Budapesti Hírlap, 1899. november (19. évfolyam, 303-332. szám)
1899-11-01 / 303. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (303. sz.) 1899. november 1. érkeznek. Buller fővezér már kikötött Fokvárosban, de serege még nincs. Ha Kimberley és Mafeking a nyugati határon elesnének, csak azután lehetne reményük a buroknak, hogy betörhetnek Fokföldre s fölkelésre indíthatják hollandul testvéreiket. Akkor azután bajosan sikerülhet az angoloknak az országot visszafoglalni, mert haderőiket a városok és gyarmataik védelmére szét kellene osztaniuk. S az általános fölkeléssel szemben miféle harcmodort kövessenek a forró Afrikában, hogy a gyarmatokat és a köztársaságokat leigázzák ? A ladysmithi győzelem hatása ennek a fölkelésnek veszedelmét növelte. Most boszulja meg magát az angolokon, hogy szárazföldi hadseregük nincs. London épp úgy tett, mint Karthágó : ez a saját vérét kimérve, a meghódított tartományokból toborzott seregekkel vélte legyőzhetni Rómát, egyik provinciát a másikkal tartotta féken — így az angolok is maguk nem szoktak háborút viselni, hanem indiai, egyiptomi és olasz csapatokkal háborúskodnak s hódítottak világrészeket ; csupán a tisztek, a vezérek és a kormányzók voltak angolok. Most azonban szemben találnak magukkal nem kínaiakat, afgánokat, beduinokat, szerecseneket, hanem fehér embereket, szabadságukért harcoló s hazájukért halni kész, talpig vakmerő parasztokat, kik igen jól tudnak lőni, lovagolni, éhezni, szomjúhozni s legalább is vannak annyira begyakorolt katonák, mint az angol milícia, mely az aldershotti gyakorlótéren csak parádézni szokott. Az elbizakodott világhatalom megvetette a burok erejét, kiknek nem segíthet senki s fitymálta az európai közvéleményt, mely fölháborodással szólt a lelketlen igazságtalanságról, melylyel egy nagy nemzetet miniszterei minden ok nélkül, csupán csak kapzsiságból és nagyravágyásból háborúba vittek egy védtelen és ártatlan kis nép ellen. Október tizedikén töltötte be az öreg Krüger elnök hetvenötödik születésenapját. E napon adta át az ultimátumot az angol követnek. Miután minden módon iparkodott engedményekkel a háborút elkerülni, de meggyőződött, hogy nem lehet, mert az angol kormány elhatározta, hogy Transzvált mindenáron meghódítja, tovább nem késhetett, nehogy a mozgósított angol sereg a köztársaságot megfojtsa; e napon igy szólott: Istenbe vetem minden bizodalmamat. Másnap a háború kitört. A londoni börze az angol himnuszt énekelte örömében s kiirta a fekete táblára, hogy Krügert fizetésképtelennek nyilvánítja. Egész Anglia tüntetett a háború mellett. Három hét telt el azóta és a brit oroszlán az afrikánderek golyóitól sebezve, fut, véres nyomokat hagyva maga után. London és Anglia jajgatnak, Európa és Ázsia kárörvendeznek. Krüger nem csalatkozik sem katonáiban, sem Istenbe vetett hitében, szavazták meg az indemnitit, részint a bizalomhiány okából, részint mert szükségtelennek tartották, részint pedig azért, mert a közgazdasági kiegyezés sorsát bizonytalannak látják. Makfalvay Géza és Farbaky István megszavazták a javaslatot, mert látják, hogy a kormány kész is, képes is az 1867 : XII. törvény megvédésére és alkalmazására, Széli kompányelnök pedig azzal argumentált, hogy az ország gazdasági helyzetét nem látja bizonytalannak, mert csakis az elintézés mikéntje van mégAusztriában függőben. Teljesen bízik abban s azon az állásponton áll,hogy maguk a megállapodások, amint a törvény előírja, január elsejével életbe lépnek. Ha ez nem történnék meg, meg van óva minden jogunk és azokkal élhetünk minden irányban. Arra a kérdésre, hogy miért kell indemnitás, azt válaszolja, hogy ez évben elvégzendő a kvótakérdés, elintézendők a delegációkhoz utalt teendők. Amikor negyven tagja a Háznak hivatalból távol lesz, csak