Budapesti Hírlap, 1899. augusztus (19. évfolyam, 211-241. szám)
1899-08-01 / 211. szám
. A segesvári ünnep. ■— Saját tudósítónktól. — Budapest, jul. 81. A segesvári ünnep gazdag volt gyönyörű momentumban. Elsősorban mindenkit kellemesen lepett meg Segesvár külseje, mely nagyban eltért a Petőfi-szobor leleplezésekor látottól. Akkor csak a maroknyi magyarság tűzött ki zászlót, most a szászok házáról is nemzeti lobogók és fekete zászlók lengtek, jelezvén, hogy Segesvár szász lakossága is ünnepli és gyászolja a nagy magyar költőt. Nemcsak az állami, megyei és városi épületeken volt zászló, hanem a szász evangélikus egyházközség épületein, iskoláin is. Még beszédesebbek voltak az ablakok. A szobor leleplezésekor a szász polgárság lakásába húzódott és még az ablakredőket is leeresztette. Most a csinos házak ablakaiból kíváncsian néztél ki a szépségükről hires segesvári szász hölgyek s rokonszenvesen szemlélték azt az érdekes képet, melyet az utca nyújtott a deputációkkal és a székelyek hangyabolyként nyüzsgő tömegeivel. Az utcákon, a vár oldalain összevegyült a magyar szó a némettel és szász dialektussal. A költő géniuszának mintha megnyílt volna e szép városban minden szív s minden ajtó. Kedvesen lepte meg az ünnep közönségét az is, hogy a Zsilinszky államtitkárnál, a kormány képviselőjénél tisztelgő küldöttségek közt volt a szász evangélikus egyházközség deputációja is, melyet a luteránus nagypap vezetett és átnyújtotta diszkötésben Petőfi költeményeinek német fordítását, melynek fordítója Melas Henrik segesvári költő. A román intelligencia, igaz, nem vett részt az ünnepen, de a honvédoknál megjelent a környék oláh népe is. Festői csoportokban állottak a domboldalon s mikor Hartha Miklós beszédében azt kérdezte, hol vannak a román testvérek, sokan rámutattak e csoportokra. Tiszteletreméltó dolog volt, hogy a szerb Matica is küldött deputációt, melyet Iladssics, a költő vezetett. Nagyszerű és megragadó volt a székelyek részvétele. A hosszú különvonatokon úgy összezsúfolták őket, hogy alig tudtak lélegzeni, de azért vigan voltak, minden vonatról énekszó, éljenzés hangzott. Deli székely lányok, menyecskék, öreg anyókák virágbokrétát szorongattak kezükben, melyet hajnalban szakítottak a kis kertben s ezzel elárasztották a sirt és a szobrot. A költő nem álmodhatott szebb hódolatról. Legalább tizenötezer székely nyüzsgött a kis városban, fölverve azt magyar dallal,magyar szóval s örökké vidám zajongásával. Székely-Udvarhelyi város úgyszólván mindenestől elment Segesvárra. Nem maradt otthon más, csak a pólyás gyerek! mondogatták. Rend volt mégis Segesvárott. Sehol sem lehetett látni részeg székelyt, pedig Segesvár kellemes kerti vendéglői ugyancsak hívogatták a komáikét. Az egyiken nagy hetükkel ki volt írva: Éljenek a székelyek! A góbékat ez sem vesztegette meg, hanem letelepedtek a vároldal füvére és ott falatoztak a tarisznyában magukkal hozott elemózsiából. A vendéglőket úgyszólván csak az úribb ruhások látogatták. Az ünnep legszebb része a csatamezőn folyt le. A szép völgy, melyen zúgva fut át a Nagy- Küküllő s melyre mosolyogva néznek a szőlőkoszorús és erdőborította regényes hegyek, zászlós csapatokkal, port verő kocsisorra), messze földről gyalog és szekéren érkező néppel volt mozgalmas. Fejéregyháza zöldlombos fészkéből barátságosan fehérlett elő (1849-ben még tiszta székely falu, most, úgy hallom, lassan, nesztelenül beleomlik az oláh tengerbe.) Közepén a Haller-kastély vakító fehér épülettömegével. Itt osztotta ki Bem a csata előtt diszpozícióit, mikor maroknyi seregével megrohanni készült az orosz óriást. A völgyből két magaslat emelkedik föl: az egyik a segesvári oldalon, melynek tetején árnyékos fatető alatt kőoroszlán guggol magas állványán, ez Skariatin orosz tábornok síremléke ; a másikon sugár magas oszlop szökik a magasba, melynek tetején turulmadár csapong szárnyaival, ez a honvédek síremléke, ez Petőfi sírja. Mély csönd az egész tájékon. Az ünneplők ezrei csöndben sorakoznak és vonulnak az egyik kőoszlop felé,hol a nemzet szomorkodó lelke legdrágább fia elporladt tetemét sejti. A napfelhők mögé búvik és gyönge szél száll a völgyben. Az erdők és a mindenfelé zöldelő kukoricás halkan zúgni kezd ... A