Budapesti Hírlap, 1900. március (20. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-01 / 59. szám
t ságnak egyik albizottsága intézi el, mely a posta és távírótól a kisdedóvásig, az erdőtől a vízig, az adótól a gőzkazánokig, az utaktól a fegyelmi büntetésig, a tanügytől az uzsoravétségig, a malmoktól a börtönig mindent megemészt. Szavaznak a tulajdonképpeni ’’■özigazgatási tisztviselők : az alispán és egyző, továbbá azok a tagok, akiket az életben kereskedők, iparosok,zdálkodók, orvosok. Akit a kortesdés, a közigazgatási bizottságba beírt, azt, úgy látszik, univerzális zseb és élő lexikonná is megteszi. A közigazgatási bizottságnak váltott tagjai szavaznak, intézkednek árvák és lelkiszegények személyéről vagyonáról, anélkül, hogy anyagi ílességgel tartoznának. A gyámi törny ugyanis a felelősségről külön nem ,ézkedett, hanem a közhivatalnokok felelősségét megállapító törvényekkel beérte. Ámde e törvények nem alkalmazhatók a nem-tisztviselő bizottsági tagokra. Sőt ezek felelőtlenségét az 1878. VI. törvénycikk egyenesen proklamálja is, midőn 80-ik §-ában megállapítja azt az egyetlen egy esetet, midőn a közigazgatási bizottság választott tagjai is kártérítéssel tartoznak, t. i. ha a miniszter, vagy a törvényhatóság határozata végrehajtásának elodázására szavaznak. Más esetekben intézkedhetnek szuverén felelőtlenségük tudatában, tetszésük szerint. A gyámügyi felebbviteli küldöttségben mindig leszavazhatják a két felelős tagot, az alispánt és főjegyzőt. E másodfokú hatóságban csak egy tag van, aki hivatásánál fogva ért a gyámsági és gondnoksági ügyekhez. Ez a szavazati jog nélkül előadóként működő árvaszéki elnök, vagy az általa kijelölt ülnök. Tehát a határozati javasz mindez mégis megvalósult. Gelencsér Kari, ki megmaradt hivatalában s az öröksége mellett sem mondott le, mert amint mondani szokta, modern úriembernek kell valami látszólagos foglalkozás, következetesen keresztül vitte terveit. Egy év alig tett el nagybátyjának gyászos kimúlta óta,s egészen átgubózódott. Az Ibolya utcai 3 szobás lakásból átköltöztek az Erzsébet körúti 7 szobás lakásba ; az omnibuszokat nem nézte már figyelemmel a lánchídon menet, bérkocsiba ült, ha sietett, vagy szél fújt a Duna fölött; nem járt kuglizni a Bierwagl-ba, két grófi barátja ajánlatára, kikkel hajdan együtt ült a piaristák iskolapadján, fölvették a kaszinóba, s ugyanazon héten a Park Klubnak is tagja lett. 2 órakor pedig nem rohant már oly sietős léptekkel ki a minisztérium kapuján, hogy idején érkezzék haza ebédre, mert most már 6 óra volt otthon a diner ideje. Ez a gyökeres átalakulás nem ment azonban minden nehézség nélkül. Már tudniillik otthon. Mert a házon kívül simán, mondhatni könnyen ment a transfiguráció; még a régi kollegáknak sem tűnt föl, hogy egyszerre faképnél hagyta őket, nem jár már körükbe, s ha köszön az utcán, olyan szívesen mosolyog, hogy azt jóakaró leereszkedésnek is lehetne venni. Hanem otthon, a kis feleséggel nehéz volt megértetni, hogy mi az úri tempó. Már az áthurcolkodás az Ibolya utcai szerény lakásból az Erzsébet körúti elegáns lakásba, egy kis családi jelenetre adott olott. Mikor Kari végig vezette a 7 szobán Mariskát, mikor megmutatta galambszürke, rózsaszín virágos selyemmel kárpitozott hálószobáját a mennyezetes ágygyal, aztán mellette a saját hálószobáját angol bútoraival és