Budapesti Hírlap, 1898. szeptember (18. évfolyam, 241-270. szám)

1898-09-18 / 258. szám

1398. szeptember 18. BUDAPESTI HIBXIAP. (268. sz.) egy kisbéri félvér kancát, a Kisbér-akadályverseny­ben futni lássa. A lovat Healy, ő felsége gödöllői n­arier falkájának whipper-je lovagolta s könnyű győzelmet aratott vele. Néhány nap múlva e verseny után a királyné Gödöllőn egy Dragbunt-steeplechaset rendezett, melynek első díjául a saját lovát adta. E verseny így folyt le: Elsőnek érkezett Bal­­tazzi Aristid ur id. fr. kancáján Babyn, 2-dik Baltazzi Hektor ur (nejének Ugarte grófnőnek Martha nevű kancáján), 3-dik Mersens br. szárny­segéd ; részt vettek még: Rohonczy Gida, Berghes herceg, Twickel báró, Dewitz báró, Kinszky Jenő gróf, Esterházy Mihály gróf, Teleki Gyula gróf, Andrássy Tivadar gróf, Károlyi István gróf, Hering báró, Harkány­i János, ifjabb Almássy Kálmán gróf és Offermann báró. Kivülök lovon kísérték még a vadászatot: ő felsége a királyné, Andrássy Irma és Etelka grófnő, Ugarte grófnő, Vecseráné báróné, Andrássy Gyula, Manó és Aladár grófok, Károlyi Gyula gróf, Bánffy Albert báró stb. stb. Ezen kivül urhölgyek és urak hintón vagy gyalog nagy számban. A kopók meg­lehetős paceben vezették a vadászatot, ő felsége a királyné mindenütt a lovasok élén az ismert egy­kori akadályverseny lovon, Nihilisten — mindvégig minden akadályt a legszebben véve. Gyönyörű idő kedvezett e rögtönzött sportnak. Írországban több évadban részt vett a királyné a lovas­ vadászatokon s mindenkit bámulatra raga­dott merészségével, a­melylyel Meath és Kildare árkán és sövényein átlovagolt. Vezető lovagja rend­szerint Capt, Bay Middleton, az akkori idők egyik legjobb lovasa volt. Ezzel megesett egykor, hogy egy ugratásnál közvetlenül a királyné mellett el­bukott. Nemsokára ezután egy vers jelent meg Londonban, mely nagy lelkesedéssel dicsőítette a királyné lovaglását és a vadászatok királynőjének nevezvén őt.­­ (A magyar főváros Bécsben.) A magyar fővárosnak a királyné temetésére föl­­rándult küldöttségét, mint halljuk, két rend­beli sérelem érte. Budapest koszorúját a kül­döttség maga akarta letenni a ravatalra, ezt azonban az udvari körök nem engedték meg s igy Rényi főjegyző egymagában ment el a ko­szorúval, melyet két szolga vitt. A másik sérelem az, hogy mig Bécs polgármestereit meghívták a kapucinus templomba, a magyar főváros polgármestereivel szemben ezt elmu­lasztották. Mikor Bánffy báró magyar minisz­terelnök erről értesült, kiment a térre, karon­­fogta Márkus főpolgármestert és Halmos polgár­­mestert s a ceremónia mester ellenére bevitte őket a templomba.­­ (Házasság.) Csigó László műmalomtulaj­­donos szeptember 17-én délután öt órakor tartotta esküvőjét Nagy-Görbon Vértessy Jolán kisasszony­nyal, néhai Vértessy Iván negyvennyolcas honvéd­százados, ügyvéd és földbirtokos és özvegye szüle­tett Forintos Matild leányával. Ursita Dezső budapesti gyógyszertértulajdo­­nos szeptember 17-én tartotta esküvőjét a spalatói székesegyházban Mazzucchetti Nerina kisasszonynyal, Mazzucchelli Angelo ny. cs. és kir. főtörvényszéki tanácsos leányával. Irance Ágoston okleveles tanító eljegyezte Schisk­a Anna kisasszonyt, néhai Schisk­a Vencel és neje született Schubáky Anna leányát Nagy- Perkátán.