szem keresi azt az utat, melyet a költő lába taposott. Édes, bánatos emlékezés száll a szívre. Ott Fejéregyházának az a széle, hol elmerengve nézte a csata menetét . . . Emitt látható még nyoma a téglaégetőnek, hol a bomba lecsapott mellette . . . Amott a törpe füzek láncánál megszükül a Küküllő medre ; itt gázolhatott át a megkerülő kozákság és törtegatverő orditással meglepett honvédőink hátába ... és arra fehérült keskeny szalaga az országútnak, hol utóljára látták a költőt s melyről letérve, a most is titokzatosan zugó kukoricásban örökre eltűnt. Nagyon sok ember szeme járt e pontokon, emlékezetébe vésve e vérrel szentelt tájékot. A felhők elvonultak s az ünnep ragyogó napfényben folyt le. Nagyon szép volt a Bartók Lajos beszéde. A vékony, gyöngemellü férfinak ez egyszer messzireható zugó hangot adott a lelkesedés. Amit mondott, az is tartalmas, szívhezszóló és lebilincselő volt, anélkül, hogy egy szóval is vétett volna a politikai óvatosság ellen. A közönség gyakran tapsolt, a kormány képviselője pedig elsőnek sietett gratulálni neki. E. Kovács Gyula, az erdélyiek kedves művésze lelke minden rajongását beleöntötte előadásába, hogy méltóképpen mondja el Jókai költői művét. Mélyen fölindultan szavalt s nagy fizikai erőfeszítéssel igyekezett érthetővé tenni a költemény minden szavát, melyeket a nagy térség szinte felszörpölt. A forrón tűző déli nap, az izgatottság megártott az érdemes öreg művésznek. A költeményt nagy hatással befejezte még, de kevéssel ezután a közönség ijedelmére eszméletlenül összerogyott s a Budapestről jött mentők vitték el a síremlék mellett levő Petőfiházba. (A művészt órák hosszat nem tudták eszméletre téríteni, most azonban már jobban van.) Bartha Miklós lángoló beszéde a lelkesedés húrjait verte. Különösen az volt megható benne, mikor szívig megindult hangon a székelyekhez, Petőfi kedves népéhez szólt. A többi előadás, Endrődi remek verse, Bársony szép prózája, Szász Gerő lelkes költeménye, Zsilinszky államtitkár beszéde, de különösen Tallián Bélának, a képviselőház alelnökének gyönyörű szavai méltó részei voltak az ünnepnek. A közönség aztán a sirhoz tódult, hogy letegye a koszorúkat. Ez a sir már nem elhagyatott. Haller grófnő kegyelete valóságos kis diszkertet varázsolt köréje s az emlékoszlopot vérpiros szegfű illatos erdeje fogja körül. A kertecske mellett emelkedik a szép Petőfi-ház, melyben az emlék őrzője lakik. Meghatottan tért vissza a közönség a városba s vonult a várba, hogy a Petőfi-szobor előtt, melynek fényes ércalakja messzireláthatón ragyog, folytassa az ünnepet. A bankot, mely a napot befejezte, fényes volt. A városháza nagytermében állított asztaloknál 400—500 résztvevő szorongott, s nem 200, mint táviratunkba tévesen becsúszott. A karzaton elegáns hölgyközönség hallgatta a tósztokat. Öt-hat óra tájban az ünneplők áradata megindult kocsin és gyalog a pályaház felé; a különvonatok fölvették közönségüket és elrobogtak keletre, a Székelyföld és nyugatra, a Királyhágó felé. A kies szász városka ismét elcsöndesedett, csak a két emlékmű körül beszélt a haza minden tájékáról hozott virágerdő a nap fényéről és lelkesedéséről. * A tegnapi ünnep után rendezett lakomán Bartók Lajos fölolvasta az üdvözlő táviratokat és leveleket, amelyek nemcsak Magyarországból, hanem Európa minden részéből érkeztek, tanúbizonyságául annak, hogy Petőfi neve iránt mily csodálattal viseltetnek az egész világon. Popovity Pánto, bács-petrovoszelói szerb plébános, a következő levelet intézte Zsilinszky Mihályhoz, mint a magyar kormány képviselőjéhez: Mint szerb író, valamint a Szerb Matica irodalmi szakaszának tagja, — kinek az a szilárd meggyőződése, hogy valaki egyúttal jó hazafi és jó szerb is lehet — legkedvesebb kötelességemnek tartom, hogy a nemzet nagy géniuszának, a halhatatlan Petőfinek eleste ötvenedik évfordulója alkalmából, bámulatomat és hódolatomat fejezzem ki, de egész világtörténelemben ritkán található oly költő iránt, aki, úgy mint a skót bárdok és szerb guszlarok, a szabadságról oly elragadóan énekelni és oly hősiesen érte meghalni tudott. Egyúttal mélyen meghajlom oly nemes nemzet előtt, mely nagyjait oly magasztosan ünnepeli. Végre bátorkodom Méltóságodat legalázatosabban