Budapesti Hírlap, 1898. március (18. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-16 / 75. szám

1898. március 16. BUDAPESTI HÍRLAP. (75. tsz.a­ dott szép beszédet. Utána Lakatos Miklós ország­­gyűlési képviselő beszélt. Ezt a szobrot nem ismeri a hivatalos Ma­gyarország, mondotta. A negyvennyolcas honvédek­nek koldustarisznya van a nyakukban, pedig azok, a kik most hencegnek a bársonyszékben, a nyo­morult honvédek nélkül semmik lennének. A hiva­talos Magyarország elmenne megkoszorúzni a szom­szédos másik szobr­ot. A honvédszobor a rebellisek szobra, az a másik a gutgesinnteké, ez a szabad­ságé, az az önkényé, a mely folyton fenyegeti hazánkat. — Éljen Szelese ! — kiáltott valaki közbe. Még Kun Béla és Tetétleni dr. szólt a nép­hez, a­mely aztán eloszlott. A Petőfi-szobornál. E közben hatodfél órakor párhuzamos ünnep volt a Petőfi-szobor előtt. Itt is nagy tömeg hall­gatta a szónokokat, de azért a tolongás mégsem volt veszedelmes. Elsőnek Molnár Jenő dr. beszélt lelkes han­gon hazánk egyik legdicsőbb fiáról, Petőfiről. Utána Víg Viktor ügyvéd s az egyetemi ifjúság nevében Komlóssy Imre beszélt a lánglelkű dalnokról. A vértanuk sírjánál. A kerepesi­ uti temetőben nyugvó vértanuk sírjára az ifjúság kora reggel helyezte el koszo­rúját. Parcsetich László, az országos diákszövetség volt elnöke mondott beszédet, a­melyet így végzett be: Míg a nemzetünket körülvevő néptesteket, a negyvennyolcas események kultúrjelentőségét gyáván letagadva látjuk, Jellasics, Bach és Schwarzenberg emlékének lábainál, mi vértanúink porladó hamvainál hivjuk ma tetemre a világtörté­nelem igazságos ítéletét. Mirabeau büszke népe, a szabadságtipró I. Miklós utóda előtt feltérden áll összekulcsolt kézzel, mi az összes kulturnemze­­tek előtt tegyük le, az engesztelődés ciprus ágát ez egyszerű­ hantja, hogy legyen elnéző e gyön­gébb nemzedék kihamvadó eszményi érzülete iránt s ne higgje, hogy gyáva és hálátlan a magyar. Lussalle, Marx és Heine koronatanúi nemzetünknek, hogy Odillon, Barrel, Garnier, Pages és Róbert Hiúmnál nagyobb volt Kossuth és Petőfi. Míg a per­zsának Eirduzi, az indusnak Buddha, a germánok­nak a Niebelungok hősi éneke, nekünk­ ez élet­telen vérsejtek adták meg az Excelsior felé törek­vésre az örök jogot. Várjon egy fél század múlva egy szabad, vagy rabszolga nemzet fog-e meg­jelenni e vértanuknál, arra választ csak a történe­lem adhat. A pólusok között bárhol szétszórt nagy lelkeitek fénye virrasszon jövőnk felett, mert egy nemzet, melynek meg nem fertőzött homlokát a Golgothán csókolta meg a szabadság istennője, a kulturnemzetek sorából nyomtalanul nem tűnhetik el soha. A beszéd után Komáromi­ Zoltán egyetemken helyettes elnök méltatta nagy hévvel a szabadság­­hősük érdemeit s fejezte ki a jövő nemzedékek nagy háláját önzetlenségükért és idealizmusukért. Lenkei­ Géza, az ifjúság rendező bizottságának elnöke, tette le a remek koszorút a vértanuk hantjára. A Pfilvax-kávéház ünnepe. A diadalmasan lefűző márciusi napsugár ra­gyogása bearanyozta ma délután a Pilvax-kávéház­­bolthajtásos termét, hol ötven évvel ezelőtt Petőfi és Jókai nyolc társukkal hideg esőtől verdesett ablaktáblák mögött borús félhomályban kimondták a szabadság első igéit. Ebben a históriai emlékezetű helyiségben ma szintén ünnepet rendeztek. A kávéházban még látható a nagy kerek márványasztal, honnan Petőfi szónokolt s a melynél a tizenkét pontot megcsinálták. Az asztal fölött ma már a kávéház tulajdonosának hazafiságából Petőfi és Jókai pálmaággal, zászlókkal ékes arcképei függ­nek. Ezeket az arcképeket leplezték le ma lelkes