­­ (Negyvenkilences emléktábla Debrecen­ben.) Mikor a magyar főrendiház 1849-ben Debre­cenben tartotta üléseit Ferényi Zsigmond báró elnöklésével, a főrendek a Piac­ utcának abban a házában üléseztek, mely a Podmaniczky-családé. Ezt a házat mostani tulajdonosa, Podmaniczk­y Géza báró — mint levelezőnk jelenti — emléktáblával jelölte meg. Az emléktáblán ez a fölírás olvasható : A­­ magyar főrendiház 1849-ben e ház emeleti dísztermében tartotta üléseit.­­ (Gyászrovat.) Özvegy Cserepes Ferencné született Karagyena Izabella hetvenkilenc éves ko­rában meghalt. Idősebb barsi Leidenfrost Gyula nagybirtokos és gyártulajdonos hatvan éves korában Nagy- Bossány községben meghalt. Ma temették. Krommer János földbirtokos nyugalmazott uradalmi tiszttartó, hetvenegy éves korában meg­halt Kis-Tokajban. Idősbb Valkó Mihály gyártulajdonos és vá­rosi tanácsos hatvanhárom éves korában meghalt Göllnicbányán. özvegy Ambrus Lajosné született Rothe Ká­­rolin hetven éves korában meghalt Szepsiben. Szabó Weisz Gyula okleveles gazdász huszon­három éves korában meghalt M.-Szigeten. Czibu­lka Nándor apostoli főjegyző, a pápa házi főpapja, cikadori p. apát, Esztergom főszékes­egyházi kanonok, barsi főesperes, cs. és kir. udvari káplán, hittudományi doktor, élete ötvennyolcadik, áldozópapsága harminchatodik évében, hosszú beteg­ség után szeptember 11-én Salzburgban meghalt. Az elhunyt Budapesten is működött, lelkipásztor volt a központi papnevelő-intézetben. Ugyanekkor nevezték ki cs. és kir. káplánná. Kanonok 1888-ban lett. Holttestét szeptember 13-án helyezték örök nyugalomra a salzburgi központi temetőben a fő­­káptalani sírhelyben. Özvegy nagynyujtódi Jancsó Györgyné, szüle­tett altorjai Apor Rozália bárónő, hetvenhárom éves korában meghalt Gelence községben. Tegnap temették. — (Nagy idők tanúja.) Károlyi Pál volt cs. és kir. huszártiszt, negyvennyolcas honvédőrnagy, nyugalmazott erdész, szeptember 15-én nyolcvanöt éves korában meghalt Kis-Szebenben. Ma délután helyezték örök nyugalomra a kis-szebeni temetőben. — (Kitüntetés.) A vidéki ipar egyik kiváló képviselőjét, az Adler és Gold cég likőrgyárát Kassán az a kitüntetés érte, hogy a szerb király szállítmá­nyai kitűnőségeinek elismeréséül a szerb kir. udvari szállító címmel tüntette ki.­­ (A nagy orosz apostol.) Tolsztoj Leó gróf most, szeptember 9-én ünnepelte hetvenedik szüle­­tésenapját Tula közelében fekvő Jasznaja Poljan bir­tokán, mely ezidő szerint épp oly hírnévnek örvend, mint egykor Voltaire tartózkodási helye, Ferney. A Háború és béke és Karmma Anna szerzőjét köztudomás szerint, mint az igazság és a mindent­­megbocsátó szeretet megtestesülését bálványozza az orosz nép. — Az igazság Jasznaja Poljaában él, mondja az orosz paraszt s ezer meg ezer megpró­báltatásokon keresztülment és terhes életű ember zarándokol folytonosan Jasznaja Poljaába, hogy Tolsztojtól feleletet, útbaigazítást kapjon számtalan életkérdésre nézve. Tolsztoj népszerűségét nem annyira írói, mint inkább filantróp-pedagógikus működésének köszöni, melyet az orosz nép érdeké­ben már több mint húsz éve kifejt. Már 1861-ben alapí­totta Tolsztoj tartózkodási helyén az első úgynevezett szabad iskolát, mely mint ilyen nemcsak Oroszország­ban, de Európában is a legelső és melyben ő maga oktatott és igazgatott. A tanulók jöttek, a­mikor akartak, tanultak, a­mit akartak és ültek, a­hol akartak. A tanítóknak szigorúan meghagyta, hogy az előadás érdekességével igyekezzenek a tanulókra hatni, figyelmüket