felkérni, méltóztassék ez üdvözletemet kegyes tudomásul venni és a Petőfi- ünnep rendezőbizottságával közölni. Bács-Petrovoszellő 1899. julius 28-án. Méltóságodnak legalázatosabb és leghálásabb szolgája, Popovity Pántó g. k. szerb plébános. Bausznern Guidó Fogarasvármegye főispánja Bartók Lajosnak küldött levelében gyöngélkedésével menti, hogy nem vehet részt az ünnepen. Levelében, melyet még az ünnep előtt irt, azt a reményét fejezi ki, hogy a szászok karöltve a Segesvárt összegyűlt többi ünneplő honfitárssal, szívvel, lélekkel fogják leróni a legbenső kegyelet adóját a halhatatlan magyar szabadságdalnok és költökös Petőfi Sándor iránt. Vajha ez, mondja azután, mielőbb odavezetne, hogy a félreértések az erdélyi szászok és a magyarság közt egyáltalában teljesen megszűnjenek és így mindkettőt az a becsületes és őszinte barátság fölbonthatatlan köteléke fűzze egymáshoz, melynek előföltétele a kölcsönös bizalom, valamint a kölcsönös érdekközösség világos megismerése. Fiume városa a következő táviratot küldte: Fiume polgársága a szabadság lánglelkű hőse iránt bensőleg érzett tiszteletének kifejezéséül egy szalaggal ellátott ezüstkoszorúval járul Petőfi Sándor dicsőítéséhez. A polgárságunk nevében bátorkodunk Nagyságodat megkérni, szíveskedjék a jelzett s a mai vonattal az ottani alispáni hivatal címére küldött koszorúnkat átvenni és azt a magyar szabadság dicső költőjének és hős katonájának szobrára letenni. Fogadja stb. Züngerli gróf, Struppi V., Mayländer Samu dr. bizottsági tagok. Kosztils Lázár szerb író Badegundból a következő táviratot küldte: Testének hamvát ne keresd, elég hogy lelke két világban él. Üdvözlő táviratot vagy levelet küldtek még Bélai Ákos gróf, Thán Károly egyetemi tanár, Kun püspök, a nagyváradi jogakadémia, Gd.Domokos alispán, Justh György főispán, a fiumei tisztviselők egyesülete, Nagy-Szőllős közönsége, Deákfy Albert, az Ereklye- Múzeum elnöke, a málnási fükrdővendégek, az oravicai Arany-kör, a szaragossai magyarok, a pápai ref. főiskola, a temesvári nemzeti szövetség, a sárospataki ref. főiskola, a nagyszalontai függetlenségi népkör, a huszti elüljáróság, a kőhalmi magyar kaszinó, az ó-becsei társaskör, az aradi Kossuth-asztaltársaság, az aszódi ág, ev. hitv. gimnázium, az ó-becsei magyar ifjúság, a bozovicsi nemzeti kaszinó stb. Szófiából a Courier des Balkans szerkesztősége a következő táviratot küldötte: Szívből részt veszünk a nagy költő ünneplésében s hódolunk az ő szent emlékének. Éljen a szabad Magyarország !* A tegnapi ünnepen Illyés Bálint országgyűlési képviselő két negyvennyolcas honvédküldöttséget vezetett a sírhoz és a szoborhoz. A küldöttségek tagjai voltak Háromszékből: Tuzson János őrnagy, Pünkösti Gergely csuszárszázados, Löfi Áron huszárhadnagy, Talabos Ágoston tizedes, Borszéki Vince, Ottrobány Nándor nyug. honvéd ezredorvos Kolozsvárról. Kisfaludy Lajos, Tanásilovich Ferenc, Pap István, Székely József, Székely Mihály, Aulich András, Majoros Albert, Richter A., Angyal József, Halászi János, Strotz Samu, Pető Mózes. — Kossuth Ferenc Nápolyból ezt a sürgönyt intézte Illyés Bálinthoz: Szellemileg veletek vagyok, áldozva a szabadság költője és vértanúja emlékének. E. Kovács Gyula színművész a honvédemlék melletti őrházban fekszik még mindig betegen. Ma r reggel magához tért. Haller Lujza grófasszony ápolja. BUDAPESTI EUILAJ?. (211. am.) 1899. augusztus 1. Budapesti Hírlap 1899 augusztusével uj előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába, és a megszállott tartományokba : Augusztus hónapra . . . 1.20 Augusztustól dec. 31-ig 5.90 Félévre.............................7.— Egész évre........................14.— Portótöbblet a külföldre: Németországba és Szerbiába negyedévre 1 frt 20 krajcár. A többi országba negyedévre 2 frt 40 krajcár. Augusztus elsejével belépő új előfizetőink most folyó regényünk eddig megjelent folytatásait külön lenyomásban kapják meg. Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetése július végével lejárt, hogy a lap megrendelését minél előbb megújítani szíveskedjenek. Lakóhelyüket változtató helybeli, valamint vidéki előfizetőinket ma arra kérjük, hogy régi elmüket velünk tudatni szíveskedjenek, nehogy a lap küdöse fennakadást szenvedjen.