Budapesti Hírlap, 1899. július (19. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-15 / 194. szám

1899. julius 15. BUDAPESTI HIRLAP. (194. sz.) dereglye után az illető vizi járómű kübözési bizo­nyítványában kitüntetett teljes befogadó s illetve hordóképessége alapján 1000 kgros tonnánként 20 fillér. II. Gőz- és uszályhajókon, evezős hajókon, dereglyéken és egyéb vizi járóművekben elhelye­zett árukért hajózási díj fejében fizetendő 100 kilo­­gramonként 18 fillér. Élőállatok után súly szerint 100 kioronként szintén 18 fillér fizetendő. A súly meghatároztatik : a) teljes hajórakományoknál az illető hajó költözési okirata alapján a merülésnek megfelelőleg; b) rész­­küldeményeknél vagyis darabonkint való szál­lításnál a következő szabvány szerint: 1 darab ló, csikó, öszvér, vagy szarvasmarha 500 kilogrammal 1 drb borjú, sertés, juh, kecske, vagy hasonló kis marha 50 kgr.-mal. Kivételes kedvezményben ré­szesülnek a teljes hajórakományokban szállítandó kőszén (aptkracit, barnaszén, lignit) terméskő, kavics, cement, mész, tégla, nyers fűrészelt épületfa, tűzifa, trágyanom­űek és a nyers kőolaj és kőolaj­­termékek, a­melyek után ez a díj 100 kgr.­kint 6 fillér. Személyszállító gőzösök, melyek oly menet­rendben közlekednek, a­mely szerint hetenkint legalább két járatot tartanak fönn, a rajtuk elhelye­zett áruk után a II. pont alatt meghatározott teljes díjtételt, ellenben hordóképességük után az I. pontban meghatározott díjtételnek csak 50°/0-át tartoznak fizetni. Ha valamely illetékköteles hajó a szabályo­zott Dunaszakasznak föntnevezett két része közül csak az egyiken át közlekedik, attól az I. és II. alatti dijaknak fele jár. 4. §. Az Orsova és Turn-Szeverin közti Vas­kapu-csatornán alkalmazott vontatóhajó használa­táért vontatási díj címén szedetik: a) üres vagy rakott gőz- és Uszályh­ajók, evezős hajók, vagy dereglyék után az illető vízi járómű költözési bizo­­nyítványában kitüntetett teljes befogadó, illetve kordképessége után 1000 kgrmos tonnánként 5 fillér; b) a hajókon elhelyezett rakományért 100 kgrként 4 fillér. 5. §. A Moldován vagy Turn-Szeverinben a szabályozott Dunaszakaszokba belépő mindennem­ű hajó vezetője tartozik mintaszerű bejelentő lapon a hajó befogadó képességét és rakományát bevallani. Ezt a bejelentő lapot, a­melynek helyes kiállítását a kalauz lehetőleg ellenőrizni tartozik, az esedékes hajózási és vontatási díjak megállapítása végett a kalauz az orsovai hajózási hatóságnak bemutatja. A második szabályzat az aldunai hajózási hatóság szervezeti szabályzatát állapítja meg. A hatóság székhelye Orsován lesz s feladata a Vas­kapunál a hajózási rend fölött való felügyelet, a h­ajókalauz-szolgálat ellátása, a hajóút föltartása, a hajódíjszedéssel járó teendők ellátása, végül a Vaskapu-csatornában alkalmazott mesterséges hajó­vontatás kezelése. A harmadik szabályzat a hajózási rendtartás­ról szól, a negyedik pedig az állami hajókalauz­­szolgálatról. E szabályzat 2. pontja szerint szeptember 1-jétől kezdve a Vaskapu zuhatagokon s a gát- és meder­csatornákon keresztül és pedig az orsovai állami mérce e­l­ő0 m. pontja alá eső vízállások­nál a Stenka- és Kis-Vaskapu, a -­- 150 m. pontja fölé eső vízállásoknál a Kozla és Kis-Vaskapu kö­zötti Duna-szakaszon mindennemű gőzhajó le és fölfelé, valamint mindennemű oly terhelt áruszállító evezőahajó, melynek hordóképessége a 100 tonnát és gázlása az 100 métert meghaladja, csakis az erre hivatott kalauz vezetése mellett közlekedhetik. Hajó­vonatoknál a vontató gőzösön kívül a vontat­mány is kalauz által vezetendő. A kalauzolás a hajódíj alá tartozó hajókra nézve külön díjfizetéssel nem jár. Mindazok a hajók és egyéb úszóművek, melyek a hajódijak alól men­tesek vagy a­melyekre a 2. pont értelmében a kalauzkényszer ki nem terjed, az igénybe vett kalauzolásért a kalauznak a hajón töltött idejéhez mérten és pedig 24 órán belül 20 korona, és ezen­túl minden megkezdett 24 óra után ugyancsak 20 korona díjat fizetnek. A II. szabályzatnak van egy pontja, a­mely a hatósági közegeknek szerb és román partra szál­lásáról szól s ezt megengedi nekik. Ez a pont azonban egyelőre nem lép