Budapesti Hírlap, 1899. március (19. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

Budapest 1899. XIX. évfolyam 60. sz. Szerda, március 1. Megjelenik mindennap, h­étfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 7 írt, negyedévre 3 írt 60 kr., egy hónapra 1 írt 30 kr. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 66—95, igazg. 66—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ugyanezen ház József-körut 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések éra: Egy szó S kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonparellje számítással átszabás szerint. Uj világ. Budapest, febr. 28. A mult a történeté, a jövő a nemzeté. Huszonnégy esztendeig ural­kodott a Tisza-rendszer és az ő szabad­­elvű pártja Magyarországon s okvetet­­len erős gyökereket vert, de megkor­­hardt és kidőlt, estében összetörte koronáját és széttépte a még élő szá­lakat, melyek összekötötték lombját gyökereivel. Nem­ csuda, h­a ez sokak­nak fáj, ha sokan veszteségét érzik a jelennek és nyugtalanságát a bizonyta­lan jövőnek. Ez azonban mit sem vál­toztat a bevégzett tényen, hogy a Bánffy-kormánynyal együtt vége a rendszernek is, mely Tisza lelkületével kormányozta Magyarországot s vége a szabadelvű párt kizárólagos hatal­mának, mely behálózta a nemze­tet. S ennek a végnek el kellett következni; nem élhette túl a je­len századot, mert a nemzetiét állami, alkotmányos, gazdasági és társadalmi fejlődésében evolúcióknak van alávetve s korszakonként­ át­változik. A mint valamely eszmekor és irány keletkezik, azután elfajul, meg­romlik és megbukik. Helyébe uj föl­fogások, törekvések, szükségek, fiatal meggyőződés, hit és erkölcs lépnek s viszik előbbre alkotó erővel a nemze­tek sorsát. Ilyen válság következett be most s az nem volt elkerülhető. Sze­rencse, hogy a rázkódások nem okoz­tak nagyobb kárt intézményeinkben. Tehát uj világ lesz. Most születik. A pártok forrnak, a polgárok vára­kozással néznek körül, mert még nem tudják, mi lesz velük. A remények rügyeznek, márciusi szelek fújnak, mintha a szabadság lehelete vonulna végig Magyarországon. Egy uj minisz­terelnök jön uj programmal s ebben ellenkező igazságok foglaltatnak azok­kal, melyeket a Tisza-rendszer igazság­nak hirdetett és követett. Erre össze­­kavarodik a parlament, utána a köz­vélemény s az egész nemzet. Senki sem tudja, hogy mi lesz belőle, az uj miniszterelnök sem lehet biztos abban, sikerül-e neki a nehézségeken keresztül­­törni s a nagy összeomlásból kimenteni az államot uj alkotásokra? De ne feledjük, mindig úgy van, hogy ka­tasztrófák után a teremtés munkáját siker koronázza. A nyomás alól fölszabadult lelkek mindenütt megnyilatkoznak a pártok­ban és az országban.Meglássuk, mennyi talentum fog kitűnni a szabad verseny­ben. Lehetetlennek tartjuk, hogy, a­mint a Bánffy-kormány elkerülhetet­lenül szükséges bukását a szabadelvű és nemzeti pártok egyesülése követte, úgy ez a parlamenti nagy átalakulás, mely egy nagy pártválsággal azonos, ne vonja maga után a többi pártoknak, a függetlenségi és a néppártnak benső átváltozását is. További eredményeiben kell, hogy az új program visszahatás­sal legyen magára a kormányra, mert a benső politikai és logikai egyezség az új többség és a Széll-kormány kö­zött nincs meg, vagy még nem teljes. Ennek ki k­ell forrni, mihelyest a pak­­tumos törvényjavaslatok le lesznek tár­gyalva és a kiegyezés Ausztriával el­intézve. Addig minden csöndes, míg az osztrák kiegyezés törvénybe nincs ik­tatva. De azután jönnek az új fel­adatok, mikor az új rendszernek meg kell valósulnia törvényhozásban és köz­­igazgatásban. A jegecesedés ekkor indul meg, a­mi most van, az még csak oldal. Sokáig nem fog tartani ez a kétes állapot. Mert még e nyáron, mielőtt az országgyűlés szünetekre térne, a