Budapesti Hírlap, 1900. január (20. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-12 / 11. szám

1900. január 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (11. sz.) — (Angol verbunkosok Máramaros­­ ban.) Több vidéki városból érkezett már hír arról, hogy az angol hadsereg számára titok­ban katonát verbuválnak. Most Szatmárról írja tudósítónk, hogy Máramarosban még sokkal nagyobb mértékben verbuválják a legényeket. Oly kecsegtető ajánlatokkal biztatják az embe­reket, hogy már eddig ötszáznál többen kötelez­ték magukat, hogy az angol hadseregbe álla­nak s most várják, hogy elvigyék őket idegenbe. A kormány a transzváli háború alkalmá­val tudvalevőleg megtiltotta, hogy az ország­ban más nemzet hadserege számára katonákat verbuváljanak. Mindenesetre kívánatos volna, hogy az illetékes hatóságok figyelemmel is legyenek erre a rendeletre . Máramarosban különösen megakadályozzák az ilyen visszaélést.­­ (A reformátor.) Sok baja van az orvosi rendnek. Ezt érezhette Müller Marcel dr. is, a­ki terjedelmes memorandumot nyújtott ma át a kul­tuszminiszternek. A memorandum először is azt fejtegeti, hogy az orvosok bajának oka a mostani tanulási rendszer, a­mely miatt a közönség bizalmatlan a fiatal orvossal szemben. Ezen tehát segíteni kell az orvosképzés reformálá­sával. A reformátor kész tanítási tervvel áll elő, a­mely igen fantasztikus és abban csúcsosodik ki, hogy az orvosok kiképzésének teljesen gyakorlati­nak kell lennie. Azt pedig úgy akarja elérni, hogy az orvosnövendékeket 10—30 főből álló cso­portokban szétosztja a fővárosban levő összes kórházi osztályokba, hadd tanuljanak ott gyakorla­tilag a betegeken az illető főorvostól, a­ki — a reformátor szerint — ne akadémiai előadást tartson, hanem néhány rövid útmutatást adjon a hozzá beosz­tott hallgatónak arról a gyak­orlati munkáról, a­melyet a hallgató az ő szeme láttára végzett. És ez így megy, öt éven át, minden félévben más-más osztályon, a félév végén rendes vizsga kolokvium alakjában, ha ezen a növendék nem tud eleget a gyakorlatból, akkor a félévet megrepetálja. Úgy látszik, a reformátornak a tervezet végén mégis csak nyomhatta a lelkét, hogy az ő megreformált orvosnövendékei semmi elméleti kiképzésben nem részesültek, az is bánthatta talán, hogy az ő terve szerint egy-egy gyakorlatilag kitűnően képzett klinikai vagy boncoló szolgának már régen leg­alább is , professzornak kellene lennie . . . szóval nem sajnált egy kis elméleti tanulást a boldogítandó orvosi generációtól és erre a célra egy hatodik, utolsó esztendőt szánt, ebben óhajtja az öt éven át gyakorlatilag kiképzett on­osnövendékeket az összes elméleti dolgokra megtanítani, tehát ekkor tanul­nának kórbonctani­, gyógyszertant stb. . .! Mi azzal toldjuk meg a tervet, hogy talán egy hetedik évvel is ki lehetne egészíteni a kurzust, a­melyben azok a gyakorlatilag képzett orvosok, a­kik még írni-olvasni nem tanulhattak meg a sok gyakorlástól, ezeket a nem egészen fölösleges dol­gokat is elsajátíthatnák.­­ (A budai Vigadó fölavatása.) A budai Vigadó fölavató ünnepén a budai szegények javára sorsjátékot rendeznek, melyre eddig negyven magyar művész ígérte, hogy nyereményül műtár­gyakat ajándékoz. A sorsjegyek ára 1 korona, kaphatók a rendezőség irodájában. Az ünnep január 30-án lesz.