Budapesti Hírlap, 1899. július (19. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-15 / 194. szám
1899. julius 15. BUDAPESTI HIRLAP. (194. sz.) dereglye után az illető vizi járómű kübözési bizonyítványában kitüntetett teljes befogadó s illetve hordóképessége alapján 1000 kgros tonnánként 20 fillér. II. Gőz- és uszályhajókon, evezős hajókon, dereglyéken és egyéb vizi járóművekben elhelyezett árukért hajózási díj fejében fizetendő 100 kilogramonként 18 fillér. Élőállatok után súly szerint 100 kioronként szintén 18 fillér fizetendő. A súly meghatároztatik : a) teljes hajórakományoknál az illető hajó költözési okirata alapján a merülésnek megfelelőleg; b) részküldeményeknél vagyis darabonkint való szállításnál a következő szabvány szerint: 1 darab ló, csikó, öszvér, vagy szarvasmarha 500 kilogrammal 1 drb borjú, sertés, juh, kecske, vagy hasonló kis marha 50 kgr.-mal. Kivételes kedvezményben részesülnek a teljes hajórakományokban szállítandó kőszén (aptkracit, barnaszén, lignit) terméskő, kavics, cement, mész, tégla, nyers fűrészelt épületfa, tűzifa, trágyanoműek és a nyers kőolaj és kőolajtermékek, amelyek után ez a díj 100 kgr.kint 6 fillér. Személyszállító gőzösök, melyek oly menetrendben közlekednek, amely szerint hetenkint legalább két járatot tartanak fönn, a rajtuk elhelyezett áruk után a II. pont alatt meghatározott teljes díjtételt, ellenben hordóképességük után az I. pontban meghatározott díjtételnek csak 50°/0-át tartoznak fizetni. Ha valamely illetékköteles hajó a szabályozott Dunaszakasznak föntnevezett két része közül csak az egyiken át közlekedik, attól az I. és II. alatti dijaknak fele jár. 4. §. Az Orsova és Turn-Szeverin közti Vaskapu-csatornán alkalmazott vontatóhajó használatáért vontatási díj címén szedetik: a) üres vagy rakott gőz- és Uszályhajók, evezős hajók, vagy dereglyék után az illető vízi járómű költözési bizonyítványában kitüntetett teljes befogadó, illetve kordképessége után 1000 kgrmos tonnánként 5 fillér; b) a hajókon elhelyezett rakományért 100 kgrként 4 fillér. 5. §. A Moldován vagy Turn-Szeverinben a szabályozott Dunaszakaszokba belépő mindennemű hajó vezetője tartozik mintaszerű bejelentő lapon a hajó befogadó képességét és rakományát bevallani. Ezt a bejelentő lapot, amelynek helyes kiállítását a kalauz lehetőleg ellenőrizni tartozik, az esedékes hajózási és vontatási díjak megállapítása végett a kalauz az orsovai hajózási hatóságnak bemutatja. A második szabályzat az aldunai hajózási hatóság szervezeti szabályzatát állapítja meg. A hatóság székhelye Orsován lesz s feladata a Vaskapunál a hajózási rend fölött való felügyelet, a hajókalauz-szolgálat ellátása, a hajóút föltartása, a hajódíjszedéssel járó teendők ellátása, végül a Vaskapu-csatornában alkalmazott mesterséges hajóvontatás kezelése. A harmadik szabályzat a hajózási rendtartásról szól, a negyedik pedig az állami hajókalauzszolgálatról. E szabályzat 2. pontja szerint szeptember 1-jétől kezdve a Vaskapu zuhatagokon s a gát- és medercsatornákon keresztül és pedig az orsovai állami mérce elő0 m. pontja alá eső vízállásoknál a Stenka- és Kis-Vaskapu, a -- 150 m. pontja fölé eső vízállásoknál a Kozla és Kis-Vaskapu közötti Duna-szakaszon mindennemű gőzhajó le és fölfelé, valamint mindennemű oly terhelt áruszállító evezőahajó, melynek hordóképessége a 100 tonnát és gázlása az 100 métert meghaladja, csakis az erre hivatott kalauz vezetése mellett közlekedhetik. Hajóvonatoknál a vontató gőzösön kívül a vontatmány is kalauz által vezetendő. A kalauzolás a hajódíj alá tartozó hajókra nézve külön díjfizetéssel nem jár. Mindazok a hajók és egyéb úszóművek, melyek a hajódijak alól mentesek vagy amelyekre a 2. pont értelmében a kalauzkényszer ki nem terjed, az igénybe vett kalauzolásért a kalauznak a hajón töltött idejéhez mérten és pedig 24 órán belül 20 korona, és ezentúl minden megkezdett 24 óra után ugyancsak 20 korona díjat fizetnek. A II. szabályzatnak van egy pontja, amely a hatósági közegeknek szerb és román partra szállásáról szól s ezt megengedi nekik. Ez a pont azonban egyelőre nem lép