Budapesti Hírlap, 1899. november (19. évfolyam, 303-332. szám)
1899-11-01 / 303. szám
Budapest, 1999. XIX. évfolyam 303. sz. Szerda, november 1 Budapesti Hírlap Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—85, igazg. 55—53. Főszerkesztő és tap tulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Eleikésd- és hirdetés-fölvétel: Ugyanezen Ilii Jóssef-könti 5. §. a. oldalál. Apróhirdetések ára : Egy szó 8 kr.,vastagabb betűvel élr. Hirdetések nonparelle számítással, díjszabás szerint. Oroszlánvadászok. Budapest, okt. 31. Az angol oroszlánt meglőtték a burok. Ladysmithnél a natáli angol hadsereg nagy vereséget szenvedett: kétezer emberét, negyvenkét tisztjét elfogták, hat ágyújukat elvették, az öszvéreket elhajtották. A csatatéren maradt halottakat az angol foglyok kérésére White tábornok temettette el a visszavonulását követő fegyverszünet alatt. Ez történt október harmincadikén. Harmincegyedikén még táviratot küld az angol fővezér Londonba, következőleg vasúti összeköttetése Durban kikötővel s visszavonulása vonala elvágva még nem volt. De kétségkívül az a nagy veszedelem fenyegeti, hogy ha nem menekül Ladysmithből nyakrafőre, körülzárják és egész seregével elfogják. Ettől féltek Londonban és ezért írják, hogy mint Yule tábornok Dundeeből, White Ladysmithből taktikailag visszavonul, hogy az angol segítséget bevárja. Csak angol forrásból értesülünk a délafrikai harctér eseményeiről. Ha tehát annyit bevallanak, amennyi a londoni táviratokban van megírva, a helyzet a táborban csak rosszabb lehet. Korábbi jelentésekből olvassuk, hogy White serege tizenkétezer emberből és hatszáz önkéntesből állott. A burokét Joubert alatt tizennyolcezerre becsülték az angol tudósítók. Tessék elképzelni, hogy White seregében voltak a Dundeeból és Gilencoeból menekültek, egy megvert, elcsigázott csapat, mely fegyvereit is elhányta s teljesen kimerülve érkezett Ladysmithbe, ahol újra csatáznia kellett. Itt White kisebb-nagyobb ütközetekben egy hét óta iparkodott megakadályozni a burok állásfoglalását, ami, saját jelentései szerint, nem sikerült, mert mindannyiszor kénytelen volt táborba visszavonulni. Végre a burok egész hadereje összegyűlt és félkörben körül fogta az angolokat nyugatról és északról és Whitenak nem maradt más választása, mint vagy kiüríteni Ladysmithet,vagy elfogadni a csatát. Ez utóbbira szánta el magát s erősítésekért folyamodott Durbanba, honnét a hadihajók legénységét és könnyű ágyúit is utána küldték vasúton, hogy a helyet védjék. Ebből látható, hogy ami hadiereje az angoloknak Natalban volt, az minden tartalék nélkül Ladysmithben volt koncentrálva. De a burok nem támadtak, hanem a Klipp-Hiver partján a völgyben épült várost körülvevő magaslatokat szállották meg és sáncolták el s mindig szorosabbra vették az övét az angolok közül. Ez arra kényszerítette az angol vezért, hogy ő támadjon, nehogy egészen körülzárassék. Több kémszemle és csatározás után, mint maga mondja, összes haderejével kivonult, hogy a búrokat megverje és visszavesse. Terve nem sikerült, de ez kisebb baj lenne, mint ami csata közben bekövetkezett, hogy seregének hatodrészét elvesztette, halottait a csatatéren hagyta, sebesültjeivel megtöltötte a várost, megmaradt tízezer embere el van csüggedve, nem bízik vezérében és a hadvezér sem többé önmagában. Újabb csatát nem merhet s nehezen tarthatja magát a diadalmas burokkal és kitűnő vezérükkel, Jouberttel szemben. Ez a Joubert az afrikai Washington, kétségkívül nagy hadvezér. Mert nem kis dolog, hogy az angol hadsereget 1884-ben tönkreverte Majumbánál, most másodszor Glencoenél és harmadszor Ladysmithnél. De ezzel a hadjáratnak még nincs vége. Nagyon messze van még Ladysmith a tengerparttól. Innen öt kikötőből támadhatnak az angolok, tudniillik a honnét csak vasút viszen az ország belsejébe Fokvárostól Durbanig. Csak a keleti harctéren győztek még a burok s döntőnek a múlt hétfői csatát sem tekinthetjük meg. Transzvál fenyegetve volt Natálból s innét készültek betörni az angolok, de az Oranzse-köztársaság inkább nyugatról és délről forog vesze- delemben, ha az angol seregek meg ! ! A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A premontrei koadjuíorok. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Abból az alkalomból, hogy a jászóvári premontreiek nagy betegségben leledző prépostjuk mellé illetékes egyházi és világi felsőbb hatóságaik elrendelése szerint ősi rendalkotmányuk szellemében koadjutort cum jure successionis készülnek választani, a lapok sok jóakarattal, de a dolog érdeme körül nem egészen helyes tájékozódással közölnek egyet és mást. Ezeknek megigazítására s a fölmerült itka eset tiszta világításba helyezésére szolgáljanak a következő sorok. A szerzetesrendek vagy csak egy bizonyos meghatározott időre, (nálunk a piaristák, ferenciek, minoriták stb.) vagy életfogytiglan választják fejüket. Ez utóbbiak közé tartoznak azok, kik mint apáturak és prépostok a felsőbb hierarchiának tagjai, s mint a panonhalmi főapát s a jászói prépost, egyszersmind főrendek is. Ilyenek nálunk a bencések, premontreiek és a ciszterciták rendfőnökei. Hazánkban a király apostoli joggyakorlatára való tekintetből, az illető rendek széküresedés esetén választó nagy káptalani gyűlésükön, melyen minden egyes fogadalmat tett tag jelen van, a távollevő pedig megbízhat valakit szavazásjogának érvényesítésével, három tagot jelölnek: egyet az első, egyet a második és egyet a harmadik helyre. A választás eredményét a kiküldött királyi biztos, közönségesen az a megyés püspök, akinek területén az illető apátság vagy prépostság van, a vallás és közoktatási minisztérium útján fölterjeszti az apostoli királynak, ki azután a három közül egyet, alkotmányos viszonyok között az első helyen jelöltet, szokta kinevezni. Erre következik a benedikálás, az apáttá vagy préposttá fölszentelés valamelyik püspök által, majd az installáció, az ünnepies székbeiktatás, újabban a premontreieknél az egész rend generálisának . (ezidőtt Prágában a sztrahovi-sionhegyi prépost-prelátus) magyarországi vikáriusa, Kunos Adolf dr. csornai prépost által. Az ilyképpen megválasztott, kinevezett, fölszentelt s beiktatott premontrei prépost holtiglan megtartja állásának díszét és méltóságát, hatalmának gyakorlata azonban időközben is megszűnhet személyét illetőleg. A rend ősi alkotmánya szerint két okból. Az egyik az, ha valamely kormány intézkedése által a rend szellemi vagy anyagi érdekét imminens veszedelem vagy károsodás fenyegeti. Ez esetben rendi nagy káptalanba gyűlnek össze s a prépostot rezignáltatják, természetesen annak rendje és módja szerint, az illetékes felsőbb hatóságok közvetítése utján s az illető beleegyezésének hozzájárulásával. Haláláig koadjutor kormányozza a rendet a körülmények szerint utódlási joggal vagy a nélkül. Így történt ez a század elején a csehországi premontreiek egyik prépostságában, a teplaiban. Ez az eset igazán egyike a legérdekesebbeknek. Mert a rendtagok csak képzelték nagynak a veszedelmet és károsodást, a mi tulajdonképpen áldás, még pedig nagy áldás lett reájuk. Reisszenberger Norbert teplai prépost ugyanis nagy természettudós volt s búvárkodásai közben prépostsága birtokainak egyikén gyógyító erejű forrást fedözött föl, melyhez nagy jövendő reményét fűzte, ha rendszeres fürdővé fejleszti. De nem volt rá költsége. s Rendi nagy káptalanba hívta tehát össze szerzetes kanonokjait s negyvenezer forint kölcsön fölvételének megszavazását kérte tőlük. Negyvenezer forint a század elején nagy összeg volt, főleg egy kétes jövőjű vállalatra. Megtagadták. A prépost az összeget mind a mellett fölvette s alapját vetette befektetésével a világhírű vulkenhadi fürdőnek. E miatt rezignáltattak kors rendtársai, de hogy tudományos érzéke jó uton haladt s hogy rendjének e mellett nagy anyagi gyarapodását érte el, azt bizonyítja Marienbach nagy látogatottsága s a rendtársutódok hálás elismerése, mely e világhírű fürdő egy szép pontján szobrot emelt a rezignált prépost halhatatlan emlékének. A másik eset előáll akkor, ha a prépost valamely testi vagy szellemi fogyatkozása miatt képtelenné lesz a rendkormányzás kötelességének teljesítésére. Ez a szomorú eset áll fönn a mostani jászói prépost, Benedek Ferencnél, kit csak nemrég, 1893-ban, Kaczvinszky Viktor halála után ültetett 67 éves korában a rendtársak bizalma a préposti székbe. Néhány nap múlva választó káptalanba gyűlnek egybe a jászóvári premontreiek, hogy Ivankovics János rozsnyói püspök, mint a választásra kiküldött királyi biztos elnöklésével Benedek Ferenc mellé koadjutort válaszszanak cum jure succession!is. A mostani prépost állásának külső díszes méltósága megmarad, hatalmát azonban a rend kormányzásában a koadjutor veszi át s halála, esetére újabb választás és kinevezés nélkül ül a préposti székbe. Téved az a hírlapi közlemény, amely azt hiszi, hogy alig fordult valaha elő hazánkban ilyen rendfőnök-választás. Bizony fordult elő, mégpedig éppen a jászóvári premontreieknél, körülbelül félszázaddal ezelőtt. Richter Alajos Mai számunk 26 oldal