­­ (Kerowléde a számkivetésb­en.) Genuából jelentik : A francia állami törvényszék által szám­űzetésre ítélt Demdéde január 6-án testvérével, orvosával és egy rokonával ide érkezett. Nagyon rossz színben van, úgy látszik, lábbaja, a­melyben régóta szenved, rosszabbodott. A járáshoz mankót használ s még így is kísérőire támaszkodik. A járás nagyon nehezére esik és minduntalan pihennie kell. Január 8-án hajón elutazott Barcelonába. Elutazása előtt a szálló terrasszán többféle állásban lefény­­képeztette magát és kísérőit. Derouléde, úgy látszik, nem nagyon veszi szivére száműzetését, mert nagyon jókedvűnek látszott és fotográfozás alatt nevetgélt és tréfálódzott.­­ (Az új tél.) A havazás megszűnt a múlt éjszaka a fővárosban, de annál nagyobb lett a hideg. Ma reggel 13° Celsiust mutatott a hőmérő. A Pu­ua Komáromtól Bajáig zajlik s Bajától Mohácsig áll a viz. A viz árad, Budapesten tegnap óta 16 centiméterrel emelkedett a viz színe s a mai magasság 2­92 méter. A síkos gyalogjárónak ma is van áldozata. Lejed Mária hatvankét eszten­dős takarítónő, elesett a Lipót-utcában s bal­­lábát törte.­­ (Asszonyok és leányok háborúja.) Bostonban, mint onnan írják most a férjes és haja­don nők valóságos háborúságban élnek. A háború­ság oka, hogy a városban lakó leányok tiltakoztak az ellen, hogy a férjes asszonyok is pénzt keres­senek. Egyesületet is alapítottak s az egyesület élén egy energikus fiatal hölgy miss Minna Peter-s áll. Az egyesületnek célja minden eszközzel arra hatni, hogy férjes nők addig ne kapjanak állást, a­mig csak egy leány is keres munkát. A leányok, a­kik főleg vendéglőkben és gyárakban vannak al­kalmazva most erről tárgyalnak munkaadóikkal is és már eddig is több helyen eredménynyel jártak.­­ (Munkások képzése.) A technológiai ipar­­múzeumot a múlt év második felében összesen 9610-en látogatták. Az ipari munkások vasárnapi képzésére­ alakított országos bizottság nov. 5-én megkezdett és vasárnaponként délután 2­4 óráig tartott előadásait december végéig összesen 1094 munkás látogatta. A múzeum ezenkívül a múlt év második felében előadást tartott a műhelyi könyv­­vezetésről, melyre 48-an, a dinamógépkezelői tan­folyamra 138-an jelentkeztek. Vizsgát tett 46 jelent­kező. A első segélynyújtásról szóló előadásokat 65-en hallgatták. A szakrajzgyakorlatokra 136 iparossegédet vettek föl,, a műhelygyakorlatokon pedig december hónap elejéig 20 csoportban 114 iparossegéd vett részt.­­ (Főhadnagy és közlegény.) Az Újság című kolozsvári lapnak, mint tudósítónk táviratozza, Gyulafehérvárról a következő véres eset hírét je­lentették : Tegnap este Dembicky Jaxa vezérkari főhad­nagy Gyulafehérvárott megparancsolta Balázs Antal 82-ik gyalogezredbeli közkatonának, a­ki egyúttal a katonai húsfogyasztó egyesület kocsisa is, hogy fogjon be és vigye el a bálba kocsin. Balázs egy rendelet értelmében kérte a főhadnagyot, hogy mutassa meg írásban a fölöttes hatóság parancsát, mert különben neki , nem szabad befogni. A fő­hadnagy erre kardot rántott, egy csapással öt ujját levágta a katonának s még vagy tizennégy sebet ejtett rajta. Azután, mintha mi sem történt volna, a bálba ment.