Budapesti Hírlap, 1900. január (20. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-03 / 2. szám

t­ ségben maradt. Özvegye és két árvája siratja a korán elhunyt férfiút. Holnap, szerdán délután fél három órakor temetik a Szentkirályi­ utca 11. számú lakásáról.­­ (Az Otthon estéje.) Az Otthon vasárnapi estéje iránt, melynek Cumberland Odrap hírneves gondolatolvasó föllépte lesz a fő száma, igen nagy érdeklődés mutatkozik a klub tagjai közt. Elő­jegyezni az estére csak pénteken délig lehet, ez­után már jegyeket váltani sem lehet. A jegyeket holnap délután 2—3 óra között kezdi kiadni a rendezőbizottság pénztárosa, a klub helyiségében. A hangversenyt, melynek rendkívül változatos pro­gramját most állapítja meg a rendezőbizottság, táncmulatság követi.­­ (A fekete-sárga zászló a Moldva vizé­ben.) Csehország népe nem igen törődik a nagy politika lassan és olykor titokzatosan készülő intéz­kedéseivel, hanem a tőle telhető módon iparkodik kiküzdeni és érvényesíteni a maga jogait. Cseh­országban egyaránt tüntet a nép és a hatóság. Prágából táviratozza tudósítónk, hogy Szilveszter napján a Zsófia-szigeten volt nagy tüntetés, a­mely a fekete-sárga lobogó megsértésével végződött. Sok cseh mulatott a szigeten, a­hol katonazenekar ját­szott. A csehek minden áron azt kívánták, hogy a zenekar a Hej’ szlovéne­t játsza el. A csehek e kívánság megtagadása után tüntetve elvonultak a szigetről, de a hídon megálltak. A híd egyik árbo­cára fekete-sárga zászló volt kitűzve. A tüntetők a zsineget, melylyel a zászló meg volt erősítve, el­vágták és a lehullott zászlót a Moldvába dobták. A cseh hatóságok is küzdenek a nyelv jogaiért. Teg­nap ötvenhat cseh város és száz cseh község kép­viselői megtagadták a hozzájuk utalt ügyek el­intézését.­­ (Munkások kitüntetése.) Szép ünnepet rendeztek december 30-án Turóc-Szent-Mártonban a vármegyeház dísztermében az öreg hit cselédek és szorgalmas mezei munkások számára. A vármegye főispánja, ifj. Justh György, maga intézett beszédet a kitüntetett egyszerű emberekhez s aztán átadta nekik Darányi földmivelésügyi miniszter kitüntető oklevelét és 50—50 korona pénzjutalmat. A ki­tüntetésben három cseléd és két munkás részesült és pedig egy 92 éves hű cseléd, a­ki 84 év óta szolgál a Justh-család necpáli uradalmában ; egy 72 éves ember, a­ki 50 év óta szolgál a Batthyány grófi divéki uradalomban és egy a Prónay Dezső báró tótprónai uradalmában 33 év óta szolgáló cseléd. A mezei munkások egyike 30 év óta, másika 25 év óta dolgozik egy gazdaságban. Érdekes kitüntetésről fog hírt adni a hiva­talos lap legközelebbi száma. A király ugyanis a földmivelésügyi miniszter kerdésére az ezüst érdem­keresztet adományozta Vida József tetétleni gazda­sági cselédnek, a ki hatvan esztendeig van szol­gálatban és Vagdald József iváni gazdasági cseléd­nek, a­ki ötvenhét éven van szolgálatban. Ez az első eset, hogy magánember szolgálatában álló gazdasági cseléd királyi kitüntetésben részesül. E kitüntetéseket az egész munkásosztály bizonyára nagy örömmel fogja fogadni s annak bizonyítékát fogja bennök látni, hogy a mezőgazdasági munká­sok­ hűséges és szorgalmas munkája a legfelső he­lyen is méltánylásra talál.