sárgaréz ágygyal a középen, a kicsi asszony előbb nagyot nézett, aztán sírni kezdett, zokogott hangosan, beállott a sarokba, oda támaszkodott a falhoz és sírt mint egy gyermek. latot az készíti el, aki az ügy elsőfokú elintézésében is részt vett. Harmadik fokon a belügyminiszter intézkedik. Ha e politikai tisztviselő egy magánembernek pár forintra menő kárt okoz, hol van a jogorvoslat ? A parlamenti többség csak nem fogja őt elejteni ? A közigazgatási bíróság hatáskörét pedig nem terjesztették ki a gyámsági és gondnoksági ügyekre. Talán azért, mert itt lett volna legtöbb tennivalója. . . Az így szervezett gyámhatóság aztán hogyan működik, azt tudni nem, hanem csak elképzelni lehet. Az árvák fölnőnek akkor is, ha vagyonuk szétforgácsolódik. Az elmebetegek csak úgy meghalnak, ha nélkülöztek, mint ha jólétben éltek volna. Itt tehát tenni kell valamit. A gyámsági és gondnoksági ügyek, intézését a kir. bíróságokra kellene bízni. A magánjog ide való, ahol képzett jogászok intézkednek. A mint már itt van nálunk az örökösödési eljárás, a hitbizomány és a gondnokság alá helyezés is , s a mint Ausztriában, Franciaországban és Poroszországban a bíróságok gyakorolják a gyámhatóságot. Fölmerült ez a kérdés már akkor is, midőn az 1870. évi XLII. és 1871. évi XVIII. törvénycikkek a gyámhatóság gyakorlását a közigazgatási hatóságokra ruházták és a midőn az 1877. évi XX. törvénycikk ezeknél hagyta. Az volt az egyedül elfogadhatónak látszó ellenvetés, hogy a bíróságok a rideg jogot alkalmazzák, míg a gyámhatóságnál a célszerűség és méltányosság irányadó. Igaz. De hát mi alapon tehető föl az, hogy a gyámügyben eljáró bíró nem tudja, hogy most nem perben ítél s nem tudja átlátni a családi viszonyokat ? De meg a munkabe— Mi baja már megint? Az Istenért, mi lelte ? — kérdi Kari türelmetlenül. — Hát .... hát .... beeeeee! . . . . Uuuuhuhu! . . . . Hát .... hát elválunk ? ? — kérdi zokogva az asszony. — Elválunk-e? Miért? — Hát .... hát. . . . külön hálószobában .... Ühühühü! . . . . Beeeeee ! . . . . — Vagy úgy ! — felelt Kari mosolyogva, — hát értse meg édesem, az a közös hálószoba roppant nyárspolgárias dolog, aztán kényelmetlen, az ember nem tud sans géné öltözködni. Aztán én későn jövök néha haza, a kaszinóból, vagy klubból, mindegyre fölzavarnám álmából, vagy esetleg maga megy valami piknikre, sorréebe, az meg engem zavarna esetleg . . . Kern úri tempó. Mariska ismét nagyot nézett, megtörölte a szemeit, aztán abbahagyta a sírást. Másfél év telt már el az új légkörben s Kari a szó teljes értelmében úgy átalakult a maga elé tűzött minta szerint, hogy már maga sem hitte, hogy valaha másképp volt. Még a nevét is máskép irta. Kisütötte valami régi írásból, melyet Zemplén megye levéltárából halászott ki sok utánjárással, hogy az ő nevét tulajdonkép cA-val írják s most már Gelenchérnek irta magát. Elégült mosolylyal nézett akkor, újon készített — és természetesen francia szövegű — névjegyeire : Charles de Gelenchér! Minő másképp hangzik ez, mint régi névjegyei: Gelencsér Károly. Csak a kisasszonykán abszolúte nem fogott a nevelés, fogalma sem volt arról, mi az úri tempó — szokta szemrehányólag mondani férje. Pedig már bevezette a társaságba. Léna grófnő pártfogásába vette, mert a férje, Viki gróf, jó barátja volt Karinak. Már a Park Clubba is járt, de tenniszt játszani nem