Budapesti Hírlap, 1899. március (19. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

4 BUDAPESTI KIRLAP. 160. sz.) 1890. március 1. mélyekkel és anyagi és kulturális erejének fejlesz­tésével. (Élénk helyeslés.) A képviselőház munkája, tisztelt értekezlet, közel hat hónap óta szünetel. Egy parlamenti krízis tört ki, áldatlan, ádáz harc gátolt meg minden mun­kát és zavarta meg a parlament egyensúlyát; és az én elődöm azzal a gyors elhatározással, a­mely az ő kiváló tulajdonsága, nemes és hazafias eltökéléssel ki­jelentette, hogy nem áll útjában a kibonyolításnak, (Élénk tetszés és éljenzés) és megkezdődtek a tárgya­lások a helyzetből való kibontakozás iránt,s e tárgyalá­sok nagy nehezen,nagy vontatottsággal hosszú heteket vettek igénybe. Végre tisztelt értekezlet, előállott egy fordulat, és ez a fordulat végre előidézte azt, hogy a tárgyalások egy eredményben végződtek, egy eredményben, a­mely különböző kérdésekre vonatkozólag tisztázva a helyzetet, alkalmas arra, hogy a parlament munkásságát fölvegye és a parlamentbe bevonuljon amaz ádáz küzdelem he­lyett a béke angyala. Én azt hiszem tisztelt értekezlet, hogy úgy áll előttünk a kérdés, hogy, ha lehet — és lehet — becsületes és tisztességes alapon a békét megcsi­nálni, azt elutasítani nem szabad. (ügy van!) Én el fogom önök előtt mondani igen tisztelt barátaim, egészen objektíve, miből áll az, méltóztassanak a fölött határozni, teljesen szabadon, teljesen objektív és nyugodt elhatározással. (Halljuk.) Az a béke, melyet én hozok, a következő­képpen van gondolva: Az ellenzéki pártok, ebeik fentartása mellett, megszüntetik a harcot, fölveszik a munkát, nem gátolják a parlament nyugodt tár­gyalásait , nem gátolják az elnök és alelnökök válasz­tását és nem gátolják az in aminiti-tör­vénynek meg­szavazását, egy toldalékkal, a­melynek célja a két hónapi törvényen kívüli állapotnak legalizálása (Helyes­lés.) és a kormány által teljesített szolgálat iránt való fölmentés. (Helyeslés.) Nem gátolják meg­szavazását a véderő­ törvény egy évi meghosszabbí­tásának (Helyeslés­) az újoncok megajánlásának (Helyeslés), harmadszor nem gátolják az Ausztriá­val fönforgó gazdasági viszonyt egy évre sza­bályozó provizóriumnak a meghozatalát, hasonló­ig egy bizonyos hozzáadással, hogy az e részben is két hónap óta fönnálló törvényen­­kívüli állapot legalizáltassék (Helyeslés.) és végre elfogadják, nem gátolják a horvát egyez­ménynek hasonlólag egy évre való meghosszabbí­tását mindaddig, míg a törvény által előírt módon az új országgyűlés az egyezség iránt intézkedik, itt is legalizálva a két hónapi hiátust. (Helyeslés.) Meg kell jegyeznem, hogy a provizórium javaslatba föl­veendő lesz attól a szövegtől eltérőleg, mely elő­terjesztetett az én tisztelt elődöm által, illetőleg elődöm kormányának pénzügyminisztere által két dolog: az egyik egy bevezetés, a­mely az 1867: XI. t.-c. 58. szakasza alapján és annak értelmében betű szerint kimondja, hogy miután az Ausztriával fönforgó viszonyokat az 1867 : XII. t.-c. 61. szakasza alapján vámszövetség útján nem sikerült rendezni, az 1867 : XII. t.-c. 58. szakaszának világos betűi értelmében, azoknak alap­ján s azoknak értelmében előállott Magyarország részére az önálló vámterület jogállapota,­­a­melynek folytán ugyanazon t.-c. 58. szakasza értelmében föntartott önrendelkezési alapon az ország beigtatja és elfogadja a fönnálló állapotokat, úgy a­mint vannak, egy évre. (Helyeslés.) Ezenkívül egy toldalék vétetett föl, a­mely a külföldi szerződésekre vonatkozólag szabályzatul mondja ki, hogy dacára annak, hogy az ország önálló rendelkezés alapján intézkedik e kérdések­ben, még pedig az 1867 : XII. t.-c. 51. szakasza értelmében, a külföldi szerződések megkötésére vo­natkozólag az 1887 : XVI. t.