életbe. A rendeletekkel egyidejűleg az orsovai hajózási hatósághoz való kinevezések is megtörténtek, amennyiben a Vaskapuszabályozás művezetőségét orsovai hajózási hatósággá alakította át, a kormány. A kinevezéseket lapunk közgazdasági rovatában közöljük. Ma reggel az étteremhez érve, Pierrenek eszébe jutott, hogy elfeledte leveleit postára tenni , visszasietett s én egyedül léptem be. Az ismeretlen már kis asztalánál ült. Helyet foglaltam s minthogy a hőség elviselhetetlen volt, fölszólítottam a pincért, nyitná ki a mögöttem lévő ablakot. Azt felelte, lehetetlen, mert csak minden második ablak nyitható. Az idegen ekkor fölkelt s hozzám lépve elragadó szeretetreméltósággal így szólt: — Asszonyom, az én asztalomnál lévő ablakot ki lehet nyitni, engedje meg, hogy helyemet fölajánljam . . . E percben lépett be Pierre, ki mikor látta, hogy távolléte alatt az ismeretlen beszélt velem, dühében kíméletlenül rászólt. Amaz elsápadt a haragtól s minthogy Pierre igen hangosan beszólt, fölénynyel így felelt: — Kérem uram, ne csapjon ily lármát... teljesen fölösleges .. .rendelkezésére állok . . . Kicserélték névjegyeiket. Rettenetes bevallanom, de e percben, mikor elsősorban a veszedelemre kellett volna gondolnom, mely férjemet fenyegette, ellenállhatatlan kíváncsiság vett rajtam erőt . . . Végre! . . . Meg fogom tudni, ki ez ismeretlen ! . . . Pierre egy ideig kővémeredten bámult a névjegyre, azután hevesen az asztalra dobta azt és az idegenhez lépve a ki komolyan és nyugodtan leült s mintha semmi sem történt volna, reggelizni kezdett — igy szólt: — Meg fogja érteni, uram, most, hogy tudom, kicsoda ön, a dolog annyiban marad... Az ismeretlen fölpillantott. — Miért, uram ? — Mert ön, állásánál fogva . . . Az idegen udvariasan meghajolt. — Uram — felelte — bármi legyen is állásom, ismétlem, rendelkezésére állok . . . Ezalatt én kezembe vettem a kártyát s s elképzedve olvastam: Francois Lacien, a Pont-Landais és Társa cég ügynöke Bordeaux. És a névjegy sarkában a Pon-Landais cég címere volt. Tehát ez az ember, ki több egy hónapjánál egyedüli ura minden gondolatomnak s akit én oly előkelőnek tartottam, egyszerű borügynök ! . . . Visszadobtam kártyáját az asztalra, miközben megvető pillantással mértem őt végig, aztán távoztam Pierre-rel. Az ajtónál még egyszer visszafordultam. Fölállt volt s kezében tartotta a névjegyet, melyet eldobtam. Láttam, hogy visszateszi tárcájába . . ..Főnökei talán nem látták el elegendő mennyiségű névjegygyel, avagy tőlem akart még egy utolsó emléket! . . . Hisz megérintettem azt a kártyát . . . mint a virágot ! . . . Brrr ! ! ! — Fogadd szerencsekivánataimat hódításodhoz ! . . szólt Pierre gúnyosan. Reggel óta sírok mérgemben ! Sirok nevetséges tévedésem fölött . . . siratom elvesztett illúzióimat . . . Bécs, augusztus 11 én. Bejártuk egész Tirolt, majd Bécsbe utaztunk s itt számos ismerőssel találkoztunk. Most már mulathatnék, ha e kellemetlen és nevetséges esetnek emléke nem zaklatna folytonosan. Egész életemben borzadva fogok rágondolni, hogy három hétig kizárólag egy „borügynökkel“ foglalkoztam, sőt még most sem bírom őt feledni! . . . Szüntelen előttem lebeg az a hideg, komoly arc . . . Csak az imént is öt vél A Petőfi-ünnep. Budarest, jul. 14. A Petőfi ünnep rendező-bizottságának háromtagú küldöttsége: Bartók Lajos, Bartha Miklós és Endrődi Sándor tisztelgett ma délelőtt Halmos János polgármesternél, akit elsősorban arra kértek, hogy a segesvári Petőfi-ünnepen Budapest hatósága, minél nagyobb számban képviseltesse magát. Halmos János polgármester a meghívásra kijelentette, hogy noha a tanácsosok legnagyobb része szabadságon van, azért oda fog törekedni, hogy a fővárosban lévő tanácstagok minél nagyobb számban vegyenek részt a nemzeti ünnepen. A küldöttség ezután megemlítette, hogy a Petőfi-társaság Budapesten Petőfi-házat akar építeni s a főváros áldozatkészségére is számít. A polgármester kijelentette, hogy a Petőfi-ház építése olyan hazafias kötelesség, melyet egyeseknek s a hatóságoknak : egyaránt pártolni kell s megígérte, hogy elvileg minden fővárosi fórumnál lelkesen támogatni fogja r.wsBíW(»ffi*«iíara! a Petőfi-ház eszméjét, de nagyon kéri a társaságot, hogy bizza a telek megjelölését a fővárosra. Ekkor Bartha Miklós fölemlítette: nem engedhetné e át a főváros a Petőfi-ház céljaira a mostani képviselőház telkét a Sándor utcában, mely két év múlva, az új országház megnyitása után fölszabadul. A polgármester az eszmét nagy tetszéssel fogadta. A képviselőház jelenlegi épülete helyére egy görög templomstílű épületet tervez a Petőfi-társaság. A tervek elkészítését Alpár Ignác vállalta magára.