Budapesti Hírlap, 1898. május (18. évfolyam, 120-149. szám)
1898-05-13 / 132. szám
1898. május 18. BUDAPESTI HIRLAP. (189. * (A Kisfaludy-szinház Újpesten.) A Kis-faludy-szinház társulata ezentúl hetenkint kétszer Újpesten, a Kolosszeumban fog előadást tartani. Az első előadás már holnap, pénteken lesz, amikor Dankó Pista eredeti népszínműve, a Cigányszeredem kerül színre. * (Torkos László Ünneplése.) Torkos László ismert költőt és leányiskolai tanárt ovációban részesítették abból az alkalomból, hogy az országos nőképző egyesület intézetében, a budapesti kir. állami felsőbb leányiskolában és több más iskolában nagy sikerrel előadták Nagy idők című alkalmi költeményét. A két budapesti intézet növendékei megjelentek Szuppán Vilmos igazgató és Odor Emilia tanárnő vezetésével a nagy betegségből lábadozó tanárnál és remek ezüst babérkoszorúval és a Nagy Idők jeleneteit ábrázoló fénykép-albummal lepték meg. Torkos meghatottan megköszönte növendékei ragaszkodását. * (Megjutalmazott szinészek.) Néhai Rudics József báró 1879-ben negyvenhétezer forintos alapítványt tett azzal a rendeltetéssel, hogy annak kamatait háromötöd részben képzőművészeti, kétötöd részben pedig színművészeti ösztöndíjakra fordítsák. Az alapítványnak a színművészetét megillető kamatait, összesen 772 forintot az idén Kertész Ödön, az opera fiatal tenoristája és Rezső József, a Nemzeti Színház tagja közt osztották föl, mint akik tehetségükkel, szorgalmukkal és haladásukkal rászolgáltak a közönség és az igazgatóság elismerésére. * (A Rökk-pályadíj nyertese.) A Képzőművészeti Társulat ez évi tavaszi nemzetközi kiállítása alkalmából hirdetett Rökk-pályadíj illetékes pályabírósága tegnap tartotta döntő ülését, és az 1000 forintos díjat öt pályázó közül Boruth Andor Torreádor című festményének ítélte oda. * (A Petőfi-társaság) május 15-ikén, vasárnap délelőtt 10 órakor az Akadémia első emeleti termében fölolvasó ülést tart. Tárgysorozat: 1. A kísértés (drámai költemény), Kenedi Géza székfoglalója. 2. Dal a szép halálról, (költemény), Gergely István (vendég), felolvassa Ábrányi Emil. 8. Elbeszélés Bársony Istvántól. * (Királydíj-pályázat.) Az ő felsége által magyar zeneművek jutalmazására adományozott összegből a Liszt Ferenc zeneművészkar múlt év november elején a következő jutalmakat tűzte ki : 4000 koronát magyar tárgyú operára ; 400 koronát magyar zongora-rapszódiára ; 200 koronát magyar szövegű műdalra és 200 koronát eredeti magyar népdalokra. Az operai pályázat csak ez év december 31-én jár le , ellenben a többi pályázatok már múlt hónap 30-án lejártak és e határidőig beérkezett 11 zongora-rapszódia, 35 műdal, 24 népdalsorozat és 5 karének. A bírálóbizottság, mely Mihulovich Ödön elnöklése mellett Erkel Sándor, Verczfehl Viktor, Máder Rezső és Káldy Gyula tagokból áll, már megkezdte működését. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, máj. 12. — A szénkartel ellen. A főváros az összes gyári üzeméhez szükséges szénszállításra árlejtést tűzött ki, öt ajánlatot adtak be, de a vízvezetéki bizottság azt javasolta, hogy a tanács közvetellenül a bányatulajdonosokkal tárgyaljon, mert az ajánlattevők kartelt kötöttek. A pénzügyi bizottság javaslatára a tanács a kórházakba s fertőtlenítő intézetbe szállítandó szénre tett ajánlat kivételével a többi üzemhez szükséges szén szállítására tett olcsóbb ajánlatot elfogadta. A tanács ezenkívül veszedelmesnek tudja a szénkartelt, amelyet a bányatulajdonosok már megkötöttek s azért szükségesnek tartja, hogy a kereskedelmi minisztert arra kérje a főváros, hogy a közönséget védje meg a szénkartel ellen. — A Vérmező beépítése. Az első kerületi választmány arra kérte a tanácsot, szerezze meg a Vérmezőt s részben parcellázza, részben pedig nagyobb szabású parkot építsen rajta. A tanács mai ülésén tárgyalta a kerületi választmány előterjesztését, érdemleges határozatot azonban nem hozott. Előbb a középítési bizottság véleményét akarja hallani. — A villamos vasutak. A közúti vasúttársaság bejelentette a tanácsnak, hogy a Károly - kaszárnya—népligeti vonalán a szakaszhatárt a Kálvin-térről a Szikszay-vendéglő előtti megállóhelyre helyezi át. A városi villamos vasút-társaság pedig Rókus-kórház—kápolna téri vonalára tiz darabos füzetekben nyolckrajcáros bérletjegyet ad ki. A tanács a bejelentéseket tudomásul vette. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, máj. 12. A monori hitvesgyilkos. — Saját tudósítónktól. — A pestmegyei Monor községben most harmadéve titokzatos gyilkosság történt, mely részleteiben fölöttébb hasonlít a hírhedt Gárdos esethez. Berkes József kádármester feleségét 1896. január 13-án halva találták a háza udvarán. Az asszonyt egy revolver golyó ölte meg, mely a háta közepén érte s egész a szivéig fúródott. A hatóság eleintén nem találta gyanúsnak a halálesetet. Elhitte Berkesnek, hogy az asszony öngyilkos lett s megadta az engedelmet a temetésre. A pestvidéki törvényszék utasítására nem sokára újra megindult a nyomozás, mely meglepő fordulatot adott az ügynek. Az orvosszakértők is megvizsgálták Berkesné kiásott tetemét s a lőtt seb irányából konstatálták, hogy az asszonyt úgy lőtték agyon. Kitudódott az is, hogy Berkes még a felesége életében viszonyt folytatott egy Goldberger Emma nevű leányzóval, akinek házasságot ígért. Aztán jöttek a szomszédok, akik elárulták Berkest, hogy hamis vallomásra csábította őket. Fejenkint száz forintot ígért nekik, ha tanúságot tesznek mellette, hogy a kritikus időben nem volt otthon. A sok gyanú alapján Berkest és a szeretőjét letartóztatták s a pestvidéki törvényszék fogházába kisérték őket. Mindketten váltig tagadták, hogy Berkesné halálában hibásak volnának. Másfélesztendei vizsgálat után Goldberger Emma végre megvallott annyit, hogy Berkes egy alkalommal tanácsot kért tőle, hogy hogyan szabadulhatna meg a feleségétől. A törvényszék Berkest és a szeretőjét gyilkosságért vád alá helyezte s mára tűzte ki a titokzatos ügyben a tárgyalást. Időközben azonban Goldberger Emma meghalt és igy ma Berkes egyedül ült a vádlottak padján. Az itélő tanácsban Verebély Ignác elnökölt, szavazó bírák K. Nagy Sándor és Novotny Károly. A vádhatóságot Egressy Nagy László királyi ügyész képviseli, védő Kretovich Ödön dr. A vádlott szőke bajusza kis zömök ember. Arca inkább szimpatikus s talán a céhbeli krimínálantropológus sem fedezhetné föl rajta a gonosztevőket jellemző vonást. Az általános kérdésekre elmondja, hogy Rév-Komáromban született, harminckét éves, református vallású, özvegy, kádármester, büntetve még nem volt. Feleségével, született Zelenyák Máriával, aki több, mint húsz esztendővel volt idősebb nálánál, Budapesten ismerkedett meg. Az asszony első férje, Tóth Benjámin, szintén kádár volt s a vádlott nála dolgozott két esztendeig. Tóth Benjámin akkortájban betegeskedett s a felesége és a vádlott megfogadták, hogy egymásé lesznek, ha Tóth Benjámin megtalálna halát. Ezt a fogadalmat be is váltották s 1890-ben megtartották Monoron a lakodalmat. Az asszonynak egy kis háza volt s ennek felét ráíratta a vádlottra. Az elnök. Hány esztendős volt az asszony, mikor elvette? A vádlott: Azt bizonyosan nem tudom. Én 53-at írattam a koporsójára. — Szerette maga azt az asszonyt? — Szerettem. — De hiszen az édesanyja lehetett volna magának, hogyan vehette el? — Nem tehetek róla, tekintetes törvényszék, de szerettem. Dolgos, finom asszony volt , láttam, hogy vele meg tudok majd élni. — Hát ha olyan nagyon szerette, mért tartott magának mellette szeretőt? — Alásan kérem, nem én vagyok az egyetlen, aki a felesége mellett szeretőt tart. — Hát 1896 január 13-án, mikor az eset történt, mivel foglalkozott ? — Dolgoztam, mint rendesen. Ebéd után a feleségem lefeküdt, én pedig olvastam egy regényt. Negyedkettő lehetett, amikor elmentem pénzért a malomba. Itt elvégeztem a dolgomat s a mint megyek haza, Fazekas Marcsa szalad velem szembe az utón s azt mondja, hogy jöjjek haza, mert a feleségem agyonlőtte magát. Én siettem haza s ott találtam a feleségemet a földön vértől elborítva. — A revolver ugye mellette feküdt? — Igen. — A magáé ez a revolver? — A sajátom. — Nézze csak, maga azzal van vádolva, hogy maga ölte meg a feleségét, hogy megszabaduljon tőle s hogy