ki­egyezésnek Ausztriával törvénybe ik­tatva kell lenni. Négy okból. Először, mert sürgős, hogy rend legyen. Másod­szor, mert Ausztria nem mozdulhat belső ügyeinek intézésében, míg a ki­egyezés Magyarországgal valósággá nem vált. Azután, mert a király is úgy akarja s végül, mert sok fontos dol­gunk vár megoldásra a jövő ősszel, a minek mind mentül előbb meg kell lenni. Véderőtörvény, kvóta, választási reform, közigazgatási törvény, adó­reformok s az új közigazgatás életbe­léptetése nem tűrnek halasztást. Mind­ezt erős észszel és elszánt akarattal keresztül kell vinni, még mielőtt öt esztendő múlva ismét sorra kerü hazánk gazdasági viszonyának Ausztriá­val ezúttal csak ideiglenesen rendezett­ szabályozása. A nemzet élénk részvétével, közre-­ működésével és szabad akaratnyilvá-t nításával kell az új Magyarországnak fölépítését eszközölni, nem pedig hiva­talos titokkal és nyomással. Ebben áll a haladás, hogy a nemzet visszanyeri közéletének szabad tevékenységét. Félre az útból porkolábok és közvéleményha­­misítók — az igazság jön! Mi reméljük Széll Kálmán sikerét. Midőn a király bizodalmához az or­szággyűlésé és a nemzeté járul, most, hogy voltaképp ellenzék nincs s majd csak ezután lesz, ki gátolhatná Széll Kálmánt tervei kivitelében? S a­mely évek óta oly súlyosan nehezedett hazánkra, a kiegyezés Ausztriával szerencsésen elintézettnek tekinthető; még­pedig úgy, hogy Magyarország önálló államisága és politikai túlsúlya e megoldás által csak növekedett. S ugyanakkor, midőn Ausztriát belső viszályok emésztik, Magyarországon a pártviszály megszűnt s még nagyobb tekintélylyel és erővel szemügyre ve­heti hivatása szerint a délkeletet, mi­dőn a Balkán-félszigeten uj válságok kitörése fenyeget. A magyar nemzet pedig a pártos­kodást megunva, lelkierejének teljessé­gét ezentúl inkább szentelheti kultúrái feladatoknak. Mai számunk 20 oldal. A pártértekezletek napja. Budapest, febr. 28. Az országgyűlési pártok ma este tartott értekezleteken foglalkoztak a megkötött béke anyagával. Mint előre látható volt, valamennyi párt tudomá­sul vette az ellenzéki tanácskozmány és Széll Kálmán között létrejött meg­állapodásokat, a­melyeket csak a szabadelvű pártban kísértek a harci pártnak volt exponált tagjai glosszák­­kal, melyek a pártközi tudósításunk­ban röviden összefoglalva, alább bőveb­ben is olvashatók. A miniszterelnök jelentést­­ tett a disszidensek visszatéréséről s ezt a párt­­értekezlet, tudósítónk szerint, jéghideg némasággal fogadta, a­mi bizonyára kevés hatással lesz ama kiváló fér­fiakra, a­kik a politikát nem nézik szentimentális szemmel. Az a formula, a­melylyel Széll Kálmán mind a disszi­densek, mind pedig a nemzeti párt tá­ms&PMk. ksv»__ü£&—sr.nl, hng^ ő a szabadelvű pártra támasz­kodik, azonban „szívesen fogadja mindazok támogatását is, a­kik e párt­­ keretében hajlandók programját támo­gatni.“ Ez a mondat «feMpffeit/rávall a rendkívül divatos politikusra , annál energikusabb­/"az a kijelentése, hogy­ semmi titkos befolyásra nem fog hall­­­gatni­ Az ellenzéki pártkörök mind vita nélkül, egyhangúlag fogadták el a meg­állapodásokat, köszönetet szavazva a bizalmi férfiaknak, a­kik a béke mű­vén fáradoztak. A mai nap eseményei közt még föl kell sorolnunk a szabadelvű párt búcs­úzását Bánffy Dezső bárótól, a­kinél a pártnak valamennyi tagja meg­jelent, az új miniszterelnökkel, Széll Kálmánnal az élükön. A búcsúbeszé­dekben a szíves barátság meleg hangja szólalt meg, minden politikai vonatko­zástól menten. A volt miniszterelnök, hír szerint, átköltözése után családjával együtt a Riviérára utazik. Említsük még meg Hegedűs Sándor energikus beköszöntőjét a kereskedelmi minisztériumban s ezzel nagyjában el­számoltunk a nap eseményeiről, a­me­lyekről szóló részletes tudósításunk itt következik.

Next