természetesnek kell tartaniuk, hogy ugyanabban az időben nem tárgyalhatja a Ház a költségvetést. Hozzávéve a karácsonyi szünetet is, könnyű kimutatni, hogy a magyar képviselőháznak rendelkezésére álló pár hét alatt nem lehet a költségvetést elintézni, prépost rezignációjával Répássy József érdekében. Az idő távolsága, a változott viszonyok s a szereplő személyek életben nem léte megengedik már, hogy történelmi hűséggel emlékezzünk meg ezúttal csak röviden a jászóvári premontreiek újabbkori történetének ez epizódjáról, amelyet eleddig a rend történetének nyilvánosságra jutott lapjai sem igen szellőztettek. Richter Alajos drt Bernáth Miksa halála után 1830-ban választották meg rendtársai 48 éves korában prépostnak. Egyháziasság és tudomány, tekintély és energia tekintetében, valamint reprezentációban a pozsonyi diétákon s egyebütt a rend legnagyobb prépostjai között foglal helyet. Kormánytényei szellemi s anyagi tekintetben maradandó emléküek. Csakhogy miként ezidétt más hazai rendjeinknél, nevezetesen a cisztercitáknál Willax Ferdinand kormányzását, az övét is a bécsi kongresszus után bekövetkezett reakcionárius és abszolisztikus idők szelleme lengte át. Neki is en detail Metternich herceg volt az eszményképe. Minél fogva féltek tőle s rettegték, de nem kedvelték szerzetesei, kiket a harmincas-negyvenes évek politikai, tudományos és társadalmi törekvései ellenállhatatlanul a kor ideális vágyainak híveivé tettek, mint akkoriban minden műveltlelkű, igaz magyart. De ő nem tágított egész 1848-ig. Ekkor a hullámok összecsaptak feje fölött s akarva nem akarva, úsznia kellett az árral a premontrei prépostnak is. Mint a többi szerzetes tanitórendek, a premontreiek is támogatták a nemzeti ügyet 1848—49-ben, sőt annak mozgalmaiban tényleg is részt vettek. Fölbátoritotta erre őket az első felelős független magyar minisztérium kitüntető figyelme, mely Ocskay püspök halála után nagytekintélyű prépostjukat, Richter Alajost szándékozott kassai püspöknek kinevezni. Az alkotmányos szabadság üdítő lehelete korán fölcsapott a Kárpátok aljában, korán eljutott Nagyvárad vidékére is. Fuvallatára nemcsak az anyakolostorban, Jászóvárott, hanem ahol csak voltak e prépostságbeli premontreiek: Kassán, Lőcsén, Leleszen, Nagyváradon s a tizenkét plébánián mindenütt magasan lobogott föl a szerzetesi fehér ruha alatt az áldozatra kész hazaszeretet értelme. Jó példával maga a rendfő járt elül, amennyiben a rendnek pénzét és kincseit, pajtáit és magtárait, méneseit és gulyáit, úgyszólván mindenét fölajánlotta a nemzet oltárára. Nem elégedett meg azzal, hogy Jászó, Rudnok, Mindszent és Debrőd legényeiből egész kis sereget állított ki: az átvonuló honvédseregeket, főleg a branyiszkói hős, Guyon táborát a prépostság éléstáraiból és pincéiből megvendégelte. Házigazdául a prépost-prelátus mellett az öregebb rendtagok szorgoskodtak, mert akkoriban már csak ők voltak Jászóvárott. A fiatalok mind szétrebbentek. A rendi hagyományok szerint Richter prépost a legelső vészhir hallatára azonnal elment iespapjaihoz s lelkükre beszélve, elküldte őket a haza védelmére. Csak két gyermekifju noviciust nem bocsátott el. Ezek ministráltak neki, midőn Isten oltáránál imádkozott a veszedelem sodrába jutott hazáért. Az egyik Rávlik Miklós, pár éve halt meg, a másik, a préposti székben harmadik utóda, a mostani nagybeteg rendfe : Benedek Ferenc. A prépost példája olaj volt a tűzre. A fehérpapok — tanárok, plébánosok, konviktusi elüljárók — mint apostolok buzogtak a szabadság ügyéért. A gimnáziumi tanárok fegyverben teljesítették törvény szabta nemzetőri kötelességüket. Kassán főleg Kaczvinszky Viktor, Soltész Bálint dr. és Bossányi Ágoston lelkesedtek s lelkesítették a népet. Bossányi, mint a megyén, városházán és népgyűléseken