­­ (A szegény gyermekek ebédje.) A Gyermekbarát-egyesület az idei télen kevés hijján háromezer szegény iskolásgyermeknek ad ingyen meleg ebédet, a­mit déli féltizenegy és fél egy óra között szolgálnak föl. Az Attila-, Szalag-, Iskola-, Medve- és Toldy­­utcában és a Margit-körúton levő iskolákból 213 gyermek, a II-ik kerületi népkonyhában (Szegényház­­utca) kap ebédet; a Kórház-, Lajos-, Miklós-, Tanuló-, Timár-utcában és a Vörösvári-úton levő iskolákból 333-an étkeznek a III. kerületi nép­konyhában (Lajos-utca); az Érsek- és Lovag-utcá­ban levő iskolából 85-en a Pesti jótékony nőegye­sület lovag-utcai népkonyhájában, az I. kerületi Fehérvári óvó­iskolából 20-an az intézetben, a nagy­diófa-utcai iskolában 44-en, a Dohány-, Kazinczy-, Wesselényi- és Nyár-utcában levő iskolákból 185-en a dob-utcai népkonyhában, a külsőváci-uti iskolából 255-en a külsőváci-uti népkonyhában, a szarvas­téri iskolából 52-en az Egyház-téren levő Hecker­­féle vendéglőben, a Czakó-utcai iskolában 86-an, a Bezerédy-, Erdélyi-, Jázmin-, Práter- és Rigó-utcá­ban levő iskolákból 183-an a kisstácsó-utcai nép­konyhában, a gyömrői-úti iskolában 70-en, a Tűz­oltó- és Mester-utcában levő iskolákból 104-en a volt Fuchs-kaszárnya népkonyhájában, a soroksári­­úti iskolából 46-an Kleinerné vendéglőjében, a Fehérváry-úti iskolából 30-an Ley Károly vendéglő­jében, a kelenföldi iskolából 22-en a Fodor-féle vendéglőben, a Krisztina-téri iskolából 35-en az alagút­ utcai Schlauchner-féle vendéglőben, a lipótmezei iskolából 12-en a Wippner-féle vendéglőben, az izraelita iskolából 20-an, a Lajos-utca 175. szám alatt, a hold- és sziget-utcai iskolából 88-an a honvéd­utcai népkonyhában, az angyalföldi iskolában 140-en, a Szent László-utcai iskolában 104-en, a Hungária-úti iskolából 125-en a Trieszti nőhöz cím­zett vendéglőben, a murányi-utcai iskolában 30-an a Stadler-féle vendéglőben, a kiszuglói iskolában 60-an, a Rökk-Szilárd-utcai iskolában 62-en, a kápolna-téri és Szent László-téri iskolákból 80-an a kápolna-téri iskolában, a rákosi iskolában 64-en, a zugligeti iskolában 15-en, az arena-úti és a murányi­utcai iskolákból 125-en a csömöri-úti Rabota-féle vendéglőben, az istenhegyi iskolában 22-en és a lubanc­uti iskolában 37-en kapnak ebédet. — (Nagy idők tanúja.) Békés­ Gyulán a mi­nap halt meg Gläser Károly dr. 48-as honvédfő­­orvos. A boldogult, a­ki nyolcvanhárom éves volt,­­ évek óta Békés vármegyének tiszteletbeli főorvosa. — (Az angol királynő orvosa.) James Paget, Angolország egyik legkiválóbb sebésze, mint Londonból írják, a minap nyolcvanöt éves korában ott meghalt. Paget 1863 óta orvosa volt a velszi hercegnek s 1877 óta Viktória királynőnek is. 1871-ben bárói rangra emelték. Paget számos orvosi munkát irt.­­ (Egy munkás a földművelési miniszter­nek.) A sok nagyúri kártya között, a melyekkel újévre üdvözölték Darányi Ignác földművelési mi­nisztert, egy egyszerű levél is találkozott, a­melyet Husi Mátyás kádai munkás irt az évforduló alkal­mából. Egyszerű, keresetlen szavakkal üdvözli a minisztert majd az eredeti ortográfiával igy folytatja : Elvtársaival együtt kívánom hogy alvó Isten sok számos és szerentsés boldog Uj évet derítsen exszelentiád életére tartsa meg pájáján az nép bol­­dogitására mi pedig munkás nép imáinkba foglaljuk nagy méltóságú kegyelmes Urunk nevétt, s nem szűnünk meg Istenünk előtt esedezni lyók­evőinkért Hajdumegye Kaba sz. 725 maradék alázatos szol­gája hűséges munkás polgára exszelentziádnak Husi Mátyás, m. k. 1899 december 30. Az egyszerű levélnek jobban örült a minisz­ter, mint sok más üdvözlésnek.­­ (Bányászok ünnepe.) A tatai bányák bányaigazgatósága, műszaki és adminisztratív sze­mészete, valamint a munkások küldöttsége ma leplezte le a tatai hivatalnok-kaszinó nagytermében királdi Hercz Zsigmondnak, a bánya megteremtőjé­nek arcképét. Ranzinger bányaigazgató lelkes sza­vakban fölemlítette, hogy az ünnepelt a sok küz­delem és nehézségtől vissza nem rettent és nagy erélylyel és kitartással kivívta a tatai bányák léte­sítését. Ma már körülbelül kétezer embert foglal­koztat a vállalat és a legközelebbi jövőben több mint négyezer lélek fog a bányatelepen működni.­­ (Az új postabélyeg) Az új filléres bélye­gek tegnap kerültek forgalomba, de nyilván techni­­kai akadályok miatt egyelőre csak néhány bélyeg­­fajta került ki az államnyomdából. Az uj bélyegek mintáját pályázaton szerezte be a kereskedelemügyi kormány, azonban nem használták föl kivitelre egyik pályanyertes bélyegrajzot sem, hanem több pályamunkából kombináltak össze egy mintát. A pályázaton feltűnt magyaros motívumok közül egyedül a turulmadarat vették át a pályaművek egyikéből, azonkívül a párnára helyezett magyar koronát. Ez a kettő a főalkatrésze az új bélye­geknek. — (A Szabad Lyceum) január 3-ikán foly­tatja a karácsonyi szünet által megszakított elő­adásait. Ez alkalommal a műegyetem pótépületében (VIII. ker. Eszterházy­ utca 1/b. sz. a.) délután 5—7 óráig Körössy László dr. A művészetek ősforrása Egyiptomban és Sebestyén Károly dr. Római irodalom­­történet címmel kezdik meg sorozatos előadásaikat. Ezeken az előadásokon kívül január hónapban még Joanovics György, Varga Ottó, Telek János, Radó Antal dr., Hegedűs Lóránd dr., Guttenberg Pál, Bartos Fülöp dr., Ber­end Miklós dr. és Nyári Sándor dr. tartanak sorozatos és egy délutánt kitöltő előadásokat.­­ (A brassaiak és a burok.) A brassai férfi dalegyesület Szilveszter-ünnepélyén a közönség ismét tüntetést rendezett a burok mellett. Dassel Jenő gimnáziumi tanár indítványára táviratot küld­tek Brüsselbe Leyds dr., transzváli ügyvivőhöz, a­kit biztosítottak a brassóiak a burok iránt való szimpátiájukról.­­ (A Nemzeti Múzeum vasárnapjai.) A Nemzeti Múzeumnak is megvan a maga zsurja. A múlt esztendei sikerek után ugyanis az idén is vasárnaponként délelőtt ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Az első előadás január 7-én délelőtt tizenegy órakor lesz, a­mikor Sebestyén Gyula dr. tart előadást Mátyás király könyvtáráról. Ezután így következnek az előadások : január 14-én Erdélyi Pál dr. a régi magyar irodalomról, január 21-én Hampel József dr. a Nemzeti Múzeumban őrzött zománcos ötvösművekről, január 28-án Jankó János dr. a magyar házról, február 4-én Jankó János dr. az ázsiai eredetű halászszerszámokról, február 11-én Horváth Géza dr. az állatok alkalmazkodásáról kör­nyezetükhöz, február 18-án Méhely Lajos a repülő állatokról, február 25-én Filarszky Nándor dr. Magyarország növényzetének természetes elosztá­sáról, március 4-én Kremier József dr. a meteori­tekről, március 11-én Franzenau Ágoston dr. hazánk néhány ősállatáról tart előadást. A jegyeket január 3-tól naponként délelőtt 9—1 óráig osztják szét a Nemzeti Múzeumban.­­ (Magyar emlék Londonban.) Londonban, mint onnan írják, érdekes történelmi emléket vet­tek meg a minap 2700 font sterlingért, vagyis több mint harmincezer forintért. Az ereklye egy pár kengyelvas, a­mely Korvin Mátyásé volt s ez magyarázza meg, hogy oly óriási összeget adott érte egy ritkasággyű­jtő. A kengyel vasból való és vékony aranyozott ezüst lemezekkel van bevonva. Külső része pompás átlátszó emaillal van diszitve. A munkát egy olasz művész készítette.