Budapesti Hírlap, 1899. július (19. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-16 / 195. szám

1899. julius 16 BUDAPESTI HÍRLAP. (195. sz.) A magyar nemzethez fordulunk a tervezett Petőfi-ház létesítése végett. Ha mindazok, kik Petőfi műveiben lelki gyö­nyört találtak, ha mindazok, kik Petőfi lángjában hazaszeretetük acélját megedzették, összerakják áldozatfillérjeiket: ez emlékcsarnok hirdetni fogja a magyar nemzet háláját legnépszerűbb költője iránt és lelkesítő elismerését a magyar szépirodalom iránt, melynek Petőfi világraszóló alakja volt. Számítunk az egész magyar nemzetre, kicsi­nyére és nagyjára egyaránt. A legkisebb összeg is köszönettel fogadtatik, s föl lesz jegyezve a pergamenre a Petőfi-ház emlékkönyvében. Most, Petőfi vértanúi halálának ötvenedik év­fordulóján, intézzük e fölhívást a magyar nemzethez, s hisszük, hogy ezekben a napokban, midőn minden honfi szív nyitva van, kérő szavunk helyére fog találni. Budapesten, 1899. július havában. Bar­óti Lajos, Jókai Mór, a Petőfi-Társaság a Petőfi-Társaság alelnöke, elnöke. A főváros a tanács részéről Láng György, Kallmann Lajos tanácsost, a törvényhatósági bizott­ság részéről Mérő János és Örley Lajos bizottsági tagokat küldte ki a segesvári gyászünnepre. A Petőfi Sándor halálának évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségek dolgában a budapesti Egyetemi Kör hét­főn délután hat órakor a kör helyiségében ülést tart. Segesváron az ifjúság nevében Wetzel György, az egyetemi kör főtitkára fog beszélni, vele mennek mint a kör küldöttei : Mandel Sándor és Horváth Zoltán. Az egyesült asztaltársaságok központja a segesvári Petőfi-ünnepen küldöttséggel képviselteti magát és a budapesti Petőfi-szoborra babérkoszorút helyez. Július 30-án este a Baross-utca 47. szám alatti helyiségében Petőfi-emlékünnepet rendez. — A Budai-dalárda fölkéri tagjait, hogy a Petőfi-ünnep tárgyában julius 18-án kedden, rendes időben pró­bára megjelenni szíveskedjenek. — Pózsa József, Háromszék vármegye főispánja ma hazafias, meleg hangú levelet intézett a Petőfi­ Társasághoz. Beje­lenti, hogy az egész vármegye részt vesz az ünne­pen. — A Dalos­ Színház Petőfi halálának 50 éves fordulóját egy Petőfi című alkalmi darab színre­­hozásával ünnepli meg. Az ünnepi színdarabot, a­mely hét képből áll s amelyet egy jónevű fővárosi hírlapb­ó irt, a Dalos­ Színház igazgatósága korhű jelmezekben és fényes kiállítással mutatja be. A történeti alakok közül Petőfi, Kossuth, Andrássy és Deák játszik a darabban. A két kép a szabadság­volt a sikere. Alig egyszer-kétszer szólalt föl művészeti kérdésekben. A sok kapkodás azon­ban megrongálta anyagilag. Közben meg is házasodott, egy még akkor csak tehetséges kezdőt, a­ki ma nagy művésznő, Márkus Emmát vévén feleségül. Ne a moralista szemével nézzük a sze­gény Pulszky Károlyt, mert akkor nincs mentsége. Hát tehet ő arról, hogy mohón kí­vánt mindent és a mikor meg volt a kívánt dolog, nem tudta élvezni, nem tudta megbe­csülni? Ha ő vétkes, úgy vétkes az a gyer­mek is, a­ki játékát, a­mit sírással koldult ki, összetöri, a­hogy megkapta. Nem különben tett Pulszky Károly. Ambicionálta, hogy mű­vészeti kérdésekben vezérállása legyen, meg­kapta és azzal kitért a vele járó kötelességek elől. Megpróbálkozott