Budapesti Hírlap, 1900. március (20. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-01 / 59. szám

t­ ságnak egyik albizottsága intézi el, mely a posta és távírótól a kisded­­óvásig, az erdőtől a vízig, az adótól a gőzkazánokig, az utaktól a fegyelmi büntetésig, a tanügytől az uzsoravét­­ségig, a malmoktól a börtönig mindent megemészt. Szavaznak a tulajdonképpeni ’’■özigazgatási tisztviselők : az alispán és egyző, továbbá azok a tagok, a­kik­et az életben kereskedők, iparosok,­zdálkodók, orvosok. A­kit a kortes­­dés, a közigazgatási bizottságba be­írt, azt, úgy látszik, univerzális zse­­b és élő lexikonná is megteszi. A közigazgatási bizottságnak vá­­ltott tagjai szavaznak, intézkednek árvák és lelkiszegények személyéről vagyonáról, a­nélkül, hogy anyagi­­ ílességgel tartoznának. A gyámi tör­­ny ugyanis a felelősségről külön nem ,­ézkedett, hanem a közhivatalnokok felelősségét megállapító törvényekkel beérte. Ámde e törvények nem alkal­mazhatók a nem-tisztviselő bizottsági tagokra. Sőt ezek felelőtlenségét az 1878. VI. törvénycikk egyenesen pro­­klamálja is, midőn 80-ik §-ában meg­állapítja azt az egyetlen egy esetet, midőn a közigazgatási bizottság válasz­tott tagjai is kártérítéssel tartoznak, t. i. ha a miniszter, vagy a törvény­­hatóság határozata végrehajtásának el­odázására szavaznak. Más esetekben intézkedhetnek szuverén felelőtlenségük tudatában, tetszésük szerint. A gyám­ügyi felebbviteli küldöttségben mindig leszavazhatják a két felelős tagot, az alispánt és főjegyzőt. E másodfokú hatóságban csak egy tag van, a­ki hivatásánál fogva ért a gyámsági és gondnoksági ügyekhez. Ez a szavazati jog nélkül előadóként mű­ködő árvaszéki elnök, vagy az általa kijelölt ülnök. Tehát a határozati javas­z mindez mégis megvalósult. Gelencsér Kari, ki megmaradt hivatalában s az öröksége mellett sem mondott le, mert amint mondani szokta, modern úri­embernek kell valami lát­szólagos foglalkozás, következetesen keresztül vitte terveit. Egy év alig tett el nagy­báty­jának gyászos kimúlta óta,­­­s egészen átgubó­­zódott. Az Ibolya­ utcai 3 szobás lakásból át­költöztek az Erzsébet­ körúti 7 szobás la­kásba ; az omnibuszokat nem nézte már figyelemmel a lánch­ídon menet, bérkocsiba ült, ha sietett, vagy szél fújt a Duna fölött; nem járt kuglizni a Bierwagl­-ba, két grófi barátja ajánlatára, kikkel hajdan együtt ült a piaristák iskola­padján, fölvették a kaszinóba, s ugyanazon héten a Park­ Klubnak is tagja lett. 2 órakor pedig nem rohant már oly sietős léptekkel ki a minisztérium kapuján, hogy idején érkezzék haza ebédre, mert most már 6 óra volt otthon a diner­ ideje. Ez a gyökeres átalakulás nem ment azon­ban minden nehézség nélkül. Már tudniillik otthon. Mert a házon kívül simán, mondhatni könnyen ment a transfiguráció; még a régi kollegáknak sem tűnt föl, hogy egyszerre fa­képnél hagyta őket, nem jár már körükbe, s ha köszön az utcán, olyan szívesen mosolyog, hogy azt jóakaró leereszkedésnek is lehetne venni. Hanem otthon, a kis feleséggel nehéz volt megértetni, hogy mi az úri tempó. Már az áth­urcolkodás az Ibolya­ utcai sze­rény lakásból az Erzsébet­ körúti elegáns la­kásba, egy kis családi jelenetre adott ol­ott. Mikor Kari végig vezette a 7 szobán Mariskát, mikor megmutatta galambszürke, rózsaszín virágos selyemmel kárpitozott hálószobáját a mennyezetes ágygyal, aztán mellette a saját hálószobáját angol