Budapesti Hírlap, 1898. szeptember (18. évfolyam, 241-270. szám)
1898-09-01 / 241. szám
a tott. Bánffy báró vereségét jelenti e megállapodás másodszor azért, mert a Thun gróf egyszerű álláspontja ez: belemegy a viszonosság megadásába, minthogy a Reichsrathtal operálni nem tud, de a viszonosságot csak bizonyos föltételek mellett biztosíthatja. A junkum és a kvóta szálló igéiből, valamint abból, hogy az áprilisi javaslatok tömegéből egyes javaslatokat ki fognak venni s azokat másként intézik el a magyar törvényhozásban, logikusan az következik, hogy ezek a föltételek, a Thun gróf garantálásának föltételei, a kvóta fölemelésén és az áprilisi javaslatokban rejtőzködő egyes magyar vívmányok föláldozásán sarkallanak. Fölöttébb sajnáljuk, hogy a tegnapi kommünikékből a magyar kormány súlyos vereségét kell konstatálnunk úgy a közjogi, mint a gazdasági téren; fölöttébb sajnáljuk, mert ez alkalommal győzőnek híresztelt magyar kezek ügyetlensége és hibái szabadították az osztrák kizsákmányoló törekvéseket Magyarországra akkor, a midőn az osztrák erőttillőben van s a visszavonás gyöngeségével könnyű volt megbirkózni. Ha ez a logikusan következtethető vereség a napokban nyilvánossá válik: az idáig csodás türelmességgel várakozó magyar politikai és társadalmi tényezőkön lesz a sor, hogy e hibák ránk szakadó következéseit elhárítsák. közelebbi ismertetése mellett tételenként föl van tüntetve és megokolva a költségvetési és az azt kiegészítő törvényektől való bárminemű eltérések s itt adja elő részletesen az állami számvevőszék az államháztartás viteléről, az államvagyon és az állami adósságok kezelése körül 1897-ben szerzett tapasztalatait, a sommázat négy részben ismerteti az egész valódi kezelést, összehasonlítva a pénzügyi törvényekkel, továbbá az állami vagyonra ki nem ható átfutó kezelést, az állami vagyon leltárát és végül a pénztári, a jövedelmi és a vagyonmérleget. A részletezés nyolc füzete hetvenöt mellékletben több mint 600 részletes zárószámadást nyújt az államháztartás különböző ágairól. Az állami zárószámadással egyidejűleg bemutatja az állami számvevőszék az aldunai Vaskapu-szabályozási munkálatok költségeiről szóló külön zárószámadást, az arra vonatkozó megokolással együtt, valamint az egyénenkénti kimutatást az 1897. évben nyugalmazott állami alkalmazottakról és ellátásban részesített özvegyekről és árvákról. Budapest, aug. SI. Az 1897. évi állami zárószámadás. Az 1897. évi állami zárószámadási munkálatok teljesen be vannak fejezve s az állami számvevőszék a kész zárószámadást arra vonatkozó jelentésével együtt az országgyűlés elé terjesztés végett a miniszterelnöknek átküldötte. A terjedelmes munkálat élén álló s az országgyűlésnek szóló jelentést Jakovszky István, az állami számvevőszék elnöke, bevezetéssel nyitja meg, főösszegekben előadván a zárószámadás eredményeit és az államháztartásra, valamint a kezelés körül fölmerült fontosabb ügyekre vonatkozó észrevételeit. A tulajdonképpeni részletes jelentésben a kezelési eredmények játékbábok vagytak az örökösen háborúskodó élet örökösen küzdő katonái mellett. A ti csatáitokon megszámlálhatjátok az elesetteket, az élet nagy csatasíkján naponta annyian buknak el, hogy számukat senki sem határozhatja meg. Harcoljatok csak vizen és szárazon, amikor a különben emberbaráti s állatvédő hatalmak törvényes gyilkolásra vezényelnek titeket s ha majd aztán békét kötöttek fölséges uraitok, pótoljátok csak vesztességteket uj „emberanyaggal“ s tanítsátok be buzgón e tudatlan anyagot mindenre, a mi kell, hogy legközelebb majd újra és sikeresebben gyilkolhassatok. Csak egyet ne feledjetek el figyelmébe ajánlani ennek az új anyagnak, hogy a gyilkolás művészetét, amire tanítjátok, ne próbálta meg valahogyan előbb, mintsem parancsot kap rá. Mert pórul járhatna. Hisz a törvény akasztófára ítélné annak a nevében, akitől érdemrendet is kaphat még, ha majd az ő parancsára öl . . . Oh, éljenek a hadseregek, éljen az emberszeretet, éljen a béke és a háború, éljen a rend és a legőrültebb zűrzavar . . . És amíg ez ellentmondások, hazug jelszavak pokoli jegyében egy-két nagy az összesarcolt pénzen, összehurcolt emberekkel egyenruhás parádéban véres háborúsdit játszat a saját passziójára vizen vagy szárazon, fekete kisértet jár ime házról-házra millió és millió embert rémizve, gyötörve : a nyomor. Egyfelől néhány ezer ember véres halála, másfelől milliók vértelen pusztulása . . . Jaj annak, aki józanul néz Isten szép világának e sötét foltjaira; jaj annak, aki mesét nem álmodik gyászról és szentséges bánatról a pusztítások s pusztulások eszelős bűnei közt. Igen, igen . . . Egykedvűen mormoló hullámokon óriási vizi szörnyetegek hánykolódnak. Igen, igen. . . Közömbösen viruló s hervadó földterületeken milliomlábú óriásférgek kanyarognak ide-oda . . . S egymásra törnek itt is, ott is, az isten tudja miért, az Isten tudja minek ? És amint beesteledik, égő hajóroncsok merülnek el ott, seregfoszlányok fetrengenek holtan itt . . . Az emberiséget pedig megremegteti valami közelgő nagy láz előrohama: az éhező emberpárok millióinak összeesküvést szító suttogása . . . Komor álomban egybe olvadnak előttem a képek . . . Csupa szenvedés, gyűlölet, gonoszság, boldogtalanság, hiú remény, türelmetlenség, babona . . . Csupa folt, árnyék árnyékba törve. És a kavargó homályon mint roncsokat hömpölygető hullámok fölött, elém villan fehér palástjában a fehér alak ama gyermekkel karján, a kinek feje körül oly csodaszerü fénykoszorú ragyog . . . A gyermek oly mindent megbocsátó könyörülettel tekint alá és a fehér anya oly iszonyú fájdalommal nézi gyermekét. Telekes Béla. BUDAPESTI HÍRLAP, (241. sz.) , szeptember 1. A kiegyezés válsága. Budapest, aug. 31. A tegnapi bécsi döntés, melyben tudvalevőleg a Reichsrath egybehívását határozták el, nem szüntette meg a kiegyezés válságát, csak elodázta három-négy hétre, vagyis arra az időre, míg a Heichsrath megkezdi tanácskozását. Mindenki azt kérdi, melyek azok az elveit, amelyek szerint a magyar kormány el akar járni, ha bebizonyul, hogy a Reichsrath munkaképtelen. Előre látható dolog, hogy az osztrák képviselőház nem fog tudni megfelelni azoknak a várakozásoknak, melyeket hozzája fűznek s akkor a válság ismét kiüt és sokkal élesebb lesz, mint most volt. A Wiener Abendpost tegnapi jelentésében, melyben a döntésről szólott, azt mondotta, hogy a kormányok számítottak minden eshetőségre, számítottak a Reichsrath akcióképtelenségének esetére is.. A prágai Politik, mely rendesen igen jól van informálva a bécsi dologról, a kormányok kommünikéjében jelzett eshetőségekre nézve a következő információkat közli: Szerinte az osztrák kormány vagy az alkotmány felfüggesztését vagy változtatását tervezi, vagy pedig egy misztikus kompromisszumot készít elő, mely szerint az uralkodónak önálló rendelkezési joga mellett a tartománygyűlések jogai kiterjesztetnének, a minisztériumok mellé pedig tanácsok szerveztetnének, melyek szakférfiakból és a tartománygyűlések küldötteiből alakíttatnának. Ezzel a professzionálus parlamenti férfiak működése hosszú időre lehetetlenné tétetnék. Az idézett lap további fejtegetéseiben megerősíti azt a hírt, hogy az osztrák kormány már megkezdte a pártvezérekkel