Budapesti Hírlap, 1899. július (19. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-12 / 191. szám

1899. julius 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (191. sz.) 7 mókát vet, mint azt azok is hitték, a kik azon­nal tisztában voltak a merénylet politikai karakterével. Kétségtelenül be van ugyanis bizonyítva, hogy Knezevics tette messze elágazó politikai összeesküvésre vezethető vissza, melynek célja nemcsak az volt, hogy a hadsereg fő­{»arancsnokát láb alól eltegyók ; ez csak kezdete ett volna a forradalomnak, mely különösen a dinasztia ellen irányult és végső célja Szerbia mai rendjének teljes fölforgatása lett volna. Te­kintve az összeesküvés ilynemű karakterét, valamint azt a körülményt, hogy a hatóságok még ma sem teljesen bizonyosak arról, vájjon kézrekerithették-e az összeesküvésben főbb szerepet vitt összes embereket, mértékadó he­lyen fölismerték annak szükségességét, hogy Belgrád városát, valamint a dunai kerületet ostromállapotba helyezzék és a fővárosban a statáriumot kihirdessék, a mely intézkedések a közbiztosság érdekében is ajánlatosaknak lát­szottak. Ezektől az okoktól vezetve elhatá­rozta a tegnap megtartott minisztertanács, hogy az említett előkészületeket minden körül­mények között késedelem nélkül megteszi, hogy az állami rendet minden esetleges meg­zavarás ellen minél biztosabban megvcdel­­mezi. Az illető ukázt aláírta a király, az alkot­mány határozatainak megfelelőien, ellenje­gyezte minden miniszter; azután a déli órák­ban tették közzé. Mindazokkal, a kik ellen a merénylet és az ezzel kapcsolatos összeesküvés miatt nemsokára megindítandó bünpörbön pa­naszt tesznek, az ostromállapot szabádgai sze­rint fognak elbánni és egg kivételes törvény­szék elé fogják őket állítani. A merénylet előzményeiből egész biztosan kiderül az, hogy Knezevics kevéssel gonosztevőnek elkövetése előtt több napig tartó bukaresti tartózkodása alatt olyan személyiségekkel találkozott, a kik állítólag a Karagyotggevicsok ügynökei és hogy ezektől kapta az utolsó utasításokat a merénylet véghezvitelére. Knezevicset tegnap hallgatta ki először Antúnovics Nasztáz, a fölebbezési törvényszék tagja, a kit ebben az ügyben vizsgálóbirónak rendeltek ki. Az utóbbi napokban Belgrádban csak kevés embert fogtak el; ezek : Nikolics Nikola belgrádi ügyvéd, Brkanosics Dusán, az elbocsátott rendőrtisztviselő, Dimics Mihály, a fogyasztási adó volt ellenőre, Kovacsevics Péter volt belgrádi községtanácsos és Stepanovics P., a külügyminisztérium volt titkára. Az ország belsejében az utóbbi napokban csak Gyuricá-1, az ismert agitátort fogták el. A mi az Odjek szerkesztőségének tagjait illeti, ezek közül csak a lap felelős szerkesztőjét és tulajdonosát fogták el egyelőre. A mint uj felelős szerkesztőről gondoskodnak, a lap újra, megjelenhet, mivel maga ellen' a publicisztikai vállalat ellen nincs semmi olyan kifogás, a mi okot adhatna elnyomására, úgy, hogy további közleményei megjelenésének semmi törvényes akadály sem fog útjába óllani. Nem kis fontos­sága van annak, hogy minden elfogást és hatósági óvóintézkedést mindenütt zavartalanul lehetett eszközölni és hogy a rendet a király­ság egész területén sehol sem zavarták meg. A Milán király tiszteletére rendezett fák­lyásmenet, mint utólag konstatálják, nem volt oly óriási arányú, mint az első pillanatban hiresztelték. Körülbelül kilencezer ember vett benne részt, vezetőjük Favlovics Mihály, a szerb főváros egyik legelőkelőbb kereskedője, ki energikus beszédet mondott. A ki, igy szólt, a dinasztiának ellensége, az a szerb nemzetnek is ellensége, és azt ezer meg ezer ember viharosan helyeselte. Belgrádba még egyre tömegesen jönnek a vidékről szerencsét kívánni Milánnak meg­menekülése alkalmából. A szerb nép és a di­nasztia közt fönnálló benső összetartás talán sohasem nyilvánult meg oly impozáns módon, mint most. Érdekes, hogy Milán semmiféle biztossági intézkedést nem tesz személyére nézve. Sándor király már többször figyelmeztette, hogy séta­­kocsizásain egy csapattal kisértesse magát, de Milán visszautasította, sőt mikor egyizben kocsija mögött egy ilyen kisérő testőrcsapatot