-c. illető 5. szakasza mérvadó. (Helyeslés.) Ez a két változtatás lesz az, a­melyet leszek szerencsés a Házban annak idején javaslatba hozni S kérem a tisztelt értekezletet, hogy ezzel a ki­egészítéssel együtt méltóztassanak a provizórium­javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) A­mint most már hivatalosan vagyok értesítve az ellenzéki pártok határozatairól, azok egyhan­gúlag elfogadták ezeket a megállapodásokat, mind. (Helyeslés.) a függetlenségi párt is, egyhangúlag és­­ egyértelműleg. A Házban e javaslatok tárgyalásának befejezése után következnék az 1800. évi költségvetés­­ tárgyalása, még­pedig lehetőleg úgy, hogy honorál­ták és honorálják a kormánynak azt az óhajtását, hogy újabb indemnittre ne szoruljunk és a költség-­­­vetés április végén törvényerőre emelhető legyen. (He­­­­lyeslés.) Ennek utána, tisztelt értekezlet, úgy, miként az én igen tisztelt elődöm az értekezletnek bejelen­tette, én is és az a kormány, a­melynek elnöke van szerencsém lenni, kész vagyok a kúriai bírás­­­kodásról szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjesz­teni abban a szövegben, a­melyben azt 1896-ban a képviselőház elfogadta. Ez a kúriai bíráskodási törvény kiegészíttetnék némely szakaszszal, a­me­lyek a választási eljárásra vonatkoznak és a válasz­tási visszaélések kérdésével foglalkozván, egynémelyi­­két vagy legtöbbjét fölveszik ama szakaszoknak és rendelkezéseknek, a­melyeket annak idejében a nemzeti párt és annak vezére a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásával megbízott bizott-­­­­ágban a választások tisztasága érdekében előter­jesztett. Az én tisztelt elődöm az ü­gy állását előadta; előadta azokat az eltéréseket, a­melyek akkor fön­­forogtak ; én ezeknek a végleges fejtegetésébe ezúttal belemenni nem akarok ; de csak azt eme­lem ki, hogy ezek az eltérések közös megállapodás­sal meg lettek szüntetve, a­mely megállapodásban én igyekeztem némely lényeges dolgokat, a­melye­ket nem tartottam koncedálhatóknak, fnntartani és azokat koncedálni, a­melyeket a törvényjavaslat­nak igazi szelleme és célja értelmében koncedálha­­tóknak véltem, Így követeltett az ellenzék részéről, hogy az összes tisztviselők egy törvényhatóság terü­letén ki legyenek zárva abból, hogy képviselőjelöl­tek lehessenek; én ehhez nem járultam hozzá, csak a főszolgabíróra és szolgabíróra nézve. (Helyeslés.) mint a­kik közvetetlenül az adminisztracionális te­rület, illetőleg a választókerületben hivataloskodván, az ő közigazgatási kerületük összeesvén a választó­­kerülettel, jogosultnak tartom azt a kifogást, a­melyet ez ellen fölhoztak és a választások tiszta­sága szempontjából azt koncedáltam, de sem fő­ispánra, sem alispánra ez kimondva nincs, külön­ben is a főszolgabíró és szolgabíróra nézve is úgy, hogy ha egy bizonyos időn belül történik, az ő hivataloskodása és képviselővé választása közti idő, gondolom, három hét. Ezenkívül követeltetett a csendőr­ség alkalmazá­sának elejtése. Ebben a kérdésben azt az álláspontot tartottam fönn, hogy a csendőrségnek és rendőrség­nek beavatkozását és fölhasználását nem lehet el­ejteni, már a választás szabadsága és a rend fön­­tartása érdekében sem. (Úgy van!) De igenis, kon­­cedálom, hogy ez a szakasz körülh­assék aképpen, hogy valóban ne vezessen visszaélésekre a csend­őröknek és rendőröknek alkalmazása, hanem hogy azok csakis a rendnek és a választási szabadságnak föntartására legyenek alkalmazhatók. (Helyeslés.) Követeltetett ezenkívül, hogy az összes funk­­cion­áriusokra kimondassék, hogy fegyelmi ügyeik­ben a belügyminiszter helyett a közigazgatási bíróság legyen a felebbezési fórum. Abban történt megálla­podás, hogy az összes funkcionáriusoknak fegyelmi fóruma megmaradt második fokozatban a belügy­miniszter, ha a választási elnöké és a szavazat­szedő bizottság elnökéé mégis másodfokban a köz­igazgatási bíróság lesz, a­mit igen szívesen elfo­gadtam azért, mert akár precedenst képezett, sőt prejudikált ebben a kérdésben az a