tüzes szónok, nagy népszerűségre tett szert. A polgárság nem egyszer vállára kapta a nagyműveltségű és finom modorú fiatal fehér papot, kiből aztán szilajon csaptak föl a gyűjtőszavak. Kerestette is a Kassára később bevonult Schlick, de prépostja jó előre eldisponálta Nagyváradra. Lőcséről Szomolnoki Benedek rendtag honvéd tábori lelkésznek ment. Panyik Endre nagyváradi és Répássy Eláks rozsnyói tanárok a fehér reverendát honvéd barna atillával cserélték föl s a csatatéren mint honvédtisztek harcoltak a megtámadott alkotmányos szabadságért. Vidasics Ede nagyváradi tanárt az első felelős független magyar minisztériumba benső barátja, Vetter ajánlatára osztálytanácsosi ranggal honvéd tábori főpapnak nevezték ki s mint ilyen a honvédelmi bizottmánynyal Debrecenbe is elment. Történtek még egyéb dolgok is. A nagyváradi társházból honvédkórház, a Nagyvár közelében fekvő peceszent-mártoni rendház pedig honvéd fegyver- és lőszergyár lett. "A nagyváradi premontrei tanárok társházukból kivonultak s a városban szétszóródtak magánlakásokba. Hogy a fegyverzetei között egészen el ne hallgassanak a múzsák, énekben oktatták a kis deákokat; a nagyok elmentek honvédnek. A Lengyelországból kerülő utakon hazamenekülő Zichy grófnét, szül. Sztáray grófnőt, az előbb onnét honvédharcosnak hazasietett Zichy L. gróf hitvesét, Zichy Géza gróf édesanyját, kis gyermekeivel együtt Jászon a várkastélyban hosszabb időre látták szives vendégül s óvták a Kassán táborozó Schlick ellen. Bőséges okok arra, hogy az a rendfő, kinek kormánya alatt ezek történtek, a nemzeti ügy bukása esetén teljes diszgráciába jusson a győztes hatalom előtt s csak azáltal menekülhessen meg Bemer, Lonovics, Jekelfalussy s a többi főpapok szomorú sorsától, mert a kormányt s az országgyűlést Debrecenbe nem követte. Budapest, okt. 31. Miniszteri tanácskozás. A rendes szerdai minisztertanácsot ma tartották meg, mivel holnap ünnep van. Az indemniti. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt tartott ülésén változatlanul megszavazta a négy hónapi indemnitást kérő törvényjavaslatot. A vita rövid volt és a miniszterelnöknek abban a kijelentésében csúcsosodott ki, mely szerint nem tart attól, hogy Ausztriában a kiegyezési javaslatok a kellő időben érvényre nem emeltetnének, annál inkább, mert Magyarországnak igen sok fegyver van a kezében, amelylyel föntartott jogainak a reciprocitás megsértése esetén, érvényt szerezhet. Kossuth és Komjáthy természetesen nem a jövő évi népszámlálás. A képviselőház közgazdasági bizottsága Kovácsi Sándor helyettes elnöklésével tartott mai ülésén tárgyalás alá vette az 1900. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatot, amelyet Rosenberg Gyula előadó tüzetesen ismertetett és elfogadásra ajánlott. Szinay Gyula, Keltai Ferenc, Szájbely Gyula és Lánczy Leó néhány megjegyzése és Hegedűs Sándor miniszter tüzetes felvilágosításai után a bizottság általánosságban egyhangúlag és egy szerkezeti módosítással részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot. A kereskedelmi miniszternek a vasárnapi munkaszünetről alkotott törvény alapján kibocsátott rendeletéről szóló jelentését tudomásul vette a bizottság. Ezzel az ülés véget ért. A naptáregyesítés. Firczák Gyula munkácsi görög katolikus püspök tudvalevőleg fölszólította egyházmegyéjének espereseit, hogy a Gergelynaptár elfogadása érdekében papjaikkal értekezletet tartsanak. Máramaros megye rutén esperesei az értekezlet előtt a minap Balogh Mihály püspöki vikárius elnöklésével összegyűltek, hogy a maguk körében határozzanak a naptáregyesítés tárgyában. A gyűlés annál is inkább fontos, mert eddig Máramarosvármegye görög katolikus papsága ellenezte leginkább a reformot s a hetvenes években éppez ő ellenzésük miatt maradt el a naptór .