Budapesti Hírlap, 1898. március (18. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-01 / 60. szám

2 Budapest, febr. 28. A Reichsrath egybeülése előtt, Bécs­ből jelenti munkatársunk telefonon: Gautsch báró visszaérkezett Budapestről és mint a kormány­hoz közel álló körök mondják, a miniszterelnök állása a budapesti időzés alatt megszilárdult. Az uralkodó Gautsch báró működésével való meg­elégedését fejezte ki és bizalmáról biztosította őt. Ezzel a minap kolportált miniszteri listák maguktól elesnek és a feudálisok veresége tel­jes. A cseh tartománygyű­lést holnapután, szer­dán berekesztik és másnap, csütörtökön, meg­szüntetik a jelvények viselését elrendelő tilal­mat. Az új nyelvrendelet néhány nappal később, valószínűleg vasárnap jelenik meg. A Reichs­rath összehívásának napját még nem állapították meg hivatalosan, de ülésszaka egyelőre, minthogy April 3-án megkezdődik a nagyhét és ápril végére a delegációkat hívják össze, csak rövid lesz ; a megalakulás után első dolga lesz a kvótabizottság és a delegáció tagjait megvá­lasztani és azután az eddig 14. szakasz alap­ján elintézett ügyeket alkotmányosan tárgyalni, illetőleg jóváhagyni. Már a képviselőház első üléseiben ki fog tűnni, hogy kikre számíthat Gautsch báró. Egyes képviselők kezdenek már megérkezni és különösen a lengyelek sietnek ide. Ábrahámovics is megérkezett már, hogy intézkedjék a Reichsrath megnyitása ügyében. J­iedusicki gróf, a lengyel klub konzervatív árnyalatának vezére is megjött. A jobboldal parlamentáris bizottsága a Reichsrath megnyi­tása előtt tanácskozni fog magatartásáról. A feudális körök általában nem látják oly rózsás­nak a Gautsch-m­inisztérium helyzetét és azt állítják, hogy még az sem bizonyos, vájjon Gautsch fogja-e parlamentet megnyitni ; abban az esetben, ha mégis ő nyitná meg, az eddigi többség passzív oppozícióba fog menni, vagyis nem fogja támogatni a kormányt és Gautsch báró, kit a baloldal támad, a jobboldal pedig nem támogat, két szék között a pad alá fog esni. Ennélfogva, míg a kormánykörökben bíz­­nak a cra Misco-kormány közeli jövőjében, addig a konzervatív és feudális körökben már ké­szülnek a Gautsch-kormány torára. A fiumei magyar választók. Fiumei leve­lezőnk jelenti: A városi hatóság kedvezően intézte el 21 magyarajkú polgárnak a választói névsorba való fölvételt illető fölszólamlását. Ezzel az anya­országi magyar választók száma az 1897-iki listával szemben százötvennel szaporodott. Hatásköri összeütközés miniszter és járás­­bíróság között. A kormány ennek a hónapnak folyamán tartott utolsóelőtti minisztertanácsában egy hatásköri összeütközési esettel foglalkozott, a­mely a belügyminiszter, mint állami anyakönyvi felügyelő hatóság és a nagyszebeni járásbíróság közt merült föl. Egy anyakönyves ugyanis el­rendelvén a felek házasságának kihirdetését, a házas­ság megkötésénél való közreműködéssel más anya­könyvest hatalmazott föl, holott nem fölhatal­mazást, hanem a kihirdetésről bizonyítványt kellett volna kiállítania, mert a másik anya­könyves, tekintettel a vőlegény lakóhelyére, felhatalmazás nélkül is közreműködhetett volna. A felek meg is kötötték a házasságot az utóbbi anyakönyvesnél, a ki azonban a törvény ellenére nem vezette be a házasságot a saját anya­könyvébe, hanem megkötéséről külön jegyzőköny­vet vett föl s azt áttette a meghatalmazó anya­könyveshez, a ki aztán bejegyezte a házassá­got. Megindittatván a lisrói kiigazítási eljá­rás, a nagyszebeni járásbíróság elrendelte, hogy a bejegyzés töröltessék s a házasság a megkötésénél közreműködött polgári tisztvi­selő anyakönyvébe jegyeztessék be annak felemlítésével, hogy az illető a megkötésnél a másik anyakönyves felhatalmazásából működött közre s hogy a bejegyzés a járásbíróság végzése folytán kiigazításként történt. A belügyminiszter azt találta, hogy a végzés utóbbi pontjai túlmen­­nek a bírói hatáskörbe tartozó anyakönyvi kiigazí­tás keretén, a­mely összeütközés folytán az ügy a minisztertanács elé került, mely a