Budapesti Hírlap, 1899. szeptember (19. évfolyam, 242-271. szám)
1899-09-01 / 242. szám
Budapest, 1899. XIX. évfolyam 242. sz. Péntek, szeptember 1 Budapesti Hírlap Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. 7787777 77 ., Szerkesztőség és kiadóhivatal, VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4.sz. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frfc, negyedévre 3 frt 60 kr., Főszerkesztő és laptulajdonoS: EloEieMj- és hirdetés-föltétel: VgJUSMI hát Jómi-kir. 5. St. a. oldlkr. egy hónapra 1 frt 80 kr. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Rákosi Jenő. Apró hirdetések Ara : Egy ezer kr., vastagabb betűvel A kr. Telefon: szek. 64-63, kiadók. 56-95, igazg. 65-53.________________________________________________________________________Hirdetések nonparellre számítással, filszabás szerint. A szegedi kiállítás. Budapest, aug. 31. Vasárnapra az egész ország gazdaközönsége Szeged városába tódul, hogy az ott megnyíló mezőgazdasági kiállítást megtekintse. Ennek a kiállításnak nemcsak az ad jelentőséget, hogy még hasonló országos jellegű, speciális mezőgazdasági kiállításunk nem volt, hanem az is, hogy ez a kiállítás nem a fővárosban van, hanem a vidék egyik előkelő centrumában. Ez a decentralizáció, amelyet az évtizedek óta tartó, társadalmilag káros centralizációval szemben szívesen üdvözlünk, igen logikusan indul ki éppen a gazdák köréből. A gazda leginkább érezheti az országos centralizációnak természetellenes voltát, már csak azért is, mert őstermészetében van, hogy társadalma mélyebb rétegei csak akkor közelíthetők meg, ha a neki szükségesekkel, legyenek azok akár fogyasztási cikkek akár eszmék, akár látványosságok, mi keressük föl és nem várunk az ő agilitásának önkénytelen megnyinyilatkozására. Nem aj az eszme, amelyet a gazdasági egyesületek szövetsége most megvalósít. Már az 1895. évi gazda-kongresszus elhatározta, hogy hasonló vándorlókiállítások és kongresszusok rendezése érdekében agitálni fog, a gazdasági egyesületeknek azóta alakult szövetsége pedig egyik fő feladatává tette a terv megvalósítását. Nem szabad tehát azt hinnünk, hogy a szegedi kiállítás egészen ötletszerűen jött létre ; ellenkezőleg ez a kiállítás egy életrevaló és hasznos gazdasági politikának egyik megnyilatkozása, amelynek hasznát idegen nemzetek példáján tanultuk. A németországi Deutsche Landwirtschafts Gesellschaft, amely tizenöt évvel ezelőtt 550 földbirtokosból alakult, s ma már a császár közvetetten védelme alatt több mint tízezer taggal működik, minden évben a birodalom másmás vidékének központjain rendez ilyen kiállításokat, amelyekkel kongresszusok és oktató előadások vannak összeköttetésben. Ez intézménynek nagy hasznát látták a németek, mert ezek a kiállítások megismertetik a gazdával a technika legújabb csodáit, művelik, s ez után versenyképessé teszik a gazdát, s módot adnak a konzervatívabb elemeknek is a gazdasági téren fölmerült újítások megismerésére. A másik nagy példa az angol Royal Agricultural Society, amely a jövő évben lesz hatvan éves és alakulása óta minden évben rendez egy-egy egyetetemes mezőgazdasági kiállítást. A hely megválasztása bizonyos rendszer szerint történik. Anglia és Welsz kerületekre van osztva, s ezeket periódusonként sorra látogatják a gazdák. Az angolok példáján indult Olaszország is, amely törvénybe is iktatta a vidéki mezőgazdasági kiállítások rendezését angol mintára. Ezek az olasz kiállítások, amelyeket az állam segítségével szövetkezetek, az úgynevezett Comizi agráris rendeznek, szintén igen jól szolgálják a mezőgazdaság ügyét. S ha ezekben az országokban nagy a jelentősége a gazdasági kiállításoknak, mennyivel nagyobb minálunk, akiknél a mezőgazdasági termelés — hiszen az utóbbi években legjobban láttuk — valódi életereje a társadalmi gazdaságnak, s a mellett úgy az angol, mint a német, de különösen az amerikai mezőgazdasággal szemben, nevezetesen a technikai eszközök fölhasználása dolgában nagyon el van maradva. Mert hogy milyen különbség van az amerikai gépek és a mi általában használt primitív eszközeink között, az nyilvánvaló; az amerikai ekéjét, amely két, vagy három 10—14 hüvelyk mélységű barázdát húz, három ló könynyebben elhúzza, mint ami egy sekély barázdás ekénket két ökör. Az amerikai kévekötő aratógéppel egy ember és három ló 5—6 hektár földet learat egy nap, mig minékünk ehhez 16—17 ember kell. De minálunk még akárhány helyen sarlóval vágják a gabonát, akárcsak 2000 év előtt s a kaszával való aratás még országszerte el van fogadva. A teknikai fejlődés eszközeinek bemutatása a főmomentuma kell, hogy legyen ezeknek a kiállításoknak. És érdekes az is, hogy éppen ezek a kiállítások hogyan fejlesztik a teknikát. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Rákóczi — hamvai. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Mi váltig jubiláns, született orátor, mindenért eszem-iszom náció bizony megülhettük volna tavaly Rákóczi hamvai hazahozatalának huszonötéves jubileumát. Azaz, hogy legyünk szabatosak. A Rákóczi hamvakból ma nincs itthon több annál, amit Thaly Kálmán az óraláncán hord, egy achát kőszem olvasójáról a kereszt, amit Thaly odaajándékozott Fraknói Vilmosnak és szentfedőjéből egy arany és ezüst rozetta, a mit ugyancsak Thaly Kálmán vitt ajándékul Kossuth Lajosnak Turinba, hogy általa, historikusa által küldi „Zemplénvármegye legdicsőbb fia a XVIII. századból, Zemplén vármegye XIX. századbeli legdicsőbb fiának; aztán ugyancsak Thaly Kálmán birtokában „drágakő- és lignum sanctum szemek, egy smaragdszinü amulett, paszománt és zsinórdarabok.“ Huszonhat év alatt, a mióta időről-időre neki buzdulunk a Rákóczi-hamvak hazahozatalának, ennyit hoztunk haza a nagy szabadsághősből, a többi s talán a lényegesebb részei, még mindig ott vannak Konstantinápolyban, a Galata-beli Saint-Benoit templomban lazarista atyák gondozása alatt. A múlt hét folyamán egy hírlapból megtudtuk azt, hogy Rákóczi hamvainak hazahozatalával egész bizottság foglalkozik, hogy annak a bizottságnak Kóris Áron úr az elnöke, hogy a mondott ki-*■----—*-------------------------------------------------zottság a Rákóczi hamvait a fehérvári templom (melyik fehérvári?) mellett akarja elhelyezni a lazarista atyák további gondozása alatt. Tehát ez a kegyeletes dolog, egyik legragyogóbb nevű mártírunk földi maradványainak hazahozatala, örök pihenőre helyezése a hazai földben, elposványosodott szerencsésen az asztaltársaságok színvonaláig. " Ez is eredmény huszonhat esztendei vajúdás után. Mert huszonhat esztendeje kísért ez a kérdés. A Szlávy miniszterelnöksége alatt, bizony sokan vagyunk, akik már nem is tudjuk, hogy volt-e valaha Szlávy József miniszterelnök ? iniciálta Zemplén vármegye köriratban a Rákóczi-hamvak hazahozatalát. Amint ez történni szokott a kamátokkal, a megyék melegen pártolták és meleg pártolással került a képviselőházból a miniszterelnöki arhívumba. Szlávy József a Simonyi Ernő interpellációjára azzal válaszolt, hogy foglalkozik a hamvak hazahozatalával s megtette a szükséges diplomáciai lépéseket Ludolf gróf konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet utján, a kitől azt a választ kapta, hogy a keresett hamvak nem léteznek többé. Tisza Kálmán miniszterelnök, amikor őt Thaly meginterpellálta, a Szlávy válaszát ismételte meg és konstatáltatni kívánta, hogy megvannak-e a Rákóczi-hamvak ? Azóta megtörtént ez is, a hazahozatal azonban megfeneklett eredeti stádiumában. Rákóczi Ferenc koporsóját ötven esztendő alatt (1839-től 1889-ig) kétszer törték föl tudósok, hogy konstatálhassanak. Másodízben Thaly Kálmán és Fraknói Vilmos csak ügygyel-bajjal találták meg sírját a Saint-Benoit templomban, mert a lazaristák sem tudták biztosan, hogy melyik a Rákóczi Ferenc sírja? Százötvennégy éve porlott már Rákóczi, amikor Fraknói és Thaly fölkutatták maradványait. Meghalt Rodostóban 1735 április 8-án a Mikes Kelemen karjai között, a ki Törökországi leveleiben haláláról és temetéséről a következőket írja: Végtére szegény ma három óra után reggel, az Istennek adván lelkét, elaluvék — mivel úgy halt meg, mint egy gyermek. Szüntelen ránéztünk, de mégis csak azon vettük észre átmenetelét, amidőn szemei fölnyíltak. A testet másnap fölbontottuk és az aprólékját egy ládába tévén, a görög templomban eltemették. A testet pedig a borbélyok füvekkel becsinálták , mert még nem tudjuk, mikor vihetjük Konstantinápolyba. A borbélyok szerint nem kell csudáim halálát, mert a gyomra és vére tele volt sárral. Az egész testét elborította a sár. Az agyveleje egészséges volt, de annyi volt, mint két embernek szokott lenni, része is volt annyi, mint tizenkettőnek. A szívét Franciaországba hagyta, hogy küldjük.“ A holttest szinte három hónapig maradt Rodostóban. Csak julius hónap elején vihette Mikes Kelemen Konstantinápolyba : „A porta megengedvén, hogy titkon a szegény urunk testét Konstantinápolyba vihessük, egy nagy ládát csináltatván, a koporsót belezárattam, hajóra tétettem és egynéhány magammal 4-ikén megindultam, 6-ikán Konstantinápolyba érkezvén, a ládát, a kiben a koporsó volt, a jezsuitákhoz küldöttem. A koporsót kivévén belőle, fölnyitották, hogy a testet meglássák. Sirt pedig azon a helyen ástak, ahova temették volt az urunk anyját. Mai számunk 18 oldal.