­­ (Papp Árpád sorsa.) A szatmári testvér­gyilkosság során sokat írtak a lapok Papp Árpád­ról, a­ki a múlt évben Amerikába utazott. Öcscsét agyonlőtték, bátyját pedig gyilkosságban való részességéért bebörtönözték s most ő a Pa­pp-család örököse. Híresztelték, hogy a testvérgyilkos föld­­birtokos az Amerikában élő Papp Árpádot is el akarta tenni láb alól, sőt a mende­monda szerint méreggel már el is pusztították őt. Kaptunk ma egy levelet, a­mely elmondja a más világrészbe szakadt fiú helyzetét. Hitelességéhez szó sem fér. Egy Newyorkban élő magyar fiatalember irta a levelet Budapesten lakó szüleinek s mi az ő szí­vességükből veszszük ki belőle a Papp Árpádra vonatkozó részt. íme a levél: . . . Aurél testvéremnek három-négy hét óta jövedelmező foglalkozása van. Az úgynevezett Gembli-szak részére készíti a játékasztalokra való roulette-lapokat. Egy-egy táblával megkeres 5—10 dollárt s ha szorgalmasan dolgozik, elkészíthet hetenkint hat darabot. Szóval megtalálta szerencsé­jét és szép vagyonra tehet szert. Nem kevésbbé érdekes, hogy az, a­ki Aurélt megtanította erre a munkára, senki más, mint a szatmári gyilkosságban sokat emlegetett Papp Árpád. Ő a Papp-család egyetlen számbavehető tagja és vagyonának örö­köse. Ez a tizenkilenc esztendős fiú már egy év óta van Amerikában. Bár édes­anyja gyakran hívogatta, még­sem ment haza, mert szülei annak idején nem engedték meg neki, hogy színész legyen. Most azonban, a családi tragédia után, táviratozott szüleinek, hogy haza utazik. Elmondhatom, hogy a gyilkosság következ­tében Aurél a jövő héten már önállóan fogja ve­zetni üzletét. Nekem Papp Árpádot haza kellene kisérnem s náluk a gazdaságban segédkeznem. A Papp fiú és Aurél folyton azzal ostromol, hogy megyek-e vagy sem. Az igazat megvallva, még nem tudom, pedig csak egy-két nap választ el az úttól. Megemlítem még, hogy mi és Papp Árpád is a tő­letek küldött Budapesti Hírlap­ból tudtuk meg, hogy Papp Elemért agyonlőtték. Ezt a levelemet december 23-án kezdtem írni s most 26-án foly­tatom. Papp Árpád még ma itt van, nem tudom, mikor fog hazamenni. Addig mi látjuk el a min­dennapi szükséglettel . . . Sch. Pista. — (A kényszernevelés Hémerországbasi.) Berlinből jelentik nekünk telefonon. Rheinbaden báró belügyminiszter a jámborok klubja ellen indí­tott vizsgálat ötletéből a képviselőház mai ülésén törvényjavaslatot nyújtott be az elhanyagolt gyer­mekek kényszernevelése ügyében. A miniszter a javaslat, benyújtását rövid beszéddel kísérte, a­melyben a többi között a következőket mondta! Ez a per megmutatta, hogy mennyire szükséges még a jobb osztályokból való fiatal emberek kény­szernevelése is. Megszégyenítő látvány volt, hogy híres nevek viselői, a legfényesebb társadalmi réte­gek tagjai játék és dőzsölés közben vesztik el pénzüket és idejüket. Igyekeznünk kell, hogy efféle jelenségek jövőben ne ismétlődjenek.­­ (Halálos hideg­ fürdő.) Újév napján tör­tént, hogy Légrády József majoros hazafelé tartott a gubacsi határról a Gyöm­rői-útra. A­mikor az úgy­nevezett Büdös-árokhoz ért, észrevette, hogy egy munkásnak látszó ember nyakig ül a hideg vízben. Kihúzta­­az árokból az eszméletlen férfit, a­kit aztán a mentők az István-kórházba vittek. Az ismeretlen január 6-án meghalt, a nélkül, hogy kihallgathatták volna. Ajtay dr. egyetemi tanársegéd tegnapelőtt fölboncolta s megállapította, hogy a szegény ember tüdővészben halt meg. Valószínű, hogy lázas bete­gen csavargott, hogy lehűtse magát, beleült a jég­hideg vízbe. A rendőrség vizsgálatot indított ebben az ügyben.