ünnepséggel. A Pihvax-kávéház a nagy napok óta békés belvárosi polgárok gyülekezőhelye. Akad köztük Olyán is, a­ki tanúja volt az akkori eseményeknek. A mai napon a meghívottakon kívül ebből a közön­ségből telt ki a mai ünnep közönsége is. Az aszta­lok körül szivarozva, beszélgetve ültek a férfiak, mosolygós arccal az asszonyok, lányok, még a gyermekeket is elhozták. A terem jobboldali falán, déli virágok, nemzeti szinű drapériák között függött lepel alatt az arckép, előtte szőnyeges dobogó, melytől jobbra, három összetolt asztalnál ültek a meghívott vendégek, köztük Szinnyey Jó­zsef, Dalmady Győző, a Petőfi-társaság kép­viseletében, Káldy Gyula az Opera igazgatója, Cierczegli Mihály dr rektor, Kovács Gyula dr egye­temi professzor, Károly Hugó premontrei tanár, két negyvennyolcas honvéd és a belváros több előkelő embere. Várták az ünnepre Jókai Mórt is, de be­tegsége miatt nem jöhetett el. Pontban négy óra­kor lépett az emelvényre Herczegli Mihály di­rek­tor és áhitatos csöndben, rövid szavakkal elmondva a kávéház történetét, megnyitotta az ünnepséget. Lelkes éljenzés követte beszédét, mely után Kovács Dénes dr szólott a márciusi napokról. Itt van az asztal, melynél Petőfi, Jókai, Vasvary, Vidács és társaik ültek nap-nap után, a­hol Petőfi először szavalta a Talpra magyart s a­hol először olvasták föl a tizenkét pontot. Eddig jeltelenül, dísztelenül állott ez a hely, de most a kávéház tulajdonosa Schowa­­netz János fölékesíti Petőfi és Jókai képeivel. E szavak után a jelenlevők lelkes éljenzése közben hullott le a két arcképről. Az egyik Petőfit ábrázolja, a má­sik Jókait fiatal korában. A képek között aranyos rámában a tizenkét, pontnak egy a Landerer-féle sajtón nyomott példánya függ. Az éljenzivatar el­hangzása után Aradi Antal ügyvéd olvasta föl Petőfi és a nagy közönség című értekezését. Mialatt a nagy költőről beszélt, a Koronaherceg­ utcából egyszerre csak bezúgott a Múzeumtól arra elvonuló ünneplő közönség lelkes ovációja. Petőfit éltették, meg a sajtószabadságot, majd egy másik csoport a Kossuth nótát énekelte s percekbe telt, m­íg Aradi ügyvéd újra folytatni bírta felolvasását. Utána Tóth Ödön egyetemi hallgató elszavalta a Talpra magyart. Percekig tartott az éljenzés. Mikor lecsöndesült, Bartók Lajost kívánták hallani, ki pár pillanattal előbb jött a kávéházba a múzeumi ün­nepségről. Bartók csendes hangon kezdett szólani. Nem készült — úgymond — a szónoklásra, de a hely, a melyen áll, föllelkesíti. Ámbátor csak egy kávéház ez a hely, mégis históriai fontos­sága van. A puszták szabad fiai a csárdába vonulnak, a város szabadságért rajongó ifjainak ez a kávéház lett menedékévé, úgyszólván csárdájává, a­melyről Petőfi olyan szépen énekelt. Március tizenötödike ma még ünnepnapja a magyar nem­zetnek, mely akkor lesz igazán szabad, ha életében egykor minden napot ilyen ünneppé tud tenni. Nagy tetszés zaj követte Bartók szavait is, ki után Litrai Mór lépett az emelvényre és saját ódáját zsavarta el. A közönség végül elénekelte a Himnuszt, A kegyelet. A fővárosban rendezett számtalan ünnepség közül a következőkről kaptunk tudósítást: A Magyar Színház tagjai ma a Petőfi Sándor szobrára koszorút helyeztek, melynek nemzetiszínü selyemszalagján ez a fölirás van: A halhatatlannak. A Magyar Színház. A koszorút a színház igazgatója, Belle Iván igazgató vezetésével egy küldöttség he­lyezte a szobor talapzatára. A magyarországi kereskedelmi utazók egyesületében ma ünnepi ülés volt, melyen Auer Róbert alelnök megnyitója után Zerkovitz Emil indítványára a mai nap emlékét jegyzőkönyvileg örökítette