tény, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény tárgyalásá­val foglalkozó bizottság jelentésében ez a kérdés ekképpen már eldöntve volt, de szor­ttatott tisztán az elnökökre. Azonkívül egy eltérés volt még arra nézve, hogy a tisztviselő semmiféle módon ne jelentkez­­hessék a választásnál mint választópolgár és ne adja jelét annak, hogy ő a választásban micsoda párthoz tartozik. Ez az eltérés is akképpen lett megszüntetve, hogy ő hordhat jelvényeket, megje­lenhetik körmeneteknél, a házára zászlót tűzhet, szóval szint vallhat, csak a körutazásból van kivéve, a­mi esetleg mégis visszaélésekre adhat alkalmat. (Moz­gás.) Hogy választási gyűléseket nem hívhat össze, azt már egészen helyesnek tartom. Még egy differencia volt: az elnökre, a kivá­lasztási visszaélést követ el, vagy szabálytalansá­got követ el a választásnál, a propozíció szerint ki volt mondva a pénzbírság s a fogság is, pedig meglehetősen nagy és erősen súlyos büntetés, tudni­illik három évre terjedhető fogság. Ezt így nem véltem elfogadhatónak, de hozzájárultam ahhoz, hogy ha az elnök olyan tényt követ el, a­melyről kétséget kizáró módon az bizonyítható be bírói el­járással, contradiktorius eljárással, hogy szándéko­san akarta a választás eredményét meghamisítani, ebben az egy esetben van csak a fogságnak helye, tehát a legkvalifikáltabb súlyos esetben, a­mikor, gondo­lom, nem lehet föntartani azt az álláspontot, hogy ilyen esetben ne bűnhődjék az illető. (Helyeslés.) Ezeken kívül, tisztelt értekezlet, lényeges el­térés nincsen azok között a megállapodások között, a­melyekhez hozzájárultam és ama megállapodások között, a­melyek az én tisztelt hivatali elődöm között és az ellenzék között a tárgyalások akkori állása szerint fönforogtak. Egyúttal ki lett fejezve részünkről nem csak most, hanem a tárgyalásoknak már korábbi stádiumában, a­mint méltóztatnak tudni, hogy a házszabályoknak revíziója sok irányban sürgősen szükségesnek mutatkozik. Én ezt az állás­pontot elvileg magamévá tettem, természetesen a tárgyalások legelejétől fogva és abban a kérdésben fönforgó igen nagy ellentéteket, a­melyekről az én tisztelt hivatalbeli elődöm az utolsó konferencia alkalmával beszámolt, az alapon véltem kiegyeztet­­hetőknek, ha azok a szakaszok, a­melyek föl­vetettek a kormányjavaslatba a célból, hogy az úgy­nevezett technikai obstrukció és a név szerinti szavazá­sokkal való eljárásnak lehetőleg­gát vettessék, kiküszö­­böltetnek, e szakaszok valóban, mondhatom, csekély, apró modifikációkkal lényegben el lettek fogadva. (Helyeslés.) Így el lett fogadva az, hogy a jegyző­könyv hitelesítéséhez csak négy szónok szólhat és egyszerű szavazással dönt a Ház fölötte. (Helyeslés.) el lett fogadva és meg lett állapítva, hogy a Ház indítványkönyvének a felolvasásánál, az ott bejegy­zettek indítványnak vétetvén, a házszabályok sze­rint e fölött egyszerű szavazással dönt a Ház. (Helyes­lés.) El lett fogadva, hogy a napirend megállapításánál csak négy szónok beszélhet és akkor a Ház minden további vita nélkül egyszerű szavazással dönt, az ülés pedig addig el nem oszlatható, a­m­íg a kérdés eldöntve nincs. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy éppen ez a szakasz az, a­melyben ez a rendelkezés kétségtelenül igen nagy értékkel bír arra vonatko­zólag, hogy a parlament munkarendje és rendes menete biztosítva legyen. Ezenkívül az ülés meg­hosszabbítására vonatkozólag ki lett mondva, hogy ha indítvány létezik az ülés meghosszabbítására és ez az indítvány nem akar hosszabb időtartamra való meghosszabbítást, mint egy órára — de egy órára igen, — akkor ugyanazok a tárgyak és a budgetnél — más tárgynál azt iterálni lehet — akkor ez az indítvány minden vita nélkül, egyszerű szavazással döntetik el. (Helyeslés.) Igaz, hogy a gyűlés meghosszabbítására tett indítvány­nak ilyetén korlátozó elintézése, hogy vita nélkül kell fölötte határozni, csak egy órára