elvehesse Goldberger Emmát. — Kérem én ezt már tudomásul vettem s lelkiismeretemre mondom, hogy nem igaz. — Azzal is van vádolva, hogy Nagy Györgynél és az anyját hamis tanúnak akarta megnyerni. — Nincs nekem szükségem a Nagy Györgyné vallomására, mással is tudom bizonyítani, hogy akkor a malomban voltam. — Az orvosi vélemény szerint ki van zárva, hogy az asszony öngyilkos lett volna, az is ki van zárva, hogy idegen ember ölte volna meg. Magának mi a nézete? — Az én nézetem az, hogy maga ölte meg magát, mert még az első férje életében is el akarta magát emészteni. . — Mért tagadta, hogy Goldberger Emmával viszonya volt? — Mert szégyenlettem. De mikor követelték tőlem az igazságot, hát bevallottam. — Nem azért vallotta be, hanem azért, mert a tanukkal szemben tovább már nem tagadhatta. Igaz, hogy maga el is akarta venni feleségül ? — Az már nem igaz. — Pedig Goldberger Emma maga mondotta. Azt is mondta, hogy maga összetetett kézzel tanácsot kért tőle, hogy hogyan pusztítsa el feleségét. — Ezt már határozottan tagadom. A védő : Járatos volt magukhoz Goldberger Emma ? A vádlott: Igen. — Tudta, hogy magának pisztolya van ? — Tudta. — Azt is tudta, hogy hol tartja? — Tudta. Az elnök: Tudta-e a felesége, hogy magának Goldberger Emmával viszonya volt? — Azt nem tudom. Most fölolvasták Goldberger Emma vallomását. Eleintén ő is tagadta, hogy Berkessel viszonya lett volna, de utóbb töredelmes vallomást tett. Elmondta a többek közt, hogy Berkes házasságot ígért neki s hogy ő gyilkolta meg a feleségét. A tanuk közül először Fazekas Marit hallgatják ki, egy ügyefogyott fiatal cselédleányt, aki először látta meg a Berkesné holttestét. A leány bolondnál bolondabb feleleteket adott. — Hány éves? kérdezte tőle az elnök. — Hát én ezt nem tudhatom, feleli a bárgyú teremtés. — A vizsgálóbíró előtt úgy modozta, hogy látta délután egy órakor elmenni hazulról Berkes Józsefet, emlékszik erre? — Én nem tudok az órához. (Derültség.) — Mikor szoktak maguk ebédelni? — Mink akkor eszük, amikor megfőzünk. (Derültség.) Hol délelőtt, hol meg este. Nagy Györgyné a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy Berkest a lövések után látta elmenni hazulról. Ma ennek éppen az ellenkezőjét vallotta s tagadta, hogy Berkes hamis tanúnak akarta fölfogadni. — Hogy tud öreg asszony létére igy hazudni, jegyezte meg az elnök. — Nem tehetek róla, ha a törvény urak roszszat gondolnak rólam, feleli jámbor ábrázattal a ravasz asszony. Öreg Nagy Mihályné, egy hetven esztendős asszony, csak arra emlékszik, hogy Berkesné délben nála járt s panaszkodott, hogy verebek csiripelnek a fejében. Akadt aztán két tanú, akik tudják, hogy Berkesné kétszer követett el öngyilkossági kísérletet. Egyszer a kútba ugrott, máskor meg fölakasztotta magát, de mindig megmentették. A tárgyalást holnap folytatják. — A százezer forintos provízió. Másodszor járja végig a bíróságokat az a bűnper, melyet Spitzer Gyula, Morzsányi Károly és Mandl Lajos ellen indítottak a kiállítás volt jegybérlői. A két külföldi bankár, Bal D. és Ollendorf Mór tudvalevőleg azzal vádolta harmadik bérlőtársát, hogy kicsalt tőlük 100.000 frtot, még pedig megvesztegetésre. Hosszan folyt a bűnvizsgálat s utána a törvényszék Morzsányiékat vád alá helyezte, de a királyi tábla és a Kúria, amint ismeretes, nem találtak bűnös cselekedetet s az eljárást megszüntették. Béri és Ollendorf nem hagyták annyiban a dolgot, hanem pernyítással éltek, ígérve, hogy a bűnösséget új bizonyítékokkal fogják támogatni, de a királyi ügyészség elutasításukat kérte. A törvényszék ismét vád alá fogta Morzsányit és két társát. Most már nemcsak Eötvös Károly, Visontai Soma dr. és Layer János dr. védők, de a királyi ügyészség is a terheltek javára fölebbezett s ily előzmények után jutott a bünper ma másodszor a királyi tábla elé. Az öt biróból álló tanács, melyben Vericsi-Tóth János elnökölt és Bakos János volt az előadó, több órán át mérlegelte a bűnpör adatait s végül úgy határozott, hogy az eljárást megszüntetvén Béri és Ollendorf perújító kérését megtagadta. A panaszosok nyilván még a Kúriához is fölebbezni fognak. 11