miniszternek adott igazat s kijelentette, hogy a bírói kiiga­zítási után törölt, szabályellenes bejegyzés helyett az újabb anyakönyvezés elrendelése az állami felügyelő hatóság hatásköréhez tarto­zik, minthogy a törvény szerint csak sza­bályszerűen lezárt s aláírt bejegyzés lehet bírói ki­igazítás tárgya, holott a járásbírósági végzés meghozásakor a közreműködött polgári tisztviselő anyakönyvében egyáltalán semmiféle­­bejegyzés nem volt, azt tehát nem is lehetett bíróilag kiigazítani; az a kérdés pedig, hogy a házasságkötésnek sza­bályellenesen elmulasztott bejegyzése, mint új be­jegyzés miként történjék, a törvény értelmében az állami anyakönyvvezetőnek, illetőleg felügyelő ható­ságának hatásköréhez tartozik. Protestáns papok kongruája, A protestáns folyóiratok beható vita tárgyává tették Wlassics kultuszminiszternek a képviselőházhoz beadott ja­vaslatát s az idevonatkozó cikkek mutatják, hogy nincs egy is, mely a javaslaton kifogásolni valót ne találna. A kifogások érdemesek arra, hogy őket elsoroljuk. Tóth Dániel borsodi esperes szemére veti a miniszternek, hogy az 1848. évi XX. t.-c. azt a rendelkezését, a­mely szerint a javaslat csak­is a felekezetek előzetes meghallgatása mellett készíthető el, figyelembe nem vette; kifogást tesz az ellen, hogy a katolikusok kongruáját külön rendezzék s abban a nézetben van, hogy a kormány a protes­tánsokat jogaiktól megfosztani és őket a protes­táns voltukból kivetkőztetni törekszik. Mások meg­róják azt, hogy a javaslat a mai terheken egyálta­lán nem segít. A 800 főt minimum kevés, a pro­testáns lelkészeknek más felekezetek kvalifikálatlan „hivatalnokaival" való egy kalap alá vonása sérel­mes és lealázó. Ev. Egyház és Iskolában Isó Vince panaszolja, hogy az állam nem nézi azokat a nagy érdemeket, a­melyeket a protestáns felekezetek maguknak a magyar államiság dolgában szereztek. A javaslat alapos módosítását, esetleg törvénynyé való emel­kedésének meggátlását követeli, hogy ne legyen akadály az 1848 : XX. tvc. megvalósításáért folyta­tandó küzdelmekben. Fejes Istvánnak az az ellen­vetése, hogy a javaslat az egyházi adózás tekinte­tében fog érezhető rossz hatást gyakorolni. A fővárosban megjelenő Erőt. Egyházi és Iskolai Lap szerint „az általános csalódás moraja hangzik át a nyomorral küzdő parokhiák fölött." Nemcsak a 800 forint kevés, hanem nagyban súlyo­sítja a helyzetet az, hogy ez is csak kilenc év múlva lesz elérhető. Ezekkel az ellenvetésekkel szemben a javaslat pártolói jóformán életjeit sem adnak magukról és semmi esetre sem fejtik ki azt a munkásságot, a­melyet ha meggyőződésük erős és szilárd alapon áll, ebben a nagy és a protestáns egyházak jövőjét olyan közelről érintő kérdésben kifejteniük kellene. Tisza Kálmán annak idején szívós és kitartó küz­delmet folytatott a Thun-féle pátens ellen és vele mentek sokan a világiak közül. Ma mintha az egész dolog csakis a papok házi dolgává lett volna a világi elemek, legalább a sajtóban, teljesen távol maradnak még az eszmecserétől is. Pártértekezlet. Az országgyűlési néppárt nm délután négy órakor Molnár János prelátus elnök­­lése mellett értekezletet tartott, melyen folyóügye­ket tárgyaltak. A párt érdemleges határozatot nem hozott. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Légy jó! — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Úgy rémlik, este van, nő a homály és nemsokára éj lesz. Sűrű köd is ereszkedik mindenfelé és hiába gyújtanak az emberek vi­lágot és hiába fénylenek ott fönn a csillagok , a homályban, a ködben minden bizonytalan. Úgy rémlik, hatalmasodni kezd az igaz­ságtalanság e földön és nemsokára úrrá lesz mindenen. Eszelős romlottság is tobzódik min­denfelé és hiába csillog itt-ott garmadában az ■arany és hiába akar csodákat művelni a tudo­mány, az igazságtalanság homályában, a rom­lottság ködében minden bizonytalan. Bizonytalan a boldogulás, a munka, a szabadság, az élet­­gyilkos párázatot terjesztve árad a nyomor és a bűn fertője szót. Vajúdan terhes a levegő