aztán egy pár izgalmas foglalkozással, de meg is csömörlött tőlük, mihelyt túlesett az első izgalmakon. "Megháza­sodott, de a házasság sem érdekelte mélyebben, igazabban más vállalkozásainál. Aztán egy szép­művészeti múzeum megteremtésével bízták meg és sok, nagyon sok pénzt adtak a kezére. Ezzel megadták neki a kegyelemdöfést. Szó sincs róla, hogy Pulszky Károly olyan fur­­fanggal nyúlt volna a közvagyonhoz, mint Krivány és társai. Talán azt sem tudta, hogy sikkaszt és ha tudta, nem sokat törődött vele. A sok akarásban kifáradt nagyon s talán ol­vasmányai és művész-hajlamai is közrejátszot­tak, hogy hajszolja a gyönyört. Az nem való­színű, hogy paralizis támadta volna meg az agyát, de szinte bizonyos, hogy perverz hajlamai támadtak és úrrá lettek rajta. Nem bírta legyőzni magában a vágyat, hogy a renaistance élet egynémely epizódját, még ha csak silány kópiában is, ha­bár erkölcsi silányság árán is, bele ne szője a mi nyárs­­polgár életünkbe. A velencei karneváloskodás, az a grófné, a­kinek nyoma veszett, mihelyt gavallérja csávába került, vel némi világot harc nagyobb epokáit tünteti föl, március 15-től a segesvári ütközetig.­­ A Városligeti-színkörben julius 30-dikán Petőfi-ünnep lesz, melyre Jókai Mór egy drámai költeményt irt, a mely úgy délután, mint este színre kerül. A délutáni előadáson Jókai Mór is meg fog jelenni. Pécs város és Baranya megye társadalma július 31-én nagyszabású matinét rendez a nemzeti kaszi­nóban Petőfi emlékezetére, Jobst László dr. kezdé­sére. Ma megalakult a rendező­bizottság, melynek tagjai a polgármester, az alispán és a társadalmi körök elnökei. — Debrecen is kegyelettel ünnepli meg Petőfi halálának évfordulóját. A Csokonai-Kör emléktáblával jelöli meg a régi Harmincad­os, most Batthyány­ utcai házat, a­melyben a költő lakott, a­hol Petőfi Zoltán fia született. Az emléktábla lelep­lezésénél emlékbeszédet mond Terenczy Gyula fő­iskolai tanár. A segesvári országos ünnepségen is részt vesz a debreceni Csokonai-kör, melynek kül­döttségét Géresi Kálmán főigazgató, a Csokonai-kör alelnöke vezeti. A küldöttség koszorút tesz a költő szobrára.­ ­ STATISZTIKAI ,, _gÖ.WYYTAT Pulszky Károly meghalt. Budapest, jul. 15. Brisbane-ból, egy ausztráliai angol gyarmat fővárosából az osztrák-magyar konzultól távirat ér­kezett Londonon keresztül a Pulszky-családhoz, a mely távirat igy szól: Mr. Charles Pulszky dead. (Pulszky Károly úr meghalt.) Más verzió szerint Pulszky Károly egy Ausztráliából Klondykébe tartó hajón agyonlőtte magát. Még egy harmadik verzió is van, a­mely valószínű föltevések során arra a következtetésre jut, hogy Pulszky nem halt meg, hanem a halál­kiresztelésnek az volna a célja, hogy a boldogtalan embert végképp kitöröljék az em­berek emlékezetéből. Lapunk tárcarovatában és az alábbi közlemé­nyekben körülményesen foglalkozunk a szerencsétlen ember sorsával, melynek végzetes fordulata az ismert képvásárlási botránynyal állott be. Az orvosok bizonyítása alapján beszámíthatatlanság címén megszüntették ugyan ellene a bírói eljárást, mindazáltal ettől kezdve élete nem volt egyéb számkivetésnél. Szabadlábra helyezése után egyik budai hidegvízgyógyító-intézetben lakott, a­hol testvérei fizették érte az ellátást. Az intézetben arra a