* A budapesti egyetemi ifjúság lelkes fölhívást intézett ma a magyar diáksághoz a Petőfi-ünnep alkalmából. A fölhívás ez : köréig a legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor hősi halálának félszázados évfordulója. Ezt a napot a magyar nemzet a nagy költő emlékéhez méltóan fogja megünnepelni, hogy ezzel is lerója adóját a szabadság mártírja iránt. A Talpra magyar költőjének emléke örökre be van vésve minden magyar ember szívébe ; dalai fölidézik a dicső harcok emlékét, belőlük merítünk lelkesedést, reményt és bizodalmat a jövőben. Testvéreink! Petőfi Sándor a nemzeté, de minden tette, minden cselekedete, különösen hozzáforrott az ifjúsághoz, melynek a válságos időkben buzdítója és lelkes vezére volt. Az ő lángszavai rázták föl tespedéséből az országot, lantjának zengése a szabadság szeretetét hirdette és lángoló hazaszeretettel terjesztette a népszabadság isteni jelszavát: szabadság, egyenlőség, testvériség. Július 31-én van 50-dik évfordulója a gyászos segesvári csatának.Itt hullott el sok más dicső magyarral együtt nemzetijük büszkesége, a szabadság lánglelkű dalosa. Petőfi Sándor porai ott nyugosznak a nagy közös sírban, mely fölé elzarándokolnak a hálás utódok, hogy kegyelettel áldozzanak a hősök emlékének. Ezen a napon ünnepelni fog minden magyar, ünnepelni fog az ifjúság is, mely mindig lelkesen őrizte nagyjainak emlékét. Ünnepeljétek meg ti is minél fényesebben a nagy költő emlékét, rendezzetek ünnepeket s áldozzatok a szabadság istenének. * Petőfi emlékének megünneplésével ma az öreg honvédek központi bizottsága is foglalkozott, Podmaniczky Frigyes báró elnöklésével. Az ülés jegyzője Mikár Zsigmond volt. Illyés Bálint indítványozta, hogy a központi bizottság Petőfi 50 éves halálának évfordulója alkalmából küldöttségileg képviseltesse magát a segesvári ünnepen. A központi bizottság meg is választotta a küldöttséget, amelyet az ünnepre Illyés Bálint fog vezetni. Elhatározták, hogy az ünnepies alkalomra két koszorút készítenek, az egyiket a szoborra, a másikat pedig nem látni lóháton a Práterben . . . Meg kell őrülnöm ! . . . Igyekszem szórakozni . . . Ma este Gilberte elvisz az operába, a követségi páholyba . . . Ah, Istenem, csak ne kellene szüntelen arra az emberre gondolnom! . . . Augusztus 12-én. Boldog vagyok, boldog, boldog! . . . Tegnap este alig hogy leültem páholyunkban, szemben velem, az udvari páholyban, kit látok ? . . . Az X... urat, a zergevadászt!... A bor ügynököt!!! Semmi kétség, elmém megzavarodott. Fölvonás közben, mihelyt Pierre távozott Gilberte férjével, társnőmhöz fordultam: — Ki az az úr . . . ott. .. szemben ?.. . Gilberte odanézett. — Az ott — szólt — az Frangois főherceg ! . . . — Főherceg ?!.... — Persze . . . Ah, igaz! Hisz neked mulatságos kalandod volt vele X .. .-ben! . .. —Hogyan, te tudod! . . . — Hogyne . . . Fölismert, mikor velünk voltál a Práterben s elbeszélte férjemnek az X .. .-ben történteket. Gratulálok, kedvesem !... Egészen beléd bolondult ... és ő ugyancsak válogatós ! . . . El voltam köppedve. Gilberte folytatta: — Mikor férjed odadobta neki névjegyét, — úgy latsaik, Pierre kissé heves volt — a főherceg véletlenségből saját kártyája helyett azt nyújtotta át, melyet pár perccel előbb egy borügynöktől kapott volt. Mikor észrevette, jobbnak látta, föl nem deríteni tévedését . . . Ezt tartotta a legegyszerűbb megoldásnak. Mialatt Gilberte beszólt, a főherceg figyelmesen szemügyre vett engem . . . s éreztem, mint nyugszik ismét rajtam kék szeme s vonzza tekintetemet, mint ott lent X .. . ben. ”