vett észre, azonnal megparancsolta, hogy a csapat térjen vissza a kaszárnyába. mólyisógre, köztük Gyurics Milán főpapra, fölötte terhelők. Az ország minden részéből még mindig érkeznek a király üdvözlésére küldöttségek. Sándor király tegnap tudatta a küldöttségekkel, hogy Belgrád területére elren­delte az ostromállapotot. — Sajnálom — úgymond a király — a hü belgrádiakat, de nem tehettem másként. Később majd kárpótolom őket ezért. A letartóztatott főpap kivételével, az összes foglyokat vasra verték. A merényletet mindenki politikai természetűnek tartja. A kivételes tör­vényszék biráinak a kinevezését várják. Teg­nap délben fogadta Sándor király a Belgrád­ban időző csapatok tisztjeit, a kik neki és Milánnak szerencsét kívántak. A király szemé­lyesen nyújtotta át az érdemrendeket azoknak a tiszteknek, katonáknak és rendőröknek, a kik a merénylet helyén tartózkodtak a merény­let idején. Gidievác vasgyári munkásnak, a ki a merénylőt elfogta, a király tízezer frankot ajándékozott. Az ország nyugodt. Zimony, jul. 11. Minden jel arra mutat, hogy Szerbiában legközelebb katonai kormányzatot hoznak be; ily értelemben nyilatkozott Sándor király is tegnap a hódoló küldöttségek előtt. Tegnap este a belgrádi helyőrség tisztelgett Milán királynál és üdvözölte szerencsés menekülése alkalmából. Belgrád, jul. 11. {Saját tudósítónktól.) A merénylő Knezevics kihallgatásánál Nikolics Ylajko nyugalmazott ezredest jelölte meg, mint a ki legjobban buj­­togatta a merényletre. Gruics tábornok póter­­vári követ Vesznics doktorhoz irt kompromittáló levelében ezt irta: Szerbiában addig nem lesz rend, a mig Milánt az útból el nem teszik, vagy Szer­biából el nem távolitják. Becs, jul. II. (Saját tudósilónktól.) Belgrád-ból ide érkező hírek szerint a Milán ellon elkövetett merény­let okai egyáltalán nem politikai természetűek, hanem az egész asszonyt boszu müve. Milánnak van ugyanis egy Obren nevű törvénytelen fia, a kinek Kresztics Artemizia,* egy immár el­hunyt szerb diplomata özvegye az anyja. Milán állítólag megígérte Artemiziának, hogy Obren fiát törvényesíteni és a skupstina által törvényesnek proklamálni fogja, mivel semmi reménység sincs arra, hogy a beteges Sándor király törvényes utódot hagyjon maga után. Milán nem tartotta meg szavát és egy év óta azt sem tudja, hogy hol van Obren és az anyja. Bizonyos belgrádi körökben azt hiszik, hogy a merénylet Artemizia asszony boszujának müve. Itteni komoly politikai körökben azonban nem adnak hitelt ennek a föltevésnek. A londoni sakkverseny. Budapest, jul. 11. A budapesti sakkozók lílubbjában, az Akadémia kávéházban, egy hét ótafolyton azt számitgatják, hogy Maróczy Géza, a klub érdemes fiatal mestere vájjon a hányadik helyet küzdi ki a most folyó londoni sakkversenyben. Bláthy, a kör derék alelnöke már tiz nappal ezelőtt kijelölte a legrosszabb esetben a negyedik helyet, de inkább bízott a másodikban, mert hisz az első helyet már jóformán napok óta biztosra vette a bajnok Lasker. Es Bláíby alelnök most úgy magában mondogatja, megelégedett mosolylyal gondolván Maróczyra : te vagy az én fiam, kiben gyönyörűségem telik, mert jóslása szó­­szerint bevált. Tegnap a harmincadik fordulóval véget ért verseny eredménye szerint mi magyarok büszkeséggel nézzük Maróczyt a második helyen, de haragosaink azt fogják mondani, hogy a negyedik hely az övé; és mind a kettőnek igaza van. ügy történt ugyanis, hogy Lasker 22‘/a ponttal az első, Maróczy, az amerikai Pillsbury és a naturalizált francia Janovszki 18 ponttal második. Sportbyelven szólva Lasker 4d/2 hoszszal első; Maróczy, Pillsbury, Janovszky holtversenyben második, a kik a verseny szabásai szerint a második, harmadik és negyedik dijban osztozkodnak. Különös, hogy az ezelőtt négy évvel, 1896-ban lejátszott nürnbergi sakk­versenyben, a melyben először játszott Maróczy mint mester, az első nyerők ugyanezen sorrendben állottak, csakhogy akkor Maróczy Pillsbur3’t y2 ponttal, ez pedig Janovszkit egy ponttal megelőzte, e két utóbbi közé jutván még Tarrasck, a ki tavaly Becsben a jubileumi-versenyben az első dijat nyerte, a mostani londoniban azonban