életbe. A rendeletekkel egyidejűleg az orsovai hajó­zási hatósághoz való kinevezések is megtörténtek, a­mennyiben a Vaskapuszabályozás művezetőségét orsovai hajózási hatósággá alakította át, a kormány. A kinevezéseket lapunk közgazdasági rovatában közöljük. Ma reggel az étteremhez érve, Pierrenek­­ eszébe jutott, hogy elfeledte leveleit postára­­ tenni , visszasietett s én egyedül léptem­ be. Az ismeretlen már kis asztalánál ült. Helyet foglaltam s minthogy a hőség elviselhetetlen volt, fölszólítottam a pincért, nyitná ki a mö­göttem lévő ablakot. Azt felelte, lehetetlen, mert csak minden második ablak nyitható. Az idegen ekkor fölkelt s hozzám lépve elragadó szeretetreméltósággal így szólt: — Asszonyom, az én asztalomnál lévő ablakot ki lehet nyitni, engedje meg, hogy helyemet fölajánljam . . . E percben lépett be Pierre, ki mikor látta, hogy távolléte alatt az ismeretlen beszélt velem, dühében kíméletlenül rászólt. Amaz el­sápadt a haragtól s minthogy Pierre igen han­gosan beszólt, fölénynyel így felelt: — Kérem uram, ne csap­jon ily lármát... teljesen fölösleges .. .rendelkezésére állok . . . Kicserélték névjegyeiket. Rettenetes bevallanom, de e percben, mi­kor elsősorban a veszedelemre kellett volna gondolnom, mely férjemet fenyegette, ellen­állhatatlan kíváncsiság vett rajtam erőt . . . Végre! . . . Meg fogom tudni, ki ez isme­retlen ! . . . Pierre egy ideig kővémeredten bámult a névjegyre, azután hevesen az asztalra dobta azt és az idegenhez lépve a ki komolyan és nyugodtan leült s mintha semmi sem történt volna, reggelizni kezdett — igy szólt: — Meg fogja érteni, uram, most, hogy tudom, kicsoda ön, a dolog annyiban marad... Az ismeretlen fölpillantott. — Miért, uram ? — Mert ön, állásánál fogva . . . Az idegen udvariasan meghajolt. — Uram — felelte — bármi legyen is állásom, ismétlem, rendelkezésére állok . . . Ezalatt én kezembe vettem a kártyát s s elképzedve olvastam: Francois Lacien, a Pont-Landais és Társa cég ügynöke Bordeaux. És a névjegy sarkában a Pon-Landais cég címere volt. Tehát ez az ember, ki több egy hónap­jánál egyedüli ura minden gondolatomnak s a­kit én oly előkelőnek tartottam, egyszerű bor­ügynök ! . . . Visszadobtam kártyáját az asztalra, mi­közben megvető pillantással mértem őt végig, aztán távoztam Pierre-rel. Az ajtónál még egyszer visszafordultam. Fölállt volt s kezében tartotta a névjegyet, melyet eldobtam. Láttam, hogy visszateszi tár­cájába . . ..Főnökei talán nem látták el ele­gendő mennyiségű névjegygyel, avagy tőlem akart még egy utolsó emléket! . . . Hisz meg­érintettem azt a kártyát . . . mint a virá­got ! . . . Brrr ! ! ! — Fogadd szerencsekivánataimat hódítá­sodhoz ! . . szólt Pierre gúnyosan. Reggel óta sírok mérgemben ! Sirok ne­vetséges tévedésem fölött . . . siratom elvesz­tett illúzióimat . . . Bécs, augusztus 11 én. Bejártuk egész Tirolt, majd Bécsbe utaz­tunk s itt számos ismerőssel találkoztunk. Most már mulathatnék, ha e kellemetlen és nevetsé­ges esetnek emléke nem zaklatna folytonosan. Egész életemben borzadva fogok rágondolni, hogy három hétig kizárólag egy „borügynök­kel“ foglalkoztam, sőt még most sem bírom őt feledni! . . . Szüntelen előttem lebeg az a hi­deg, komoly arc . . . Csak az imént is öt vél­ A Petőfi-ünnep. Buda­rest, jul. 14. A Petőfi ünnep rendező-bizottságának három­tagú küldöttsége: Bartók Lajos, Barth­a Miklós és Endrődi Sándor tisztelgett ma délelőtt Halmos János polgármesternél, a­kit elsősorban arra kértek, hogy a segesvári Petőfi-ünnepen Budapest ható­sága, minél nagyobb számban képviseltesse magát. Halmos János polgármester a meghívásra kijelen­tette, hogy noha a tanácsosok legnagyobb része szabadságon van, azért oda fog törekedni, hogy a fővárosban lévő tanácstagok minél nagyobb szám­ban vegyenek részt a nemzeti ünnepen. A küldött­ség ezután megemlítette, hogy a Petőfi-társaság Budapesten Petőfi-házat akar építeni s a főváros áldozatkészségére is számít.