­­ (A miskolci evang. ref. fillér-egyesület) zártkörű bált rendez 1900. január 6-án Miskolcon a Korona-szálló nagytermében Vay Elemér báró fő­ispán védőségével. A háziasszonyi tisztséget özvegy Patay Gyuláné, özvegy Sissáry Gyuláné alelnök, Csomna Istvánná, Dókus Gyuláné, Gencsy Béláné, Görgey Lászlóné, Hámos Lászlóné, Kazinczy Ar­­turné, Kóczán Miklósné, Kun Kálmánná, Markó Lászlóné, Melczer Lászlóné, Nad­etzky Istvánná, Pallavacini Adolfné őrgrófné, Ragályi Gyuláné, Soltész Nagy Kálmánná és Tarnay Gyuláné úrnők töltik be. A mulatság jövedelmét jótékony célra áldozzák.­­• (Réjane naplója.) A franciák kitűnő művésznője, Réjane asszony hosszú ideig tartott európai körútjából most tért vissza Parisba. Játszott Strasbbourgban, Berlinben, Moszkvában, Velencében, Rómában, Madridban és Lisszabonban ; uralkodók és hercegek tapsoltak művészetének, egy császár, egy király és három királynő fogadta. A Figaro most érkezett száma közli Béjane asszonynak uta­zása közben írott naplóját, a­melyből a legérdeke­sebb, a­mit II. Vilmos császárról és a spanyol királynéról mond. Berlinben a császár kívánságára Madeline Sans- Gene-t játszotta. Réjanet nagyon meglepte ez a kívánság s még az utolsó pillanatban is aggódott, hogy hátha valami tüntetés zavarja meg az elő­adást. Majd igy folytatja a naplóban : Milyen este! Telt ház! Pontban hét órára volt kitűzve az előadás kezdete. Két perccel hét óra előtt hozták hírül: — A császár megjelent páholyában. Hét órakor fölhúzták a függönyt. Egyelőre nem láttam semmit. A ház sötét volt, a­mint az szokás a német színházaknál. Az első fölvonás után megláttam a császárt, a ki elsőnek tapsolt nekem. A negyedik f­elvonás után Vilmos császár a páholya közepén állva tapsolt egész az utolsó kihívásig. Az előadás után egy kamarás jött értem és felvezetett az uralkodóhoz. A teremben egy nagyon szőke, majdnem fehérhaju hölgy fogadott s úgy viselke­dett, mintha várt volna rám. A császárné volt. Öt perc múlt el, miközben a császárné ezer kedvessé­get mondott nekem. Magamban ezt mondottam: El fog jönni! Hisz különben is nem ő csinálta a háborút­ és száz hasonló dolgot, a­mikor a császár jelent meg a kis szalonban, a­melyben voltunk. A császárné így szólott: — íme a császár, a­ki jobban fogja elmond­hatni mint én, hogy mily élvezetet okozott nekünk a mai estével. A császár sötét egyenruhában volt. Roppantul hasonlít arcképeihez. Közeledett hozzám és tiszta francia kiejtéssel beszélt hozzám a kosztümök szép­ségéről, a darab jó oldalairól. — Valóban! Sardou igen ügyes ember, monda. Hosszabban beszélgettünk s utóbb szerencsés utazást kívánva, igy szólott : — Köszönöm Önnek a kitűnő leckét, a melyet német művészeinknek adott. Azután eltávoztak s engem a francia nagy­követ vezetett vissza szobámba. Madridban háromszor fogadta Béjane-t Krisz­tina királyné. Egyszer a Lolette-t játszotta a palo­tában s erről ezeket írja: Elmentem játszani a palotába s elmondtam egy csomó monológot a királyné és környezete előtt. Izabella infánsnő, a király nagynénje rendezi ezeket az apró ünnepeket. Elképzelhetetlen nagyobb ellentét, mint ez a két nő: a királyné komoly és kedves; az infánsnő élénk, fesztelen, egy királyi Madame Sans-Gene, különben imádja a királynét. A királynéért minden meg merek tenni, szólt hozzám, a­mikor megkért, hogy a programon kívül még adjak elő néhány darabot. A királyné megkért, hogy hozzam el leányomat. Germaine nagyon meg volt elégedve ! Meg is fogom írni Jacques fiamnak ! Mennyire féltékeny lesz . BUDAPESTI HÍRLAP, (2. sz.) 1900. január 3.

Next