részt ne'm veit. Maróczy győzelme annál értékesebb, mert ö volta­képpen nem professziós sakkozó, hanem Budapest fővárosi mérnök és csak mellékesen sakkmester, s tehetségének megítélésére nézve annál jelentősebb, mert neki itthon nincs igen alkalma egyrangu több játékossal játékát fejleszteni. Ez az oka talán, hogy játéka óvatos, taktikus, inkább védekező és csak mikor biztos, akkor csap le, mint az ülü, pré­dájára, s hogy kevés játékot veszt, de aránylag sok az eldöntetlen. A mostani verseny harminc fordu­lójában mindössze talán csak öt játékot vesztett. A küzdés az utolsó napokban, sőt jóformán a teg­napi legutolsó Dapon is már csak a második bolyért folyt, mert a huszonkilencedik tegnapelötti fordu­lóban Janovszki és Pillsbury 18 ponttal voltak, mig Maróczy és Schlechter 17 ponttal. De Pillsbury az utolsó napon szabad volt, ha tehát Janovszki az öreg Steinitz-cel szemben győz, övé a második hely, és akkor Schlechter és Maróczy győzve, ismét hárman maradtak volna a harmadik helyen. Do a második helyre való küzdelemben csak Maróczy győzött és igy került 18 ponttal a másik kettő mellé a második helyre. A bécsi Schlechter szeren­csétlenségére az utolsó fordulón a sampion Lasker­­rel kei ült össze, ez pedig, noha reánézve mindegy volt akár nyer akár veszt, nem kegyelmezett ellen­felének, mig az öreg Steinitz sok vesztett játék után végső erejével reánehezedett Janovszkyra és legyőzte. Maróczynak az utolsó fordulóban gyen­gébb ellenfele volt, de annál nehezebb a huszon­nyolcadik és ^huszonkilencedik döntő fordulókban, szembeállvánjaz előbbiben a régi sampionnal, Steinitz­­cel, az utóbbiban pedig a győzelmekhez szokott öreg Blackburu-nal, de mindkettővel szemben győ­zelmesen megállotta a sarat. A most lefolyt verseny újból beigazolta, hogy a sakkozó erő, mint zseniálitás inkább az ifjabb korban lakozik és a haladó korban hanyatlik. Az első öt nyerő közül a legidősebbik Lasker, még csak 31 éves, Maróczy, Pillsbury, Janovsky, Schlechter a harminc éven alól vannak. Steinitz, ki valamikor a világ első bajnoka volt és ma már helyre sem tudott jutni, a 60 évet meghaladta és az egykori hires Blackburne, ki most csak a hatodik helyre jutott, közel jár a hatvanhoz. A tegnapi harmincadik fordulónak majd­nem mulatságos epizódja az, hogy az angol Tinsley, ki a 30 fordulóban csak 6 pontot tudott nyerni, legyőzte a muszka Csigorint, ki a budapesti miile­­niumi versenyből mint első díjnyertes került ki. A most lefolyt versenyben két amerikai, egy naturalizált amerikai, Steinitz, öt angol, egy natu­ralizált angol, Lasker, egy naturalizált francia, Janovszki, egy német, egy bécsi, egy muszka és egy magyar mester vett részt. Leggyöngébben az angolok játszottak, kik közül a legjobb is csak a 6 ik nyerő lett. A verseny számbeli eredménye a következő : Lasker 22Vs, Maróczy 18, Pillsbury 18, Janovszki 18, Schlechter 17, Blackburne 15‘/2, Csigorin 15, Showalter 12*/*, Mason 12, Steinitz llVj, Cohn ll1/,, Lee 372, Bírd 7, Tinsley 6. TÁVIRATOK. Vilmos császár távirata. Bielefeld, jul. 11. A Sparenbergen, hol Vilmos császár 1897 junius 8-án beszédet mon­dott, melyben a nemzeti munka védelmét, a fölforgató törekvések visszautasitását és szigorú megbüntetését azoknak, kik szomszédjukat az önkánytes munkában megakadályozzák, pro­gramjának mondotta, emléktáblát lepleztek le. Vilmos császár volt nevelőjének, Hinzpeler dr. titkos főkormánytanácsosnak, a ki ezt vele kö­zölte, a következő táviratot küldötte: A nagy választófejedelem kitünően sike­rült szobrának bronz másodlatát Bielefeld városának akarom ajándékozni, hogy a Siegcsallee-ba szánt szobrot a Sparen-hegyen, a várkertben fölállítsa. E szobor jele lesz a városról való hálás megemlékezésemnek és emlékjele lesz annak, hogy úgy mint ebben az ősömben, bennem is törhetetlen akarat van, hogy az egyszer hasznosnak fölismert utón minden ellenállás mellett rcndithetetlenül tovább haladjak. Belgrád, jul. 11. {Saját tudósitónktól.) Ma letartóztattak egy Milkovics Szteva nevű hercegovinál kereskedőt is. A merénylő vallomásai számos előkelő sze­\

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék