Budapesti Hírlap, 1899. július (19. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-01 / 180. szám
Budapest, 1890. XIX. évfolyam 180. sz. Szombat, julius 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 65—96, igezg. 55—63. Főszerkesztő és laptulajdonos : Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfizetés- fa hirdetés-fölvétel: Ugyanezen bál József-körút 6. sz. a oldaláé. Apróhirdetések ára : Egy szó S kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonparellje számítással díjszabás szerint.______ Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A forradalom réme. Budapest, jun. 30. Hágában az államok képviselői a nemzetközi béke törvényeiről tanácskoznak s ugyanakkor Brüsszelben kitör a forradalom. Nincs tehát az emberek között békesség Kain és Ábel óta. Mert, ha a királyok nem kezdenek háborút egymással, a népek kezdenek polgárháborút. Egyszerre az összes latin fajok fölforrtak. Belgiumban vér folyik az utcákon s verekednek a parlamentben. Lázadó szocialisták és liberálisok harcolnak a klerikális kormány csendőreivel és katonáival. Le a királylyal! Éljen a köztársaság! ez a jelszó. Spanyolországban Szaragossza köveit festi meg polgárainak vére. Más városokban is a nép megtámadta a hatóságokat. Itt is a konzervatív és klerikális kormány ellen keltek föl a szocialisták és liberálisok. Olaszországban forradalom még nincs, de van obstrukció a királyi rendeletek ellen, melyek ostromállapotba helyezik az országot s felfüggesztik az alkotmányos szabadságokat, hogy lehetetlenné tegyék a szociáldemokratáknak az izgatást és a fölkelést. Nagon félős, hogy a kitörés nem lesz elkerülhető. Franciaországról mit szóljunk, hol csak nemrég az elnököt inzultálták és a kormány bukott s az uj minisztérium a kamarában is csak egy kis többséget nyert ? Oly bizonytalan az állapot Franciaországban, hogy az uj kormány programul tűzte a köztársaság megmentését. Jellemző, hogy Vanden Peereboom belga miniszterelnök egyszersmind hadügyminiszter ; hogy Pelloux olasz miniszterelnök egyszersmind tábornok s másik két katona ül kabinetjében; hogy a francia radikálisok Galliset tábornokot tették meg hadügyminiszterré, a császárság vitéz katonáját s a szocialista román forradalom kegyetlen legyőzőjét, mint ki a hatalmat kíméletlenül kezeli és hogy Silvera spanyol miniszterelnök kijelenti a parlamentben, hogy az utca fenyegetései előtt nem hajol meg s a rendet fen fogja tartani, ha száz és száz holttest fedné is az utcákat." Jellemző az is, hogy a szocialisták és a radikálisok mind a négy országban szövetségben vannak a klerikálisokkal, monarcistákkal és mérsékelt liberálisokkal szemben. Nem mintha internacionális szövetség volna közöttük, hanem összehozta őket nézeteik rokonsága és céljaik azonossága. Az intézmények és a társadalmi szervezet forognak kockán az összes latin állaállamban, amely az individiumnak esküdt ellensége volt, valamelyes egyéni önérzetet, egy kis tekintélyt juttattak nekik. Kegyetlen szürkeség a tekintély nélkül valóság. Semmi a nagy sokaságban. Van-e olyan ember, aki kibírja a maga semmiségének tudatát? A tekintély az életnek értéket ad. Még a legparányibb tekintély is. Ibsennek valamelyik alakja, aki ácsmester, azt mondja a gazdájának, amikor ez elcsapja, hogy: „Uram, tudom, hogy senki sem vagyok, de odahaza a családomban, feleségem, gyermekeim előtt, én vagyok az első ember. Már most mit mondjanak azok, ha azzal állítok be hozzájuk, hogy elcsaptak? ugy-e, hogy megdől az a kis tekintélyem is?“ Az a kis tekintély, a megbecsültetés utolsó maradéka. Az ember egyszerre megérzi, hogy csakis vízpára a nagy ködben. Arra való, hogy a felhő gomolyodjék, egyéb semmire. Magam is ott állottam valamelyik gazdám előtt, amikor megköszönte a szolgálatomat s elküldött. Semmiért, mint ahogy a senkit búcsúztatni szokták. Mikor az a hideg arcú úr búcsúztatott, eszembe jutott a kicsikém, az én szőke kis lyányom, aki, mikor azzal ijesztenek rá, hogy ezt amazt ne tedd, mert megver az Isten, azt feleli, hogy dehogy is, nem engedi édesapa. Micsoda rettenetes tekintély vagyok előtte ! És tudom, hogy csak előtte vagyok az, de megelégszem ezzel a tekintélylyel. Már most azzal kell eléje állanom, hogy édes kicsikém elcsapták a mindenségedet. Nem röstelem, könyv