fölkelteni. És, hogy milyen ha­tással volt ez az iskola, mutatja az, hogy alapítása után két évvel a birodalomnak úgyszólván minden nagyobb falujában keletkeztek oly iskolák, melyek programjukban a Tolsztojéhoz hasonlítottak. Mint publicista is igyekezett eszméit megtermékenyíteni hírlapja kiadása által, melyet a hatóság folytonos akadékoskodásainak legyőzése után tudott csak nagy nehezen megindítani. E pedagógikus működé­sét követte nemsokára filantropikus föllépése, mely neki minden orosz szivet megnyert. Az 1873. évi szamarai éhínség alkalmával a szükölködök nyo­morát oly megkapóan tolmácsolta, hogy az egész Oroszországban viszhangot keltett. Szamara hely­tartója tagadta ugyan, hogy ínség van, de Tolsztoj levele, melyet Katkov a Moszkovszkija Vjedo­­mosztiban közzétett, ijesztő meztelenségében lep­lezte le és mutatta be az igazságot. Ugyan igy járt el Tolsztoj az 1891. évi éhínség alkalmából is, mikor egész családjával az ínséges területre ment és ott népkonyhákat­­ állított, hogy az éhezőknek ételt adjon. Nagy bátorság és buzgóság kellett a kormány elleni nyílt föl­lépéséhez is, az oroszországi szekták üldözésé­nek kérdésében. Mikor pedig az orosz ható­ságok a kazáni misszionárius-kongresszus megálla­podása következtében a molokánok neve alatt isme­retes szekta tagjaitól gyermekeiket erőszakkal elvették, hogy őket az ortodox vallásban fölnevel­jék, akkor Tolsztoj szinte lázító cikkeket irt a kormány ellen barbár eljárása miatt és Zsófia leányát Pétervérra küldte, hogy Pobedonoszevnél a kegyetlen üldözés megszüntetését kikérje. Ez sikerült is, bármennyire mellette voltak az ortodox papi körök a törvényes gyermekrablásnak. Általá­ban minden olyan kérdésben, mely a közjót érinté, Tolsztoj mindig mint az elnyomottak és szűköl­ködők képviselője emelt szót és ebben rejlik oka a határtalan népszerűségnek, melyet ő széles nagy Oroszországban élvez. — (Kossuth botja.) Hentaller Lajos orsz. képviselő nemrégiben Karcagon járt, hol Papp Elek vendége volt. Ez alkalommal — mint értesü­lünk — a Papp-családtól ajándékba kapta Kossuth Lajosnak egy botját. Kossuth 1848 szeptemberé­ben járta be az Alföldet, fegyverre szólitván a népet. Karcagra is elment s ott a Papp-család vendége volt. Távozása alkalmával a családfőnek, Papp Mórnak adta a kormányzó bambusznád botját, melynek végén elefántcsont kampó van.­­ (B­ária-ürnnep a szervitáknál.) A szervi­ták belvárosi templomában vasárnap, a fájdalmas szűz tiszteletére, ájtatosságot tartanak. Délelőtt minden órában mise lesz. Az ünnepi nagymisét Bita Dezső dr. apát egyetemi professzor mondja délelőtt tíz órakor. Délután négy órakor körmenet lesz. A hívők az egy­etemi templomba vonulnak, a­hol litánia lesz. Az ájtatosságot tedeum fejezi be a szerviták templomában.­­ (Az anarkisták ellen.) A genfi szörnyű merénylet óta nem múlik el nap, hogy a fölforgató eszmék hirdetői és hívei közül itt is, ott is el ne fognának néhányat. Fiuméból táviratozza tudósítónk, hogy ott ma letartóztattak egy Salimbeni Giovanni nevű olasz fiatal­embert, kit állítólag mámoros fővel, azt hirdette, hogy ő a fölforgató eszmék híve és hangosan kiáltozta­tive l’anarchia. Azonnal föl­jelentették, mire a rendőrség elfogta. Meránban elfogtak ma egy Sardoni nevű olaszt, a­ki azt mondta, hogy Luccheni mártír és ő helyesli tettét. Elfogtak társaságában egy meráni nőt is, a­ki szintén ilyen