­ A polgármester ki­jelentette, hogy a Petőfi-ház építése olyan hazafias kötelesség, melyet egyeseknek s a hatóságoknak : egyaránt pártolni kell s megígérte, hogy elvileg­­ minden fővárosi fórumnál lelkesen támogatni fogja r.wsBíW(»ffi*«iíara! a Petőfi-ház eszméjét, de nagyon kéri a társaságot, hogy bizza a telek megjelölését a fővárosra. Ekkor Bartha Miklós fölemlítette: nem en­gedhetné e át a főváros a Petőfi-ház céljaira a mostani képviselőh­áz telkét a Sándor­ utcában, mely két év múlva, az új országház megnyitása után fölszabadul. A polgármester az eszmét nagy tetszéssel fo­gadta. A képviselőház jelenlegi épülete helyére egy görög templomstílű épületet tervez a Petőfi-tár­saság. A tervek elkészítését Al­pár Ignác vállalta magára.* A budapesti egyetemi ifjúság lelkes fölhívást intézett ma a magyar diáksághoz a Petőfi-ünnep alkalmából. A fölhívás ez : köréig a legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor hősi halálának félszázados évfordulója. Ezt a napot a magyar nemzet a nagy költő emlékéhez méltóan fogja megünnepelni, hogy ezzel is lerója adóját a szabadság mártírja iránt. A Talpra magyar költőjének emléke örökre be van vésve min­den magyar ember szívébe ; dalai fölidézik a dicső harcok emlékét, belőlük merítünk lel­kesedést, reményt és bizodalmat a jövőben. Testvéreink! Petőfi Sándor a nemzeté, de minden tette, minden cselekedete, különösen hozzáforrott az ifjúsághoz, melynek a válságos időkben buzdítója és lelkes vezére volt. Az ő lángszavai rázták föl tespedéséből az országot, lantjának zengése a sza­badság szeretetét hirdette és lángoló hazaszeretet­tel terjesztette a népszabadság isteni jelszavát: szabadság, egyenlőség, testvériség. Július 31-én van 50-dik évfordulója a gyászos segesvári csatának.Itt hullott el sok más dicső magyarral együtt nemzetijük büszkesége, a szabadság lánglelkű­ dalosa. Petőfi Sándor porai ott nyugosznak a nagy közös sírban, mely fölé elzarándokolnak a hálás utódok, hogy kegyelettel áldozzanak a hősök emlékének. Ezen a napon ünnepelni fog minden magyar, ünnepelni fog az ifjúság is, mely mindig lelkesen őrizte nagyjai­nak emlékét. Ünnepeljétek meg ti is minél fénye­sebben a nagy költő emlékét, rendezzetek ünnepe­ket s áldozzatok a szabadság istenének. * Petőfi emlékének megünneplésével ma az öreg honvédek központi bizottsága is foglalkozott, Podmaniczky Frigyes báró elnöklésével. Az ülés jegyzője Mikár Zsigmond volt. Illyés Bálint indít­ványozta, hogy a központi bizottság Petőfi 50 éves halálának évfordulója alkalmából küldöttségileg kép­viseltesse magát a segesvári ünnepen. A központi bizottság meg is választotta a küldöttséget, a­melyet az ünnepre Illyés Bálint fog vezetni. Elhatározták, hogy az ünnepies alkalomra két koszorút készí­tenek, az egyiket a szoborra, a másikat pedig n­­em látni lóháton a Práterben . . . Meg kell őrülnöm ! . . . Igyekszem szórakozni . . . Ma este Gil­berte elvisz az operába, a követségi pá­holyba . . . Ah, Istenem, csak ne kellene szüntelen arra az emberre gondolnom! . . . Augusztus 12-én. Boldog vagyok, boldog, boldog! . . . Tegnap este alig hogy leültem páholyunkban, szemben velem, az udvari páholyban, kit látok ? . . . Az X...­­ urat, a zergevadászt!... A b­or ügynököt!!! Semmi kétség, elmém meg­zavarodott. Fölvonás közben, mihelyt Pierre tá­vozott Gilberte férjével, társnőmhöz fordultam: — Ki az az úr . . . ott. .. szemben ?.. . Gilberte odanézett. — Az ott — szólt — az Frangois fő­herceg ! . . . — Főherceg ?!.... — Persze . . . Ah, igaz! Hisz neked mulatságos kalandod volt vele X .. .-ben! . .. —Hogyan, te tudod! . . . — Hogyne . . . Fölismert, mikor velünk voltál a Práterben s elbeszélte férjemnek az X .. .-ben történteket. Gratulálok, kedvesem !... Egészen beléd bolondult ... és ő ugyan­csak válogatós ! . . . El voltam köppedve. Gilberte folytatta: — Mikor férjed odadobta neki névjegyét, — úgy latsaik, Pierre kissé heves volt — a főherceg véletlenségből saját kártyája helyett azt nyújtotta át, melyet pár perccel előbb egy borügynöktől kapott volt. Mikor észrevette, jobbnak látta, föl nem deríteni tévedését . . . Ezt tartotta a legegyszerűbb megoldásnak. Mialatt Gilberte beszólt, a főherceg figyel­mesen szemügyre vett engem . . . s éreztem, mint nyugszik ismét rajtam kék szeme s vonzza tekintetemet, mint ott lent X .. . ben. ”

Next