meg, azután pedig a magyar kereske­delmi nyugdíjegyesület javára 1000 koronás alapít­ványt tettek. Beck Géza volt a harmadik szónok, ki beszédében a szabadságharccal és az azóta el­múlt ötven év történetével foglalkozott. Az ünnepet az alelnök beszéde fejezte be. Az I. kerületi nemzeti asztaltársaság­ teg­nap este ünnepelte. Jámbor Gyula másodelnök meg­nyitó beszédet mondott, mely után Pálmay Kálmán a budai pedagógium IV. éves hallgatója szavalta el a Talpra magyar­t. Tömör Ferenc tanár ünnepi beszédet mondott. Ebben a mai vistás állapotokat festette, a­melyek a március 15-iki vívmányokkal éles ellentétben állanak. Végül Taksonyi József tanár fölolvasást tartott a szabadságharc esemé­nyeiről. A budapesti áll. el. iskolai tanítóképző ifjúsága az intézet lobogóval, drapériával, címerrel fölékesített dísztermében gyűlt össze. A kar éneke és Gyertyánffy István igazgató megnyitója után Nagy József IV. éves növendék pályanyertes fölol­vasásában méltatta a nagy napokat s azok dicső szereplőit. Az ifjúsági zenekar pedig a Lassú ma­gyart játszotta el. Flérik­ Károly III. év. nov. el­szavalta Fejes István alkalmi költeményét. Az ün­nepséget a Himnusz fejezte be­. Az 1. ker. állami főgimnázium ifjúsága és tanári kara április 11-én ünnepel. Ma házi ünne­pet rendezett. A Szózat és Himnus éneklése és hazafias költemények szavalása után Bozóky Endre dr. igazgató helyettes és Zimányi József dr. tanár beszédekben méltatták a nap jelentőségét. Az ág. hitv. ev. főgimnázium sikerült ma­tinéval ünnepelt, melyen Serédi Lajos dr. tanár be­szédet mondott. * A budapesti VÍZI. ker. községi főreális­­kola tanári kara és ifjúsága ma délelőtt az intézet dísztermében ünnepelt. Felsmann József igazgató ismertette a nap jelentőségét és hazafiságra buzdí­totta növendékeit. Két tanuló alkalmi költeményt szavalt, az intézeti énekkar pedig hazafias dalokat adott elő. A VI. ker. felső kereak. iskola ünnepén az ifjúság énekkara a Himnuszt és a Szózatot éne­kelte, Sonnenfeld Zoltán Petőfi Nemzeti dal­át, Freund Zoltán Petőfi A nemzethez című versét szavalta, és Balásy Dénes tanár pedig hatásos ün­nepi beszédet mondott. A VI. ker. polgári leányiskolában Oldal János igazgató az ünnepséget megnyitó szép beszéd­ben magyarázta a növendékeknek a mai nap jelen­tőségét. Lései János, a történelem tanárának beszéde után szavalat és ének zárta be a lélekemelő ünnep­séget. A XX. ker. felső kereskedelmi iskolában Fillinger Károly, igazgató nyitotta meg az ünnepet. Utána Körömy Árpád dr. tanár a nap jelentőségét méltatta, Kucsiány Géza dr. pedig a saját alkalmi ódáját szavalta. Közreműködött az ünnepen az ifjú­sági zenekar is. A IX. ker. polgári iskolában Tolnay Lajos dr. igazgató, a jeles regényíró és Bönyérfi János tanár beszéltek. Az ifjúsági daloskor hazafias dalokat énekelt. A budapesti VI. ker. felső kereskedelmi iskolában diszüléssel ünnepeltek. Megnyitó beszé­det Lengyel­­ Sándor igazgató mondott. Ezután a Himnuszt énekelte az ifjúság, Sonnenfeld Zoltán növendék pedig a Talpra magyart szavalta. Az al­kalmi szónok Balásy Dénes tanár volt. Végül Petőfi­nek A nemzethez című költeményét szavalta Freund Zoltán, a kar pedig elénekelte a Szózatot. A budapesti IV. kerületi községi főreál­iskola fiatalságának önképzőköre díszes publikum jelenlétében ünnepelt. Báthory Nándorm­egnyitója után az énekkar előadta a Nemzeti dalt, Kimpeln Ágoston el­szavalta Petőfi Nemzeti dalát, Jóssa József pedig ünnepi beszédet mondott. Ezután Steiner Dávid és Klein H. előadták a Holt költő szerelme című melo­drámát, Gundel Antal alkalmi költeményt szavalt, a