való tanácskozásokat, hogy a Eeichsrathot akcióképessé tehesse. De a bécsi körökben sem remélik, hogy a Eeichsrath valamit el tudjon végezni. Az öszszes bécsi estilapok konstatálják, hogy az obstrukció nem hajlandó leszerelni s igy ez a legeslegutolsó kisérlet is a Eeichsrathtal eredménytelen marad. A csehek is készülődnek. A Narodny Listy fölszólítja a cseh képviselőket, hogy álláspontjuktól ne tágítsanak. Tagadja azt, hogy a csehek a nyelvrendeleteket a kiegyezés megszavazásának fejében kapták. Most elérkezett az ideje, mondja a többi közt, hogy a cseh közjogi kérdés alaposan elintéztessék és csak az elintézéshez képpest fogják a csehek Magyarországnak önálló eljárásával szemben a konzekvenciákat levonni. A nyelvrendeletek ügyében egyébiránt a lembergi Slovo Polski-nak Bécsből azt jelentik, hogy Thun gróf már elkészítette az uj nyelvrendelet-javaslatot, mely a németeknek kedvező és a mérsékelt cseh elemek támogatását is biztosította magának. Cseh körök tudják, hogy ha ellenzik a nyelvrendeletet, akkor az lesz vége a dolognak, hogy a rendeleteteket Than gróf utódja egyszerűen megszünteti. Ilyen a helyzet most a tegnapi döntés után. Bánffy Dezső báró miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter ma reggel érkeztek vissza Bécsből s délután már minisztertanácsot tartottak, amelyben Bánffy jelentést tett a bécsi tárgyalások eredményéről. Politikusok és szabadelvűpárti képviselők nem tudhattak meg semmi bővebb részletet a döntésről. A kormány titokban tart mindent. * A magyar pártok a képviselőház ülése előtt értekezletet tartanak a kiegyezés ügyében. A nemzeti párt köre a kiegyezési tárgyalások kérdéseivel hihetőleg már a pártnak szeptember 4-ére összehívott értekezletén foglalkozik. Ez az oka részben annak, hogy a párt a kiegyezési tárgyalások egyes aktualitásaival kapcsolatban megelőzőleg nem nyilatkozik. A függetlenségi és 48-as párt szeptember 2-án, délután 5 órakor tartja értekezletét, Kossuth Ferenc elnöklése mellett, múzeum-körúti helyiségében. Az értekezlet tárgya a kiegyezés, ezenkívül a Ház legutolsó ülésén történt ama incidens is napirendre fog kerülni, amidőn az elnöklő Berzeviczy Albert a királyi leirat fölolvasása után Polónyi Géza képviselőnek a felszólalóét nem engedte meg. A néppárt szeptember hónap 4-én, délután 6 órakor tartja első értekezletét az országgyűlés szünetelése után. A Dreyfus-per revíziója. Budapest, aug. 11. Tegnap éjjel elfogták a francia fővárosban Henry alezredest, a világra szóló Dreyfusper egyik nevezetes alakját és ez az elfogás új életre keltette a már-már eltemetettenek hitt ügyet. A fogoly alezredes vallott és vallomásával nem csak a maga bűnét ismerte be, hanem a képzelhető legsúlyosabban kompromittálta a hadügyminisztert, a francia vezérkart és azokat az előkelő tábornokokat, akik esküdöztek Dreyfus bűnössége mellett. Dreyfus ügye, mely egyre kisértett, most egyszerre nagy erővel föltárnád és már arról is érkezik hír, hogy a Dreyfus-ügyet revideálják. Természetes, hogy ez a váratlan fordulat meglepetést kelt mindenütt, de különösen Franciaországban. A fordulatról következő távirataink szólnak: Henry letartóztatása. Páris, aug. 31. Cavaignac hadügyminiszter Picquart alezredesnek egy levele folytán, amelyben előadja mindazokat a körülményeket, amelyeknek elmondásában eddig a hivatali titoktartás megakadályozta, továbbá a Paty du Clam ellen fölhozott vádak következtében, személyesen vizsgálatot indított s a Dreyfus, Walsin Esterházy és Picquart ügyében érdekelt összes vezérkari tiszteket kihallgatta. E kihallgatások során Henry alezredes a hozzá intézett kérdés