betegségre, a­melynek Pulszky Károly biztos és védtelen zsákmánya volt. A perverz fantázia igájába hajtotta a gyönge, a zsibbadt akaratot. Mert mindig azt hallotta, hogy zsenia­litása címén többhöz van joga, mint más halandónak, jogot formált ahhoz is, hogy bármi áron fenékig ürítse a nem éppen válo­gatott gyönyörök serlegét. Hajlama is volt rá, rá is nevelték, hogy túlbecsülje fizikai, morális és szellemi erejét egyaránt. Hitte, hogy joga van megvetni ezt a világot szabványaival egyetemben és élni egy másikban, a­melyet fantáziája teremtett és népesített meg. Tagadhatatlanul boldogtalan élet és annál szomorúbb, mert megvolt benne a boldog és szerencsés élet minden föltétele az egy morális alapon kívül. Ha Pulszky Károly nem születik hajlandósággal erre, ha nem növelik szándéko­san benne ezt a hajlandóságot óriássá, hogy smafu a világ, hogy az ember per fás et nefas vakon követheti szenvedélyeit, ízlését, szeszé­lyeit, ha genie; ha valaha hall leckét a köte­lességekről, a­melyek a mi társadalmunkban elfoglalták a régi jó idők szenvedelmeinek a helyét; ha tud arról, hogy a­mikor őt Itáliába képek vásárlására küldte a kultuszminiszter, hozzáértő és megbízható közhivatalnoknak nézte: úgy nem történik meg az a sötét és nyomorú tragédia a messzi óceánon, így azon­ban szomorú örökséget hagyott özvegyének és serdülő két leányának, Pulszky Károlyt zseni­nek hirdették, de zsenialitásának nem marad semmi nyoma. Negyvenhat esztendőt azzal morzsolt le, hogy akart mindig, sokat, erején felül. Aztán akár kóros állapot, akár nemtelen szenvedelmek bűnbe sodorták. A megtorló igazság elől azonban elmenekült. Egy éve számkivetette magát hazájából, nekiment a világnak, hogy új életet kezdjen. Mi történt azóta vele, mi nem tudjuk. Az első hír, a­mely most róla elterjedt, a halálát jelenti, azzal űzte el unalmát, hogy angol regényeket fordí­tott magyarra. Sokáig azonban nem bírta ki a ma­gányt, kiköltözködött az intézetből s egyik József­városi kisebb szállóban bérelt lakást. Újra az embe­rek közé járt, mindig a reggel vetette haza s az éjszakázással tönkretette idegeit. Túlcsigázott fantá­ziája légvárakat épitett s gyakran mesélgette a kávéházi asztalnál, hogy más világrészbe megy, mert ott biztosan boldogul. Tavaly nyáron Londonba utazott, de csak rövid ideig maradt ott, mert Kínában akart szeren­csét próbálni. Hogy, hogy nem, Ausztráliába vitorlá­zott és sok hányódás után Brisbane-bs.0, Queensland ausztráliai angol gyarmat fővárosában telepedett le. Egy odavaló világhírű műárus szerződtette becsüsnek, mert jó ajánlólevelei voltak. Budapesti rokonai és barátai már rég nem hallottak felőle hírt, míg végre tegnapelőtt egy telegram érkezett a fővárosba, a­mely Puszky Károly váratlan halálát jelentette. A brisbanei osztrák-magyar konzul ugy­anis Londonon keresztül a következő táviratot küldte a Pulszky-családnak : Mr. Charles Pulszky dead. (Pulszky Károly úr meghalt.) A lakonikus rövidségű hkr nem mondja meg, miképpen halt meg Pulszky Károly. Természe­tesen ilyenkor sokféle verzió támad a bizony­talan Iliiből. Néhány lap londoni távirata szerint Pulszky egy Ausztráliából Klondykébe tartó hajón agyonlőtte magát. A szerencsétlen ember rokonai azonban azt hiszik, hogy természetes halállal, paralí­­zis progresszivában halt meg. Testvérei most vár­nak részletes tudósítást Brisbaneből, a­miből majd kiderül, hogy Pulszky K­árolynak ilyen vég jutott-e osztályrészül.