gyalázatos dolgokat kiabált. Rómában és Romagna tartomány több városában tegnap sok anarkistát fogott el a rendőrség. A letartóztatott anarkistákat kényszer útján fogják valahol lete­lepíteni. A svájci kormány — mint tudósítónk Bernből táviratozza — egyelőre várakozó álláspontot foglal­t a külföldi államok ama javaslataival szemben, a­melyek az anarkisták ellen teendő nemzetközi intéz­kedésekről szólnak. A nemzetközi eljárásról itt a következő elveket vallják: Egyetlen állam se adjon letelepedésre engedelmet olyan embernek, a­kiről tudvalevő, hogy anarkista, ebből következik az is, hogy egy állam se adjon a külföldre való utazás­hoz szükséges okiratot olyan alattvalójának, a­ki anarkista. Ilyenformán minden államban otthon maradnának az anarkisták, a­kik ellen azután tet­szés szerint preventív intézkedéseket lehetne tenni. A külföldön lakó anarkistákat a rendőrség által haza kell szállíttatni és különösen arra kell vigyázni, hogy az anarkista-könyvek nyomása és terjesztése lehetetlenné váljék. Zürichből táviratozzák nekünk, hogy a svájci újságok a legszigorúbb intézkedéseket követelik az anarkisták ellen, hogy a szép országot irgalmatla­nul megtisztítsák a nyomorult gyilkos csőcseléktől, a­mely Svájcot vérrel akarja beszenyezni. Kölni tudósítónk táviratozza : A Köln. Ztg.­­nak az anarkisták üldözéséről Berlinből a követke­zőket jelentik: Egyetlen közvetetlenül foganatosít­ható javaslatot az európai államok kor­mányai azt fogadták el, hogy mindenik állam az állami köte­lékébe nem tartozó anarkistáktól szabadulni igye­kezzék és hogy különösen Belgium, Svájc és Anglia ezt a javaslatot azonnal a gyakorlatban foganato­­sitsa. Ennél messzebb menő intézkedéseket nem terveznek.­­ (Brutalitás a piacon.) A központi vásár­­csarnok idénypiacán történt tegnap reggel, hogy egy Rosenfeld Ede nevű tizennyolc esztendős fiú és Szabó Károlyné gyümölcsárusnő összeszólalkozott. Már tettlegességre került a dolog, a­mikor a zajra ott termett Szabó Károly, fölkapott a mázsáiéról egy ötkilós vaskörtét és fejbe vágta vele a fiút. A szerencsétlen rögtön összeesett és nem is tért ma­gához. A mentőket kellett hívni, a­kik aztán a Rókus-kórházba szállították. A sebesült állapota igen veszedelmes, mert agyrázkódás érte.­­ (Tűz.) Kurtics arad megyei nagyközségből riasztó hírt küld tudósítónk: A nagyközség ma délelőtt tiz órakor kigyulladt s azóta lángban áll. A vidéken már tegnap óta óriási szél dühöng, mely háztetőről háztetőre hordja a zsarátnokot és a sziporkát, pusztulással fenyegetve az egész közsé­get. A tűz kiütésének idejében éppen a templom­ban volt a nép. Itt voltak a tűzoltók is és innen rohantak oltani. Munkájuknak azonban az orkán miatt alig van sikere. Az oláh népet halálos rémü­let fogta el, oltás helyett szinte dermedten bámulja a tüzet, mely egyre terjed. A veszedelem hírét telefonon küldték meg Aradra Dalnoky főszolgabí­rónak, ki az aradi tűzoltókat különvonaton küldte el Kurticsra. A tűz még mindig tart, eddig mint­egy husz ház égett porrá. Nagy tűz volt a nyitramegyei Ürménez köz­ségben is, hol szintén az orkán növelte a veszedel­met. Tizenkilenc ház és tizenkét pajta égett le, azonkívül elpusztult sok takarmány is. A kis köz­ség lakossága nagy nyomorúságba jutott. — Illés­­falva szepesmegyei községben tegnapelőtt volt tűz, három lakóház és hat gabonával megrakott csűr pusztult el. 11

Next