van szorítva, de én azt hiszem, ez az egy óra az, a­mi becses, ez az egy óra az, a­mi a tárgyalásokat sietteti, mert tapasztalásból tudjuk azok, a­kik a képviselő­­házban hosszas ideig ülünk, hogy múlt időkben, midőn végtelenig nyúló budget-tárgyalások alatt a három óráig tartó gyűlést határozták el, szertelen kiágazó és végtelenbe nyúló tárgyalásokról többé nem volt szó, mert az a harmadik óra végtelenül fontos a tárgyalások siettetésére és elég is. Ebben áll nagyjában a házszabályoknak a technikai obstrukció megakadályozására­­vonatkozó módosítása. Következett ezután egy igen nagy kérdés, az elnöki jog- és hatáskör kiterjesztésének kérdése, (Halljuk!) úgy , mint azt a kormány tervezetének 205., 206. és 207. §§-ai tartalmazták. A tényleg fönnálló ház­szabályok 204. §-a, a­mely kimondja a kizárás le­hetőségét, nem is lett soha alkalmazva. Ennek el­lenében a kormány részéről javaslatba hozatott, hogy a végrehajtás megtörténik, ha szükség van rá ,és másképp nem lehet intézkedni, fegyveres erő alkalmazásával is. Hát, tisztelt értekezlet, én nekem, megvallom őszintén, magamnak is ki­fogásaim voltak e szakasznak ilyetén módo­sítása iránt, de kénytelen vagyok bevallani, hogy ezt így keresztülvinni nem is­­akartam; vita közben én tettem egy indítványt és az előzékeny­séggel az ellenzék részéről azonnal el lett fogadva. Ez az indítvány abból áll, hogy mondják ki a pártok e megállapodás folytán kötelezőleg, hogy a 204. szakasznak ez idő szerint módosítása nem tör­ténik meg, de ha, a­mit nem várunk és nem remé­lünk, az az eset előadni magát, a­mi harminc év óta a képviselőhöz ülésén nem adta elő magát, hogy az elnöknek represszív rendszabályokhoz kellene nyúlni, illetőleg hogy a kizárás esetéhez kellene nyúlna, elvárják a pártok a Ház minden tagjától, hogy ha e büntetés alá esik, annak magát ön­kényt aláveti s a 204. §-nak végrehajtását nem gá­tolja. (Helyeslés.) Méltóztassanak a szöveget ke­gyesen meghallgatni, rövid. Ha annak erkölcsi ér­tékét méltóztatik figyelembe venni, ha figyelembe méltóztatik venni azt, hogy ezáltal egy bizonyos obligót vállaltak a pártok magukra nézve, hogy ha a kizárás esete állana elő, nem veszik védelembe az illetőt, a­ki a büntetés alá esett, hogy megvár­ják, hogy az illető önként aláveti magát, ezzel olyan, a Ház tekintélyéhez méltó erkölcsi eredmény és ha­zafias megoldás van elérve, mely a fegyve­res erőszak igen nehéz aktusánál (igaz! ügy van !) értékesebb, annál is inkább, mert a­mi úgy latenter megállapodásnak látszott — mondom, csak latenter — hogy a 204. §. csak akadémikus szakasz, a­melynek végre­hajtásáról nincs szó, ki van mondva, hogy szükség esetén végrehajtandó és alkalmazandó. Méltóztassa­nak meghallgatni, ez a deklaráció a következő lenne: A házszabályok 204. szakaszának módosítása nem tartatott ez idő szerint sem célszerűnek, sem szükségesnek, a magyar képviselőház ön­érzettel és elégtétellel tekinthet arra vissza, hogy 1865 óta harmincnégy évi szakadatlan működése alatt nem forgott fönn eset, melyben ezen szakasz alkalmazásának szüksége előállott volna; a ma­gyar parlament méltósága és tekintélye érdeké­ben reméljük, hogy nem lesz arra szükség ezután sem, de, ha az a sajnálatos eset beállana, ha ezen szakasz alkalmazása elkerülhetetlenné válnék, az összes pártok részéről kimondatik és meg­­állapíttatik, hogy a házszabályok 204-ik sza­kasza végrehajtandó (Helyeslés). A képviselő­ház összes pártjai fölteszik és elvárják a Ház minden tagjától, hogy ha a Ház valamely, tagjára a kizárás határozata kimondatnék, az minden repress­­szív rendszabály alkalmazása nélkül önként meghajol a házszabályok értelmében kimondott ítélet előtt és erkölcsi kötelességének ismeri magát annak önként alávetni.“ (Helyeslés.) Tisztelt értekezlet! A kúriai bíráskodás és a házszabályoknak ekként kontemplált revíziója között szerves összeköttetés van megállapítva az

Next