daloskör pedig magyar népdalokat énekelt. A III. ker. polgári fiúiskolában Halász Gyula igazgató nyitotta meg az ünnepet, mire a Himnuszt énekelték. Krausz Jakab dr tanár ünnepi beszédet mondott, Taksonyi József tanár pedig föl­olvasást tartott a szabadságharc főbb eseményeiről. A pesti izr. hitközség elemi és polgári fiúiskolájában Stern Ábrahám igazgató megnyitója után Braun S. tanár mondott ünnepi beszédet. A tanulók hazafias verseket szavaltak, végül a Him­nuszt énekelték el. A IV. kerületi községi felsőbb leány­iskolában Bellovics Imre énektanár vezetése alatt a növendékek nemzeti dalokat énekeltek, majd Habóthy Sándor igazgató és Junecz Erzsébet tanítónő beszéltek. Márkus Emilia, Bakonyi Vilma, Kiss Ilona, Szitányi Jolán és Földi Matild növendékek költeményeket szavaltak Petőfitől, Tóth Kálmántól, Ábrányi Emiltől, Pósa Lajostól és Illyés Bálinttól. A II. ker. községi polg. fiúiskola is ünnepet ült földiszített tornatermében nagy közönség előtt. A Himnusz eléneklése és Szenessy Mihály igazgató megnyitója után Búzás István tanár alkalmi beszédet mondott. Pesznekker Sándor f­elszavalta a Talpra magyar­t, Fest Győző pedig Ábrányi Emil ünnepi ódáját. Az ünnep a Szózat eléneklésével ért véget. Köser János nyilv. felső kereskedelmi és polgári iskolája és nevelőintézetének ünnepét Man­g Gyula felső oszt. tanuló nyitotta meg szava­lattal, a Rákóczy-induló távolból hangzó akkordjai mellett. Ünnepi beszédet Tichy János tanár mon­dott, majd Ábrányi alkalmi költeményét szavalta el Sauerpreisz Nándor. A zene- és énekkar hazafias dalokat játszott. Az ünnepet Böser János igazgató és Payer Imre dr. buzdító beszéde fejezte be. A­­'Jaschitz-féle nyilvános felsőbb leány­iskolában Roseth Arnold tanár beszéde nyitotta meg az ünnepélyt, majd Bodánszky Jolán, Lobi Vilma és Löwy Józsa szavaltak, mire a növendékek a Szózat­ot és a Boldogasszony anyánk című régi egyházi éneket adták elő, alkalmi szöveggel. Ezután a növendékek bemutatták Sebestyén Károly ünnepi költeményét, melyet a hazafias igazgatóság ki is nyomatott. Az Aranyosi-féle felső kereskedelmi iskola növendékei ma délután fél négy órakor Aranyosi Miksa igazgató vezetésével kivonultak a Petőfi­­szoborhoz és Beregi József beszéde és Szeld Manó szavalata után megkoszorúzták. A koszorú szalag­ján ez a fölirat van: Az Aranyosi-féle felső keres­kedelmi iskola ifjúsága, Petőfi Sándornak 1898. március 15. Ulászló Mihály nyilvános főgimnáziumá­nak Beák Ferenc-önképző köre lelkesen ünnepelt. Az ifjúsági ének és zenekar előadta a Himnuszt, majd alkalmi beszédet mondott ifj. Győrffy Kálmán intézeti növendék, mely után Antal Mihály a Nem­zeti dal­t szavalta el. Gerenday László fölolvasásával aratot sikert. Knapp Lajos Az átok c. költeményt szavalta. Az ünnepség a Szózat eléneklésével vé­get ért. Özv. Breuerné Rökk Szilárd­ utcai nyilv. leánynevelő intézetében sikerült iskolai ünnepet tartottak szép számú közönség előtt. A nap jelen­tőségéről Kurucz Kálmán tanár szólott. A növendé­kek hazafias dalokat énekeltek és alkalmi költemé­nyeket szavaltak. Lakoma a Vigadóban. A Vigadó termeiben az este az Otthon és a budapesti független polgárság hatalmas áldomással ünnepelte a sajtószabadság félszázados évfordulóját. A nyolcas asztalsor szélén az egyetemi ifjúság telepedett le s Herczegh Mihály, a rektor itt is lelkes diákjaival tartott. Beljebb az öreg honvédek­­nek jutott hely, ő közülüik sürgött legszorgalmasab­ban a Faust Mórnc vezetésével kivonult hölgyrende­­zőség: karszalagos pártás honleányok, rajongókivei a márciusi ideáknak. A főhelyet Rákosi Jenő az. 7

Next