akart. Csinos, mondhatni szép asszonyka volt, kissé erős, de arcvonásai finomak s aztán egészséges arcszíne, ami jól állott kissé osztás nem is olyan volna, hogy a bíró egyik percben pert, azután gyámsági ügyet intézne el, hanem külön ügyosztályban — mint jelenleg a telekkönyvi, vagy büntető — állandóan beosztott bírák gyakorolnák a gyámhatóságot. Csakis a bíróságokkal lehet megoldani az árvaszékek decentralizálásának kérdését is. Az elsőfokú gyámhatóságot közel kell hozni a néphez. Minden községben nem lehet árvaszéket fölállítani, mert ehhez nincs anyagi és szellemi erő. De a járásbíróságok elégközel vannak; ezek gyakorolhatnák tehát az elsőfokú gyámhatóságot. A második fórum volja a törvényszék, a harmadik az ítélőtábla. Ez a jövő feladata. A jelené pedig az, hogy a törvényhatóságok ébredjenek annak tudatára, hogy az árvák sorsa legalább is olyan fontos, mint a tulajdonképpeni közigazgatás. Ha gondot fordítanak az utakra és körültekintéssel választják meg a főszolgabírákat, akik a felsőbb hatóságok rendeleteit továbbítják és apróbb kihágások elkövetőit büntetik, akkor ne hanyagolják el azokat, akikre gyermekeik lesznek bízva. Az árvaszékeket nem semmibe venni, hanem támogatni és erősíteni kell. Akkor az árvák nem lesznek gyámoltalanok és a lelkiszegények árvák. Budapest, febr. 28. Miniszteri tanácskozás. Ma délután miniszteri tanácskozás volt, amelyen a kabinetnek Budapesten idéző valamennyi tagja részt vett. A képviselőház holnap délelőtt tiz órakor ülést tart. Napirendjére a múlt szombaton megkezdett belügyi költségvetés tárgyalásának a folytatását tűzték ki. BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) 1900. március 1. vörösbe menő szőke dús hajához. De mindegyre mondott vagy tett valami olyat, a mi Karit kétségbe ejté. — Mikor tanulja már meg valahára, hogy mi az úri tempó ? Mikor lesz már magából úri dáma ? — szólt egy ebéd után Kari bosszúsan. — Tegnap is, mit mondott ismét Lacinak az operában, hogy az úgy nevetett? — Miféle Lacinak ? — kérdé Mariska. — Miféle Lacinak! Hát Zákány Laci bárónak, ki fölvonás közben páholyunkban volt. — Annak! Semmi különöst . . . Vagy úgy! — felelt Mariska nevetve. Most már értem! Azt kérdezte tőlem, hogy voltam-e már az agancs-kiállitásban s én azt feleltem, hogy az engem nem érdekel, az agancs a férfiakat érdekelheti csak, majd a férjem megnézi, ebban semmi sincs, már ez sem úri tempó ? Gelenehér Kari összecsapta feje fölött a kezeit, aztán szobájába ment, szólni sem tudott a méregtől, el volt keseredve s idegesen szedte elő smoking-öltönyét, hogy felöltözködjék, közeledvén 8 óra, a kaszinóba indulás ideje, így jár az ember, ha fiatal korában nincs helyén az esze, aztán mesaillanszot csinál ! — szólt magában töprengve. — Hogy is legyen ebből nagyvilági nő ! Hol szívta volna magába azt a szellemet ? A patikában ? Mikor tudniillik Gelenehér Charles barátunk még pénzügyi fogalmazó volt Sátoraljaújhelyen, beleszeretett egy nyugalomba vonult gyógyszerész leányába s aztán feleségül vette. Hogy akkor bolondul örült a Mariska 2000 forint hozományának és a két szobára való bútornak, azt elfeledte. Fölment a kaszinóba, útközben folytatva töprengését ama kérdésen, hogy lesz-e valaha Mariskából nagyvilági delnó, amint belőle lett perfect smart clubman. (Értse meg, a ki tudja, miféle lény ez.) — Szervus Kari! — szólt hozzá Zákány