­­ (Krause hipnotizál.) Körülbelül egy esz­tendő óta az ország különböző helyéről érkezik rövid időközben hír Krause ismert hipnotizőrről. Bár miniszteri rendelet tiltja, hogy ezzel a vesze­delmes kísérlettel mulattassa valaki a közönséget. Krause egyes városok hatósági­, jóvoltából zavar­talanul folytatja munkáját, a­melyben hogy mennyi a nem tiszta dolog, kitűnik nagyváradi tudósítónk követ­kező táviratából. Krause már napok óta mutogatta magát Nagyváradon és rengeteg bevétele volt. Végre a nagyváradi orvosegyesület is meghívta Krauset egy előadásra. A kitűzött időre megjelent az egész orvosi kar és várta a hipnotizőrt. Várta, várta, de csak nem jött, helyette megjött a hír, hogy Krause megszökött és málháját elvitette. Nagyváradon most óriási a fölháborodás.­­ (Az osztálysorsjáték húzása.) Az osz­tálysorsjáték mai húzásán nyolcvanezer koronát nyerte a 88988 számú, tizenötezer koronát nyert a 98483 számú, kétezer koronát nyertek a 24986, 33613 számú, ezer koronát nyertek a 250­15, 47875, 69920, 93543, 96523 számú, ötszáz koronát nyertek a 1547, 2864, 5050, 15271, 18619, 31547, 38910, 66240, 73475, 74325, 74625, 75777, 79874, 85389, 95964, 99903 számú sorsjegyek. Azonkívül kihúztak 975 darab sorsjegyet százharminc korona nyereménynyel.­­ (Egy pánszláv lelkész üzelmei.) Mint­egy két hónappal ezelőtt Csanád megye közigaz­gatási bizottsága Kulinyi Mihály tanfelügyelő elő­terjesztése alapján följelentette a kormánynál Boor Lajos nagylaki evangélikus papot pánszláv üzelmei miatt. A közoktatásügyi miniszter helyett Zsilinszky államtitkár válaszolt röviden és majdnem vissza­­utasítólag a közigazgatási bizottságnak, figyelmez­tetve a bizottságot, hogy Boor lelkész ellen konkrét adatokat hozzon föl és ne csak általánosságban vádaskodjék. Csanádvármegye közigazgatási bizott­sága Lonovics főispán elnöksége alatt e hónap 10-én foglalkozott újra Boor lelkész üzelmeivel. Mint konkrét tényeket állapította meg, hogy Boor lelkész, mihelyt megválasztották nagy-laki lelkész­nek, a nagy-laki kaszinóból azonnal kiszorította a magyar lapokat s helyükbe tót nemzetiségi lapokat hozatott. Híveinek megtiltotta a magyar nyelvű istentisztelet látogatását. Egy egyházközségi gyűlés alkalmával, mikor az egybegyűltek a Himnuszt el­énekelték, ülve maradt s mikor valaki figyelmez­tette, azt válaszolta, hogy ezt a nótát nem veszi be a vére s inkább kimegy, sem hogy felálljon. Egy ízben egy, tót és román ajkú polgárok össze­jövetele alkalmával beszédet mondott, melyet a miatt való sajnálkozással kezdett, hogy kénytelen magyarul ez undok nyelven beszélni, hogy mind­nyájan megértsék. A konfirmált gyermekek között magyar­ellenes illusztrált cseh és tót lapokat osztott ki. A közigazgatási bizottság Boor lelkésznek e tetteit és nyilatkozatait egy jelentésbe foglalta össze s azt nemcsak a közoktatásügyi miniszternek küldi meg, hanem a belügyminiszternek és az illetékes egyházi hatóságnak is.­­ (A sikkasztó öngyilkos kísérlete.) Krakóból táviratoztak nekünk: Kratter Frigyes lembergi ügyvéd, a ki a galíciai pénzintézeteknél, elkövetett sikkasztások miatt Amerikába szökött és a ki az osztrák igazságügyminisztertől salvus conf­­luctust kapott, hogy Lembergbe visszautazhassa, ma Krakóba érkezett, a­honnan a legközelebbi vonattal tovább kellett volna utaznia Lemberg felé. Kratter a krakói vasúti állomáson egy­­félreeső helyre ment és ott revolverből három golyót ropi- z

Next