bútoraival és sárgaréz ágy­gyal a középen, a kicsi asszony előbb nagyot nézett, aztán sírni kezdett, zokogott hangosan, beállott a sarokba, oda támaszkodott a falhoz és sírt mint egy gyermek. latot az készíti el, a­ki az ügy első­fokú elintézésében is részt vett. Harmadik fokon a belügyminiszter intézkedik. Ha e politikai tisztviselő egy magánembernek pár forintra menő kárt okoz, hol van a jogorvoslat ? A parlamenti többség csak nem fogja őt elejteni ? A közigazgatási bíróság ha­táskörét pedig nem terjesztették ki a gyámsági és gondnoksági ügyekre. Talán azért, mert itt lett volna leg­több tennivalója. . . Az így szervezett gyámhatóság aztán hogyan működik, azt tudni nem, hanem csak elképzelni lehet. Az árvák fölnőnek akkor is, ha vagyonuk szét­­forgácsolódik. Az elmebetegek csak úgy meghalnak, ha nélkülöztek, mint ha jó­létben éltek volna. Itt tehát tenni kell valamit. A gyám­sági és gondnoksági ügyek, intézését a kir. bíróság­okra kellene bízni. A magánjog ide való, a­hol képzett jogászok intézked­nek. A mint már itt van nálunk az örökösödési eljárás, a hitbizomány és a gondnokság alá helyezés is , s a mint Ausztriában, Franciaországban és Po­roszországban a bíróságok gyakorolják a gyámhatóságot. Fölmerült ez a kérdés már akkor is, midőn az 1870. évi XLII. és 1871. évi XVIII. törvénycikkek a gyámható­ság gyakorlását a közigazgatási ható­ságokra ruházták és a midőn az 1877. évi XX. törvénycikk ezeknél hagyta. Az volt az egyedül elfogadhatónak látszó ellenvetés, hogy a bíróságok a rideg jogot alkalmazzák, míg a gyám­hatóságnál a célszerűség és méltányos­ság irányadó. Igaz. De hát mi alapon tehető föl az, hogy a gyámügyben el­járó bíró nem tudja, hogy most nem perben ítél s nem tudja átlátni a csa­ládi viszonyokat ? De meg a munkabe­— Mi baja már megint? Az Istenért, mi lelte ? — kérdi Kari türelmetlenül. — Hát .... hát .... beeeeee! . . . . Uuuuhuhu! . . . . Hát .... hát elválunk ? ? — kérdi zokogva az asszony. — Elválunk-e? Miért? — Hát .... hát­. . . . külön hálószobá­ban .... Ühühühü! . . . . Beeeeee ! . . . . — Vagy úgy ! — felelt Kari mosolyogva, —­ hát értse meg édesem­, az a közös háló­szoba roppant nyárspolgárias dolog, aztán kényelmetlen, az ember nem tud sans géné öltözködni. Aztán én későn jövök néha haza, a kaszinóból, vagy klubból, mindegyre föl­zavarnám álmából, vagy esetleg maga megy valami piknikre, sorréebe, az meg engem zavarna esetleg . . . Kern úri tempó. Mariska ismét nagyot nézett, megtörölte a szemeit, aztán abba­hagyta a sírást. Másfél év telt már el az új légkörben s Kari a szó teljes értelmében úgy átalakult a maga elé tűzött minta szerint, hogy már maga sem hitte, hogy valaha másképp volt. Még a nevét is máskép irta. Kisütötte valami régi írásból, melyet Zemplén megye levéltárából ha­lászott ki sok utánjárással, hogy az ő nevét tulajdonkép cA-val írják s most már Gelenchér­­nek irta magát. Elégült mosolylyal nézett akkor, újon készített — és természetesen fran­cia szövegű — névjegyeire : Charles de Gelenchér! Minő másképp hangzik ez, mint régi névjegyei: Gelencsér Károly. Csak a kisasszonykán abszolúte nem fogott a nevelés, fogalma sem volt arról, mi az úri tempó — szokta szemrehányólag mon­dani férje. Pedig már bevezette a társaságba. Léna grófnő pártfogásába vette, mert a férje, Viki gróf, jó barátja volt Karinak. Már a Park­ Clubba is járt, de tenniszt játszani nem