szökött a szemembe. A tekintélyemet búcsúztattam, az a legkisebb ember előtt való elsőségemet. Micsoda mnokban. Senki sem biztosíthatja a belga királyt, a spanyolt és az olaszt, hogy nem vesztik el trónjukat s nem fognak számkivettetni. De a francia köztársaságot sem, hogy nem fog bukni. A hadsereg kérdése mindenütt belejátszik a politikába , de éppen ezért a szocialista forradalom kilátásai nem oly kedvezőek, mint ahogy a tüntetésekből és hirekből következtetni lehetne. Mert, ha a fegyveres haderő szembeszáll a szocialista munkásokkal és a néppel, ha fegyver dönti el a politikai kérdést, a forradalom veresége valószínű. A királyokat azonban és a kormányokat merényletektől és forradalmaktól a katonai hatalom sem mentheti meg. Történeti szempontból századunk végén ez a forradalom úgy tűnik föl, mint elkerülhetetlen összetűzése és mérkőzés két világnézetnek: a hitetlenségnek és a kereszténységnek; a szocializmusnak, mely tagad és nem engedelmeskedik s a polgári rendnek, mely parancsol és védekezik. E két irányzatnak összeütközése éppen a katolikus államokban a legélesebb, mert a katolikus egyház szervezete a liberalizmussal és szocializmussal a legellentétesebb. E mély alapokoknál fogva a megindult mozgalomnak nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk." * Belgium különösen alkalmatos tere a klerikalizmus és szocializmus összehazugság az ő tisztelete. Holnap majd meg is tudja és ki is gúnyol, amiért tekintélyt bitoroltam. Ne bántsátok az egyesületeket, ők a tekintély menedékei. Mindenkinek juttatnak belőle, ha többet nem, egy sugarat. Abban is lehet melegedni. Még ragyogni is. Az ember nem csak szellemerkölcsi és érzéki lény, hanem azonkívül társas lény is. Az egyesületi tagság ennek az ő társas voltának a kikristályosodása. A társadalomhoz való tartozása csak meg nem fogható átalánosság, valamely társasághoz kell tartoznia, hogy tudja és érezze az ő társas mivoltát. A társadalomban csak a végtelenségnek bizonytalan része, míg ellenben a társaságban olyan, mint a kukac a sajtban. Az embernek tagtárssá kell lennie, hogy valakivé legyen. Be kell lépnie valahová, különben nem törődik vele senki. A társadalmat csak viharok mozgatják, míg ellenben a társaságot közgyűlések és választmányi ülések mozgatják. Ezekben az ember, ha tag, szavazhat és szavazhat. Akarhat, nemcsak vele akarnak, határozhat, nemcsak határozat tárgya. Olyan mint a tentacsep a pohár vízben : szint ad. A tengerben még akójával sem fest a tenta. Az egyesület az egyéniség aziluma a nagy általánosságban. Az emberek úgy összefolytak az emberiségben, mint a folyamok a tengerben, már valamennyien együvé tartoznak, amióta a civilizáció egyebet sem tesz, csak határokat rombol és különbségeket pusztít és távolságokat megszüntet, már csak az egyesület teszi lehetővé, hogy az ember ne csak az emberiség tagja legyen, hanem külön akaratnak az ura A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az egyesület. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. Zavarják megint az egyesületeket. Kit azért, mert sokat költ, kit azért, mert sokat parádézik. Olyan egyesület is van, amelyet a céljaiért bántanak. Ami az egyesület igazi mivoltának meg nem értését jelenti. Mert az egyesületnek csak egyetlen célja van, az, hogy az ember egyesületi tag lehessen. Azzá kell minden embernek lennie, aki az életben nem elül jár. Minden embernek szüksége van valamelyes tekintélyre, mert különben összeroskad a maga semmiségének terhe alatt. Az egyesület ezt a tekintélyt megadja. Megteszi az embert választmányi tagnak, bizottságba nevezi ki, címet és fontosságot ad neki. A kis embert agyonnyomja a nagy társadalomhoz való tartozás. Olyan benne, mint a vízcsöpp a tengerben. Azegyesületi tagság által kiválik, a tengerben olyan már, mint a bal. Valaki a nagy valamiségben. Micsoda nagy vigasztalásuk volt a római rabszolgáknak meg a veteránoknak a kollégiumok, a régi római egyesületek! Igenis, akkor is voltak veteránegyesületek, amelyeknek a tagjai csak olyan hadastyánok voltak, mint a maiak. Csak temetkező társulatok voltak és bandájuk sem volt, a kardot pedig eltiltották tőlük, akár ma Baldácsyéktól. Mégis nagy öröme tellett bennük minden kis embernek, a tenuieres-nek, mert a rengeteg Mai számunk 18 oldal.