nem fogom soha szé­gyelli, hogy e hár­om millió fölemlítése eruptive kitört belőlem. Állok ezért a szavamnak . Akkor fölhevülésemben csak röviden vágtam oda. Én kap­tam a választásomra ötezer forintot. A kerület, a­melyet 20 év óta képviselek azelőtt a magyar állameszme egyik legnagyobb ellenségét, Mileticset küldte a parlamentbe. Az első választásomnál igen sok ment ki alkotmányos költségekre a tárcámból. Ezért senki sem ítél el. Két-két ezer forintot azóta minden választásra kaptam, mert szerb polgártár­saink nagyon szeretik a parádét, mindig négylovas hintókkal, bandériummal, sallangosan vonultak ki elém. Szavazni is négy lovon jár a szerb paraszt. Ez a képviselőnek megtiszteltetés. Smucig lettem volna, ha a választóknak ezt a figyelmét valamivel nem viszonzom. Utolsó választásomkor árvízsujtott ember voltam, a 2000 írton fölül tehát kaptam még ,3000 írt kölcsönt a pártkasszából, (Folytonos nyug­talanság,) hogy azt apránként visszafizetem. Mikor az első fizetési terminus volt, nem a kormányelnök, hisz az lényegtelen is, hanem az ő megbízotta. . . . Páder Rezső: Az lényeges! Hohonczy Gedeon : Engedőimet, akár én tartom kezemben a pénzt és esetleg úgy vesztege­tek, akár pedig tisztelendő képviselőtársamnak adom, hogy vesztegessen, az szerintem egyre megy ! (Derültség és helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nekem erkölcsi kötelességem lett volna a kapott kölcsönt visszafizetni, de midőn az első törlesztési terminus jött, akkor az, a­ki a pénzt kezelte, azt mondta nekem, hagyjam el, fölösleges , van elég ! (Nagy derültség, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Velem tehát szépen bánt el a miniszterelnök úr. Nagy aggodalmaimnak kellett tehát lenni, ha őt háromszor egymásután megtámadtam, sőt utolsó föl­­szólalásomnak határozott célja volt őt megbuktatni. Mint egyén, Bánffy úgy bánt velem, mint a leg­­lovagiasabb ember. Ámde összeütközésbe jött bennem a barátság és a hazafiság. Én megtagadtam a barát­ságot s mint ellenség mentem ellene. Kétszer is kértem a kormány tagjait: hívják ide a terembe Bánffyt, de ő nem­ jött. Ezzel vagy azt akarta mondani: te nulla vagy, vagy azt, hogy te, a 3000 forint elengedése után, megfizetett, lekötött ember, vagy és ezt éreztetem veled! (Nyugtalanság.) De én nem tudok lenni a Madách numerizált embere. Mikor a veszedelmet láttam tornyosulni, nem hallgathattam kötött kézzel és kiröpítettem azt a három milliót! (A szélsőbal felé fordul.) Önök fölkapták azt a parazsat s most dobálóznak vele. Súlyt kölcsönöz állításomnak az, hogy mint kor­mánypárti röpítettem ki a három milliót s megerő­sítettem a magam 5000 forintjával. Én is valószí­nűleg ugyanabból a forrásból hallottam, mint önök. (Az ellenzékre mutat,) hogy a kormány három milliót költött a választásokra. Zmeskál Zoltán: Többet ? Hohonczy Gedeon : Én ezt bizonyítani nem tudom, de hiszem és meg vagyok győződve, hogy igaz. (Tetszés az ellenzéken. Mozgás a jobboldalon.) Mint párttag bocsánatot, kértem az indiskrécióért, de mint törvényhozó, erre nem vagyok köteles. Kubinyi Géza közbeszól. Zmeskál Zoltán: Ugy­e nem tetszik. Kubinyi Géza : Nekem bizony nem. (Mozgás.) Hohonczy Gedeon : Nem megfizetett parla­mentről beszéltem tehát, Sima képviselő úr, hanem többségről, a­mely a pénz értéke által került ki. Ez különben szokás. Csakhogy a kormányon ott a hatalom, az erő, több mód és eszköz és ha az a gyanú merül föl, hogy a pénzt ebnek eladása révén gyűjtötték, — erre felel talán a miniszterelnök, mert ez az ő dolga . . . (Nagy zaj.) Justh Gyula: Az ország dolga. (Nyugta­lanság.) Szilágyi Dezső elnök: Szíveskedjék a Házra tekintettel lenni és hamar befejezni beszédét... (Zaj.) Justh Gyula: Ezen nem lehet átsiklani! (Föl­­kiáltások a baloldalon : Halljuk ! Halljuk !) Szilágyi elnök: . . . mert a fölszólalás napi­rend előtt történt. Zmezkál Zoltán: Megengedtük, hogy beszéljen. Rohonczy Gedeon: Mindenkor föntartom álláspontomat, de pártpolitikai célra kihasználni nem engedem. Egy hasonlattal él. Idáig a dinamit volt a legnagyobb erő. De ha fölfedezik, mikénp lehet leugrátni a drótról a villámos erőt, úgy, hogy az drót nélkül is tovább vezethető legyen, előáll a világ legnagyobb ereje s akkor sutba kerülhet minden puska, mert egyetlen villamos eszközzel össze lehet lődözni a világot. Ám ennél is van egy nagyobb erő, az, a­melynek a fészke a szívben van, a­mely­nek ereje azért olyan nagy, mert lm dinamittal robbantok, kiszámíthatom, hogy ennyi meg ennyi súlyú dinamit, ennyi meg ennyi métermázsa sziklát omlaszt össze, röpít a levegőbe. Ha egy csekélységgel is több a súly, érvénye el­vesz, csütörtököt mond. Úgy lesz a villamos erőnél is, fokozott mértékben. De a lelkiismeret erejénél ez nincs így és nem lesz így, mert itt a nagy lelkiküzdelem oly ember fölötti erő, hogy azt mentős nagyobb súly nyomja, nehezedik rá, annál nagyobb, biztosabb annak erupciója s ez erupció­­nak neve: a tiszta önérzet. (üdénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás jobb­­felől.) Sima Ferenc félremagyarázott szavait helyre igazítja olyképp, hogy ő nem megvett, hanem össze­vásárolt parlamentről beszélt. Berczel Dezső belügyminiszter kijelenti,hogy ő nála nem volt semmiféle vidéki szocialista depu­­táció, következésképp nem is intézkedhetett a vég­ből, hogy szocialista nyomtatványokat a csendőrség adjon ki. Valószínű, hogy a deputációt egy ál­­belügyminiszterhez vezették. Az elnök: Következik már most a vallás és közoktatási költségvetés tárgyalása. Major Ferenc kiváltképpen felső­oktatásunk kérdésével kíván foglalkozni s különösen azt hibáz­tatja, hogy az országnak oly kevés gócpontja van, a­hol a magyarság tudományos ereje megvethetné lábát és a műveltség hatalmával uralkodnék nemzeti­ségeinken. És még­sem helyeselheti azt az eszmét, hogy állítsunk egy harmadik egyetemet. Ehhez az kellene, hogy a meglévő két egyetem jó legyen. A­ki eljárt valaha a budapesti egyetemre, tudhatja, mennyire tökéletlen. A központi egyetem kicsiny, szűk, alkalmatlan. A műegyetem házak közé van építve, a­mi gátat vet terjeszkedésének. Ezért sze­rencsés a miniszternek az a gondolata, hogy az új műegyetemet a Lágymányosra építteti. Az orvosi egye­tem épületei szét vannak szórva és ez a hallgatók tö­mérdek idejét rabolja el. Az orvosi kutatásra alkalmas intézményeink a kezdet kezdetén vannak. Jó volna, ha a miniszter venne magának annyi fáradságot s keresne módot arra, hogy megbeszélve az illetékes férfiakkal, fölállítana olyan intézeteket, a­melyekbe egyes betegségeket tudományos kutatással tanulmá­nyozni lehetne. Szükséges volna, hogy az orvosi egyetem mellett egy hatalmas állami kórház álljon, a­melyben minden betegséget tanulmányozni lehetne s ez kapcsolatban volna az egyetemmel, hogy közel legyen hozzá, örül, hogy a miniszter az egyetemi vizsgálatrendszer reformját már oly közel hozta a megoldáshoz s igy van remény arra, hogy a hibás vizsgálatrendszer terhén könnyíteni fog. A közép­iskolák reformjánál azt kívánja, hogy a hatodik osztályig az ifjúság klasszikus nevelése egyforma legyen, csak a hetedik és nyolcadik osztályban váljon el a tanítás bizonyos irányok szerint. A pol­gári iskolák továbbfejlesztését nem helyesli és csak annyiban kívánná föntartani a polgári iskolákat, a­mennyiben szakiskolákra készítene elő. Kéri a minisztert, hogy a tanítás tervének reformjánál gondoljon azzal is, hogy ifjaink ne juthassanak már kilencéves korukban a középiskolákba, hogy tizenhat­tizenhét esztendős korukban mint gyereköregek jussanak ki onnan. Elég volna, ha tizenegyeszten­dős korukban kezdenének a gyermekek iskolába. Már tavaly fölhívta a minisztert, hogy jó volna, ha a tornatanítással összekötné az első segítség nyuj­­tásának tanítását. Ezt nem volna nehéz megtenni s szerfölött táplálná ez ifjainkban a humánus érzést. (Helyeslés a néppárton.) Öt perc szünet. 5

Next