és zivatart fog szülni, pusztítva tisztító zivatart éjnek éjszakáján. Mert ime a dalos madár is vagy balsejtelemben gubbaszt, vagy vészj­ós k­ongással röpköd ide-oda . . . Brekeg a béka, a struc homokba dugja a fejét; kígyók, skorpiók, veszett vadak titkon osonva harapnak-marnak jobbra-balra és a köszvényes emberek tagjaiba belenyilalt a gyötrelem, zsémbes, esztelen erőszakoskodásra idegesítvén föl a legnyavalyásabbakat. S e leg­­nyavalyásabbak elvakult dühökben megfenye­getik a nagy természetet, azt hívén, hogy le­gyűrhetik majd a zivatart, mely ellen tehetet­lenségükben még utalmat sem bírtak építeni. Fürkésző szemmel lesek bele a homályba és látom a jövő rémes képeit. S oh, nemcsak a közel­jövőét! Látom, hogy bomlik eszeveszetté a bölcs, a művelt, a szabad emberiség. És látom fölé­zúdulni az emberiség másik, nagyobb felét, a mely vad, műveletlen és rabságban élő, de erős és mindenre kész. Az egyik félnek meg­van már mindene s csak veszthet; a másiknak még semmije sincs s csak nyerhet. Ah, látom az uj népvándorlást és látom a nagy harc után a csatasíkot, hol évszázadok műveinek romján ujjongó vadak táncolják körül a bukottak te­temeit. És hallom, mint újul föl ama régi győzelmi ének, melyet egykor Athén és Róma düledékein üvöltöttek a barbár milliók: Most a mienk vagy! Duzzadt nyelved betölti szájadat! Szemed kimered üregéből s­ tagjaidat fölpuffasztja a rohadás ! így jártunk volna mi, ha te győresz le minket. Most már halott vagy s nem árthatsz nekünk. Meg­­boszuljuk magunkat rajtad, mint te boszulnád meg magadat rajtunk, ha lettél volna az erő­sebb ! Oh, nem iszol többé és nem eszel és oda minden gyönyöröd. Többé mi rajtunk nem uralkodol! ... És látom aztán az új korszakot, az em­beriség utolsó fejlődését, a­mely épp olyan, mint a régi volt, csakhogy többé meg nem szakadhat, a­míg ki nem hal az emberiség. A régi vívmányok s találmányok és a régi kincsek s fegyverek előkerülnek a sutból s s száz uj vívmány, száz uj találmány, uj kincsek és uj fegyverek mellett is megint csak este lesz s köd és homály, nyomor és bűn s boldogságért csalfa utakon bolyongó nagy boldogtalanság. Úgy rémlik, álmodom most s lehet, hogy álmodni fogok akkor is. Álmodom, hogy milliók között egyedül vagyok s úgy nézem vívódásukat. És mintha egy bánatosan szolid arcú férfi lépne mellém — a homlokán véres tövis­korona s oldalából, kezén, lábán még most is És lemegyünk a síkra s odakiáltjuk a viaskodó millióknak, hogy ime ez a két szó áll a szalagon, de ők nem hiszik el, mást re­mélnek s tovább gázolják egymást, mondván: — Nem lehet az! Nem lehet az! Fönn a magasban pedig örökre ott áll a töviskoronás, vérző szivü férfi és mi néhányan örökre hozzá megyünk, oly frisen serked a vér. [_ ] Teleken Béla: Int és én követem. Fárasztó, nagy meredeken vezet föl, föl, mind magasabbra, mig végre fönn vagyunk. Ott állok az ormon s­ö int, hogy le­tekintsek. Alant végtelen sikság nyúlik el . . . S a síkságon millió s millió ember rohan, bukdácsol örült összevisszaságban egymással dulakodva, egymást eltiporva, keresztü­l-kasul arra felé, a­merre a fejek fölött elérhetetlen magasban valami végtelen fényszalag suhan. S mintha le akarnának olvasni róla valamit . . . Hallom lázas, rekedt kiáltozásukat: — A boldogulás titka! Hadd olvasom el: Félre az utamból! Ereszszetek! És az erősebbik félrelöki a gyöngébbiket, a gyöngébbik alattomosan szúrja le az erőseb­biket, úgy rohannak tova egymáson a suhanó szalag után, úgy akarja mindegyik leolvasni a maga boldogulásának titkát külön-külön, de a szalagot nem bírják követni és a betűk ki­­mosódnak a gyors suhanásban, mint mikor a száguldó vonat közelében állsz és nem bírsz benne fölismerni senkit . . . A töviskoronás, vérzőszivü férfi mellett pedig ott állunk néhány­an az ormon és e bé­­kességes távolból tisztán látjuk, olvassuk a végtelenbe suhanó szalag folyton ismétlődő fölirását, a boldogulás titkát, e két szót: Légy jó. BUDAPESTI HÍRLAP, (60. sz.) 1898. március 1. ■TE­ élda

Next