akart. Csinos, mondhatni szép asszonyka volt, kissé erős, de arcvonásai finomak s aztán egészséges arcszíne, a­mi jól állott kissé osztás nem is olyan volna, hogy a bíró egyik percben pert, azután gyámsági ügyet intézne el, hanem külön ügy­osztályban — mint jelenleg a telek­könyvi, vagy büntető — állandóan be­osztott bírák gyakorolnák a gyámható­ságot. Csakis a bíróságokkal lehet meg­oldani az árvaszékek decentralizálásá­nak kérdését is. Az elsőfokú gyámható­ságot közel kell hozni a néphez. Min­den községben nem lehet árvaszéket fölállítani, mert ehhez nincs anyagi és szellemi erő. De a járásbíróságok elég­­közel vannak; ezek gyakorolhatnák tehát az elsőfokú gyámhatóságot. A második fórum volja a törvényszék, a harmadik az ítélőtábla. Ez a jövő feladata. A jelené pedig az, hogy a törvényhatóságok ébredjenek annak tudatára, hogy az árvák sorsa legalább is olyan fontos, mint a tulaj­donképpeni közigazgatás. Ha gondot fordítanak az utakra és körültekintéssel választják meg a főszolgabírákat, a­kik a felsőbb hatóságok rendeleteit továb­bítják és apróbb kihágások elkövetőit büntetik, akkor ne hanyagolják el azokat, a­kikre gyermekeik lesznek bízva. Az árvaszékeket nem semmibe venni, hanem támogatni és erősíteni kell. Akkor az árvák nem lesznek gyámoltalanok és a lelkiszegények árvák. Budapest, febr. 28. Miniszteri tanácskozás. Ma délután miniszteri tanácskozás volt, a­melyen a kabi­netnek Budapesten idéző valamennyi tagja részt vett. A képviselőház holnap délelőtt tiz órakor ülést tart. Napirendjére a múlt szombaton megkezdett belügyi költségvetés tárgyalásának a folytatását tűzték ki. BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) 1900. március 1. vörösbe menő szőke dús hajához. De mind­egyre mondott vagy tett valami olyat, a mi Karit kétségbe ejté.­­ — Mikor t­anulj­a már meg valahára, hogy mi az úri tempó ? Mikor lesz már magából úri dáma ? — szólt egy ebéd után Kari bosszúsan. — Tegnap is, mit mondott ismét Lacinak az operában, hogy az úgy nevetett? — Miféle Lacinak ? — kérdé Mariska. — Miféle Lacinak! Hát Zákány Laci bárónak, ki fölvonás közben páholyunkban volt. — Annak! Semmi különöst . . . Vagy úgy! — felelt Mariska nevetve. Most már értem! Azt kérdezte tőlem, hogy voltam-e már az agancs-kiállitásban s én azt feleltem, hogy az engem nem érdekel, az agancs a férfiakat érdekelheti csak, majd a férjem megnézi, ebban semmi sincs, már ez sem úri tempó ? Gelenehér Kari összecsapta feje fölött a kezeit, aztán szobájába ment, szólni sem tudott a méregtől, el volt keseredve s idegesen szedte elő smoking-öltönyét, hogy felölt­özködj­ék, közeledvén 8 óra, a kaszinóba indulás ideje, így jár az ember, ha fiatal korában nincs helyén az esze, aztán mesaillanszot csinál ! — szólt magában töprengve. — Hogy is legyen ebből nagyvilági nő ! Hol szívta volna magába azt a szellemet ? A patikában ? Mikor tudniillik Gelenehér Charles bará­tunk még pénzügyi fogalmazó volt Sátoralja­újhelyen, beleszeretett egy nyugalomba vonult gyógyszerész leányába s aztán feleségül vette. Hogy akkor bolondul örült a Mariska 2000 forint hozományának és a két szobára való bútornak, azt elfeledte. Fölment a kaszinóba, útközben folytatva töprengését ama kérdésen, hogy lesz-e valaha Mariskából nagyvilági delnó, a­mint belőle lett perfect smart clubman. (Értse meg, a ki tudja, miféle lény ez.) — Szervus Kari! — szólt hozzá Zákány

Next