* Pulszky Károly második fia volt atyjának, Pulszky Ferencnek. Londonban született 1853 no­vember 9-dikén, a­mikor atyja a szabadságharc után külföldre menekült. A család az angol fővá­rosból Olaszországba ment s főleg Turinban tartóz­kodott, a­hol az ifjú Pulszky­t Domangé, egy francia­­ nevelő oktatta. 1866-ban Pulszkyék visszatértek Magyarországba s Pulszky Károlyt a gimnáziumba íratták be. Először a budapesti evangélikusokhoz járt, azután állami gimnáziumba került s mindenütt az­­ első tanulók között volt. Elméje hamar fejlődött s már tizenöt éves korában, 1868-ban a magyar orvosok és természettudósok fiumei vándorgyűlésén a paleontológiai osztály jegyzője volt. Sőt olasz nyelven fölolvasást is tartott, a­mely általános figyelmet is keltett. Tizennyolc éves korában az egyetemre került, a­melyen először az orvosi fa­kultásra iratkozott be, de aztán a művészet törté­nelmének tanulmányozására adta magát, a­melyre több kedve és több tehetsége volt. El­ment Lipcsébe, a­hol három évet töltött s tanul­mányait Overbeck, Springer és Voigt vezetésével folytatta, a kik megvetették tudása alapját. Lip­csében filozófiai doktor is lett s doktori értekezé­sét Baraclról sok elismeréssel fogadták. 1873-ban visszatért hazájába, hogy részt vegyen Magyar­­ország művészeti és tudományos életében. Első nagyobb munkája az iparművészeti múzeum össze­állítása volt. Majd 1889-ben az Esterházy-képtár igazgatója lett, a­melynek mostani összeállításának alapját ő vette meg s ő ügyelt a képek restaurá­lására is. 1883-ban oltárhoz vezette Márkus Emíliát. A következő évben ötvösművészetünk szebb emlé­keiből kiállítást rendezett, majd pedig hozzáfogott a párisi világkiállítás magyar csoportjában az arheológiai rész rendezéséhez. Ekkor lett ország­gyűlési képviselő is, de csak két cikluson keresz­tül. Először a szepes-szombati kerület választotta képviselőjének, 1892-ben pedig a tabi. A kormány 1894 elején javalatot terjesztett be a képviselőház­hoz, a szobrászat, festészet és grafika érdekében szépművészeti múzeum létesítése végett. Még az, év nyarán Eötvös Lóránt báró közoktatási miniszter államtitkárjának, Pulszky Ágostnak ajánlására vásárlással bízta meg Pulszky Károlyt. Erre 167.560 forintot kapott, majd a következő évben 264.876 forintot. Egyik összeget sem a költségvetésből kapta. A szépművészeti muzeum csak az 1896-dik évi budgetbe került s akkor kért I­­assics miniszter Pulszkytól elszámolást, hogy vi­szont ő is elszámolhasson a parlamentnek. Már előbb sokat vitatkoztak művészek körében a vá­sárlások értékéről s arról is kiszivárogtak hírek, hogy az elszámolás nehezen megy. A képviselőház már a költségvetést tárgyalta s közel állott a kul­­tuszbudget vitájához, a­mikor a Ház folyosóján váratlanul elterjedt a hír, hogy Pulszky Károly sú­lyos idegbántalomban szenved, sőt öngyilkossági kísérletet is elkövetett. Délután már vagy az orvos összegyűlt lakásán s a paralízis progresszívát, az agylágyulást konstatálták rajta. Másnap, február 4-dikén, már a Lipótmezőn volt. Február 5-dikén Várad­g Károly a képviselőházban szóvá tette .

Next